Tegnap este valami véget ért. De nemtudom hogy ez a vég valami újnak a kezdete, és ha igen, akkor mi lesz. De akarom hogy jobb legyen, bár tartok a pofára eséstől. Amit Én a 2 év alatt felépítettem azt leromboltam. Minden, amibe már jó ideje álltam instabilan a stabilitásban, annak vége lett. De terveztem. Hamarosan egy új korszak indul. Bár a biztos pontot dobtam egy bizonytalanért. Felmondtam a munkahelyemen. Igen. Sok emberrel ellentétben szerettem a munkámat, éjszakázni, 2 éven át ez volt az életem. De amit akartam azt elértem. Határozottan tudtam hogy szükségem volt rá, más 2 hónapot se melózna éjszakásként nemhogy 2 évet. Én meg bírtam, mert amúgyis későn alvó, későn kelő tipus vagyok. A m.helyemre egy rossz szavam nem volt soha, bár nehézségek voltak, főleg az elején még. De mindig megoldottam/megoldottuk.
Szerettem ezt a helyet, egy csomó nagyszerű embert, kollégát, orvost ismerhettem meg. Többek között Dr. Trúarc nénit is, aki az úgynrevezett "pszichiáterem" volt 9 hónapig... Csak róla írtam hogy meghalt. :'(ő is egy hibátlan egyéniség volt, na jó max az az 1 hibája volt h miért nem tini éveimbe ismertem +. Jó volt hogy vele mindent meg tudtam beszélni! Talán nem véletlen hogy ott melóztam, ahol melóztam?! Nem tudom. De az is tény hogy nem lehet örökké csak éjszakázni. Az állandó éjszakázás rombolja az emberi kapcsolatokat és az agyat is. Hát van benne valami. Az előbbi nem volt gond, sőt volt hogy SZÁNDÉKOSAN épitettem le a kapcsolataimat, mert elegem lett a kritizálókból, az okoskodókból, a hamis barátokból, És még a dokim halála ráébresztett hogy nem éri meg senkihez se kötődni, mert megüthetem vele a bokámat. Megtanított derekasan ez a 2 év arra hogy hogy kezeljem a magányt.... Sőt.. Sok emberrel ellentétben én még jó dolgokat is ki tudtam belölle hozni. De tény hogy túl sokat voltam egyedül.... anyámékkal is max napi 3 percet ha beszéltem, úgy h eggyütt éltem velük... Közbe meg tavaly annyira futott a szekerem a munkában hogy már azt fontolgattam hogy hitelt veszek fel és részletre veszek valahol Szeged mellett egy tanyát, és még másba is belekezdjek a munkám mellett... Elhittem hogy lehet úgy dolgozni hogy csak éjszakázik az ember... Nem is tévedhettem volna nagyobbat! Igen lehet, ha egyedül lakik, vagy ha olyan a háttere, és se kutyája, se pasija, semmije nincs.... Bár le épitett az éjszakázás is, pl. a sport már nem ment annyira, mint az elején... De megváltoztatott ez a 2 év... Tapasztalatot adott, és tök jó dolgokat is átéltem a munkahelyemen... a legjobb ötletek mindig munka közben jöttek, meg egyedül dolgoztam, igy közbe zenét hallgattam, elmélkedtem, és hobbiból foglalkoztam az orvostannal, azon belül pszichológiával is, ha volt egy kis időm. :) Boldoggá tett a munka, a pénz, és a sikerek is. ahogy egy itteni 2 gyereket fiatalon kipottyantó csaj fejemhez vágta hogy "sztárnak érzem Magam csak mert van munkám." :D Hadd ne érezzem már magam "sztárnak" mikor elötte nem találtam semmit évekig, depressziós is lettem a munkanélküliségtől, ha meg ezt nem vállalom el, már csak lefelé csúsztam volna, vagy már 5 m mélyen feküdnék, mivel öngyilkosságot is terveztem 2 hónappal a munka kezdésem elött, és Én gyerekgyártás meg a GYES, CSP, GYED, akármi helyett legalább előre haladtam, és nem pasival tartattam el magamat! Amit meg Én megigértem Magamnak, azt elértem és betartottam, és VÉGIGVITTEM ezt a 2 évet... Megengedhettem hogy eldobtam a szemüveget, pár márkás cuccot, új bakancsot... Sőt ha ugy döntöttem volna, talán még lakás is összejött volna, ha még tovább húzom...De mást fogok kihozni belölle. hamarosan azt is leírom hogy mit, korábban azt is terveztem, csak tavaly annyira jól mentek a dolgaim itt hogy lemondtam róla....
De legalább ÉLEK! vannak céljaim, tudtam tervezni. Az első évem jó volt, a második már húzósabb... de nem bántam meg ezt a 2 évet Én úgyérzem... Még ha sokszor altatókon éltem, mert ugye nem olyan ha nappal alszol, vagy ha van heti 2 pihenő éjszakája az embernek... De mindig megoldottam mindent... Bár voltak mélypontok is. Talán a végefelé is keresztül mentem rajta. De tény hogy úgy mondtam fel, és úgy váltam el mindenkitől hogy bármikor vissza mehessek a céghez... Az utolsó reggelemen bőgve jöttem haza, de tudtam, és tudom hogy itt nemsoká egy új élet kezdődik.
