Itt van a cikk:
(a minőségért bocsi, fényképezővel csináltam szkennerem sajna ninccs):
Persze, pont egy réégi képet kellett kitenni, mintha már nem is Én lennék rajta, plane h már nem vagyok szemüveges sem. De igazából ez a Facebook miatt van, mert engem a cikk megjelenése elött 2 nappal keresett a cikk iró hölgy h melyik képre adok engedélyt, de azt meg későn vettem Én észre, mert az a vacak az egyéb üzenetek mappába rakta, azt meg telóról nemtudom megnézni, géphez meg mostanság ritkán kerülök =/... Meg hát na azért főleg h hivatalosan a nevem végén lévő Y-t csak Facen használom igy, igazából i-vel irom a Maráczy-t :D
Na mindegy, de a lényeg a tartalom, és maga a figyelemfelhivás, megelőzés, tanulság. Ha már csak egy ember elolvasta, tudtam segiteni az már jó azért... Én jómagam is éveken keresztül szenvedtem a csúfolódásoktól minden miatt, mind általánnosban mind középsuli 10. osztályáig. Sokszor nemcsak a diákok hanem a tanárok és a szülők is hibásak, mert elbagatelizálják a dolgokat, vagy az áldozatot hibáztatják!!! Átéltem Én is, sokszor csak a szokásos "ne foglalkozz vele!" szöveget fújták, azzal meg szintúgy nem értem el semmit se,( főleg hogy alapjáraton érzékeny, sértődékeny tipus vagyok), ugy ahogy azzal se ha kértem tanári segitséget vagy ha visszadumáltam... Volt hogy azért nem mertem semmit se csinálni, mert féltem hogy visszaütnek, Én meg ugye baromira féltettem magamat is... Mint ahogy leirtam hogy nekem a "megoldás" a pszichiátria volt ill az h ahogy lejárt a tankötelezettségem 16 évesen kirugattam Magamat a suliból és levelezőin folytattam , normális, elfogadó környezetben a sulit, elkezdtem megbékélni magammal, de még a mai napig iszom ezeknek a levét: Félek az új társaságoktól, emberektől h kigunyolnak, kiröhögnek, vagy nem fogadnak el úgy ahogy vagyok, ill szorongós vagyok (és voltam alapjáraton gyerekkorom óta), hajlamos a depresszióra, konfliktuskezelésekkel van problémám, és ugy ánblokk vannak rossz gondolataim, előtörő emlékképeim, pánikbetegségem is van kb 2 éve... Bár járok ugyan pszichiáterhez, már szembenéztem a multammal, tudom hogy nem bánthat már az ami elmult, de gyógyszert is kell szednem (antidepi)
Ill. nemrég irtam róla szerintem hogy az egyik bántalmazó volt osztálytársamat is láttam egy este az utcán, Én meg megijedtem, tartottam tőlle hogy mi lesz ha belémköt megint, és akkor is éreztem hogy a szivem kb kiugrott a helyéről, leizzadtam, ill jött a "fuss és menekülj!" féle reakcióm is...
A cikk is világosan leírja ezeket a dolgokat hogy felnőttként vannak ezeknek következményei.
Mindenesetre nemtudom hányan olvassák az ujságot, de a neten nem találtam meg a cikket, igy maradt ez a versön h a képet berakjam. Én tényleg csak azt tudom tanácsolni a szülőknek is h figyeljenek oda a gyerekeikre, a gyerekeknek meg csak annyit h ne szekirozzák egymást, mert tényleg lehetnek következményei a másikra nézve!!! én is lehet hogy sokszor megbántottam másokat , csak én nem éppen szándékossan teszem, vagy ha megteszem-tettem annak általában volt valami előzménye.. De.. Igyekszek rá odafigyelni már h ne igy legyen, sőt igazából nekem az a jó ha minimálisak az interakcióim az emberekkel, nemigénylem annyira a társaságot... próbáltam ugyan, de sose tudtam sehova beilleszkedni, igy inkább elvagyok egyedül, max 2-3 emberrel, de az akkor legyen tényleg jó viszony!!! akikkel meg egy sulikba jártam a kapcsolatot egyáltalán nemis tartjuk, páran az ismerőseim Facén, de nem keressük egymást. akikkel meg tényleg rossz volt a viszonyom nem is ismerőseim, és hál Istennek nemkell őket nézegetnem se, se a FB-n, se nem szoktam őket látni sem. :) Néha volt hogy "rájuk néztem" facén, de igazából a szintjük mit se változott, de jó látni hogy a sorstól szépen kapják vissza azokat amiket ők adtak nekem. (Igen Én hiszek benne, és már nem állok "bosszút" senkin sem, mert tudom hogy el fogja őket intézni a sors)... De egy már biztos.. ha esetleg (talán) gyereket akarnék, és lesz az a csoda hogy legyen , akkor ha azt egyszer is bántani fogja bárki suliban, bármivel ott már vér fog folyni.. Vagy szépen összecsomagolom az osztálytársait és úgy küldöm el a szülőknek. :D Mert sajna az én esetem is mutatja hogy hiába beszélt velük a tanár , vagy esetleg én beszéltem velük 4szem közt szép szóval nagyon normálisan , nem értem el vele semmit... Ha meg a szüleiket behivta,a tanár akkor be se mentek, mert ugye ezek olyan szülők voltak hogy leszarták a kölkeiket (igen, maguk dicsekedtek el vele h az anyjuk nem szólt érte ha 15 évesen részegen mentek haza, stb) Sőt volt hogy a szüleimet is belevontam, ők meg azért elég intelligensek ahhoz hogy erőszakkal redezzék le a dolgokat, de sajna manapság már az emberek nem ilyenek hogy "akkor gyere, beszéljük már meg normálisan" és ezt Én jómagam is tapasztaltam már... Talán ez is lett az oka h elkezdtem önvédelmi küzdősportot tanulni, mert ki tudja mi történhet. Remélem azért h minél több emberhez eljut ez a cikk, a tapasztalataim sajnos eléggé lesujtóak!
