Életjel

 Jó régen írtam ide... Talán 2021 tavaszán??? Nem is tudom.... De már mindegy is... Látom hogy le van állva a blogolás mindenhol... Volt hogy újraezdtem az évek alatt, vagy leálltam vele én is....Viszont van TikTok,  Instagramm, iPhone (nekem iPhone-om sincs, és az pont nem is lesz, nekem az túl 'menő' nem tervezek beállni a sorba....)Szval úgy döntöttem adok egy életjelet. Maradok annál hogy néha blogoljak, Tiktokozni nem fogok, gyülölöm még azt is ha valaki Messengeren videó hivást kér, nemhogy Tiktokozzak. (ott max a cicáimról láthattok videókat :D) 

Helyesírásomért meg NEM kérek elnézést, soha nem voltam jó helyesíró. De nemis érdekel ne csak nézzetek, hanem lássatok is!!!!!

El vagyok és élek. Szóval szétmentem a narcisztikus exemmel 2020 októberében Volt COVID, Lockodwn mindenhol. Miután tönkrementem, utána újra épitettem magamat, amikor feloldották a korltozásokat vissza tudtam térni Angliába 2021 nyarán, volt 1 kis eszem, és Én megcsinltam a letelepedési engedélyemet, nem úgy mint néhányan! Ugyhogy a Brexit nem volt nállam gond. :) Azóta is élem az életemet, a mindennapjaimat egyedül. Sokkal nyugodtabb életem van itt így mint mikor az exemmel laktam itt és erőltette rám a szarjait!!! Sajna Mo.n mindent elvesztettem, kivéve a szüleimet,, és azt a kevés barátomat!!! Elvesztettem otthon a munkáimat, a lakásomat, a lehetőségemet hogy befejezzem a jogsimat is, mivel muszáj volt h visszatérjek a státuszom végett.... Otthon csak vizes lepedőbe csavart, és még rugott is rajtam a Magyar állam, amikor a legnagyobb munkanélküliség volt, 3 (!) munkahelyem lett oda fél év alatt!!! Itt meg 1 nap alatt lett munkám, azóta is dolgozok kitartóan. Arról már elkezdtem letenni hogy találjak valakit. Olyan pasi már nincs aki nekem megfelelő lenne, Meg Isten ments még 1x egy nárcisztikus pasitól , mint az exem!!!! Rengeteget vett el tőlem ez a kapcsolat, de rengeteget tanultam is belölle!!! Soha nem szabad hagyni hogy irányitsanak, átformáljanak, vagy olyan dolgokat erőltessenek rám ami nem jó, nem tetszik!!! Vagy ami még rosszabb hogy a munkádat add fel egy f.szi miatt!!! pasi jön megy de a munka az maradjon mindig!!!! Én már nem költözök senkihez, nem futok egy után se!!! Nincs nllam olyan hogy oda költözzek a másikhoz, mert "messzi lakik' pl. Ezt tanácsolom minden hölgynek!!! Ugy kell épiteni az életedet hogy arra pasira ne számíts, csak magadra!!! Az meg teljesen kizáró ok lett hogy a pasim, drog, alkohol vagy szexfüggő legyen(pláne, ha ezutóbbira vagyonokat költ el) !!! Én se iszok már alkoholt mióta visszajöttem, max néha 1 üveg cídert. De az egy kuka nálam aki füvezik, meg naponta iszik!!! Én válogathatok, mert MEGTEHETEM, nagyok az elvárásaim már... De ha nincs normális, akkor marad a szingli élet....

Hatalmas változtatások voltak nálam, de sok minden más maradt a régiben.

Változások

 Jó régen nem írtam, pedig lenne mi(k)ről írni.Az elmúlt időszakban elég sokminden történt,jóés rossz dolgok is.  Volt időm kielemezni a 3 éves párkapcsolatomat,és hát sokszor az ember évek után vagy utólag döbben rá hogy egy bántalmazó, nárcisztikus kapcsolatban élt. Hamarosan írok erről is cikket, ha csak egetlen ember életét meg tudom menteni a tapasztalataimmal, már megérte! 

Az elmult időszakban sok veszteség, bánat ért...Lassan már úgyérzem h amin átmentem az elmult időszakban az már bőven elég az elöttem álló 30-40 évre,de legalább már tudom hogy az is egy pozitivum hogy nincs bannki hitelem se gyermekem, se halálos betegségem.....  És akkor kérdezik sokan miért vagyok 30 évesen belefásulva ennyire az életbe... Mondhatni mindent elvesztettem az elmult hónapokban, igy most visszatértem a falumba a szüleimhez... De mit nevezzekk otthonnsk, vagy itthonnak már nemtudom...A munkámat, s vele eggyütt a lakásomat is elvesztettem... Noha volt egy munkahelyváltásom is, az elözővel besokalltam, az életkedvem vette már el hogy egész nap a baszott koronavírust hallgattam... Ugyh azért nem volt kár, még örültem is neki. :D Rá néhány hétre találtam mást. Egy gyárat 3 műszakban, tökre megörültem neki, az alkoholizálást is abbahagytam, meg már nem másokon töltöttem ki a dühömet,  mire felvettek, elkezdtem jóútra térni, és le álltam, mert valahol tudtam h a karma is megtalált, még be is akartak hívni közmunkára... Jó volt, jól éreztem magamat, normális voltam mindenkivel, erre rá pár hétre kirugtak, ami nem elég mert telefonon rugtak ki. Szerintetek? Pedig a lelkemet beleadtam, és nemindokolták meg mi volt a gond. Aztán meg rápár napra az én imádott kiscicám is meghalt. :( Pedig fiatal volt, de beteg lett, kezdődött neki egy hányással, nem evéssel, rögtön vittük dokihoz, kapott gyógyszert de nem segített rajta, rá 1 hétre halt meg... Szinte a kezeim között... :( Azóta se munka, se macska... Otthon meg nemértik meg hogy mennyire nehéz, szinte egyszerűen lehetetlen  munkát találni, pláne h már magam után kell h fizessem a TB-met, Ugyhogy bennem a remény már meghalt teljesen... Mennék vissza Angliába, de szerintem ott se jobb a helyzetem... Pláne h ami pozitivum h sikerült a KRESZ vizsgám, de még nemtudom mikor tudom megszerezni a jogsit se...  Egyszerűen ugy érzem mint nőként, dolgozóként már régen csődöt mondtam. :( Kedvem nemsok van már semmihez sem, biznék abban hogy jobb ldesz de nemigazán... Egyedül annak örülök h Én és a családom a COVIDot (még) nem kaptuk el... Ez nyilván egy jó dolog, meg az is h picit lazítottak a szabályokon..... De egyre inkább érzem azt h bele/elfáradtam az egészbe.... Abba hogy nőként se munkám, se egzisztenciám, se bevételem, már az itthoni bankszámlám is minuszba van, hogy NEMÉRTIK meg hogy munka nincs... Hogy csinálhatok bármit nem válszolnak a munkahelyek, de már én se tudom mi a jó... Mindig van valami, de ugyérzem magammint 10 éve mikor évekig nem találtam munkát, ami miatt a "büntetésem" a közmunka volt.... És akkor azt mondjk h ez csak a fejembe létezik, meg nemrég majdnem újra megtapasztaltam... Ez nem segítség, inkább csakmégjobban lenyom a mélybe....... Amikor LÁTOM hogy mi történik körülöttünk... Amikor látom h az országba tönkretették az Eüt, és a drága kormányunk az egyetemeket is kivéreztette.... Minderre kihasználva a járványt...  És akkor legyek pozitiv... Amikor már azt látom h már az utcára is kötelező a maszk (megjegyzem én egyszer se vettem fel ha utcán voltam), ahol diszkriminálják az oltottakat, és az oltatlanokat.... Utcára sincs nagyon kimenni, inkább itthon vegetlok, ami elképesztő ahhoz képest h másfél éve meg még napi 10-12 órákat dolgoztam kint... Mostmár ugyérzem arra se lennék újra képes... Pedig szeretnék, de már a munkáltatók is látják h az a kevés önbizalmam is le van törve, ha néha be esik egy interjú, próbanap...... Amibe menekülök itthon az az alvás... Meegnyugtató mert ilyenkor "elbújhatok" az emberek és a világ elöl.... És néha úgy érzem szeretnék elaludni, mert hiába vannak céljaim ha nem tudom őket megvalósítani...

2020-összegzés

 Na hy all!!! Ha már ennyi időm van gondolom írok egy összegzőt. 

Talán le írhatom azt hogy nem a legjobb év volt ez a 2020as év. Sőt... Mindenki szopik most keményen.. 

Kezdeném az elején. 1 éve ilyenkor a párommal (akimár az exem) még boldogan terveztük a 2020as évet hogy milyen jó életünk lesz majd nekem 2,5 év London neki meg 8 év kintlét után itthon. 1 éve ilyenkor még szinte "álommelóm" volt egy jol menő Londoni forgalmas belvárosi étteremben, ahol kb annyit kerestem hogy már azt se tudtam mire rakjak félre...Haza is akartam jönni meg nem is sokszor, de folyamat volt egy megnem magyarázhatatlan rossz érzésem ezzel kapcsolatba. Ám nem féltem se a brexittől amig volt munkám, a koronavirusnak meg még nyoma se volt, igy ugy gondoltam ha szar lesz nagyon Mo-n mit veszthetek max 2 hónap és visszamegyek.. Igen, mert az én volt párom már "elfáradt" 38 évesen a külföldi életben, mindennel volt valami baja, hol a munkahely, hol a muszlimok, hol az ő vélt társasági élet hiánya (ami sose volt neki a szűk lakóközösségen kívül)...Én meg inkább arra vágytam hogy legyen 1 kis kertes házunk, vagy tanyánk sok kis állatkával, Rock clubbozgatni itt Szegeden, stb. A melóban is jól teljesítettem aránylag, bár nehezen találtam meg kint a helyemet, az uccsó munkahelyemen majdnem 1 évet dolgoztam, heti 60 órákkal majdnem, de még többet akartam dolgozni már, nehogy valaki is azzal jöjjön hogy én "nemakarok dolgozni", azthiszem róllam már sok nő példát vehetett volna!!!!...Aztán meg egyszercsak berobbant a járvány, és a megtervezett hazamenetelünket előrébb raktuk 2 héttel, mert már mindenhol zárták a határokat, a munkahelyek is kezdtek bezárni, Én meg röhögtem kb hogy egy "kis" virus miatt bevannak tojva az emberek, nameg a legpofátlanabb huzás hogy egy jól müködő világgazdaságot leállitani, s az emberek életét munkáját tönkretenni, csak mert Kína (ahonnét indult a COVID) rosszul kezelte a járványt..... de időközben az angol állam segitséget ígért...Mi itt karanténoztunk a párommal nagyanyám lakásán, ami meg volt már beszélve hogy használhatjuk, de majd idővel tovább lépünk. 

Minden olyan más volt már itthon, annak ellenére hogy mindenhol leállt az élet és a gazdaság... Munkát itt is másfél hónap itthonülés után kaptunk, azt is hátszéllel. Ha megszokja az ember hogy mindig van munkája, nehéz még a 2 hét otthonülés is, nemhogy 1-2 hónap... Hát nem egy álommeló, de elvagyok vele. Magát a lakást imádom, a kis hűvös hangulatával, retró stílusával együtt, és  a belvárostól kb 10, a Tisza-partól meg 15 perc sétára lakok, bolt, kajálda, meg szoli, fodrász is van a közelben, és még szerváltam egy tündéri kiscicát is :) <3 És vele együtt elég sok boldog percet is :)

Egy olyan személlyel is elkezdtünk dumálni órákat Facebookon  akivel még 10 éve iskolatársakként kiontottuk volna egy késontással a torkunkat...Mostmeg már egy padon ülnétek egy kv mellett, és beszélitek meg az élet dolgait... Erre kiderül h a problémáitok is hasonlóak voltak már akkor is, csak ugye egy tininek magyarázd meg aki haragszik a világra+ megvannak az otthoni gondjai is!!! De le tudtuk tisztázni ezeket is, azóta meg segítettünk is egymásnak, és azóta is ritkán de dumálunk!!! Na ez az igazi felnőttélet, és ehhez kell a bátorság!!!Meglepő, de pozitiv!!! Pedig 1 éwel ezelött még a macskmámmal is hamarabb beszélek meg bármit mint vele!

 Teltek a hónapok is a jó nyár után jött az ősz, s vele eggyütt véget ért a 3 éves kapcsolatom is.... Mostmár ez a vízválasztó nálam. Nehéz volt, mert az 1. év jó volt még kint, de már egy ideje éreztem hogy nem úgy mennek a dolgok ahogy Én szerettem volna... Nem tudtam és nem is akartam (tovább) olyan nő lenni, amilyet ő elvárt tőlem!!!! Elegem lett az állandó irányítási kényszeréből, és abból hogy nem hozok (tovább) "áldozatokat" a kapcsolatunkért, amikor munkája is lett itthon egy lakás is ahol a rezsi felét (!) kellett csak fizetnie, anyumék is ugy szerették mintha a sajátjuk lenne....de nem...Neki olyan nő kell aki mindenre kapható, és "benne van az életben" , társasági lény, meg képbe van a divattal, és akivel a "mának élhet"  stb....rólam meg ez pont nem mondható el, én elvagyok amolyan "szobanővényként" meg eléggé elvont, földhez ragadt is vagyok, és még a divatot se követem, meg nemérdekel a luxus sem :D a saját kis dolgaimmal elvagyok amiket szeretek, s ez kiütközött meg még sokminden más is amitől megromlott ez a kapcsolat!!!.... Talán ha hamarabb olvasok cikket a "nárcisztikus kapcsolatokról" hamarabb vetek neki véget, de közbe rettegtem attól hogy mivan ha nem lesz kint melóm, meg féltem már 27-28 évesen hogy nem leszek sose elég jó senkinek meg stb....  Pedig már jóccskán bekapcsolt a kis "radarom" kint hogy ez nemjó, meg egyre többet vár el tőlem, amiket képtelen voltam teljesíteni, vagy amit szimplán már tehernek éreztem csak és közbe fosztott meg fokozatosan azoktól a dolgoktól amit szeretek... legyen az valami, ami érdekelt kint ("nnemm az csak egy muzeum, oda minek menjünk tárgyakat nézegetni") vagy öltözködésem ami már számomra megszokott meg szeretem ("muszáj megint ezt az ocsmány ruhát felvenned? Hát de miért nem hordod azokat a ruhákat amiket Én vettem? A kínai az gagyi vagy a New Yorker, nehogy már azt megvedd/felvedd!!!") vagy zene amit szeretek. Pl. a metalt, Nem. Az csak egy "zaj".  Pedig ilyennek ismert meg!!!!Vagy ha én akartam pl egy koncertre menni a szegedi haverokkal a 2 hetes halidayem alatt itthon (1hét nálla volt, 1 hét nállam, szval ebbe kompromisszumképes, igazságos voltam) az én hétvégemen direkt rászervezett valamit, ráadásul pont akkor műtötték a fogamat is de ez se érdekelte!!!  vagy amikor azon cirkuszolt velem, mert karácsonyra nem márkás, hanem "noname" pénztárcát kapott tőlem, de még azt is a képem alá dörgölte hogy ő vett nekem egy zsák márkás ruhát, holott én nem vártam el ezt tőlle, ha 1x (max 2x kapok ilyet az nem baj), de ez megalázó volt számomra, pláne hogy Én mindig magamnak vettem a ruháimat is, allergiás voltam már kiskorom óta mindig ha más(ok) akartak felöltöztetni a saját stílusom meg már régen ki alakult!!!  Aztán meg jöttek az érzelmi zsarolgatások, manipulációk is....Túl későn jöttem rá hogy mibe kerültem bele! Pedig már a család, haverok észrevették hogy gond van, ők még pedzegették is egymás közt hogy megváltoztam, vagy nem sokáig fogom elviselni ezt csak nem mertek szólni....a szakitás után az exem még nálam lakott 1 hónapot, szval jó arc voltam, és a költözése körül voltak zűrök, de már nem tudott rám érzelmileg hatni.. bár elkezdtem ujra piálni, meg rengeteg még a mai napig a düh és sírásrohamom is,  de már ebből is jövök kifelé... Az a szerencsém hogy megelőztem hogy átmenjen fizikai bántalmazásba az egész, vagy hogy egy szanaszét baszott kurvaként kerüljek ki!!!!! Nemhiszem hogy az az életforma, amit ő jónak tart bármilyen személyiségű nőnek jót tesz hosszútávon! Már nem érzem veszteségnek h véget ért a 3 éves kapcsolatom sem, mert már írtam hogy az nem egy jó kapcsolat ahol nem tudsz önmagad lenni, vagy ha a partnered "uralkodni" akar rajtad! Valamiért kifogom az ilyeneket, volt már pszichopata főnököm is még régen!!!  De nem baj már...amiatt is áldottam az eszem h külön kasszán voltunk. az önbizalmam lenullázta a végefelé, de már épitem magam visszafelé!!!! Illetve sokat tanulmányozom még a pszichopata, nárcisztikus viselkedést is! Amugy is túlérzékeny vagyok, meg már még jobban ki vagyok hegyezve minden rossz szóra!  Ő most már visszament BP-re anyucihoz 38,5 évesen, munkanélküli, és csak a "mának él" meg elvan a maga kis virtuális barátaival... Hálás vagyok azért az exemnek, mert általa fejlődtem, jobb emberismerő lettem, meghúztam a határaimat is keményebben! Hálás vagyok h nem lett közös hitelünk/közös gyerek, esküvő, aztán válóper se ebből a kapcsolatból! :D Nekem szerencsére nem épültek le ugy a kapcsolataim, megmaradtak a  spanjaim is, és ez jó!!!! Elkezdtem kondizni járni, mire meg belelendültem volna, megint szigoritottak a vírus miatt és bezártak a konditermek is. :(  Na de majd ha kinyitnak akkor ujra megyek, muszaj is lesz, mert felszaladt rám kb 5 kg plusz a sok zabálásnak meg ülőmunkának köszönhetően.. :( November vége óta már egyedül élek itt Szegeden a cicámmal a nagyim lakásában, és imádok itt élni! :)  sokat járok ki a szüleimhez, pár hete pedig belefogtam a jogsiba, munka mellett van időm tanulni, bár van mikor elvesztem a motivációmat, lassan de biztosan haladok vele. Remélem tavaszra meglesz az is!!!Aztán terveim szerint jövőre ha véget ér a járvány (márpedig 1x vége lesz) visszamegyek Angliába, vagy még a nyelv miatt Írország jöhet szóba.... Hál Istennek van korlátozott maradásom UK-be még 5 évre, áldom az eszem h megcsináltam anno!!! Pláne hogy van meg Angliával és Mo-val is lezáratlan ügyem. 

Hááát gyerekek... Nem volt könnyű ez a 2020as év!

Ugyhogy volt pozitiv oldala ennek a 2020nak azért... Élvezem ez életet az én cuki cicámmal, elvagyok a saját kis dolgommal már, és remélem minden jól alakul az életemben most már. Jah és a COVIDot se kaptam el!!!! Kivánok mindenkinek aránylag sikeres, pozitivabb 2021et, aztán meg meglátjuk mi lesz belölle! :) Magamnak meg sikeres jogsit, meg olyan munkahelyet, munkát amit tényleg szeretek, és jól is fizet ugy mint kint az utolsó munkahelyemet! meg persze majd erőt az újrakezdéshez külföldön!!!  A családomnak, cicámnak meg egészséget, erőt! :) <3

Leállás vagy Restart?

Mindenki jól ütemesen végzi a munkáját. Jól termel. Majd jött a koronának nevezett valami, és aztán....Halál, félelem, csőd, zavar, leállás, válság. Válság lett mindenhol. Érezhetően vége lett mindennek. A jólétnek, a párkapcsolatnak. A 2020as év meg lett nekem is "koronázva". A veszekedéseket, felváltotta a csend, majd a teljes magány... a napi szintű alkoholfogyasztás visszatért az életembe. nemvagyok buszke rá de ez van.... valahogy tul kellett élni.

Hogy ez valaminek a vége.... De inkább most kezdődik el a jövőm. Most már igy állok neki! És tettem, teszek is érte.... Csak az 1. lépést mindig nehezen teszi meg az ember...  elkezdem a jogsit, autóra... Itt az ideje! Kell hogy legyen hozzá motiváció. Ha meg ez megvan, akkor munkahelyet akarok váltani.

Nekem annó rengeteg motivációt adott az mikor kontaklencsém lett 5,5 éve... Aztán meg jött ez az Angliás téma is, a sok melóval. Motiváltam másokat is!!! Ez belülről jött/jön!

Jah és hálás vagyok! Magamnak amiket elértem, a szüleimnek, a sorsnak, az exemnek, hogy megtanultam hogy SOHA ne hagyjam hogy más(ok) uraljanak le, irányítsanak! hálás vagyok annak amim van8és azért is amim nincs), hogy nem lett ebből a kapcsolatból se közös hitel, se közös gyerek, se közös abortusz, stb.  Megtanultam hogy kerüljem a Nárcisztikus hajlmau embereket, hogy miről ismerhetem fel az érzelmi bántalmazást, manipulációt, stb. Csak amiatt haragszok magamra hogy miért nem hamarabb "szálltam ki" ebből, és kezdtem el ÉLNI amikor még lehetőségem volt rá a COVID elötti időkben.... Meg kell tanulnom ujra bízni... de nem másokban, hanem jó magamban... És elérni amit szeretnék...

Hivatalosan is szingliként

 Most már vége... Végleg és hivatalosan is szingli lettem. Tegnap elment és itthagyott az exem, viszonylag normális búcsú volt. Mostmár maradt egy lakás, egy macska és 2 összetört szív, valamint 2 tönkrement élet. Csak ami utánna akkor/elötte volt az nem volt jó, már ott tartottam h egy haveromhoz "menekültem" mivel nem birtam elviselni ezt a frusztrált légkört. . De jó hogy az embernek vannak cimborái, haverjai.Most érzek 1 fajta megkönnyebbülést, hogy azt csinálhatok amit akarok,  senki nem szól bele abba hogy mit mivel hordok, mit főzök stb. A személyiségem is remélem újra a régi lesz, bár kb mindenkivel ordibálok most mert leszarom a sok kéretlen jó 'tanácsot', nemérdekel senki véleménye az életemről, pláne amig nem ők fizetik a számláimat!!!! Megfogadtam h sokkal keményebben fogok az igazamért kiállni mint eddig, mkivel szemben,ha kell verekedni is fogok most már ezért!!!!! A szabályok sem érdekelnek!!!! Ez volt a baj a kapcsolatban is h le voltam uralva, nemérdekel az sem ha mások akarnak nekem "jót".  Arra sem vagyok hajlandó h a szüleimhez visszaköltözzek. Nem működik, nekem az már ciki lenne 31 évesen!!!!

Remélem gyors lesz a kilábalásom. Terveim, céljaim már vannak csak csessze meg a COVID nevű kamuvirus!!!!

Jah és hogy egy közhellyel zárjam a posztomat, fiatal vagyok, csinos, okos, szép, sexy, KÜLÖNLEGES akire sok nő irigykedik, és sok pali akarja megkapni!!!!(ezt kihangsúlyoznám)  és előttem azélet!!!!

Ill a mottóm: Nekem senki nem mondja meg hogy mit kellene kezdenem az életemmel!!!!

Elmúlik

 Most már itt állnak az ex barátom cuccai.. Holnap elviszi, és még ledolgozza azt a pár napját itt a munkahelyén. Szomorú volt szembesülnöm a ténnyel hogy vége lett végleg.. De tudjuk mind2en h jobb lesz igy. Most teli vagyok félelemmel, bizonytalansággal ami a jövőt illeti, mondanunk sincs mit már egymásnak...Vagy ha van is valami akkor konfliktusok vannak. A részemről meg főleg....Nem akarom se őt bántani, magamat se,, de folyamat van valami ami nem tetszik..... Elfáradtam, fizikailag is, lelkileg és szellemileg is... Egyfolytában "védekező pozicióban" vagyok, mintha kb mindenki támadna... Vagy csak Én érzem ezt így....Nem megy az sem hogy bármit is elintézzek most, beszélgetni meg csak pár emberrel van kedvem....Most már azt várom h ez a pár nap lemenjen és békesség legyen neki Bp.n Nekem meg itt... Az a lakás ami kiskoromba az én 2. otthonom volt, most mr az 1. számú otthonom lett, de már egyfajta frusztrációval jöttem haza ha pl. a szüleimnél voltam hétvégén... De tudom hogy jobb lesz!!!! Nem ma nem holnap, nem holnapután....És tudom hogy ELMÚLIK. El fog mulni a rossz érzés, és ezt majd felváltja valami teljesen más, és új....... És tudom hogy ennek a "köztes állapotnak" is vége lesz... Nem jó dolog szakitás után eggyüttélni, ezt megtanultam,de jófej voltam azért úgy érzem meg magammal sem akartam kibaszni.... Nem tudom de az írás sokat segít az embernek.... Bár tudom hogy olvassak sokan ezt a blogot, olyanok is akiknek nem kéne.... És tudom hogy most senkinek sem jó, ettől megnyugszom. Lett volna egy új hobbym a kondizás, de b..hatom azt is, rohadt COVID miatt megint bezártak az edzőtermek mindenhol. :(

Közöny és csend

 Nem minden szar, de nem is rossz. 

Most épp egyedül vagyok, talán majd megszokom. a megszokás már elkezdődött.... És talán egy új, de félelmetes időszak is. De majd megszokom, meggyászolom ezt a 3 évet... Bár konfliktusok vannak még, és lesznek is az elkövetkezendő hetekben. 

Egyszer tombol bennem minden érzelem egyszerre. Harag, düh, aztán meg várom az új időszakot, majd a totális közöny, elfogadás. Van hogy annyira közönyös vagyok a világggal szemben h az se váltana már ki belőllem semmit ha elöttem ütnének le valakit... Nem az Én gondom!!

Majd meg agyalok a jövőn... Jövő? az micsoda? Igen, most itt állok 31 évesen úgy hogy már LEMONDTAM arról h legyen egy boldog kapcsolatom, közös tervekkel, amik épitenek. Hogy legyen 1x egy kis saját kertes házam, állataim, férjem, vagy bármi, hogy a szüleim is boldogok legyenek, boldognak lássanak, akár külföldön, akár itthon... Karrier? az micsoda? plane Magyarországon... Egy éve ilyenkor még közdöttem, dolgoztam egy belvárosi, jol menő  Londoni étteremben, ahol irodistákat etettem, mindezt havi 1400 fontért, jó környezetben, és elég sokat tanultam, szépen fejlödött az angolom is... Meg biztam h jó lesz a párkapcsolatom is...  Most ugyérzem lehuzhatom a WC-n a multamat, jelenemet, jövőmet... Egyszerűen sikertelenségnek élem már meg ezt az egészet, de tudom másnak is szar most....

Amiota az eszemet tudom, mindig is pesszimista voltam. Nagyon. Pedig tudom h mindenkivel történik rossz, Ha vmi pozitiv ér, olyankor meg örülök mint vmi olimpiai bajnok :D De ugyanakkor vágyok is a jobbra... Amikor Londonba munkát találtam kb el se hittem h velem történik, boldog voltam, bár nem volt jó melo de első lehetőségnek jó volt, igaz tönkrement a hotelben a csuklóm ahol takarítottam :/ :D De csináltam, ha munkahelyet kellett vmiért váltani, mindig azt gondoltam h csak "rosszabb" lesz, aztán jobb lett... Pedig baromi nehezen váltottam mindig, elég volt látnom (és szívni) mi volt a 2008as válság idején a sok munkanélkülit, akarmerre jelentkeztem, nem volt válasz se..., vagy mikor 24 évesen bekerültem a közmunkára :( Talán emiatt is van ilyen negativ attidűdöm. Pedig tudom h most edződök. De már hányni tudnék az olyanoktól is mikor a képembe vágják h "legyek pozitiv" meg 'engedd el" vagy "csak az nem dolgozik aki nem akar"meg a társai.... Pl. kaptam adóvisszatérités csekket is Angliából, nem is igényeltem vissza, de még örülni se tudtam neki, mert eddig a beváltásával is falakba ütköztem Mo-n, csak a telefonszámlát meg az ősz hajszálaim számát gyarapítottam csak.... Az hogy hogyan vagy mikor látok belőle pénzt nem tudom, de elég nagy összegről van szó, kb 3 havi itthoni keresetem.... Ahhoz ki kéne menjek, de esélytelen mindenhol karantén van....

Pedig tudom h másnak rosszabb most... Nekem is 31 évesen még "élnem kellene" , vagy "élvezni az életet"de ott tartok megint mint kb 20 évesen h keresem még magamat.... Döntést is nehezen hozok folyamat, mivel állandóan félek hogy nem lesz jó a döntésem végcélja... Vagy valami "rossz" fog történni... Pedig kockázat mindig van, mindenbe...Ha véletlenül találtam is egy életcélt, akkor akkor azt vagy nem sikerült elérnem, vagy ha el is értem, esetleg jó úton haladtam a céljaim felé vezető úton, akkor hamarosan visszazuhantam oda, ahonnan elindultam. Rosszabb esetben még azt is elvesztettem, amit addig már elértem, és kezdhettem mindent a nulláról, esetleg a mínuszról. Szomorú és elgondolkodtató tény, hogy amíg másoknak 31 éves korára már van, szerető férje, szép otthona és boldog élete, addig nekem se férjem,  se boldog életem nincs, hanem még mindig mindennek az újrakezdésénél tartok, ami után mindig több évbe telik, mire eljutok valahová. Persze, küzdeni kell. Haladni előre, mászni felfelé. De a törött lábú, rozoga, magas létrára nem sok kedve van az embernek felmászni, ha tudja, hogy valószínűleg úgyis leesik róla...

Rossz látni azt is ahogy tönkreteszik az embereket a rohadt COVID miatt, anyagilag, testileg-lelkileg.... Hogy maskot kell már mindenhol hordani, be akarják fogni a szánkat....