Elhunyt... R.I.P Chester!

Sajnos... Tegnap este sokkolt a hír, hogy a kedvenc tinikori bandám , a Linkin Park énekese, Chester Bennington öngyilkos lett... :(
Imádtam a LP-t 13 éves korom óta, az ő zenéjük volt a "belépőm" a rock/metal stílusba...
A mai napig emélkszek rá , mikor először láttam 13 évesen az "In The End" c. számuk videóklippjét... Teljesen lesokkolódtam rajta, és tetszett is az a tűz ami az énekesükbe volt, meg úgy az egészbe... Aztán mindig vártam hogy mikor adja le valameik számukat az MTV, mert ugye akkor még internetem se volt , és tökre örültem mikor össze sporoltam a pénzt a Hibryd Theory c. albumukra... A mai napig nem volt olyan hét hogy ne hallgattam volna vmeik régi számukat... És lehet hogy már tötyi-lötyisebb lett a zenéjük az utóbbi pár évben, de már bánom hogy nem mentem el a VOLT-ra megnézni őket... :(
Ettől függetlenül a LP volt tiniként az életem zenekara... Mindig megnyugtatott a zenéjük tiniként, a nehéz időszakokban támasz volt a zenéjük a számomra...
És Chester lett öngyilkos, mert már évek óta depis volt... De mennyi embernek adott támaszt a régi zenéivel!!!

Chester... Nyugodj békében! Az angyalkák őrizzék az álmaidat! :(
Én ezzel a kedvenc számmal búcsúzok tőled!

Változás szelei.

Nos, erről még nem írtam, de mostmár irhatok erről is.
Szóval mint korában írtam hogy változtatni készülök. akik közeli ismerőseim már tudják hogy mi lesz. Megyek ki Angliába dolgozni! Régen is terveztem, csak aztán meg letettem róla az itthoni dolgaim miatt... De pár hónapja már érlelődött bennem a gondolat hogy Nekem "ezt meg kell próbálni". Bár van segitségem kint, a barátnőmék, meg jó pár ismerősöm kint van. Ugyérzem egy takarítói állást gyorsan fogok találni. Bár kezdő az angolom, itthon még jártam angol tanárhoz még április végétől jártam, csak aztán a tanárom lelépett Angliába, de megértem, hisz ő csak ideiglenesen jött haza. 800-900 szót tudok is angolul, az egyszerűbb szövegeket megértem, meg el is kezdtem angol feliratos filmeket nézni. Tény hogy nagy kihivás ez, mert még sose éltem egyedül, soha nem jártam más országban a szomszédos országokat leszámitva, sőt még repcsin se utaztam soha.... Bár tény hogy nehéz lesz az eleje, de ebből a f.s faluból menekülni akarok, nem éreztem magamat itt jól sose, az emberek hozzá állása miatt, volt hogy a szorongásaim miatt itt a faluban a boltig alig mertem kimenni... Tény hogy emiatt dobtam el a munkahelyemet, de miért ne próbálhatnám meg? Hezitáltam rajta eleget.... De annyira félek hogy elbaszom... Pedig tudom hogy a külföldi munka megváltoztat... Tanulok vele, belölle, megismerek egy új országot, új kulturát, nyelvet is tanulhatok, félre is rakhatok...

Bár sokáig hülyeségnek tartottam a külföldi munkát, de még gyávának is tartottam azokat a magyarokat akik innen leléptek (ezt még akkor mikor Én "nagy" Jobbikos voltam úgy 7-8 éve), és ugy gondoltam hogy nekünk kéne tennünk azért h Mo. jobb hely legyen... De itt már nem lehet semmit se tenni,de most Én nem akarok már politizálni, hosszú volna ezt leírni.... ezt még kb 4 éve kezdtem belátni, mikor sokáig nem volt munkám.... aztán lett munkám, le is tettem róla h kimenjek, de miért ne? Bár kezdőtőkém van már rá, meg Én nemakartam úgy kimenni, hogy itthon ne dolgozzak előtte pár évet...
Már 2 hete kb h felmondtam a munkahelyemen, pihenek most, és nemsoká csomagolhatok és mehetek ki Angliába. Úgyérzem nehéz lesz, bár nem leszek mindig teljesen egyedül, hisz ott a barátnőm, aki már vár kint meg még pár jó ismerősöm is....

Valaminek a vége, vagy csak most kezdődik valami?

Tegnap este valami véget ért. De nemtudom hogy ez a vég valami újnak a kezdete, és ha igen, akkor mi lesz. De akarom hogy jobb legyen, bár tartok a pofára eséstől. Amit Én a 2 év alatt felépítettem azt leromboltam. Minden, amibe már jó ideje álltam instabilan a stabilitásban, annak vége lett. De terveztem. Hamarosan egy új korszak indul. Bár a biztos pontot dobtam egy bizonytalanért. Felmondtam a munkahelyemen. Igen. Sok emberrel ellentétben szerettem a munkámat, éjszakázni, 2 éven át ez volt az életem. De amit akartam azt elértem. Határozottan tudtam hogy szükségem volt rá, más 2 hónapot se melózna éjszakásként nemhogy 2 évet. Én meg bírtam, mert amúgyis későn alvó, későn kelő tipus vagyok. A m.helyemre egy rossz szavam nem volt soha, bár nehézségek voltak, főleg az elején még. De mindig megoldottam/megoldottuk.
Szerettem ezt a helyet, egy csomó nagyszerű embert, kollégát, orvost ismerhettem meg. Többek között Dr. Trúarc nénit is, aki az úgynrevezett "pszichiáterem" volt 9 hónapig... Csak róla írtam hogy meghalt. :'(ő is egy hibátlan egyéniség volt, na jó max az az 1 hibája volt h miért nem tini éveimbe ismertem +.  Jó volt hogy vele mindent meg tudtam beszélni! Talán nem véletlen hogy ott melóztam, ahol melóztam?! Nem tudom. De az is tény hogy nem lehet örökké csak éjszakázni. Az állandó éjszakázás rombolja az emberi kapcsolatokat és az agyat is. Hát van benne valami. Az előbbi nem volt gond, sőt volt hogy SZÁNDÉKOSAN épitettem le a kapcsolataimat, mert elegem lett a kritizálókból, az okoskodókból, a hamis barátokból, És még a dokim halála ráébresztett hogy nem éri meg senkihez se kötődni, mert megüthetem vele a bokámat. Megtanított derekasan ez a 2 év arra hogy hogy kezeljem a magányt.... Sőt.. Sok emberrel ellentétben én még jó dolgokat is ki tudtam belölle hozni. De tény hogy túl sokat voltam egyedül.... anyámékkal is max napi 3 percet ha beszéltem, úgy h eggyütt éltem velük... Közbe meg tavaly annyira futott a szekerem a munkában hogy már azt fontolgattam hogy hitelt veszek fel és részletre veszek valahol Szeged mellett egy tanyát, és még másba is belekezdjek a munkám mellett... Elhittem hogy lehet úgy dolgozni hogy csak éjszakázik az ember... Nem is tévedhettem volna nagyobbat! Igen lehet, ha egyedül lakik, vagy ha olyan a háttere, és se kutyája, se pasija, semmije nincs.... Bár le épitett az éjszakázás is, pl. a sport már nem ment annyira, mint az elején... De megváltoztatott ez a 2 év... Tapasztalatot adott, és tök jó dolgokat is átéltem a munkahelyemen... a legjobb ötletek mindig munka közben jöttek, meg egyedül dolgoztam, igy közbe zenét hallgattam, elmélkedtem, és hobbiból foglalkoztam az orvostannal, azon belül pszichológiával is, ha volt egy kis időm. :) Boldoggá tett a munka, a pénz, és a sikerek is. ahogy egy itteni 2 gyereket fiatalon kipottyantó csaj fejemhez vágta hogy "sztárnak érzem Magam csak mert van munkám." :D Hadd ne érezzem már magam "sztárnak" mikor elötte nem találtam semmit évekig, depressziós is lettem a munkanélküliségtől,  ha meg ezt nem vállalom el, már csak lefelé csúsztam volna, vagy már 5 m mélyen feküdnék, mivel öngyilkosságot is terveztem 2 hónappal a munka kezdésem elött, és Én gyerekgyártás meg a GYES, CSP, GYED, akármi helyett legalább előre haladtam, és nem pasival tartattam el magamat! Amit meg Én megigértem Magamnak, azt elértem és betartottam, és VÉGIGVITTEM ezt a 2 évet...  Megengedhettem hogy eldobtam a szemüveget, pár márkás cuccot, új bakancsot... Sőt ha ugy döntöttem volna, talán még lakás is összejött volna, ha még tovább húzom...De mást fogok kihozni belölle. hamarosan azt is leírom hogy mit, korábban azt is terveztem, csak tavaly annyira jól mentek a dolgaim itt  hogy lemondtam róla....
De legalább ÉLEK! vannak céljaim, tudtam tervezni. Az első évem jó volt, a második már húzósabb... de nem bántam meg ezt a 2 évet Én úgyérzem... Még ha sokszor altatókon éltem, mert ugye nem olyan ha nappal alszol, vagy ha van heti 2 pihenő éjszakája az embernek... De mindig megoldottam mindent... Bár voltak mélypontok is. Talán a végefelé is keresztül mentem rajta. De tény hogy úgy mondtam fel, és úgy váltam el mindenkitől hogy bármikor vissza mehessek a céghez... Az utolsó reggelemen bőgve jöttem haza, de tudtam, és tudom hogy itt nemsoká egy új élet kezdődik.

Élni vagy létezni?

Élek még. Vagy inkább létezek. Hogy mi a jó, már nem tudom. De az igaz, hogy nagy változás előtt állok, csak nemtudom hogy jó vagy rossz lesz e. De tény hogy bizonytalan, amit meg nem bírok az a bizonytalanság. Jelenleg instabilan állok a stabilitásban, minden napom tök egyforma. Teli vagyok félelmekkel, negativitással, nemtudom mennyivel lesz jobb. Mivan ha csak rosszabb lesz minden? Sok csalódásom volt, és már nem merek bízni, remélni, hinni. Senkinek, semmit. Talán a legdepresziósabb írásaim kerülnek ki ide, Én "csak" kimondom itt a bajomat. Fárasztanak az emberek, a butaságaik, és még írhatnám. Sokan le akarják a torkomon nyomni azt hogy "menjek ki külföldre dolgozni". Mégis mivel jobb egy olyan országba dolgozni, ahol csak egy migránsnak számítok, ahol a nyelvemet se beszélem, stb. Lehet hogy jobban keresnék, de felélem és sorolhatnám. Persze az jó h meg ismerek egy új országot. De nem biztos hogy jobb kint, csak meg vannak ezzel vakítva az emberek. Gondolkozok hogy kimenjek, de mitől lenne nekem jobb kint? Nemtudom. Talán azért mert gáz a magyar mentalitás, meg élhetetlennek tartom azt a fos falut, ahol lakok, talán max azért.  Egy időbe nagy Jobbikos meg hazaszerető voltam, de rájöttem, nem lesz jobb ez a z ország, söt ujabban már agyamra ment a politizálás, meg hogy mindenki a politikához akar érteni. De tény hogy sokáig EGYÁLTALÁN nem vágytam külföldre. Nem beszélek nyelvet, meg sok átb.szásról is hallottam már, és ez viszatart. Megértem ha valakinek bejön, megértem ha valaki jól eléldegél belőle. Megértem azt is ha vkinek nem jön be, és hazajön. Sokáig f.szságnak tartotam h kimenjen az ember külföldre. Talán ez a véleményem már változott. De mér kéne eldobni a biztosat a bizonytalanért? (Magyar munkahely, család, haverok, lakás, stb.) Meg mennyi rá az esély, hogy találok kint egy takarító nénis munkát? Ez az amit senki nem tud. Ugyanúgy ahogy senki nem tudja, hogy milyen életem lenne Nyugat-Európaban. Tudom csak rajtam áll az egész. De annyira félek h elb.szok mindent :( amíg meg itt agyalok, jó lenne inkább őrőkre elaludni, és SOHA fel nem ébredni.

Wind of change.

A változás szelei fújnak nálam. Hogy hova visz még Én se tudom, de rajtam múlnak a dolgok. Mindig is féltem az újtól, a változásoktól, de az elmúlt időszak a megszokásokól szólt. Volt/van ugyan munkám, de nem voltak céljaim. Csak éltem egyik napról a másikra. A tavalyi drinkelős, "minden jó" dolgomat felváltotta a kesergős, tengős-lengős énem. Leépítettem a kapcsolataimat, amiknek nem láttam értelmét, ez tudatos volt, talán jól is jártam vele. Valami folyamat elindult nálam már régen.Hamarosan változtatni akarok, de hogy mi lesz az arról majd később írok, addig is hallgasátok meg ezt a szép számot.

Felbecsülhetetlen.

Az az érzés, mikor ébredés után rámész a fészbúkodra, és látod hogy a barátnőd, akit már kb  1 éve nem láttál mert kint van, ér rád ír hogy hazajön az FELBEÜCSÜLHETETLEN. Mind másra meg ott a Master Card! Hát alig hittem el, majd kiugrottam a bűrömből :D egy éve már h nem láttam ezt a csajt, hiányzik is rohadtul, és véégre 2 hét mulva talizunk! :)
Most jó ez, váh elég pozitív löketet adott Nekem ez az egész, már kértem azt a pár napot szabadnak, és remélem megkapom, és talizunk. Már számolom vissza h hányat alszok addig, mint amikor még kicsi voltam :)  Én utazok fel, de nem Angliába, hanem a párja lakásán leszünk pár napot, mert ő is már ráunt Szegedre, röviden, meg a párjának hamarább vissza kell mennie Angliába, ugy hogy csajozunk. Igen, az ország másik felén leszünk. Másért nem tenném meg ezt, hogy utazgassak! :) meg lehet h jó lesz nekem az a pár nap környezetváltozás. Amugy meg 14 éve már h ismerjuk egymast, jóba vagyunk, igaz nem egy hétköznapi helyzetben ismertem meg (pl suli, lakóhely) ;) akármi is volt mi mindik újra egymásra találtunk, mert bár elég külömbözőek vagyunk, a problémaink hasonlóak voltak. Bár inkább felnőttként lettunk jóba, de ez mit számít. :) "legjobb barátnő" az kimaradt az életemből, de ez tök más. De úgyérzem brmi is van, a mi barátságunk örökre megmarad. Csak rossz h ritkán látom, de remélem most összejön. :)

Szakrendelői kalandjaim-Újratöltve.

Betelt a pohár. Talán ki is borult. Hétfőn 10 hónap kihagyás után meglátogattam a psychiatriai szakrendelőt. De úgynéz ki hasztalan volt az egész. Mióta meghalt a dilidokim Dr. Truearc néni (Dr. Benkő Katalin) nem láttam értelmét máshoz menni, mert legtöbb nem is foglalkozik a betegeivel csak a fos piruláit irkálja ki.
Meg attól úgyse lesz jobb.
Anyum jelentkeztett be, mert heti szinten mennek a veszekedések, az okát meg nemtudom de folyamat feszült vagyok, egyszer fent vagyok aztán meg lent. Beszélgetni nemtudok kivel, aki számítana az meg elment, elköltözött, és elegem van. Ebben a f.s faluban eddig se tudtam barátokat találni, és eztán se fogok.
Költöznék már én is, de még nemtudom mi lesz azzal a lakással amit a biológiai nagyanyám hátrahagyott. Remélem valahogy megegyezik anya meg a tesója.
Na igen, méghogy az ember a testvérére mindik számíthat, hát ezt Én megcáfolnám. De ez hosszú
Szóval elmentem dilidokihoz. Használni nem használt. Eleinte jó volt elmesélni neki mindent, csak hát... csalódtam. Nemtetszett h már elsőre 2 gyógyszit ki írt (antidepi meg valami hangulatjavító) de amit Én kértem, altatót azt meg nem írta ki :@
Miért nem azt írja ki ami a betegnek jó? 2 éve szedem az éjszakázás miatt, bevált. Ezt miért nem érti meg? Az előző dokim meg a házidokim állítota be, de meg volt kötve h heti max 2 alkalommal szedhetem csak.
Ezeket amiket ki írt Én be nem szedem, mert megnéztem miket írnak róla és elég csúnya mellékhatásai vannak. Meg kamaszként is belémtömtek mindent, egyik se használt, mikor nem bennem volt a hiba, akkor lett jobb mikor otthagytam azt a f.sz iskolát. Tiszta gáz, az előző dokim ő legalább nem bogyókkal akart "meggyógyítani" kb 2 hónap ismeretség után írt ki antidepit, meg altatót. Az a gáz h a pszichiáterek nem úgy állnak a betegekhez ahogy kéne. Ja meg Magyaro.n is az emberek hozzáálása a pszichiátriai betegekhez a béka segge alatt van. Tapasztalat. Defektesnek nézik őket meg ilyesmik, meg úgy beszélnek velük mint a kutyával. Vagy nemközbe aki pl depis az nem bolond. Nekem érettségim van, nem befolyásol IQ szintet a depreszió meg a többi. Az emberi kapcsolatokkal meg régóta gondjaim vannak, ma már úgy vagyok vele h nem strapálom vele magamat. Felesleges, mert úgyse értenek meg, én se őket, vagy rettegek h mikor vágnak alám. Meg Én nem érzem magamat "betegnek" tőle. Csak nemtudom, nem is akarom követni a normákat. Próbáltam, de nem megy. Inkább érzem magamat tőle különlegesnek. Jóval érzékenyebb is vagyok az átlagnál, de ez nem betegség, hanem egy adottság, ilyennek születtem.
Megkaptam a diagnózist is:
Súlyos depresziós epizód
Bipoláris zavar
Szociális fóbia.
Hát jó tudni. Bár egy dbig Borderline is voltam a tünetek szerint, de Dr. Truearc szerint meg nem. Én rá hallgattam csak, de már Én se tudom. De azt tudom h nem fogom beszedni azokat a gyógyszereket, ha megyek hozzá , (ha megyek) meg is mondom neki.

Mindennapok

Minden nap egyforma
Minden nap ugyanaz
Minden nap ugyanaz a zene
Minden nap csak alvás
Minden nap (este) csak a munka.
Na igen. Ezek az Én k.rvára izgalmas napjaim. Csak tudnám egyszer mi értelme így ennek?
Egyáltalán minek kelek fel minden d.után?
A jó az hogy nem történik semmi.  Igen, mert jó, mert nem csalódok és nem esek pofára. A totális egyedüllét meg szintúgy jó, mert nem csalódok legalább. Úgy vagyok vele, ha történne is valami, bele élem csak magamat aztán meg elb.szom, és pofára esek. Nem tehetek róla, de félek a pofára eséstől, még jobban, mintha történne valami. Nem, nem vagyok negatív, csak ezt Én TAPASZTALATNAK hívom.

Továbbá üzenem a nagy "netember" pasiknak, akik álnévvel írkásznak a facemra, hogy hagyjanak már békén, nem veszem be a hülyeségeiket, korán kell ahhoz fel kelni,hogy Én elhigyjem a "majd elutazok hozzád" meg a társai féle szövegeket, sz.rok azokra akik a netes szerelmek hatására lesznek boldogok! Minden meg egyéb másra ott a Badoo.

Ki ez a Pumped Gabó?

Tegnap a Facemen egy nagy mocskolódásra lettem fígyelmes az üzifalamon. Még hozzá egy újabb "celeb"  a Magyar szartengerben. Nem elég hogy sz.r a hangulatom, de rájövök hogy van lejjebb. Aki ismer, tudja hogy szeretem Puzsér Robi a magyar kritikus írásait meg a műsorát, a Sznobjektívet. Bár mindenben nem értek vele egyet, de pár dolgot leszámítva a zenei kritikáit imádom, ezen a részen  pl visitottam a röhögéstől mikor láttam:

Na.. szóval P.R. oldalán lettem erre figyelmes:
http://mno.hu/cinkosakinema/egy-utolso-pumpedek-2392501
Amikor elolvastam a cikket meg alatta a kommenteket csak pislogtam.. Ki a f.szom ez a Pumped Gabó? vagy csak Én vagyok lemaradva mert nemigen nézek tv-t? Pláne nem a ker. TV-k saját gyártású műsorait. aztán rákerestem erre a Pumped Gabóra, hát nem kellett volna... saját műsora van, Pumpedék néven az RTL mellékcsatornáján az RTL Spike, vagy mi a neve....valami izomagyú ez a gyerek... Kb fél percet néztem bele a műsorába, gyerekek.... Nekem ennyi elég volt! Jó ideje nem nézek TV-t, de az ismerőseimnél látom ha kiirják hogy épp ki nyert a Valóvilágban, X-faktorban.... De képtelen vagyok megérteni hogy mi a jó ezekben a műsorokban? Meg régen volt a Mónika-show is.... Egyidőbe mindenki ezt nézte... Én belenéztem 1x egy adásba, Nekem annyi elég volt! Szerintem ez roppant nem vicces, hogy fillérekért égetik magukat a családi szennyessel egy ország-világ elött....És az a gáz, hogy a mai fiataloknak ezek a celebek a példaképeik, legalábbis valamelyiknek még saját rajongói oldala is van... De olykor elgondolkodok hogy van e lejjebb ezeknél a műsoroknál? vagy azoknál akik ezeket nézik? Bár hősiesen bevallom, én nem szoktam olvasni, max ritkán, de legalább nem nézek ilyesmiket. Arról nem tehetek hogy engem idegesítenek ezek a műsorok... Talán még mikor 13-14 éves voltam akkor néztem 2002 környékén a Big Brothert a TV2-n, meg pár éve (lehet már 7 is), mikor még a Való Világ 4et néztem egy darabig... De abba legalább jók voltak a szereplők, meg tényleg viccesek voltak és nem az alsótesti dolgokról szóltak...Azóta változtam. Vagy a világ változott, de engem zavarnak már az ilyen műsorok, nemis értem minek ennyi szériát csinálni ezeknek?  Sőőőtt.. Tv-t is max akkor ha valami olyan film megy ami érdekel, de eléggé idegesítő tud lenni ha félóránként jön egy reklám. Meg időm sincs rá, mióta éjszakázok....  Egyszerűen franc se kíváncsi az egynyári celebekre, a proli faszhuszárkodásokra, a Való-Világra, a spanyol szappanoperákra. De nemis baj. Próbálom kiiktatni a szennyet az életemből, Én magamnak válogatom meg hogy mit nézek. Éjjel-Nappal Budapest helyett, Matrix, gagyi proli "tehetségkutató"műsor helyett pl. a Sznobjektív :D Inkább ritkábban nézek meg bármit is, de az legyen minőségi!!!!  igy is sokszor elég látnom a dolgokat ha vasárnap hajnalban megyek haza éjszakás műszakból, hogy hová tartanak a mai fiatalabb generációk, nekem ehhez nem kell Való Világot néznem...  Az meg tényleg elképesztő, hogy mikre képesek egy néhányan a 10 perc hírnévre. Sajnos Magyarország meg termeli ki ezeket a semmitérő celebeket. ....Gondoljunk csak kis Grofóra pl, de még akármilyen nevet írhatnék ide. A mai TV műsorok 95%ka szar, a maradék 5% meg még azok a filmek része, amit szeretek/nézek.
De tény hogy Robi jól leírta a gondolatait a fenti cikkben erről az egészről. Csak az a szomorú hogy aki okos, azt butának nézik, de aki meg buta, azt meg starolják, példakép. Bár nekem Puzsér példakép egy kicsit, mert szerintem jól látja ezeket a dolgokat. Legalábbis szivesen tanulnék tőle. Szeretem olvvasni az írásait, (bár inkább a zenei kritikáit olvasom) de ez az irása tökéletes. Egy alpári mondat se olvasható benne. Bár most neki köszönhetően megismertem ezt a Pumped Gabót, de legalább tudom hogy mit kerüljek még jobban. :D
Na de folyt. köv. mert fáradt vagyok....

Ha újra kezdhetném.

Ha újra kezdhetném mindent másképp tennék. De sajnos nem lehet.
Egyedül vagyok mint a kisujjam. Ja nem. A kisujjamból 2 van. Egyedül vagyok, ami jó mert senki nem árthat többé.  Akik szerettek (?) elhagytak. Vagy meghaltak. Bár lehet akikről azt hinném hogy szerettek, csak utáltak, és megjátszották hogy szeretnek. De nembaj, már rájövök a hamisságra. Ahova mentem mindig ez volt hogy utáltak. Nincs aki mosolyt csaljon a depressziós fejemre. Nem is lesz olyan. Azon agyalok hogy bevegyem az összes gyógyszert ami otthon van. Dormicum, Xanax, Rivotril, Valdoxan a választék. Csak egy gond van, hogy ebbe nem halok bele, és meg akarok halni. És nem, NEM LESZ JOBB. NEM LESZNEK SZEBB NAPOK. Minden egyes nap fekete, akár a ruháim. A legfeketébb fekete. " Legyek pozitív". NEM, NEMTUDOK POZITÍV LENNI. De lehet beveszem őket, legalább károsítom a szervezetem kicsit, és elöbb halok meg. Vagy legalább alszok egy nagyot/jót. Számomra az élet annyit ér mint a használt wc papir.

2 év.

2 éve ilyenkor még egy messzi-messzi Galaxisban... Na..... 2 éve ilyenkor volt hogy nem volt senki, de jött 1 hülye aki megcsinálta. És az a hülye nem volt más, mint Én! :) Megcsináltam. amit 2 éve megigértem Magamnak az össze jött. 2 éve már hogy dolgozom fix éjszakásként. Ugyanott. Köszönet azoknak akik bátorítottak hogy sikerülni fog, és köszönet azoknak is, akik abban is csak a szart látták hogy dolgozok. :) Inkább örülnétek annak hogy Én nem az a fajta nő vagyok aki eltartatja magát, s aki a pasijától várja el hogy finasszírozza a szolit, a műkörmöt meg a f.sz tudja mit, vagy hogy esetleg kipottyantsak 1 (rossz esetben 2) gyereket a nagy büdös semmire. Minden amit láthattok Rajtam azért Én dolgoztam meg, nem érdekel más pénze!!! Csak szólok, és csak leírom azok kedvéért akik mást gondolnak, és hisznek, mert nem, nem kell a másé, és nemis vok rászorulva. :) Sőőőtt. Ki kell hogy ábrándítsalak titeket kis drágáim, MERT NEM ÁLLOK MEG! S nem, nekem nem kell a segély, se az Erzsi-utalvány, se a szaros közmunka!!! Csak haladok előre, előre... S büszke vagyok Magamra, hogy ezt is elértem. Nálam már jó hogy 2 évet ugyanazon a munkahelyen vagyok, mikor mindig, mindenhonnan le akartam lépni, és sehol nem találtam a helyemet, vagy mindenhonnan kiturtak/kiutáltak ok nélkül. De ez itt már NEM így van! :)Jól érzem Magamat itt, talán furán hangzik, de a munkahelyemen érzem Magamat a leginkább biztonságban. :D :) Ugyanis aki tudja hogy Én egyedül dolgozok, végig 8 órában, hál Istennek nem olyan a munkám h végig jópofizni kell a kollégákak, idegeneknek, esetleg elviselnem a hülyeségeiket. :D S nem, nem arról szól hogy végigidegeskedjem a munkaidőmet azzal h kinek kéne megfelelnem, és hogy ugrásra készen álljak azzal hogy ki, miért, vagy mikor fog belém kötni/utálni/alámvágni. :D a kollégákkal is csak annyit beszélek, találkozok, amennyi muszály, váltáskor arra a 10 percre. :D Nekem elég az... Nincs senkivel se bajom, csak túl sokat voltam rossz helyeken, rossz emberekkel. Mondjon bárki bármit, lehet h egy egyszerű takarítónénis munka, de többre tartom már ezt, mint akármelyik diplomás munkát. :D Sőt, ugy anblokk a fizikai munkát, bárminél. Lehet h sokan lenéznek, csak mert takarítok, de ha nem lennének takaritók egyik-másik embert már a sz.r is elöntené. :D (mondjuk 1-2 magától elszállt diplomás lehet megis érdemli, tisztelet azoknak akik nem néznek le a munkám miatt) És nem, attól mert takarítok még nem vagyok lusta, buta, akármi... Sőt... Mióta a korházban vagyok még érdekel is az orvostan, szeretek utánna nézni/olvasni/beszélni/kérdezni. :) Bár a Dr. nem lesz már a nevem elött, de attól még ez 1 jó dolog. :) lényeg: Hogy jól érzem Magamat a munkahelyemen. Holt nyugis, pl. zenét is hallgatok munka közben, csak úgy árad a metál a hangszórókból,  mióta ott vagyok éjszakánként. :D Sőt.. Munka közben röhöghetek a saját vicceimen, a legdurvább gondolataimnak is teret hagyhatok. vagy éppen kibőghetem magamat ott ahol akarom, ha épp sírásrohamot kapok. (igen, mert van nállam ilyen, többet sírok mint egy átlag ember 1 év alatt, ha már sokszor le vagyok írva "hisztisnek", ez tök más mint az amit ti hisztinek tartotok) Ha már bizalmas kapcsolatom nincs, hát van ez. :) A munkám az amire számíthatok, és ami nem hagy cserben, nem basz át! Ebben a 2 évben már minden benne van... És abban a helyben is ahol vagyok. Gyerekként már történelmt írtam ott, mikor kikötöttem a pszichón, aztán a sors furcsasága hogy 10 évre rá ott találtam Magamat, de már mint dolgozóként... :D Durva nem?  Főleg hogy itt ismertem meg a pszichiáteremet is 26 évesen, akit elvesztettem. Meghalt... :( Francba is, csak egy orvos volt, egy nagybetűs ORVOS. Akiben megbiztam, csak elb.sztam, mert már amolyan "barátként" is tekintettem rá....  Ő elfogadta azt hogy Én különleges vagyok, sőt még el is ismerte. :) Csak rossz, mert Ő volt az akiben megbiztam, akiben nem csalódtam, olyanokat is el tudtam/mertem neki mondani amiket még anyáméknak sem.... Francba is, mert hiányzik... :( De remélem akárhol is van, de látja hogy még MINDIG Én takarítom a rendelőjét... Ugyanúgy, mintha még ő is ott lenne. akárhol is van, de büszke lenne rám, mert betartottam amit annó megigértem magamnak. Egyszerűen már nem mertem/merek bizalmi kapcsolatot kialakitani senkivel, de vele ki tudtam, csak látjátok milyen a sors... De legalább megtanultam hogy nemszabad sekihez se kötődni, mert egyedül vagyok, és egyedül is leszek. :) Valami nagyon rendkivülinek kéne történnie ahhoz, hogy ez megváltozzon. Változtam sokat a 2 évem alatt mióta itt vagyok. Nemcsak külsőleg, hanem emberileg is. Változtam, pl. itt jöttem rá hogy mekkora érték a látás. Ugyanis eldobhattam (jelképesen) a szemüveget, és kontaktlencsés lettem. Megéri! Életem legjobb döntése volt hogy beruháztam rá, imádom ahogy kinézek! :D
Emberileg is változtam sokat. Hányingerem van a jópofizástól, a felesleges kapcsolataimat meg leépitettem szépen. Bár amugyse beszélek napi 2-3 mondatnál többet senkivel. Mióta éjszakázok a magány és az egyedüllét ami kitölti az életemet. Bizalmatlan lettem, nem állok le csak úgy akárkivel paktálni, csak mert 'neki épp nincs kivel beszélni'. Változtam is a 2 év alatt hogy ez jó vagy rossz Én nemtudom. Nem gondoltam volna azt se hogy ennyire tudok kötődni egy helyhez, ami "csak" egy munkahely. Életem lett már ez a z állandó éjjelezés. De tény hogy akkor jött ez a munka amikor már mindenki lemondott róllam, sőt még Én is saját magamról, az életemről, pénzem se volt, de azért a torkomon akarták lenyomni a "menjek ki külföldre" szöveget, mindezt ugy hogy pénzem se lett volna arra se hogy kimenjek. Boldog voltam, és igen, tudtam annak is örülni hogy munkám lett, ami nemcsoda mert elötte 3 évig munkám se volt, max a fos közmunka a lakóhelyemen. Boldog voltam hogy van hova menni. Ahogy egyszer a FB-men egy gyereket fiatalon kiszaró ismerősöm ugatott hogy "sztárnak érzem magam" csak mert van munkám. És ha igen? :D Inkább örüljön annak hogy ő meg hátszéllel kapott munkát a fos faluba meg volt mire kipottyantani az ivadékát. (Boccs az ilyenekről nemtok szebben irni). Inkább örülni kéne hogy nem más(ok) pénzén élősködök, meg hogy 3 év munkanélküliség után végre találtam valamit. :) Mióta itt vagyok a munkahelyemen már letettem külföldről is. Minek? Dobjam fel a biztosat a bizonytalanért? Van munkám és nem, nem keresek másikat. :) Meg szerintem kint se jobb. talán annyival hogy ott szabadabbak az emberek leszarják a stílusomat, meg h hogy nézek ki. De nincs motivációm már arra hogy kimenjek. Félek hogy átb.szak, na de ettől nagyon. Vagy valami nagyon rendkivüli eseménynek kell hogy történjen hogy ez változzon. Egyenlőre itt akarok boldogulni. Munka is mindig van, es ez a lényeg! Sőt.. Eldöntöttem, lehet hogy triplázok, vagy mindig csak éjszakás maradok. :) Bár eléggé le épitett már, de nem bánom. Sokan taccson vannak akkor is, ha 1-2 éjszakát dolgoznak csak, de róllam ez nem mondható el. Régen is sokszor álmodoztam arról hogy csak éjszaka kéne hogy dolgozzak. Teljesen más, mint az amikor valaki pl. 8-16-ig dolgozik. Más. De már inkább ez mint a lakóhelyemen a közmunka, mégha többet fizetnének érte mint az éjszakázásért akkor sem mennék vissza többet, mert teljesen kikészitettek itt idegileg. Nem panaszkodtam sose a munkahelyemről, mint ahogyan azt sokan teszik. Talán a legjobb helyen vagyok ott, ugyérzem.
Olykor el se hiszem hogy ez velem megtörtént, ugy ahogy azt se hittem el, amikor elkezdtem itt dolgozni. Bár ugyérzem tök fölösleges volt megcsinálnom a szakmáimat, mert nem azokba dolgozok. Le is tettem már róla hogy elhelyezkedjek bennük. Továbbtanulni meg megintcsak nem fogok, mert nincs értelme annak hogy még egy papirt szerezzek, aztán kezdjek újra elölről mindent. Bár 1x szeretnék jogsit rakni, meg ha lesz rá türelmem nyelvet is tanulni, csak nemtudom minek ha már nemakarok külföldön dolgozni.  Meg sose volt motivációm a tanulásra,az iskolában is kikészitettek, igy végképp nem láttam értelmét.  nem azért mert hülye vagyok hozzá, hanem mert mióta az eszemet tudom, az volt az álmom hogy valami fizikai munkám legyen. Neem, az irodai, meg egyéb diplomás munkákra alkalmatlan vagyok, 1x voltam irodán 1 napot az életembe, elég is volt. :D Egyszerűen rosszul vagyok azoktól, akiknek a diploma számit, agy azthiszik ha valakinek nincs, az már egyből egy tanulatlan bunkó. Inkább az élettapasztalat számit, többet ér az mint 2 diploma. :D Amugy nincs bajom azzal ha valakinek van, csak ne nézzen már le azért, mert Nekem nincs. Egyszerűen megfelel nekem ez a munka, szeretem, jó érzés az ha rendet, tisztaságot csinálok. meg le is tud kötni, ellenben azokkal a szakmáimmal amiket szereztem. Meg jó a légkör, és az is hogy nyugiban dolgozok. Remélem még sokáig így marad.
Bár néha elgondolkozok hogy miért is teszem mindezt. Miért is, mikor egyáltalán nem értékelik. sőt, inkább ebben az országban lenézik azt aki fizikai munkát végez, legalábbis mint írtam tapasztaltam már. De inkább örülni kéne hogy nem más pénzén tengődök, nem ilyen kitartott maca vagyok, aki a pasijától várja el hogy mindent fizessen neki. Meg is bolondulnék már, ha nem lenne munkám, annyira megszoktam hogy van miért délutánonként felkelni, van miért bemennem este. 

Nőnapra. Top 5 filmes női karakter

Üdv Mindenkinek! :)
Megint jövök 1 poszttal, csak így nőnap alkalmára terveztem ezt a posztot... Meg amúgy is akartam már a személyes agymenéseim után valami ötleteset írni, vagy valami jó dologról :D Most hogy nőnap van, először is boldog nőnapot minden csajszinak! :D Most pedig jövök is az Én top 5 női filmkaraktereimmel, ha már nő nap van, mert hát annyi listát láttam az elmult időben, meg elég sok téma köré csoportosított listát láttam, (pl. top 10 legjobb sci-fi hősnő) ezért Én is megírom a sajátomat. :D Mert bizony Nekem is megvannak ám a kedvenc női filmes karaktereim. :) Aki meg ismer az meg tudja hogy azokat a filmeket szeretem főleg, ahol a női főszereplő simán szétrugja a főgonosz tökeit :D Valahogy felnézek ezekre a filmes csajokra, sose azok a nők voltak az én példaképeim, akik otthon sütnek-főznek,  pophercegnők, vagy ilyesmi.. írhattam volna top 10es listát is, de nincs annyi kedvenc női karakterem. (vagy csak nem láttam még olyan sok filmet, de ez sztem változni fog a jövőben :))meg ebben csak filmes hősök vannak, semmi más, sorozathősnőim nincsennek (mivel sorozatokat se nézek). :)
 Nah lássuk...

5. Leila Organa-Leila harcegnő (Star Wars)- Carrie Fisher
Kezdeném vele a listát. Felejtsük is el a koronát, tiarákat,bálokat,  ha már egy hercegnőröl írok, mint kedvenc filmes hősnőről. :D aki ismer, tudja hogy sokáig egyáltalán nem rajongtam a Star wars filmekért. :D De most meg talán pár helyezettel van lemaradva a dobogós kedvenc filmjeim közt :D talán mert gyerekként láttam, akkor a vizuális effektek megfogtak, de valahogy nem érettem a sztorit, és így felnőtt fejjel egész jó sci-fi film. :D Bár még igencsak ismerkedek a részekkel, de Leila hercegnő karakterét tökre megszerettem. :)

Erős, bátor, független személyiség, és kivételes vezető, aki ügyelt a "beosztottjaira", és őszinte, nagyszájú, de ugyanakkor ész is van mögötte, valamint harci tudás, intelligencia, mégha a Sötét oldallal tárgyalt akkor is. Nem csoda hogy ő lett az Új Köztársaság államfője. :)
 Minden tettével bebizonyítja hogy Ő nem csak egy átlag széparcú hercegnő, aki a hercegére vár... Ja és a fegyver is jól áll a kezében. :D 

4. Nancy Down (The Craft)- Fariuza Balk

Tinikorom boszis filmje :D Csak hogy legyen egy kicsit "negativabb" karakter, Ő még a tini metalos korszakomból maradt meg. :D Maga a film 1996-os, Én meg 2007-ben néztem meg elöször :D Tipik 90es évekbeli tini horror film, 4 tinilánnyal és  némi boszorkánysággal fűszerezve. :D Elég fontos részét képezte ez a film a kamaszkoromnak, és ez a mai napig is a kedvenceim egyike. :)

 Bár eléggé gonosz szerepe van, de Fairuza remekül játsza a szerepét, mégha néha túl is játssza magát, de szerintem tök jól állt neki ez a szerepe. :D Hatalmat akar minden áron, bár a végén szegény diliházba kerül. :(  De a mai napig kedvenc karakterem. :D

3. Evey Hamond (V, mint vérbosszú)-Natalie Portman

A V for Vendetta szintén egyike az abszolút kedvenc filmjeimnek, és amellett, hogy megszerettette velem Hugo Weavinget, Akit talán a Matrix-beli negatív szerepe miatt ki nem állhattam, amíg meg nem néztem ezt a filmet, de ezzel az alakításával megnyerő volt. Natalie Portmenről nem is beszélve, akit meg a Star Warsban mint Amidala hercegnőként ismertem meg.

Evey eleinte egy átlagos lány, aki egy diktatúrában él és igyekszik a kormány elnyomását figyelmen kívül hagyva nyugodt életet élni. Amikor belekeveredik egy rejtélyes szabadságharcos, V politikai zűrzavarába, eleinte ugyanezt akarja: minél messzebbre jutni a dolgok sűrűjétől és meghúzni magát csendes kisegérként, távol a veszélytől és a harctól. A történet folyamán viszont közelebb kerül V-hez, és rengeteg testi-lelki szenvedésen át, de megtalálja magában a bátorságot és a lelkierőt. Nem irigylem a sorsát, de lenyűgöz a fejlődés, amin átment és az a hihetetlen átélés, amivel Natalie Portman átadja ezt nekünk. Rengeteg erő van az alakításában és az általa megformált karakterben is, és respect, hogy meg tudott felelni ennek a kemény szerepnek, és még a haját is levágatta a szerep miatt.

2.  Erin "Slim" Hiller (Most már elég!)- Jennyfer Lopez

A Most már elég! c film abszolut kedvenc, Jennifer Lopez pedig az egyike lett a kedvenc szinésznőimnek, mint énekesnőként ki nem állhatom amúgy, nem jön be a zenéje! De ezzel a filmjével igencsak elnyerte nálam a tiszteletet.

Slim egy átlagos hétköznapi pincérnő, akinek úgy tűnik csodásan alakul az élete, amikor. megismerkedik a jóképű Mitch-el, és esküvőjük után nem sokkal megszületik kislányuk is. A tökéletes boldogság azonban szertefoszlik, mikor Slim megismeri férje rejtett, sötét oldalát. A brutális férj a veréstől sem riad vissza, hogy sakkban tartsa feleségét, akit még meg is csal nem egyszer. Az egyetlen kiút a szökés a pokollá vált családi fészekből. Mitch azonban mindig a nyomukra bukkan, pénze és befolyásos barátai segítségével mindenhol fenyegeti őket. Anya és lánya már sehol sincsen biztonságban. Slimnek nincs más választása: a menekülés helyett fel kell vennie a harcot. Megkezdődik a küzdelem életre, halálra. Felnőtt fejjel láttam ugyan ezt is, de valami elképesztő! Az eleje egy átlagos romantikus családi film is lehetne, de a közepe... Remekül mutatja be a családi/párkapcsolati erőszak témáját, meg eléggé tanulságos is. bár irreális a befejezése, de szépen elintézi a bántalmazó férjét.... A védtelen nőket könnyű otthon elverni, megrugdosni..ehhez értett a férja. Ehhez nem kell sem harctudás, sem bátorság.ugyanakkor meg nem árt, ha a mai világban egy nő tanul küzdősportot, önvédelmet, de ugyanakkor már az 1. pofon után ki kell rúgni a bántalmazót, mert aztán jön a többi ha nem.... 

És jön az 1. helyezett *dobpergés*

1. Trinity  (Matrix ) Carrie Ann Moss

Mint  mondtam, hogy a tinikorom második badass hősnője volt Nancy a The Craft-ból - nos, Trinity volt az első. Azt még nem írtam h , milyen körülmények között ismerkedtem meg a Mátrix világával, de majd 1x megirom azt is, de elöször, mikor kb 16 évesen láttam a filmet 1. nézésre fel se fogtam h mi van, de Trinity és Neo kapcsolata már akkor is tetszett. Aztán, ahogy jobban megismertem a trilógiát, Trinity önmagában is belopta magát a szívembe, nem akarok spoilerezni, de tökre meg sajnáltam mikor a 3. részben meghalt.

 Egyszerre tud vonzó és hihetetlenül kemény karakter lenni, akivel nem szórakozol, ha kényes vagy a testi épségedre, de közben megmutatja az érzelmes oldalát is, bátran kiáll azokért, akiket szeret, meg jól áll rajta a bőrszerkó, és ért a gépek feltöréséhez xD. Számomra az ideális akció/sci-fi hősnő volt, és a mai napig felnézek rá. Azt kicsit sajnálom, hogy a két folytatás szinte a teljes szerepét a szerelme köré írta  de az első részben megismert nőies, de "pasis"veszélyes énjét még mindig imádom.


Nos... Hát ez volt az Én kis top listám a legvagányabb filmes hősnők témából nőnapra. Ezek a filmes karakterek akikre fel nézek, mert nem riadnak vissza semmitől, bebizonyítják hogy a nők kezébe nem csak a fakanál való. :D Amellett hogy jól néznek ki, bárkinek a tökét szétrugják ha kell, intelligensek , szenvedélyesek is. :) Lehengerlőek, legyőzhetetlenek, szóval ők az igazi NŐK számomra. A közeljövőben még várhatók tőllem filmes top listák, ill ilyesmik mint pl. top 10 kedvenc zene, top 10 kedvenc ruha, ilyesmik. Fárasztottam a jó népet az Én személyes agymenéseimmel már eleget. :D 

Sport.

Avagy így telik heti 2-3 délután. :D Remélem idén már meglesz a kék őv, aztán meg "csak" pár év mulva az a bizonyos fekete őv is.. :D
Előnytelen és kialvatlan a pofám:

Valahogy már csak ez azon kevés dolgok közül ami ezen a sárgolyón tart.... Mostanság meg megy is viszonylag... Csak kár hogy a pasiknak se jön be ha 1 lány küzdősportol... :D Max a nagy fitnessbabák...
Bár jó a kondi, próbáltam, csak Én valahogy ráuntam. :D De ezt viszont nemtom megunni. :D Csak élesbe nehogy használni kelljen. :D

Re.

Nem most posztoltam! :D Kissé le vagyok maradva blogügyben, de nem baaaj...
Kezdeném is azzal, h észrevettem valamit. Amilyen fos volt a hangulatom/kedvem az elmult fél évben, úgy kezdek kicsit "helyrebillenni". sokszor sokmindent leírnék, de szerintem az már ki se férne. :D
Meg most a kisebb gondom is nagyobb, mert idénre tervezem hogy elköltözzek itthonról. Nemsoká meg lesz a 2. évem a munkahelyemen, ez azthiszem már nagy szó nállam. :D Már kezdek letenni külföldről is, és a külföldi munkáról, vagy legalábbis egyenlőre de letettem róla. Nem biztos hogy jobb egy idegen országban, nyelvet se igazán beszélek... De már franc se tudja mi volna a jó. De azt már tudom h le akarok itthonról lépni!
Bizok a legjobbakban.
Egyfolytában tervezek, agyalok, de legalább már ritkábban vannak rossz gondolataim. Talán lehet h szezonális (téli) depresszióm van, jelenleg muló fázisban vagy fasz se tudja,..... De! Tény hogy az elmult fél évben (kb augusztus óta) ffolyamat rossz volt a hangulatom, kb semminek se tudtam örülni, ilyesmik... az emberi kapcsolataimat is leépitettem, tudatosan. Nincs szükségem többé az internet-barátokra (ahogy én mondanám), ill azokra, akik távolról okoskodnak bele az életembe! Szarok már azokra a netes pasikra is, akiket a virtuális barátnők, online szerelmek tesznek boldoggá! valódi, tartalmas beszélgetésekre, barátokra van szükségem, bár már nem tudom azt se hogy kit tekintsek barátnak, havernak, ki az akinek TÉNYLEG közel álló vagyok. Noha igazi meg legjobb barátnőm sose volt, de szerintem már nemis lesz. Bár egy időbe sokat ismerkedtem az Interneten, de utólag már BÁNOM. Talán mert a való életben nem tudtam normális barátságokat kialakitani.... Csak már félek.. Félek az emberektől, félek ha normálisan állok hozzá akkoris "utálni fog" meg ilyesmik. talán azért, mert valamikor régen elhitették velem hogy utálnivaló vagyok, hülye, meg senki meg stb...  Bár ezen agyalok, de ami felesleges volt, azt leépitettem. A jó tanácsot, segitő kritikát elfogadom, de nem a kioktatást! Csak úgyérzem magamat ha emberek közé megyek, vagy ha társaságba, vagy ha ismerkednének, mintha "meg kellene felelnem" nekik, és szorongok. Vagy hogy kéne leírnom ezt az érzést... Ha egyedül vagyok (pl. munka közben) nem érzem, hanem gondtalan vagyok, csak a munkával foglalkozok, a munkámat nemérdekli, ha épp szarul áll a sminkem, pl.. Ha meg épp itthon vagyok, akkor agyalok. Vagy próbálom Magamat valami konstruktivabb tevékenységgel lekötni, pl. olvasás, filmnézés, edzegetés,aprópó, ha már a filmeknél tartunk, akkor ezt is közhirré teszem:

Bizony-bizony! Jól látod, életem filmje, díszdobozban, 10 DVD-s, fullextrás kiadásban,  éssss 12 év után nállam. :) Kitartó munka, és keresgetés gyümölcse :D És pont Valentin-napon hozta a postás bácsi :D Amig mások nyáladzottak Valentin napkor, Én ennek örültem mint majom a banánnak. :) Azt is letojom ha valaki a Matrix buzisággal basztat, mindenkinek van valami "buzisága" (ahogy mondjk) izé mániája , van aki pl. sorozatbuzi, vagy focimániás, hát Én akkor ennek a filmnek vagyok rajongójam, megne kérdezd hogy miért, majd leírom eztis :D :D Hát  egy ismim meg nagy Star wars fan. :D Bár ebből a kolleksönből mégcsak az Animátrixot néztem meg, többre nem volt időm, de amint lesz, majd megnézem 1be és írok is róla :D amúgy megvolt a filmecske, csak videókazin, a videolejátszóm meg el van b.ódva, már csak dísznek van :D  vagy éépp ha olyanom volt a neten néztem meg :D Csak Én ezt ugy gondolom ha valaki nagy fanja egy filmnek, zenekarnak, akkor legalább azokat a kiadásokat illik eredetiben megvenni! :) mondjuk én kéz alá vettem, a kitartó vaterázgatás eredménye :D De megsúgom, hogy ezt a kiadást már sehol se kapni, legalábbis egy helyen se láttam. :D :)
Végülis ezt a blogot is eredetileg annak szántam hogy jó/rossz véleményeket írjak, a kedvenceimről, stb.....  utolag már BÁNOM hogy ennyi depressziv posztom volt, de az írás mindig segít, kicsit olyan mint 1 terápia. :) Még a szegény megboldogult dilidokim is ezt mondaná h nembaj ha kiírom a bajomat....  de már nem írok ki minden szart! Régen is blogoltam, (pl. blogol.hu, meg itt is volt egy pár előzményem), de utólag MEGBÁNTAM hogy sok személyes dolgot belevittem, ilyenkor nagyobb a támadási felület is. Bár már a netes sértegetéseket se veszem úgy magamra, letojom... Nemrég egy kb 6 éves "internetbarátságot" is dobtam, bár 1x találkoztunk is,de nem haragszok az illetőre, nem hordom le, csk jobb így... Nem, nem az a gondom ha valaki elmondja a véleményét, mint írtam, hanem ha átlép egy határt és elkezd sértegetni. ezt nem tűröm el... SENKITŐL! sőt... Talán túl sokszor hittem neki, tartottam benne a lelket, de szerintem már csak megjátsza magát.... De bizok benne, hogy majd megváltozik, de nálam már túl sokszor verte ki a biztosítékot a viselkedésével. Egyszer Én voltam neki az "Isten" másnap meg abba is belekötött hogy Én likeoltam valamit Facénn, ami neki nem tetszett... Persze le lettem hordva mindennek, majd másnap meg már segget nyalni jött.... Szerintetek? Nem, nem az a baj ha elmondja hogy szerinte miért gáz az oldal, hanem az hogy már egyből Én lettem neki emiatt a "kurva"   meg a mittoménmi....Na gyerekek, ez a ciki! És elbileg tanult, diplomára készülő emberről van szó.... Talánn előbb neki kéne változtatnia magán, majd UTÁNNA beszélhetünk műveltségről, vagy arról hogy ki a "proli" meg az "elit"... Jesszus, már ezektől a kaategóriáktól is hányni tudnék, azt meg igenis kikérem magamnak hogy bárki is prolizzon, mert nem olvasok bulvárt, nem nézek pl. Valóvilágot, sőt anblokk TV-t sem.... Már okádnom kell ezektől a skatulyáktól is. :D De ha az az elitség ára, hogy szóljuk le az egyszerűbb , dolgozó embereket, akkor köszi, Én nem kérek belölle, max akkor büszke "proli" leszek, aki mégcsak TV-t se néz, max filmeket, meg bulvárt se olvas, max néha könyveket,de az legyen olyan, ami TÉNYLEG jó, és érdekel :D Bár tényleg vannak akik kiérdemelnék még az én szememmel is hogy prolinak nevezzem őket, de nem nem fogok a szintjükre lealacsonyodni, bár kiérdemelnének egy külön blogbejegyzést..... :D Nem tudok, és nemis akarok megfelelni ezeknek a személyeknek. Már a Facebookkal is egyre kevesebbet foglalkozok, max zenéket posztolgatok ki, abba úgyse köt bele senki :D Meg még 1-2 csopiba irkálok, de azok olyanok is. :D Szóval változtam... Hogy hova, azt még nemtudom, de már arra akarok törekedni hogy a célomat véghez vigyem, hogy elköltözzek itthonról, függetlenitsem magamat mindenkitől mind anyagilag, érzelmileg... Pasim továbbra sincs, nemhinném már hogy attól boldogabb lennék. :D Nem látom értelmét a párkapcsolatoknak... Abba is beleuntam jópár éve hogy ugyanazokat a köröket fussam eredménytelenül "társkeresés" cimszó alatt.... Még ahhoz sincs kedvem hogy ismeretlenekkel dumáljak a nagy semmiről a Facebookon, akkor még nekem kéne a netes társkereső oldal? :D Naneeee... Kinőttem már belöle. Meg továbbra is jó egyedül legalább nem csalódok. :) Mint írtam korábban egyszer, hogy jobb ha velem nem történik semmi, mint az hogy történjen valami jó, aztán beleélem magam, majd pofára esek, és utánna nehéz összevakarni magamat a padlóról.... Ez mindig így volt nálam. :D De bizok magamban hogy összejön amit akarok, s ha mást nem akkor majd elérem azt hogy saját lakásom legyen. Tudom lesznek akik ebbe is beleverik a szart, de nemérdekel. Inkább örülni kéne annak h nem olyan csaj vagyok, aki másokon akar élősködni, eltartatni magát, esetleg még kipottyant 1-2 gyereket a semmire.... Nemis akarok olyan lenni! Be akarom bizonyítani h az igazán erős nőknek nincs szükségük partnerre, jól érzik magukat egyedül is... Meg úgy nézek ki, mint aki megakarna felelni 1 pasinak is? Ha már a stílusomba is csak a szart veritek bele. :DFuhhh....
és nemtok aludni... jaj :( Nembaj, legalább előnyömre váltom az álmatlanságot jobb híján. :D Csak hnap go meló.
a szokásos... Mindennap/este egyforma... Meló, aztán reggel alvás, délután (ha van edzősnap), akkor edzeni mék, aztán este melózni, másnap meg folyt köv. soha nemis történik semmi. Na ehhez vagyok Én szokva már. :) Jó ideje nem részegedtem le, bár lehet hogy már arra lenne szükségem, a folyékony pszichiáterre, mindjárt másképp is látnám a dolgokat. :)

Egyedül.

,,Egyedül vagy...igen, szokd meg. Észrevetted, hogy ha bármit meg akarsz csinálni, csak akkor működnek a dolgok ha Te csinálod?

Tudom...ijesztő. Ismersz olyat aki "kapcsolatfüggő"? Aki inkább benne van egy szar kapcsolatban ...mindegy csak ne legyen egyedül. Hazudik magának, hogy jó az úgy..csak legyen " biztonságban". Olyan, amilyen, csak legyen valaki mellette...

Szokd meg...egyedül vagy. Nincs szükséged senkire. Csak Magadra számíthatsz.

De! Légy hálás. Azoknak akik elkísérnek egy darabon az utadon. Lehet, hogy csak 8 percre, órára, napra, hónapra vagy évre. Mindegy. Adtak neked az idejükből. Légy hálás azért a 8 másodpercért is amikor kapsz egy jó kávét egy kedves pultostól.

Ha elfogadod, hogy Te vagy a legfontosabb rövidke földi életedben, egyedül vagy a gondjaiddal, boldog pillanataiddal, bukásaiddal, sikereiddel akkor válsz igazán szabaddá..." (P.A.)

...

s ilyenkor azt álmodom, hogy levágott emberfejeken ugrálok tűsarkúban... ^^♥
/persze a terepet én készítem elő hozzá, egy életlen konyhakéssel, válogatott emberekből./

Amiről nehéz írni.Bus accident in Italy

Hihetetlen. 2017 második posztja nálam megint a rossz dolgokról fog szólni. Bár tény, aki ismer az tudja , és olvas is hogy a blogom nem épp a műkörömről, jó pasikról meg a stb-ről szól. Bár szeretnék "optimistább" posztokat, de az önérezetem most nem engedi. Most a Veronai magyar diákok buszbalesetéről lesz szó. A hír itt van: hhttp://www.hirado.hu/2017/01/21/gyerekeket-szallito-magyar-busz-szenvedett-balesetet-olaszorszagban-tobben-meghaltak/  
Tegnap munkába indulva hallottam, olvastam a hírt, gyakorta ezzel volt tele a Facebookom (nem nézek TV-t).
16-an haltak meg, többen súlyosabb-könnyebb sérüléseket szereztek. Sítáborból jöttek haza franciao.-ból a diákok. Köztük sokan már soha nem térhettek haza. Nehéz erről írni. Nehéz... És milyen nehéz lehet a túlélőknek, szülőknek. amikor megláttam a videót a lángoló buszról kicsit a Végső állomás c. film jelenete ugrott be mikor megégtek. ezek a diákok is akik meghaltak, gyakorlatilag elevenen égtek meg. :( És csak egy kicsit belegondolok milyen kemény lehetett... Egyszer égettem meg a számat egy forró kv-val 2 napig nem birtam semmi meleg kaját enni, hát hol van ez ahhoz képest amit ők elszenvedtek. Ilyenkor gondolok bele, hogy a saját kis lelki dilemmáimat leszámitva elég jó életem van. De! Mint ez a baleset is mutatja hogy elég egy nem odafigyelés és máris kész a baj.  Nem hibáztatni akarok senkit, mert nem értek se a gépekhez,se a buszok, autók mechanikájához,  Én nem voltam ott, és nem is ismertem senkit, aki érintett a bajban. De! El se tudom/tudjuk képzelni milyen nehéz most a szülőknek, akik ebéddel várták a hazatérő gyermeküket,akik csak jól akarták magukat érezni a sítáborban, és élményeket akartak gyűjteni, világot látni akiknek a társuk, barátjuk halt meg... Ártatlanul, értelmetlenül.
S akik sulyos sérüléseket szenvedtek hogy fognak így élni tovább, szétégve? Hiába a plasztikai műtét, van amit nem lehet helyreállitani. :(  Nehéz ezekre mit írni. És így engedje el egy szülő bármerre a gyerekét? Ha ciki, ha nem ciki, tőllem mindiig megkérdezték anyumék ha elmentem bulizni, hogy hol vagyok, mikor érek haza, még annak ellenére is hogy felnőtt vagyok. Van aki szerint ez gáz, szerintem meg nem, amien világot élünk.... Egy gyermek elvesztése a legnagyobb törés egy szülő életében. Nehéz most úgy írni bármit is, hogy ne sértsek meg senkit a gyászban. Viszont elképesztő volt látni az összetartást az olaszok és a magyarok között, sokan szállást ajánlottak fel a sérülteknek, illetve az Olaszo-i magyarok ajánlottak fel szállást, segítséget a helyszinre érkező szülőknek. Jó látni hogy vannak még összetartó, önzetlen magyarok! Köszönjük Olaszország! És köszönet MINDENKINEK aki segített nekik a bajban.

 A gyászoló családoknak, iskolatársaknak pedig őszinte részvétem, és a sérülteknek mielöbbi gyógyulást!

2017-first post.

Helló szia mindenkinek, immár 2017-ben! Igaz már 2 hete hogy 2017-et írunk. :D
Kissé megcsúszva, de! Legyen mindenkinek jobb éve mint az előző! :) s ne érjen veszteség, vagy bánat senkit... az ellenségeimnek meg annyit kivánok idénre h ott rohadjanak meg ahol vannak. :D
De legalább már végre vége a bejglizabálásnak, a kényszerünnepeknek és sorolhatnám... A 2016os évet is Magamhoz méltóan búcsúztattam el a Szegedi Rock Klubban. Jó volt, de azthittem többen leszünk. :) Na mindegy is...
Most nincs bulizás, pihentetem a pénztárcámat és a májamat is. :D Meg amugy is kutyahideg van, inkább maradok, filmet nézek, alszok, ill rákaptam a naplókinyírásra, épp a Nyírd ki ezt a napló c könywel kreativkodok. :D Már a februárt várom, nekem ez a január elég unalmas, döcögős szokott lenni... Nekem februárba kezdődik az új év vagy nemtudom. :D De a február a 2. kedvenc hónapom az október után, általában akkor lett jobb a kedvem, akkor történtek a jó dolgok is. :D
Azóta eltemettük a biológiai nagyanyámat, nem érzek semmit... se hiányt, semmit, mint írtam korábban is h nem törődött velünk. Lehet szemétnek tartani a másik nagyanyám legalább foglalkozik velünk. De mit tegyek akkor ha ilyen rokonom van? Semmit. Sajnos az ember nem válogathatja meg a rokonait, szomszédait, osztálytársait kollégáit. De azt meg én döntöm el h meik rokonommal akarom tartani a kapcsolatot. olyanból meg kevés van. Na mindegy. Azért nyugodjon békében még ha csak genetikai nagyanyám volt. Leagalább a Szüleimre számithatok, ha másokra nem. De nemsoká már remélhetőleg egyedül fogok élni, erre vágyok.
Remélem összejön majd hogy részletre vegyek valahol Szegeden egy kis panelt, az albérletet még nem tudom, mert az drága, ki is pakolhatnak, meg ha spórolnék akkor eggyütt kéne élnem egy rakás idegennel, ami meg nem megy Nekem szoc fóbiával. :D Na majd lesz valahogy, bár ezt még át kell gondolni nagyon!
Fogadalmat nem tettem az új Évre mert sztem az baromság, ugyse tartják be. :D
Inkább célokat tűztem ki 2017-re. Lássuk:
- Megtartani a munkámat. (esetleg egy másodállás 4 órában)
- Elköltözni otthonról
- Spórolni
-Modellkedni (igen, célom már régóta, és remélem végre összejön, ki akarom próbálni, ha meg ez valakinek nem tetszik húzzon el szemészhez :))
-Sportolni, sportomban jobbnak lenni.
-Még többet foglalkozni Magammal, és azt az energiát, amit másokra fordítottam csakis az Én önmagam menedzselésére fogom fordítani. :) Már egy ideje megtanultam h önző kis dögnek kell lenni. :)  De ha meg önző és akaratos vagyok legalább elérem a céljaimat! :)
 Teljesen 7köznapi dolgok ezek. Az hogy legyen pasim, idénre se tervezem, sőt boldog vagyok hogy nincs a céljaim közt 2017ben se a pasi! :) Inkább a fentebb leírt céljaimra fogok koncentrálni! Egyszerűen undorító ahogy egyik némelyik viselkedik, Facebookon próbálkoznak, nyomulnak páran, nem veszik magukat észre!  letettem róla h párkapcsolatom legyen, tudatosan vagyok már egyedülálló sztem, mivel az ismerkedés se megy. :D meg Én önállósítani akarom magamat minden téren. :) Úgyérzem h ez az évem is jó lesz szingliként, főleg ha egyedül fogok lakni! :) S nem, nem akarok senkitől se függeni érzelmileg! Egyik másik nőn is azt látom h teljesen feladja magát a pasija miatt, Én meg nem akarom/fogom magamat egyért se feladni! Ahogy tavaly se tettem, idén se fogom!
Egyszerűen már nem tudom elképzelni hogy milyen lehet párkapcsolatban élni, de nem is akarom már!
Inkább arra vágyok h az igazi barátaimat találjam meg, akikkel nem(csak) azon a szar Facebookon cseveghetünk! ha ez gyerekként nem ment, remélem összejön felnőttként!!!
És ne érjen veszteség, vagy másmilyen bánat se! Se engem, se titeket!
Azt is megfogadtam (najó inkább tervezem) h többet fogok foglalkozni a bloggal. Nem fogok annyi depressziv posztot kirakni, inkább kedvenc dolgokról írok meg minden ami jó... vagy kritikákat, ahogy elterveztem még ezt a blogot. :) Csak aztán kijött belöllem minden szar, főleg hogy nem szoktam senkivel se beszélgetni. :) De neeem, már nem akarok annyi személyes dolgot belevinni a posztjaimba, mert aztán meg  a hülyék csak teóriákat gyártanak belölle. :)
Kedves 2016! köszönöm a leckéket és a sok szart! Kedves 2017! Készen állok! :)
De az biztos hogy fogok írni 2017ben is! És jobb leszek mint tavaly! :) Akik meg utáltak, irigykedtek 2016-ban, azok ne aggódjanak mert idén is lesz miért! :D