2 év.

2 éve ilyenkor még egy messzi-messzi Galaxisban... Na..... 2 éve ilyenkor volt hogy nem volt senki, de jött 1 hülye aki megcsinálta. És az a hülye nem volt más, mint Én! :) Megcsináltam. amit 2 éve megigértem Magamnak az össze jött. 2 éve már hogy dolgozom fix éjszakásként. Ugyanott. Köszönet azoknak akik bátorítottak hogy sikerülni fog, és köszönet azoknak is, akik abban is csak a szart látták hogy dolgozok. :) Inkább örülnétek annak hogy Én nem az a fajta nő vagyok aki eltartatja magát, s aki a pasijától várja el hogy finasszírozza a szolit, a műkörmöt meg a f.sz tudja mit, vagy hogy esetleg kipottyantsak 1 (rossz esetben 2) gyereket a nagy büdös semmire. Minden amit láthattok Rajtam azért Én dolgoztam meg, nem érdekel más pénze!!! Csak szólok, és csak leírom azok kedvéért akik mást gondolnak, és hisznek, mert nem, nem kell a másé, és nemis vok rászorulva. :) Sőőőtt. Ki kell hogy ábrándítsalak titeket kis drágáim, MERT NEM ÁLLOK MEG! S nem, nekem nem kell a segély, se az Erzsi-utalvány, se a szaros közmunka!!! Csak haladok előre, előre... S büszke vagyok Magamra, hogy ezt is elértem. Nálam már jó hogy 2 évet ugyanazon a munkahelyen vagyok, mikor mindig, mindenhonnan le akartam lépni, és sehol nem találtam a helyemet, vagy mindenhonnan kiturtak/kiutáltak ok nélkül. De ez itt már NEM így van! :)Jól érzem Magamat itt, talán furán hangzik, de a munkahelyemen érzem Magamat a leginkább biztonságban. :D :) Ugyanis aki tudja hogy Én egyedül dolgozok, végig 8 órában, hál Istennek nem olyan a munkám h végig jópofizni kell a kollégákak, idegeneknek, esetleg elviselnem a hülyeségeiket. :D S nem, nem arról szól hogy végigidegeskedjem a munkaidőmet azzal h kinek kéne megfelelnem, és hogy ugrásra készen álljak azzal hogy ki, miért, vagy mikor fog belém kötni/utálni/alámvágni. :D a kollégákkal is csak annyit beszélek, találkozok, amennyi muszály, váltáskor arra a 10 percre. :D Nekem elég az... Nincs senkivel se bajom, csak túl sokat voltam rossz helyeken, rossz emberekkel. Mondjon bárki bármit, lehet h egy egyszerű takarítónénis munka, de többre tartom már ezt, mint akármelyik diplomás munkát. :D Sőt, ugy anblokk a fizikai munkát, bárminél. Lehet h sokan lenéznek, csak mert takarítok, de ha nem lennének takaritók egyik-másik embert már a sz.r is elöntené. :D (mondjuk 1-2 magától elszállt diplomás lehet megis érdemli, tisztelet azoknak akik nem néznek le a munkám miatt) És nem, attól mert takarítok még nem vagyok lusta, buta, akármi... Sőt... Mióta a korházban vagyok még érdekel is az orvostan, szeretek utánna nézni/olvasni/beszélni/kérdezni. :) Bár a Dr. nem lesz már a nevem elött, de attól még ez 1 jó dolog. :) lényeg: Hogy jól érzem Magamat a munkahelyemen. Holt nyugis, pl. zenét is hallgatok munka közben, csak úgy árad a metál a hangszórókból,  mióta ott vagyok éjszakánként. :D Sőt.. Munka közben röhöghetek a saját vicceimen, a legdurvább gondolataimnak is teret hagyhatok. vagy éppen kibőghetem magamat ott ahol akarom, ha épp sírásrohamot kapok. (igen, mert van nállam ilyen, többet sírok mint egy átlag ember 1 év alatt, ha már sokszor le vagyok írva "hisztisnek", ez tök más mint az amit ti hisztinek tartotok) Ha már bizalmas kapcsolatom nincs, hát van ez. :) A munkám az amire számíthatok, és ami nem hagy cserben, nem basz át! Ebben a 2 évben már minden benne van... És abban a helyben is ahol vagyok. Gyerekként már történelmt írtam ott, mikor kikötöttem a pszichón, aztán a sors furcsasága hogy 10 évre rá ott találtam Magamat, de már mint dolgozóként... :D Durva nem?  Főleg hogy itt ismertem meg a pszichiáteremet is 26 évesen, akit elvesztettem. Meghalt... :( Francba is, csak egy orvos volt, egy nagybetűs ORVOS. Akiben megbiztam, csak elb.sztam, mert már amolyan "barátként" is tekintettem rá....  Ő elfogadta azt hogy Én különleges vagyok, sőt még el is ismerte. :) Csak rossz, mert Ő volt az akiben megbiztam, akiben nem csalódtam, olyanokat is el tudtam/mertem neki mondani amiket még anyáméknak sem.... Francba is, mert hiányzik... :( De remélem akárhol is van, de látja hogy még MINDIG Én takarítom a rendelőjét... Ugyanúgy, mintha még ő is ott lenne. akárhol is van, de büszke lenne rám, mert betartottam amit annó megigértem magamnak. Egyszerűen már nem mertem/merek bizalmi kapcsolatot kialakitani senkivel, de vele ki tudtam, csak látjátok milyen a sors... De legalább megtanultam hogy nemszabad sekihez se kötődni, mert egyedül vagyok, és egyedül is leszek. :) Valami nagyon rendkivülinek kéne történnie ahhoz, hogy ez megváltozzon. Változtam sokat a 2 évem alatt mióta itt vagyok. Nemcsak külsőleg, hanem emberileg is. Változtam, pl. itt jöttem rá hogy mekkora érték a látás. Ugyanis eldobhattam (jelképesen) a szemüveget, és kontaktlencsés lettem. Megéri! Életem legjobb döntése volt hogy beruháztam rá, imádom ahogy kinézek! :D
Emberileg is változtam sokat. Hányingerem van a jópofizástól, a felesleges kapcsolataimat meg leépitettem szépen. Bár amugyse beszélek napi 2-3 mondatnál többet senkivel. Mióta éjszakázok a magány és az egyedüllét ami kitölti az életemet. Bizalmatlan lettem, nem állok le csak úgy akárkivel paktálni, csak mert 'neki épp nincs kivel beszélni'. Változtam is a 2 év alatt hogy ez jó vagy rossz Én nemtudom. Nem gondoltam volna azt se hogy ennyire tudok kötődni egy helyhez, ami "csak" egy munkahely. Életem lett már ez a z állandó éjjelezés. De tény hogy akkor jött ez a munka amikor már mindenki lemondott róllam, sőt még Én is saját magamról, az életemről, pénzem se volt, de azért a torkomon akarták lenyomni a "menjek ki külföldre" szöveget, mindezt ugy hogy pénzem se lett volna arra se hogy kimenjek. Boldog voltam, és igen, tudtam annak is örülni hogy munkám lett, ami nemcsoda mert elötte 3 évig munkám se volt, max a fos közmunka a lakóhelyemen. Boldog voltam hogy van hova menni. Ahogy egyszer a FB-men egy gyereket fiatalon kiszaró ismerősöm ugatott hogy "sztárnak érzem magam" csak mert van munkám. És ha igen? :D Inkább örüljön annak hogy ő meg hátszéllel kapott munkát a fos faluba meg volt mire kipottyantani az ivadékát. (Boccs az ilyenekről nemtok szebben irni). Inkább örülni kéne hogy nem más(ok) pénzén élősködök, meg hogy 3 év munkanélküliség után végre találtam valamit. :) Mióta itt vagyok a munkahelyemen már letettem külföldről is. Minek? Dobjam fel a biztosat a bizonytalanért? Van munkám és nem, nem keresek másikat. :) Meg szerintem kint se jobb. talán annyival hogy ott szabadabbak az emberek leszarják a stílusomat, meg h hogy nézek ki. De nincs motivációm már arra hogy kimenjek. Félek hogy átb.szak, na de ettől nagyon. Vagy valami nagyon rendkivüli eseménynek kell hogy történjen hogy ez változzon. Egyenlőre itt akarok boldogulni. Munka is mindig van, es ez a lényeg! Sőt.. Eldöntöttem, lehet hogy triplázok, vagy mindig csak éjszakás maradok. :) Bár eléggé le épitett már, de nem bánom. Sokan taccson vannak akkor is, ha 1-2 éjszakát dolgoznak csak, de róllam ez nem mondható el. Régen is sokszor álmodoztam arról hogy csak éjszaka kéne hogy dolgozzak. Teljesen más, mint az amikor valaki pl. 8-16-ig dolgozik. Más. De már inkább ez mint a lakóhelyemen a közmunka, mégha többet fizetnének érte mint az éjszakázásért akkor sem mennék vissza többet, mert teljesen kikészitettek itt idegileg. Nem panaszkodtam sose a munkahelyemről, mint ahogyan azt sokan teszik. Talán a legjobb helyen vagyok ott, ugyérzem.
Olykor el se hiszem hogy ez velem megtörtént, ugy ahogy azt se hittem el, amikor elkezdtem itt dolgozni. Bár ugyérzem tök fölösleges volt megcsinálnom a szakmáimat, mert nem azokba dolgozok. Le is tettem már róla hogy elhelyezkedjek bennük. Továbbtanulni meg megintcsak nem fogok, mert nincs értelme annak hogy még egy papirt szerezzek, aztán kezdjek újra elölről mindent. Bár 1x szeretnék jogsit rakni, meg ha lesz rá türelmem nyelvet is tanulni, csak nemtudom minek ha már nemakarok külföldön dolgozni.  Meg sose volt motivációm a tanulásra,az iskolában is kikészitettek, igy végképp nem láttam értelmét.  nem azért mert hülye vagyok hozzá, hanem mert mióta az eszemet tudom, az volt az álmom hogy valami fizikai munkám legyen. Neem, az irodai, meg egyéb diplomás munkákra alkalmatlan vagyok, 1x voltam irodán 1 napot az életembe, elég is volt. :D Egyszerűen rosszul vagyok azoktól, akiknek a diploma számit, agy azthiszik ha valakinek nincs, az már egyből egy tanulatlan bunkó. Inkább az élettapasztalat számit, többet ér az mint 2 diploma. :D Amugy nincs bajom azzal ha valakinek van, csak ne nézzen már le azért, mert Nekem nincs. Egyszerűen megfelel nekem ez a munka, szeretem, jó érzés az ha rendet, tisztaságot csinálok. meg le is tud kötni, ellenben azokkal a szakmáimmal amiket szereztem. Meg jó a légkör, és az is hogy nyugiban dolgozok. Remélem még sokáig így marad.
Bár néha elgondolkozok hogy miért is teszem mindezt. Miért is, mikor egyáltalán nem értékelik. sőt, inkább ebben az országban lenézik azt aki fizikai munkát végez, legalábbis mint írtam tapasztaltam már. De inkább örülni kéne hogy nem más pénzén tengődök, nem ilyen kitartott maca vagyok, aki a pasijától várja el hogy mindent fizessen neki. Meg is bolondulnék már, ha nem lenne munkám, annyira megszoktam hogy van miért délutánonként felkelni, van miért bemennem este.