Itt az ideje hogy firkantsak, ha már egész évbe alig tettem.... De nem volt rá se idő meg kedv sem... :) De jobb is talán. De azért összedobnék itt egy összegző posztocskát, ha már év vége van csak stílusossan.
Eléggé szarul indult 2015 januárjában az Új Évem, miután tavaly decemberben megszereztem a 2. szakmámat, mivel munkanélküli voltam, és teljesen magam alá estem, depressziós is lettem ezmiatt, utcára se szivesen mentem ki, nemakartam hogy lássák rajtam h napokat, órákat fetrengtem sírógörcsökbe, szarul aludtam, kilátástalannak tartottam az életemet stb....Anyáék már kb ott tartottak h bevisznek a pszichiátriára emiatt..BÁRMIT megtettem nem volt munkám, rengeteg helyen átvertek melóval, vagy vissza se hivtak , de közbe hallgattam a "csak annak nincs munkája aki nem akar dolgozni" féle szöveget, persze pont olyanoktól akiknek a helyében inkább csendbe maradnék!!! (pl. a szőröstalpú tanulatlan román, akinek llövése sincs a magyar munkaügyről és hogy milyen helyzetbe van az ország ily téren vagy egy friss pályakezdő, de még a saját hazájába se kell senkinek dolgozni, de itt meg elveszi a magyarok munkáját, 3adannyi pénzért!)
Vagy épp az ingyenes próbanapnál akadtam el... De a legdurvább storym ami megesett velem az álláskeresésem alatt az egy krapek volt akivel pultos munkát beszéltünk meg, találkoztunk és ott derült ki hogy "olyan munka" lett volna az... menekülőre fogtam, és ugy voltam vele hogy inkább kukázok... Egy volt osztálytársnőmtől is megkaptam hogy menjek bele abba hogy "az" legyek ő is próbálta már meg hogy milyen gáz h 25 évesen anyámékkal élek se pasi semmi... Neki is beintettem és megkaptam hogy gyáva vagyok... akkor az vagyok, inkább BÁTOR hogy a kétségbeesésembe mégse mentem bele ilyesmikbe.
Aztán egyre szarabbul voltam a pénztelenség meg a sok igérgetés miatt, eszembe jutott hogy öngyilkos leszek. Próbálkoztam is vele gyógyszerezés formájában, bevettem egy marék frontint az álmaim voltak ijesztőek, a saját halálomat álmodtam meg, 2 napig irtó szarul voltam, szédültem,elájultam azthittem megőrülök!!! De valahogy Én ennek köszönhetem az új életemet, hogy felrázott ez az egész rémálom... Pedig már lassan mindenki lemondott rólam, meg kiborítottam mindenkit a környezetemben, Aztán kezdtem lassan helyrejönni, elegem lett abból is h én játszak lelki szemetesládát másoknak, akiknek az volt a legnagyobb gondjuk h anyuci pénzén hova menjenek bulizni, milyen műkörmöt csináltassanak, stb... nekem más bajom is volt minth. az övékével foglalkozzak!!!
még egy új elfoglatságot is találtam magamnak amit tavaly elterveztem. Elkezdtem önvédelemmel foglalkozni, karatézni kezdtem el tanulni, mivel rengeteg rossz tapasztalatot éltem át, folyamat belém kötöttek, tavaly mikor közmunkás voltam, megtaláltak az idióták akkor is, mint mindig , és ugy voltam vele h meg kell hogy tanuljam magamat megvédeni, mert ezt sose tudtam!!! A karate-ra esett a választásom, szegény ember vizzel főz alapon, szomszédom ajánlotta, ő is jár, meg ez volt csak a piciny kis "városunkban". elösször rossz érzés volt bemenni a volt általános iskolámba, mióta elhuztam innen 8.-ból azóta nem voltam ott, utáltam azt a helyet, mivel teljesen tönkrevágott már az is!!! de pozitivak voltak a tapasztalataim már az első edzésen a kezdeti nehézségemen is túl léptem, pedig elöször féltem... Normálisak az edzőtársak, nem szólt le soha senki ha bénáztam, nem ugy mint eddig akárhol ahol jártam!!! Pl, gyerekként a társastáncot is kipróbáltam megkaptam h botlábú vagyok és abbahagytam.... Utáltam a sportot, suliba a tesiórákat, de érdekes mód ezt megszerettem, azóta se akartam abbahagyni, elkezdtem már Szegedre is átjárni, ott mégjobb mert több a felnőtt!!! azóta sikerült narancssárga ővet is szereznem, ha a sors is megsegit, akkor remélem eljutok 6-7 év mulva a fekete ővig!!! Ezt már kitűztem célnak!
a munkakeresésen, pasiügyeken se görcsöltem, rájöttem hogy felesleges mert csak beleőrül az ember ebbe!!! Inkább azon voltam hogy NE kelljen ebbe a faluba visszajönnöm közmunkázni, nemakartam még egyszer kicsináltatni az idegrenndszeremet, mivel már ott tartottam egy ideje h a nyugtató Frontin , Ricsi meg a többi se kellett már, le tudtam rólluk szokni! nem érdekelt már az egész, paszivan álltam hozzá, bár segitséget mindig nem kaptam. aztán kaptam egy két helyről ajánlatokat, sőt egy helyen, egy étterembe is melóztam majdnem egy teljes napot ésss még ki is fizettek! (igen már emiatt is boldog voltam csak) Bár nem hivtak vissza, de hogy hogy birtam végigállni 20 órát folyamat na az egy jó kérdés. De tetszett, jó hely volt, az alkalmi kollégáim is normálisak voltak, bár már nem melóznék vendéglátásban.
majd rá pár hétre jött a telefon hogy Szegeden az egyik klinikára éjszakás takarítót keresnek és próbáljam meg... Beadtam párszor már ehhez a céghez is a CV-met de semmi reakció nem volt. Bementem a nagyfőnökükhöz és jeleztem hogy hallottam h van munka, megpróbálnám... Majd irták a papirokat és mondták h menjek el munkaalkalmasságira, fel se fogtam mi történik, pedig ugy indultam neki hogy ez is egy újabb kamu munka... Átmentem az orvosin mehettem is dolgozni másnap.. a betanulás volt 3 nap, akkor voltam csak nappalos, utánna, azóta csak éjszakás vagyok!!! Eleinte féltem tőlle kissé, bár mindegy volt mert itthon amugy is szarul alszok. De boldog voltam hogy végre van munkám, az éjszakázásba is belejöttem!!! a kollégákkal sincs gondom, rendesek voltak, ahhoz képest hogy suliba folyamat kiközösítettek mindig! Rájöttem hogy nem bennem volt/van a hiba. :) Bár nekem ez már álommunkának számitott, mivel egyedül melózok, ambulanciákat takarítok, ahol nappal rendelnek. Érdekes fintora a sorsnak hogy pont a pszichiátria ambulanciát takarítom ahol tiniként sűrűn jártam, még feküdtem is bent jópárszor suli helyett :D neem, nemidézett bennem rossz emlékeket, sőőt... Elkezdett érdekelni a pszichológia,, a lelkibetegségek okai,, magamtól jöttem rá a bajaimra. Szeretem is a munkámat, valahogy ez az ami bejön eddig leginkább, meg jól is keresek vele viszonylag örök éjszakásként. Bár rengeteg előnye, de hátránya is van az éjszakázásnak, de már megszoktam, csak néha kell egy kis altató. :D
de jó is ez! Boldog voltam és vagyok is vele, immáron 9. hónapja! és remélem még egy jó darabig! egynéhány dologra is sikerült ráébrednem, elkezdtem kitörölni a negativ, okoskodó embereket is az életemből. Rájöttem hogy ez egy olyan ország ahol ha te ki mered mondani/mutatni az érzéseidet akkor hülye vagy stb.. Ha problémád van és ezt te kimondod akkor megkapod h kamu, önsajnálat, ha jól érzed magadat, akkor meg az emberek irigyek, és azt akarják h szar legye neked! Én pl. ahogy elkezdtem boldog lenni, jól érezni magam mind Facén, mind élőbe megkaptam h mekkora arcom lett, egy kedvencem amit egy gyereket fiatalon kiszaró csaj mondott aki egész nap napi 20 képel spammeli teli a FB-t a gyerekéről hogy én sztárnak érzem magamat csak mert van munkám :D lol, ezen jót röhögtem bár ignoráltam is, mivel kurvaokosnak hiszi magát a másik életében! és ha annak érzem magam akkor mivan? :D én csak JÓL AKAROM magam érezni, és igen ki fogom mutatni MINDIG amit érzek, ha vkinek nem tetszik sajnálom! Én se szólok bele abba hogy ő miből vagy hogy tartja el a gyerekét 20 évesen! vagy lehet akkor éjszakás műszakot vállalni :D (inkább ez minthogy a sok alkeszt szolgáljam ki egy lepukkadt falusi kocsmában)Én csak rájöttem hogy van életcélom, nekem nem a havi segély, családipótlék, közmunka az életcélom!Dehát ilyen ez az irigység... Drágáim el kell keseritselek, de soha nem fogok ennyivel megelegedni, SOHA NEM ÁLLOK MEG, ES SOHA NEM ADOM FEL!! Többet is fogok elérni még az életben mint az ilyen emberek az biztos... kitöröltem az ilyen emberek akik távolról akarják beszabályozni az életemet, hadd éljem már végre ugy ahogy én akarom!
végre az egyik régi álmom is teljesült h "eldobtam" a szemüveget, és kontaktlencsém lett! :) hosszú út vezetett idáig, de megérte! És nem is drága, nekem 4000 Ft/hó/pár.. És a folyadék meg attól függ mekkora kiszerelésbe veszel hozzá! Szerintem megéri, meg praktikusabb mint a szemüveg, meg jobb is! szebbnek érzem magam vele, mások is mondják! :) meg jó sporthoz, télen nem párásodik be.. Eleinte csak a ki-be rakás volt problémás de már megszoktam :)
Meg amelett h volt sok jó dolog a rossz dolgok idén is megtaláltak. A 15 éves kutyánk meghalt idén tavasszal, beteg és öreg volt szegény. :( Nem vagyok kutyás, de megviselt, mivel én találtam meg.
Rendőrségre kellett bemennem más baromsága miatt tanuskodni egy ellopott SIM kártya miatt ami az enyém volt csak eladtam valakinek akitől meg ellopták!!!! Ne tudjátok meg milyen ijesztő volt mikor a semmiből átvettem a levelet a postán amibe ott állt a beidézés, hát ott kaptam pánikrohamot, majdnem úgy kapartak össze... Mert az meg a levélből nem derült ki hogy milyen ügybe kellett h bemenjek.. Utánna alig mertem kimenni utcára is, a Sfalvi postát meg ugy kerülöm mint a tüzet... emiatt el kellett kezdenem dilidokihoz járni, a munkahelyemen járok ott az egyikhez, és a legjobb arc!!! Kár is h nem tiniként ismertem meg...Segitett rajtam pár jótanáccsal nem bogyóval akart "meggyógyitani" mint a többi dilidoki akikkel dolgom volt eddig!!! Már nem az van h nem merek kimenni, hanem sokszor csak félek ha sok az ember, vagy h lenéznek, kiröhögnek, meg félek nyilvánosan megszólalni... Igen kiderült ez is hogy miért, szoc fóbiám van, ezt eddig is tudtam, voltak korábban is hasonló gondjaim... Talán ezért is jó ez a munka nekem, erre vagyok lelkileg képes, mégha többre is vihetném...
Nyáron meg megjártuk a Balatont is (csak kár h szar időt fogtunk ki), meg Horvátországot is. :) Az meg viszont jó volt, jó volt 4 év után ujra látni a tengert... :3 az emberek is teljesen mások voltak mint itthon.
Jó kis év volt ez a 2015!!!
szeretném megköszönni mindenkinek aki az elmúlt egy évben egyengette az utamat, akik arra biztattak, hogy ne adjam fel soha. Kollégáimnak köszönöm hogy megmutattátok, miért jó ott lenni ahol vagyok, és hogy esélyt adtatok nekem. Edzőtársaimnak és az edzőimnak köszönhetem hogy elkezdhettem a legjobb sportot. :) köszönöm, hogy most itt lehetek és a céljaim nem vesztek el.
És köszönöm Istennek, hogy megmutatta, hogy ennyire erős és kitartó is tudok lenni!
És köszönet a rosszakaróimnak a sok fikázást, kamuzást, átkot, mert Én csak erősebb lettem! Majd én fogok rajtatok röhögni, haha. :D
És végül, csak mert bejött:
Eddig minden évben ettem a lencsét, nem ettem semmit a disznóhúson kívűl, mert "nem szabad, nehogy ne legyen szerencsém"óvtam a legyet "mert nem szabad lecsapni, szerencsét hoz", elég ratyi is volt az elmúlt 10 év, minden évben megfogadtam, hogy a "jövő év jobb lesz mint az idei", NA tavaly se lencse se légy, se disznóhús és a jövőév se lesz különb mint az idei... és mégis ez volt életem legjobb éve! Túléltem egyedül, pasi nélkül is!:)
Összejött az "álom" munkahely, megtaláltam azt a sportot amit szeretek csinálni, és egy régi tervem is összejött hogy már nem vagyok szemüveges! :D és az álmok sorra megvalósulni látszanak, úgyhogy idén sincs se lencse, se disznóhús ,se légy és minden évem így fog folytatódni mint az idei!
XD
Ja! És ahogy évek óta mondom minden év végén " Sajnálom akikkel idén bunkó voltam, jövőre még bunkóbb leszek, valószínű meg volt rá az okom", úgyhogy minden marad a régi jövőre is!! Boldog Új Évet Mindenkinek!!!!!
2015. december 30., szerda
2015. november 17., kedd
Közérdekű: Fekete szalag napja - November 30
Sziasztok!
Mivel még van pár rendszeres olvasóm (egy pár ember lépett le közületek biztos, mivel ritkán van időm blogolni), ezért gondoltam megosztom veletek mi is ez. Jómagam pár hónapja láttam ezt először, és már akkor megfogott, most pedig hogy a magyarok is hirdetik, hát nekem is ki kellett tennem. A lényeg ebben, hogy ha valaha is bántalmaztad magad, esetleg most is ezt teszed, akkor november 30.-án szombaton köss egy fekete szalagot a kezedre. Ha gondolkoztál már az öngyilkosságon. Eltervezted hogy legyen, esetleg megpróbáltad, de nem sikerült. Köss egy fekete szalagot a kezedre. Ha nincs szalagod, fekete filc is segíthet.
Ha meglátsz valakit, akinek szintén ott díszeleg a fekete szalaggal a karján, akkor menj oda hozzá, öleld meg jó szorosan és kérd, hogy maradj erős!
Nekik, nektek ez sokat számít.
Tini éveimben én is sokszor bántottam magam, főleg ha suliba bántottak akkor fordultam magam ellen (pl. hánytatás, gyógyszer+pia, vagdosás, stb) sőt lehet most is megtenném, de január végén majdnem öngyilkos lettem de voltak ijesztő álmaim , talán megtettem volna ha azok az álmok nem jönnek.... Olykor még még előfordulnak nállam a suicid gondolatok, de már 1re ritkábban....Kevés ember van akiben megbizok, talán 3 fő....Lehet, sőt biztos, hogy nem sok ez a három fő, de nekem rengeteget jelent, hogy van olyan, aki segíteni is tud, amikor a padlón vagyok, hisz van, aki röhögve rúg belém még párszor. Figyeljetek barátaitokra, rokonaitokra és ismerőseitekre azon a napon. Ha bárkin észreveszitek, mondjátok el neki, hogy rátok számíthatok. Tudassátok vele, hogy meghallgatjátok, ha szüksége van a segítségre.
És ami a legfontosabb:
2015. szeptember 20., vasárnap
Gondolatok a foghúzás gyötrelmei közepette
Sajnos.. Ki kellett húzni már megint egy fogamat még pénteken.. igaz hátul van, nem látszik, de akkor is... Ez van, de remélem h jövő nyáron már ki fogom tudni pótoltatni az összes foghiányomat... Ha ciki, ha nem, mostam, mosom is mindig, meg édességet egyáltalán nem eszek, de miért van h rosszak folyamat a fogaim??? Miért van hogy más ehet bármit, édességet, napokig nem mossa a fogait és semmi baja nincs, mind a 32 (vagy 28) foga megvan??? Nem értem Én ezt.... Csak olyan idegesítő tud ez lenni, főleg ha még be is gyullad a fogam :@ Bár tegnapelőtt még kinlódtam, most már jobban vagyok, holnap végre mehetek a várva várt karate edzésre, mehettem volna mult7en is csak fel voltam mentve, foghúzás miatt, még jó hogy szabad/pihenős voltam, és dolgoznom se kellett, én se gondoltam volna h a doki húzni fog, bár tudtam hogy gond volt azzal a foggal...
Más... Kicsit el voltam tűnve... És nem is fogok sztem sűrűn irkálni, nincs rá időm, de jobb is. Folyamat csak agyalok, de a munkám legalább leköt.
Az álmaim is olyan ijesztőek, és érdekes hogy ha nappal alszok mindig álmodok valamit, és emlékszek is rájuk tisztán... És nem értem hogy akkor hogy van ez... Meg ha utcán is megyek vmerre (főleg nappal), olyan rosszul, meg furcsán érzem magam, főleg nagy tömegben... Multkor láttam egy volt osztálytársamat a buszmegállóban, akivel végig rosszba voltunk suliban, lelkileg-testileg is terrorizált, még iskolán kivül is, megvédeni meg nem tudtam Magamat, mert volt hogy többen estek nekem lányok, meg Ő volt 65 kg én meg 45, és mikor +láttam elfogott a páni félelem, hogy de nekem innen el kell húznom, mi van ha nekem jön... Közbe meg lehet hogy nem, bár változtam azért, de felismerhető is lehettem neki... Bár egy pillanatra összefutott a tekintetünk, próbáltam azt mutatni hogy minden Ok..... Aztán én felszálltam a trolira és mentem tovább... Megnyugodtam... Közbe azé eszembe jutott hogy az ilyen embereket (bár embernek nem nevezném) milyen jó lenne eltaposni 1x... Bár ki tudja, lehet hogy azóta valamivel már veri a sors, legalábbis remélem... Mondjuk eléggé szemétdombra kidobott kurvának néz ki...
Nem tudom ezeket hova tenni, vagy valami trauma lehet ez???? Mindegy... Bár le akarom ezeket küzdeni, nemsokára úgy 10 év után megyek pszichiáterhez is.... Eddig is felvállaltam, és fel is fogom vállalni ezeket...
Csak hogy jókrol is írjak, voltunk kinn Horvátországban, nyaraltunk, jó is volt, hát valami isteni volt újra látnom 4 év után a tengert.... Meg jó nagyokat kajáltunk, mivel svédasztalos vacsi-reggeli volt.... de ahogy visszaértünk Magyarországra, olyan fura volt és rossz... Teljesen mások ott az emberek, nyugodtabbak, nem ugy mint itt...
Ahogy a határ után az 1. pihenőn megálltunk, már megvolt az első anyázás is, és az első kéregető semmirekellő büdös, fogatlan cigány asszony is..... De mi meg nem adtunk neki, így neki állt feljebb... Nem is tudom eldönteni h kikkel van több baj, az ide bevándorló szírekkel (mert én menekülteknek nem nevezném őket), vagy a cigányokkal???? Mondjuk mindkettővel csak a gond van, tisztelet a kivételeknek, mert a magyar mentalitás is tiszta szégyen.... Jah és nem vagyok rasszista, mert nem a bőrszinnel van bajom, hanem a mentalitásukkal... Hogy nem fér össze az Európai, meg magyar kultúrával az ő kultúrájuk.... Hogy hálátlanok, a kaját a kukába dobják, meg sorolhatnám...
Azért jó kis nyár volt, mindent egybevéve, bár az a kurva rendőrségi ügy , meg az ideg miatta az nem hiányzott :@ Főleg hogy más pitiáner faszsága miatt kellett bemennem.... De sajnos van ilyen, mint ahogy az Én pldám is mutatja....
Más... Kicsit el voltam tűnve... És nem is fogok sztem sűrűn irkálni, nincs rá időm, de jobb is. Folyamat csak agyalok, de a munkám legalább leköt.
Az álmaim is olyan ijesztőek, és érdekes hogy ha nappal alszok mindig álmodok valamit, és emlékszek is rájuk tisztán... És nem értem hogy akkor hogy van ez... Meg ha utcán is megyek vmerre (főleg nappal), olyan rosszul, meg furcsán érzem magam, főleg nagy tömegben... Multkor láttam egy volt osztálytársamat a buszmegállóban, akivel végig rosszba voltunk suliban, lelkileg-testileg is terrorizált, még iskolán kivül is, megvédeni meg nem tudtam Magamat, mert volt hogy többen estek nekem lányok, meg Ő volt 65 kg én meg 45, és mikor +láttam elfogott a páni félelem, hogy de nekem innen el kell húznom, mi van ha nekem jön... Közbe meg lehet hogy nem, bár változtam azért, de felismerhető is lehettem neki... Bár egy pillanatra összefutott a tekintetünk, próbáltam azt mutatni hogy minden Ok..... Aztán én felszálltam a trolira és mentem tovább... Megnyugodtam... Közbe azé eszembe jutott hogy az ilyen embereket (bár embernek nem nevezném) milyen jó lenne eltaposni 1x... Bár ki tudja, lehet hogy azóta valamivel már veri a sors, legalábbis remélem... Mondjuk eléggé szemétdombra kidobott kurvának néz ki...
Nem tudom ezeket hova tenni, vagy valami trauma lehet ez???? Mindegy... Bár le akarom ezeket küzdeni, nemsokára úgy 10 év után megyek pszichiáterhez is.... Eddig is felvállaltam, és fel is fogom vállalni ezeket...
Csak hogy jókrol is írjak, voltunk kinn Horvátországban, nyaraltunk, jó is volt, hát valami isteni volt újra látnom 4 év után a tengert.... Meg jó nagyokat kajáltunk, mivel svédasztalos vacsi-reggeli volt.... de ahogy visszaértünk Magyarországra, olyan fura volt és rossz... Teljesen mások ott az emberek, nyugodtabbak, nem ugy mint itt...
Ahogy a határ után az 1. pihenőn megálltunk, már megvolt az első anyázás is, és az első kéregető semmirekellő büdös, fogatlan cigány asszony is..... De mi meg nem adtunk neki, így neki állt feljebb... Nem is tudom eldönteni h kikkel van több baj, az ide bevándorló szírekkel (mert én menekülteknek nem nevezném őket), vagy a cigányokkal???? Mondjuk mindkettővel csak a gond van, tisztelet a kivételeknek, mert a magyar mentalitás is tiszta szégyen.... Jah és nem vagyok rasszista, mert nem a bőrszinnel van bajom, hanem a mentalitásukkal... Hogy nem fér össze az Európai, meg magyar kultúrával az ő kultúrájuk.... Hogy hálátlanok, a kaját a kukába dobják, meg sorolhatnám...
Azért jó kis nyár volt, mindent egybevéve, bár az a kurva rendőrségi ügy , meg az ideg miatta az nem hiányzott :@ Főleg hogy más pitiáner faszsága miatt kellett bemennem.... De sajnos van ilyen, mint ahogy az Én pldám is mutatja....
2015. augusztus 19., szerda
miért szül az ilyen gyereket?
Miért szül az ilyen gyereket - rovat.
Rendre rendre belebukkan az ember lány ismerőseibe, kik csak úgy belepottyantanak a mély-szegénység közepébe egy egy (szarabb esetben kettő) babát is. Szülni jó - jeligére.
Azt nem értem sosem ekkor, mi a.... Ezt mégis, hogy gondolják? Elhiszem én, hogy 'magyarország népessége, tattarrarrtatraa', de úgy szülni gyereket ki a picsába, mikor saját maguk nem tudják eltartani, nemhogy még valaki mást?
Rendre rendre belebukkan az ember lány ismerőseibe, kik csak úgy belepottyantanak a mély-szegénység közepébe egy egy (szarabb esetben kettő) babát is. Szülni jó - jeligére.
Azt nem értem sosem ekkor, mi a.... Ezt mégis, hogy gondolják? Elhiszem én, hogy 'magyarország népessége, tattarrarrtatraa', de úgy szülni gyereket ki a picsába, mikor saját maguk nem tudják eltartani, nemhogy még valaki mást?
A tavalyi évem történetesen úgy zajlott, CSAK szinte ilyen 'gyereket' kiszaró csajokkal jártam tanfolyamra és közmunkára.. 20 évesen az egyiknek már 3 éves volt a gyereke, de már a következőt várja, persze másik "apától"........ Meg figyelhettem, hogy hogy lehet ilyen undorítóan élni? Ráadásul az egyik ilyen csaj gyerekének az apja börtönbe is van, ezt ő maga mondta nekünk.
Mi a rossebnek kell gyereket kiszarni, mikor ilyen ízes állások, az egyik gyorsétterembe munkás fingbérért, a másik még csak el sem tudja tartani, a harmadik escort kurvázik, a negyedik meg közmunkás valahol.... Meg nálam könyörögnek munkáért most....
És itt már nem csak a csajról van szó. MI lesz ebből a gyerekekből, ha felnőnek? Miféle perspektívában, értékrendben nőnek fel? És ők lesznek az új "magyar" generáció? Csak mert XY 15-18 évesen úgy gondolta, hogy de kurvajó ötlet egy gyereket kiszarni a nagy semmibe? Nulla meló mellé, 8 általánossal, stb? Meg panel földszint II / A anyuka-apuka nyakán?
Ezek a "kismamák" elmehetnek a büdös picsába mind. Túl azon, hogy a saját életük is tönkrebaszták egy életre, egy másik (és ártatlan) kis csecsemőét is. Tudniillik ezek a kisbabáik idővel fel is nőnek, az élet természetes rotációja folytán. És akkor mi lesz? Ki fizeti majd a tandíjat? Jön az ovi korszak, vagy mikor betegek lesznek, tinédzser koruk, szexuális intenzitás stb, ki pénzeli majd azt? JAAAA oké, elmegyünk escortozni majd, oké....
Elmehetnek a kurva anyjukba a koránszülő ribik. Főleg hogy a korombeli pasiknak is az ilyen gyereket fiatalon lepetéző csajokra van igényük.(mert érdekes ahogy én látom/tapasztalom ezek hamarabb találnak maguknak "pótapukát" mint a helyes egyedülálló csajok)Teljesen megértem, hogy nagy a szerelem (mármint a gyerek iránt), mert jajjj, hát bennem fejlődött ez a kis élet! Inkább szerezz akkor egy bélgelesztát, az is benned fejlődik és miután kimulattad magad azon, hogy mennyire cuki és mindenkinek megmutattad, hogy te ekkora arc vagy, hogy neked kimászott valami a seggedből, el lehet dobni.
Tiszta haszon. Viszont a gyerek nem erről szól, de pont ugyanerre használják.
"Mert nekem ő az életem!" nem, bazdmeg, 17 évesen a tanulás az életed, hogy ne álljál sorban a Blahán majd karácsonykor ajándék pelusért a csövimama klubban. 15-17évesen az az életed, hogy cukiságokat írsz a padtársad emlékkönyvébe, a pattanásaidat nyomogatod, nem a méheddel menőzöl, meg facebookon pózolsz a gyereked pucér segges képeivel
Huszonévesen már teljesen oké, gondolom, de ha ugyanolyan nyomorult helyzetben vagy, hogy apróért baszol, hogy kifizesd a rezsit, esetleg még mindig a szintetikus bulizáson meg a szolin, műkörmön, shoppingoláson meg az új tetováláson, szilikoncsöcs-segg csináltatáson jár az eszed, aminek az árát a te "kis szerelmedre" (mármint a gyerekedre) is költhetnéd, facebookon pozerolás, bulizás helyett akkor ugyanannyi eszed van 25 évesen, mint 15 évesen volt. Ezekbe kár a méh...
És tudjátok, mi a poén az egészben?
A gyerek akkora státuszszimbólum, mint a Chanel/ LOUIS VUITTON táska!
Ha valakit felcsinált részegen valami ízes kancigány és jól le is lépett, anyuka meg lefialta az almot és guberál, meg kurválkodik, bazdmeg, BÜSZKE RÁ.
Mi a Jehova körszakállas faszáért kellene tisztelni azt, aki jól beenegedett egy adag gecit a tátongó méhébe, aztán kitolt rajta egy visító élient?
BÁRKI képes magát felcsináltatni egy suttyóval, ez kurvára nem tiszteletreméltó. Ezek azt hiszik, hogy akinek kölyke van, az automatikusan méhkirálynő státuszba lép, mert kérem ő már felelősségteljes felnőtt.
Nagy büdös lófaszt!
Majd szóljon, ha egy tanult, művelt, a társadalom számára hasznos felnőttet nevel belőle és AKKOR tisztelni fogom.
Nemrég pláne egy ilyen gyereket fiatalon szülő csajtól kaptam meg h velem komoly problémák lehetnek lelkileg, értelmileg ha még 25 évesen se találtam alkalmas pasit a családalapitásra... jaa, hogy oké. Pont az mondja nekem aki alig 18 évesen lett terhes ugy esett ki kb az iskolapadból nagy hassal.. Mintha státusz szimbólum lenne terhesen suliba járni, szerintem meg gáz. De még egy munkahelyet se tud felmutatni, bár a gyereke apjával szerencséje volt, de ki tudja mi lesz 10-20 év mulva? Jah hogy igen.. az szültem volna annak aki megcsalt, vagy annak az exemnek aki lusta volt dolgozni. Jah hogy igen... egyik másik korábbi párkapcsolatom katasztrófális volt, és szerintem nemcsak bennem van hiba. A mai pasik többsége (90%) suttyó, a drogon, piáláson bulizáson jár az eszük meg a kondizáson, megbizhatatlanok, kiszámithatatlanok, meg megcsalják a barátnőjüket, egyik másik meg nállam a bottal SE kategóriába tartozik, a maradék 10% normális, annak meg van barátnője.. Ha elmegy elöttem az utcán 2 pasi max olyan reakciót váltanak ki belöllem minttha 2 bojler sétálna el mellettem, vagyis semmilyet.... Meg ahogy elnézem őket, egynéhányat hát inkább no komment.... Nemhogy még szüljek nekik XD Jah hogy igen.. meg sokáig a kutyának se kellettem dolgozni se, akkor meg miből tartanám el? Legalább én tudok gondolkodni, hogy a semmire nem szülök. Meg Én most élek igazán, annyit melózok h örülök ha fél órára elmerülök a saját kis világomban, örülök h van munkám (mégha csak takarítói állás is, amiből elég sokmindent kibirok hozni, mivel kórházba melózom, elkezdett érdekelni az orvostudomány, ill annak csak bizonyos ágai, báér doki nem leszek, csak érdekes, érdekel :D), örülök ha tudok aludni.
Félreértés meg ne essen, mert van kivétel, ismerek is kivételt, ők legalább felelősség teljes szülők, vagy jól nevelik szépen a gyereküket vagy már elmentek külföldre. Sőt én is elvagyok a gyerekekkel, ha akarok, de nekem NEM kell. pláne nem most. Meg amúgy is alkalmatlan lennék szerintem anyának. De sztem soha, mivel volt a családomba betegség, meg úgy minden. Meg régen is fiatalon vállaltak gyereket, pl. anyum 23 évesen szült, sose tisztességtelen úton kereste meg a pénzt, nem a bulizáson járt az esze, volt apunak és anyunak munkája, saját lakás, és nekem külön szobával, meg az árak is mások voltak mint most.
De basszameg, én legalább el/beismerem hogy felelötlen vagyok ahhoz hogy gyereket vállaljak, meg nem vonz az anyukaszerep.
Valamint megkaptam azt is hogy miket posztolok már FB-re, és pont egy OLYANTÓL aki meg napi 1000 képet ki rak a Tomikájáról meg arról hogy Tomika felállt, Tomika pucéran pancsikázik csak mert büszke rá. Csak épp senkit se érdekel, erngem legalábbis pláne nem, sőőőt irritál is. Pont ő beszél, de én se irom a képeihez hogy miből tartja el stb....de le is töröltem... Meg mások dolgaiba okoskodik hogy szerinte milyen a tökély anyuka...
Valamelyik nagy gyerekbarát elárulhatná, hogy miért és kinek jó szétfloodolni a facebookot ilyen újszülött kb abban a percben született véres meg méhlepényes összetört undoritó képekkel? Ennek vajon az a szegény gyerek örülni fog 10 év múlva hogy születése első percében, vagy meztelenül pancsizás közben megalázza az a feltűnési viszketegséges idióta aki a világra hozta? Vagy azok akik majdnem elhányják magukat egy alapvetően egyáltalán nem fbra való fotótól? Ő örülne vajon neki ha megforgatnák egy kád véres váladékos lében jó igényesen meztelenül és az erről készült fotót nagynyilvánosság elé kiraknák? Ezt magyarázza meg nekem valaki ha tudja... Anyuék se rakták ki a falusi ujságba hogy hogy néztem ki mikor a sárba pocsiztam 2 évesen, hogy néztem ki elalvás közben, mindenki csak annyit tudott hogy a "Maráczyéknak kislányuk született" meg akit érdekelt, megmutatott pár képet anyu a családban/munkahelyén.
meg érettség kérdése a gyerekvállalás? Hagyjuk már ezt....
Na kérem ha ez érettség hogy 20 évesen már a 2. apától szülöd a gyereked és ugy hogy közbe még munkád se volt soha, meg 8-9 osztályod van, akkor én elmegyek a Marsra.
És itt a faluba is lakik egy csaj aki 14 éves terhesen végezte el a 8 általánost, most 20 éves és szintén a 2. kölykét szülte meg... És még büszke (is) rá... Értem Én hogy büszke a gyerekére, de akkor is...
Nem attól lesz valaki érett hogy 0 élettapasztalattal szül anyuka apuka nyakára 10en évesen.. Ha már valaki olyan "érettnek" hiszi magát a sexhez, akkor tegyen is róla hogy védekezzen.
Ami meg szánalmas ha panaszkodnak, hogy "jjjaaaj a gyerek apja piál/nem dolgozik," stb, meg arról panaszkodik hogy milyen nehéz a gyerekkel, eltartani se tudja, munkát is alig (v nem) talál, sehova/senkinek se kell, és te mondod neki hogy akkor minek szült még neki áll feljebb, meg ő mondja hogy őt "legalább d.gja valaki" (mintha az is valami erény lenne....) Még jó h nállam nem ez a "mérce"... Csak majd pár év mulva a kutyának se kellenek...Meg irigy se vagyok rájuk egyáltalán, irigykedjen rájuk a ....! Szerintem inkább pontosan ők irigyek ránk, olyan fiatal lányokra akiknek nincs gyerekük! mert nekünk nem kell szaros pelenkát cserélni, és nem a gyesből meg CSP-ból nyomorgunk, és nyugodtan alszunk éjszaka.
Szégyen...Kedvenc szövegem a "csak becsúszott" meg "így alakult" azzal meg ne jöjjön senki h hizlal a fogigátló, én 4 évig szedtem egy dekát se hiztam tőlle... meg nemis draga, 1000 Ft/hó. meg ott van az abortusz (nem vok ellene, mellette se), vagy akkor már örökbeadás. Én 25 évesen inkább dolgozok/utazgatok/ szépitkezek/állatkáimmal foglalkozom (nekem ők a gyerekek), stb, minthogy éjjel 2-kor keljek, gyereksírást hallgassak, stb
Gyereket szülni valóban nem túl nagy érdem és nem túl nagy teljesítmény, csak szerencsés gének kellenek hozzá, amit az átlagember meg is kap.....Szeretetben és tisztességben felnevelni, egy jó és hasznos tagot adni a társadalomnak viszont már valódi érdem, alkalmas és gondos szülőnek lenni nem kis kihívás. Teljesen meg tudom érteni azokat, akik engedélyhez, keresethez, és életkorhoz kötnék a gyerekvállalást és nem csak népességszabályozási szempontok miatt, aminek itthon úgysincs jelentősége, mert mi a kínaiakkal vagy az indiaiakkal ellentétben egyre kevesebben leszünk.
Csak sokan úgy gondolják ezt hogy ez valami érdem hogy valaki szüljön. Pedig nem. Csak egy állapot. Biztos hogy jó meg szép dolog az ha valaki szül, gyereket nevel, de szerintem jó ha átgondolja... többször is. Mert itt nem csak 1 hanem 2-3 ember életéről is szó van. Csak ugye ha valaki itt Mo.-n ki "meri" mondani hogy márpedig ő nem akar gyereket, nem fog szülni, nem rajong értük, semlegesek számára, az már azonnal "lelkibetegnek" stb.nekvan megbélyegezve. Szerintem nem kötelessége szülnie egy nőnek. Nem feltétlenül a pasitól, vagy a gyerektől lesz valaki boldog. A boldogság nem ettől függ. Én pl. boldog vagyok mert vannak szüleim, van munkám amit szeretek, megtaláltam azt a sportot ami ideális számomra, nekem igy teljes az életem...!!!
Mi a rossebnek kell gyereket kiszarni, mikor ilyen ízes állások, az egyik gyorsétterembe munkás fingbérért, a másik még csak el sem tudja tartani, a harmadik escort kurvázik, a negyedik meg közmunkás valahol.... Meg nálam könyörögnek munkáért most....
És itt már nem csak a csajról van szó. MI lesz ebből a gyerekekből, ha felnőnek? Miféle perspektívában, értékrendben nőnek fel? És ők lesznek az új "magyar" generáció? Csak mert XY 15-18 évesen úgy gondolta, hogy de kurvajó ötlet egy gyereket kiszarni a nagy semmibe? Nulla meló mellé, 8 általánossal, stb? Meg panel földszint II / A anyuka-apuka nyakán?
Ezek a "kismamák" elmehetnek a büdös picsába mind. Túl azon, hogy a saját életük is tönkrebaszták egy életre, egy másik (és ártatlan) kis csecsemőét is. Tudniillik ezek a kisbabáik idővel fel is nőnek, az élet természetes rotációja folytán. És akkor mi lesz? Ki fizeti majd a tandíjat? Jön az ovi korszak, vagy mikor betegek lesznek, tinédzser koruk, szexuális intenzitás stb, ki pénzeli majd azt? JAAAA oké, elmegyünk escortozni majd, oké....
Elmehetnek a kurva anyjukba a koránszülő ribik. Főleg hogy a korombeli pasiknak is az ilyen gyereket fiatalon lepetéző csajokra van igényük.(mert érdekes ahogy én látom/tapasztalom ezek hamarabb találnak maguknak "pótapukát" mint a helyes egyedülálló csajok)Teljesen megértem, hogy nagy a szerelem (mármint a gyerek iránt), mert jajjj, hát bennem fejlődött ez a kis élet! Inkább szerezz akkor egy bélgelesztát, az is benned fejlődik és miután kimulattad magad azon, hogy mennyire cuki és mindenkinek megmutattad, hogy te ekkora arc vagy, hogy neked kimászott valami a seggedből, el lehet dobni.
Tiszta haszon. Viszont a gyerek nem erről szól, de pont ugyanerre használják.
"Mert nekem ő az életem!" nem, bazdmeg, 17 évesen a tanulás az életed, hogy ne álljál sorban a Blahán majd karácsonykor ajándék pelusért a csövimama klubban. 15-17évesen az az életed, hogy cukiságokat írsz a padtársad emlékkönyvébe, a pattanásaidat nyomogatod, nem a méheddel menőzöl, meg facebookon pózolsz a gyereked pucér segges képeivel
Huszonévesen már teljesen oké, gondolom, de ha ugyanolyan nyomorult helyzetben vagy, hogy apróért baszol, hogy kifizesd a rezsit, esetleg még mindig a szintetikus bulizáson meg a szolin, műkörmön, shoppingoláson meg az új tetováláson, szilikoncsöcs-segg csináltatáson jár az eszed, aminek az árát a te "kis szerelmedre" (mármint a gyerekedre) is költhetnéd, facebookon pozerolás, bulizás helyett akkor ugyanannyi eszed van 25 évesen, mint 15 évesen volt. Ezekbe kár a méh...
És tudjátok, mi a poén az egészben?
A gyerek akkora státuszszimbólum, mint a Chanel/ LOUIS VUITTON táska!
Ha valakit felcsinált részegen valami ízes kancigány és jól le is lépett, anyuka meg lefialta az almot és guberál, meg kurválkodik, bazdmeg, BÜSZKE RÁ.
Mi a Jehova körszakállas faszáért kellene tisztelni azt, aki jól beenegedett egy adag gecit a tátongó méhébe, aztán kitolt rajta egy visító élient?
BÁRKI képes magát felcsináltatni egy suttyóval, ez kurvára nem tiszteletreméltó. Ezek azt hiszik, hogy akinek kölyke van, az automatikusan méhkirálynő státuszba lép, mert kérem ő már felelősségteljes felnőtt.
Nagy büdös lófaszt!
Majd szóljon, ha egy tanult, művelt, a társadalom számára hasznos felnőttet nevel belőle és AKKOR tisztelni fogom.
Nemrég pláne egy ilyen gyereket fiatalon szülő csajtól kaptam meg h velem komoly problémák lehetnek lelkileg, értelmileg ha még 25 évesen se találtam alkalmas pasit a családalapitásra... jaa, hogy oké. Pont az mondja nekem aki alig 18 évesen lett terhes ugy esett ki kb az iskolapadból nagy hassal.. Mintha státusz szimbólum lenne terhesen suliba járni, szerintem meg gáz. De még egy munkahelyet se tud felmutatni, bár a gyereke apjával szerencséje volt, de ki tudja mi lesz 10-20 év mulva? Jah hogy igen.. az szültem volna annak aki megcsalt, vagy annak az exemnek aki lusta volt dolgozni. Jah hogy igen... egyik másik korábbi párkapcsolatom katasztrófális volt, és szerintem nemcsak bennem van hiba. A mai pasik többsége (90%) suttyó, a drogon, piáláson bulizáson jár az eszük meg a kondizáson, megbizhatatlanok, kiszámithatatlanok, meg megcsalják a barátnőjüket, egyik másik meg nállam a bottal SE kategóriába tartozik, a maradék 10% normális, annak meg van barátnője.. Ha elmegy elöttem az utcán 2 pasi max olyan reakciót váltanak ki belöllem minttha 2 bojler sétálna el mellettem, vagyis semmilyet.... Meg ahogy elnézem őket, egynéhányat hát inkább no komment.... Nemhogy még szüljek nekik XD Jah hogy igen.. meg sokáig a kutyának se kellettem dolgozni se, akkor meg miből tartanám el? Legalább én tudok gondolkodni, hogy a semmire nem szülök. Meg Én most élek igazán, annyit melózok h örülök ha fél órára elmerülök a saját kis világomban, örülök h van munkám (mégha csak takarítói állás is, amiből elég sokmindent kibirok hozni, mivel kórházba melózom, elkezdett érdekelni az orvostudomány, ill annak csak bizonyos ágai, báér doki nem leszek, csak érdekes, érdekel :D), örülök ha tudok aludni.
Félreértés meg ne essen, mert van kivétel, ismerek is kivételt, ők legalább felelősség teljes szülők, vagy jól nevelik szépen a gyereküket vagy már elmentek külföldre. Sőt én is elvagyok a gyerekekkel, ha akarok, de nekem NEM kell. pláne nem most. Meg amúgy is alkalmatlan lennék szerintem anyának. De sztem soha, mivel volt a családomba betegség, meg úgy minden. Meg régen is fiatalon vállaltak gyereket, pl. anyum 23 évesen szült, sose tisztességtelen úton kereste meg a pénzt, nem a bulizáson járt az esze, volt apunak és anyunak munkája, saját lakás, és nekem külön szobával, meg az árak is mások voltak mint most.
De basszameg, én legalább el/beismerem hogy felelötlen vagyok ahhoz hogy gyereket vállaljak, meg nem vonz az anyukaszerep.
Valamint megkaptam azt is hogy miket posztolok már FB-re, és pont egy OLYANTÓL aki meg napi 1000 képet ki rak a Tomikájáról meg arról hogy Tomika felállt, Tomika pucéran pancsikázik csak mert büszke rá. Csak épp senkit se érdekel, erngem legalábbis pláne nem, sőőőt irritál is. Pont ő beszél, de én se irom a képeihez hogy miből tartja el stb....de le is töröltem... Meg mások dolgaiba okoskodik hogy szerinte milyen a tökély anyuka...
Valamelyik nagy gyerekbarát elárulhatná, hogy miért és kinek jó szétfloodolni a facebookot ilyen újszülött kb abban a percben született véres meg méhlepényes összetört undoritó képekkel? Ennek vajon az a szegény gyerek örülni fog 10 év múlva hogy születése első percében, vagy meztelenül pancsizás közben megalázza az a feltűnési viszketegséges idióta aki a világra hozta? Vagy azok akik majdnem elhányják magukat egy alapvetően egyáltalán nem fbra való fotótól? Ő örülne vajon neki ha megforgatnák egy kád véres váladékos lében jó igényesen meztelenül és az erről készült fotót nagynyilvánosság elé kiraknák? Ezt magyarázza meg nekem valaki ha tudja... Anyuék se rakták ki a falusi ujságba hogy hogy néztem ki mikor a sárba pocsiztam 2 évesen, hogy néztem ki elalvás közben, mindenki csak annyit tudott hogy a "Maráczyéknak kislányuk született" meg akit érdekelt, megmutatott pár képet anyu a családban/munkahelyén.
meg érettség kérdése a gyerekvállalás? Hagyjuk már ezt....
Na kérem ha ez érettség hogy 20 évesen már a 2. apától szülöd a gyereked és ugy hogy közbe még munkád se volt soha, meg 8-9 osztályod van, akkor én elmegyek a Marsra.
És itt a faluba is lakik egy csaj aki 14 éves terhesen végezte el a 8 általánost, most 20 éves és szintén a 2. kölykét szülte meg... És még büszke (is) rá... Értem Én hogy büszke a gyerekére, de akkor is...
Nem attól lesz valaki érett hogy 0 élettapasztalattal szül anyuka apuka nyakára 10en évesen.. Ha már valaki olyan "érettnek" hiszi magát a sexhez, akkor tegyen is róla hogy védekezzen.
Ami meg szánalmas ha panaszkodnak, hogy "jjjaaaj a gyerek apja piál/nem dolgozik," stb, meg arról panaszkodik hogy milyen nehéz a gyerekkel, eltartani se tudja, munkát is alig (v nem) talál, sehova/senkinek se kell, és te mondod neki hogy akkor minek szült még neki áll feljebb, meg ő mondja hogy őt "legalább d.gja valaki" (mintha az is valami erény lenne....) Még jó h nállam nem ez a "mérce"... Csak majd pár év mulva a kutyának se kellenek...Meg irigy se vagyok rájuk egyáltalán, irigykedjen rájuk a ....! Szerintem inkább pontosan ők irigyek ránk, olyan fiatal lányokra akiknek nincs gyerekük! mert nekünk nem kell szaros pelenkát cserélni, és nem a gyesből meg CSP-ból nyomorgunk, és nyugodtan alszunk éjszaka.
Szégyen...Kedvenc szövegem a "csak becsúszott" meg "így alakult" azzal meg ne jöjjön senki h hizlal a fogigátló, én 4 évig szedtem egy dekát se hiztam tőlle... meg nemis draga, 1000 Ft/hó. meg ott van az abortusz (nem vok ellene, mellette se), vagy akkor már örökbeadás. Én 25 évesen inkább dolgozok/utazgatok/ szépitkezek/állatkáimmal foglalkozom (nekem ők a gyerekek), stb, minthogy éjjel 2-kor keljek, gyereksírást hallgassak, stb
Gyereket szülni valóban nem túl nagy érdem és nem túl nagy teljesítmény, csak szerencsés gének kellenek hozzá, amit az átlagember meg is kap.....Szeretetben és tisztességben felnevelni, egy jó és hasznos tagot adni a társadalomnak viszont már valódi érdem, alkalmas és gondos szülőnek lenni nem kis kihívás. Teljesen meg tudom érteni azokat, akik engedélyhez, keresethez, és életkorhoz kötnék a gyerekvállalást és nem csak népességszabályozási szempontok miatt, aminek itthon úgysincs jelentősége, mert mi a kínaiakkal vagy az indiaiakkal ellentétben egyre kevesebben leszünk.
Csak sokan úgy gondolják ezt hogy ez valami érdem hogy valaki szüljön. Pedig nem. Csak egy állapot. Biztos hogy jó meg szép dolog az ha valaki szül, gyereket nevel, de szerintem jó ha átgondolja... többször is. Mert itt nem csak 1 hanem 2-3 ember életéről is szó van. Csak ugye ha valaki itt Mo.-n ki "meri" mondani hogy márpedig ő nem akar gyereket, nem fog szülni, nem rajong értük, semlegesek számára, az már azonnal "lelkibetegnek" stb.nekvan megbélyegezve. Szerintem nem kötelessége szülnie egy nőnek. Nem feltétlenül a pasitól, vagy a gyerektől lesz valaki boldog. A boldogság nem ettől függ. Én pl. boldog vagyok mert vannak szüleim, van munkám amit szeretek, megtaláltam azt a sportot ami ideális számomra, nekem igy teljes az életem...!!!
2015. augusztus 4., kedd
Találtam Fb-n... Nagyon igaz, elgondolkodtató.
Nem saját, de nagyon IGAZ, és elgondolkodtató:
"Magyarország az igénytelenség országává vált. Igénytelenek vagyunk az életünkre, a környezetünkre, igénytelen a zenei és kulturális ízlésünk, és úgy látszik, hogy sokaknak nincs is igényük arra, hogy valamivel jobb legyen a helyzet.
2015-ben Magyarországon a zenei életben Kis Grofó, Jolly, Mr Busta, Majka vagy Palika sztárrá váltak. Olyan előadók, akik semmilyen zenei érzékkel, semmilyen kulturális érzékkel, semmilyen társadalmi üzenettel nem bírnak. Milyen ország az, ahol ezek az emberek több milliós youtube nézettséggel rendelkezhetnek, miközben náluk sokkal jobb, sokkal igényesebb előadók lent vannak a porban? Nem fordítva kéne ennek lennie? Kis Grofó állítólag „megírta” a nyár slágerét, már előre várom, hogy minden második szórakozóhelyen az ő igénytelen zenéjét kelljen majd hallgatni (ellenben Pixat nem értem, hogy miért alacsonyodott le hozzá, többre hivatott producer ő ennél) minőségi számok helyett.
"Magyarország az igénytelenség országává vált. Igénytelenek vagyunk az életünkre, a környezetünkre, igénytelen a zenei és kulturális ízlésünk, és úgy látszik, hogy sokaknak nincs is igényük arra, hogy valamivel jobb legyen a helyzet.
2015-ben Magyarországon a zenei életben Kis Grofó, Jolly, Mr Busta, Majka vagy Palika sztárrá váltak. Olyan előadók, akik semmilyen zenei érzékkel, semmilyen kulturális érzékkel, semmilyen társadalmi üzenettel nem bírnak. Milyen ország az, ahol ezek az emberek több milliós youtube nézettséggel rendelkezhetnek, miközben náluk sokkal jobb, sokkal igényesebb előadók lent vannak a porban? Nem fordítva kéne ennek lennie? Kis Grofó állítólag „megírta” a nyár slágerét, már előre várom, hogy minden második szórakozóhelyen az ő igénytelen zenéjét kelljen majd hallgatni (ellenben Pixat nem értem, hogy miért alacsonyodott le hozzá, többre hivatott producer ő ennél) minőségi számok helyett.
De nem csak a zenei életről van szó. Miért emelünk magasba olyan embereket, akiket le kéne néznünk? Celebek, bűnözők, tehetségtelen nímandok lettek a fiatalok példaképei? Ez a Berki Krisztiánok, Kis Grofók, Kelemen Annácskák, VV akárkik, X-faktorocskák, Megasztárocskák országa, mert azzá tettük. Ahelyett, hogy az első valóságshownál, és "tehetségkutatónál" úgy vágtuk volna nyakon egy péklapáttal a celeb-jelölteket, hogy eszükbe se jutott volna többé a tévé közelébe se menniük, mi néztük őket, és kitermeltünk magunknak egy raklapnyi celebet. Akiket újabb, és újabb egyre ostobább, egyre sötétebb celebek követtek. Ha nagy ritkán egy kereskedelmi csatornára kapcsolom a tévémet, olyan primitív arcokkal találkozok, hogy pár percen belül elkezdenek sorvadni az agysejtjeim. Mégis a fél ország való világokat, éden hoteleket, éjjel-nappal budapesteket, mónika sókat néz.
Ezek az emberek miattunk lehetnek valakik, ebben az országban. Ha senki nem nézné, ezeket az igénytelen műsorokat, ha senki sem hallgatná ezeket az igénytelen zenéket, egyszer és mindörökké eltűnnének a közéletből ezek az emberek. A celebek a mi (vagyis a ti) igénytelenségünkből élnek (meg) évek óta. Ideje lenne igényessé válnunk, nem?"
Kinek meg nem inge... Én szerencsére nem nézek/hallgatok ilyeneket... Sőt... Kis grófót is elég sokan sztárolják, magyarok is pedig ő roma származású, és ez a durva :O Nállam fiatalabbaknál is ezt látom ismerőseim körébe hogy folyamat kis Grofó zenéket osztanak meg... :O Azt még engem basztatnak csak mert én IGÉNYES klasszikus rock/metal slágereket hallgatok még a mai napig... Álljunk csak mreg 1 szóra... Ezek legalább értékekkel birnak, meg generációk nőttek fel rajta... AKKOR MI IS A GÁZ, KÉREM SZÉPEN??? Az hogy ti már ezeket a semmitmondó cigánycelebeket, mint pl. grofó, Jolly stb (mert a zenész jelzőt nem érdemlik ki) hallgatjátok, sztároljátok meg rájuk akartok hasonlitani közbe meg magyarnak születtetek elvileg (jah és hungarista se vagyok), de szerintem rohadt gáz... Komolyan inkább visszatérek a 7-8 évvel ezelötti metalos énemhez minden tekintetbe minthogy kis Grofókat meg a társaikat sztároljam és a romákat kezdjem el majmolni viselkedésben stb-ben.... Szégyentelenek.... És igen biztos én vagyok a szar mert nem nézek ValóVilágot, nem tudom hogy ki a VV Puki, VV Munki, meg miket csináltak a TV-ben, nem tudom hogy mi volt az Éjjel Nappal Büdöspestben, és hogy csak 1 kis Grofó számot hallottam életembe (ami elég is volt)... Sőt még TV-t is csak akkor nézek ha találok vmit ami nagyritkán érdekel.... Ti meg sztároljátok akkor ezeket a senkiket....Csak én legalább próbálok igényes lenni, Kis Grofó hallgatás helyett inkább elolvasok valamit... Mert mostanába ha van időm nagritkán meg ha találok valamit ami leköt, azt teszem, mily meglepő lehet egyeseknek már ez is...
Ezek az emberek miattunk lehetnek valakik, ebben az országban. Ha senki nem nézné, ezeket az igénytelen műsorokat, ha senki sem hallgatná ezeket az igénytelen zenéket, egyszer és mindörökké eltűnnének a közéletből ezek az emberek. A celebek a mi (vagyis a ti) igénytelenségünkből élnek (meg) évek óta. Ideje lenne igényessé válnunk, nem?"
 |
| Inkább én igy írnám: Ha Valóvilágot nézel és kis Grofót hallgatsz egy könyv öngyilkos lesz. |
2015. július 23., csütörtök
RendőrSEGGi kalandjaim 2.
Hát ez is megvolt, életembe másodjára. Persze, pont ez hiányzott éjszakázás után, de amit a levél óta az elmult 10 napban átéltem, na azt csak az ellenségeimnek kivánom.
Igaz csak tanuként, de akkor is. Főleg hogy nem tudtam mi ez amiért be kell mennem, mert a papir nem irta.
Bementem, ugy 5 percet vártam, mig nem jött le értem a rendőr nő. Aztán beszéltünk. Megtudtam hogy engem egy lopott teló miatt hivtak be tanuként, azért mert a SIM kártya amit egy illetőtől elloptak az én nevemen volt, csak én eladtam, és hogy tudok e róla a számról valamit. Nem is emlékeztem, tavaly nyáron adtam el, egy volt osztálytársamnak. Igy ennyi volt az egész, kb 15 percig ha tartott, én meg tökre ráparáztam az egészre. Szerencsére a rendőrnő normális volt, ha minden igaz, nekem oda többet nem kell bemennem. Csak hála a "kedves" ismiknek hogy paráztattak hogy a "tanukból lesznek gyanusitottak" meg a társaik. Nekik ezúton is köszönet, kedvesek voltak. :D :D
Igaz csak tanuként, de akkor is. Főleg hogy nem tudtam mi ez amiért be kell mennem, mert a papir nem irta.
Bementem, ugy 5 percet vártam, mig nem jött le értem a rendőr nő. Aztán beszéltünk. Megtudtam hogy engem egy lopott teló miatt hivtak be tanuként, azért mert a SIM kártya amit egy illetőtől elloptak az én nevemen volt, csak én eladtam, és hogy tudok e róla a számról valamit. Nem is emlékeztem, tavaly nyáron adtam el, egy volt osztálytársamnak. Igy ennyi volt az egész, kb 15 percig ha tartott, én meg tökre ráparáztam az egészre. Szerencsére a rendőrnő normális volt, ha minden igaz, nekem oda többet nem kell bemennem. Csak hála a "kedves" ismiknek hogy paráztattak hogy a "tanukból lesznek gyanusitottak" meg a társaik. Nekik ezúton is köszönet, kedvesek voltak. :D :D
2015. július 12., vasárnap
Ehhez idegek kellenek...
Hát ja... Igen idegek.. Ami nekem már nincs...... Na meg Rivotrill :D Ugyanis tegnapelött kaptam egy levelet a hekusoktól, tanuskodni kell hogy bemenjek... de hogy milyen ügyben az jó kérdés, ugyanis én nemtudok semmit, sehol nem jártam, nem is láttam semmilyen balhét, sőt úgy kerülök minden ilyesmit mint a huzat, mivel még jópár éve volt rendőrségi ügyem amit lezártak, azóta kerülöm a balhékat, szval nemtudom.... Mikor bementem a levélért a postán és átvettem rosszul lettem, el is ájultam, ugy beszartam mikor megláttam... Persze a legnagyobb szrkavarók voltak a postán.... Ugyhogy a kedves pletykás népségnek meglesz a beszédtémája most...
A levélen se irják hogy miért/milyen ügyben hivtak be tanuskodni, úgyhogy nemtom... Tiszta ideg vagyok most emiatt, pedig tudom ha tanu vagyok az lófasz, mivel voltam már tanuskodni még ugy kb 10 éve nem volt semmi.... Csak ugye jogomban áll megtudni mégis mi ez az egész.... Tegnap meló közbe az ideg is rázott egyfeszt, mert aludni ugye nem aludtam, mindezt éjszakázás után.... Tök szar ez az egész ami van.... hihetetlen hogy végre "kinőttem" a zürös korszakomat, de a hülyeség meg a hülyék mindig megtalálnak... igyis egyfeszt idegesítem magam, 5 kilót már fogytam is emiatt, szval nem nagyon kéne ezt fokozni.... Főleg hogy volt egy pánikrohamom is még csütörtök este, kimenni alig merek, ugyhogy fasza.... Megoldottam a gondomat, jól élek most erre most meg jön a következő...
A levélen se irják hogy miért/milyen ügyben hivtak be tanuskodni, úgyhogy nemtom... Tiszta ideg vagyok most emiatt, pedig tudom ha tanu vagyok az lófasz, mivel voltam már tanuskodni még ugy kb 10 éve nem volt semmi.... Csak ugye jogomban áll megtudni mégis mi ez az egész.... Tegnap meló közbe az ideg is rázott egyfeszt, mert aludni ugye nem aludtam, mindezt éjszakázás után.... Tök szar ez az egész ami van.... hihetetlen hogy végre "kinőttem" a zürös korszakomat, de a hülyeség meg a hülyék mindig megtalálnak... igyis egyfeszt idegesítem magam, 5 kilót már fogytam is emiatt, szval nem nagyon kéne ezt fokozni.... Főleg hogy volt egy pánikrohamom is még csütörtök este, kimenni alig merek, ugyhogy fasza.... Megoldottam a gondomat, jól élek most erre most meg jön a következő...
2015. július 4., szombat
Mai városnap margójára
Ma városnap margójára:
Rájöttem,ma kivételesen a "városban" járva hogy még mindig gyűlölöm a sándorfalvi embereket mint a szart (tisztelet azoknak,akik normálisak voltak mindig hozzám) akármerre járok a világban, senki nem szólja meg azt,hogy én hogyan nézek ki,végig megyek az utcákon mást se hallok,hogy "jézusmária hogy néz ki" (mondja ezt a 35 éves leélt dagadt anyuka).. "úristen,nézz már rá, milyen a ruhája, szakadt farmerja" (mondja ezt egy trottyos gatyás, ízléstelenül felöltözött, koszos alkesz szar) ja de kinéz (mondja ezt egy csúnya zoknis cigány asszony,kinek több füle van,mint foga, és büdös,mint a kolera) "úristen ez milyen lenge-ruhás képet tett ki magárol FB-n, még Napiszaron is fent volt, meg biztos sátánista" (csak mert szeretem a fekete szinű ruhákat, és elég sok évet mozogtam rock/metal zenében, és még a mai napig szeretem is a rockot-metalt, mert rengeteget adott nekem, ill az ideológiáját még mindik kővetem) (mondja ezt egy dagadt, koravén 18 éves seggrészeg de miniszoknyás 28-nak kinéző , kínai ruhás, ízlésficamos, cigányos leányka) és még sorolhatnám,..
hát üzenem kedves Sándorfalviak hogy kurvára jól vagyok, BÜSZKÉN és , RÖHÖGVE megyek végig az utcán és amíg ti ki voltatok mindig is borulva azon,hogy én vállalom magam, és azt,ahogy kinéztem, a stílusomat, ti ugyanúgy élitek/éltétek a szar kis életeteket és még mindig rohadtul nem érdekeltek.... 2 lépéssel előrébb járok amugyis mint ti, ha már nektek sose voltam ugy jó ahogy voltam, akármilyen is voltam.
:)
Keressetek valami valós fogást inkább rajtam, minthogy azon háborogtok h hogy néztem ki pár éve, meg hogy most milyen vagyok..Nem kell a multban élni!
Mert nem öltözök idiótának, nem kéregetek koldulok az utcán, nem hugyozok az utcára, nem verekszek, nem drogozok, nem borigatok kukákat, a viselkedésembe is semmi olyan nincs amivel másnak ártok/ártottam , akkor mi a problémátok velem mégis? Mégis ki is akkr a "gáz" meg a "szánalmas"? Itt a panaszkönyv, lehet írni most.
:D
Ezt üzenem azoknak is,akik jópofizni jönnek oda hozzám, de ahogy elmegyek máris a szátokra vesztek, fintorogtok.
:)
Vagy azokra akik elitélnek úgy hogy nem ismernek, hogy még 1 mondatot se beszéltünk.
Drága "barátaim" nekem ez mind reklám, ezért ismer engem mindenki mindenhol,de ha le mertek szólítani bármilyen szívességgel, (pl. munka, cigi,bármi) eztán(mint ahogy az már többször megtörtént) biztosak lehettek benne,hogy a hajatokat nyírom le éjszaka álmotokban, és a torkotokat vágom :))) Még köszönni, hozzám szólni se kell ha normálisan nem tudtatok sose viszonyulni hozzám.. szeretettel ölel Lenor
ui.: Nem szoktam már ilyesmiket kitenni, de ezt már kellett.. Sorry.
Rájöttem,ma kivételesen a "városban" járva hogy még mindig gyűlölöm a sándorfalvi embereket mint a szart (tisztelet azoknak,akik normálisak voltak mindig hozzám) akármerre járok a világban, senki nem szólja meg azt,hogy én hogyan nézek ki,végig megyek az utcákon mást se hallok,hogy "jézusmária hogy néz ki" (mondja ezt a 35 éves leélt dagadt anyuka).. "úristen,nézz már rá, milyen a ruhája, szakadt farmerja" (mondja ezt egy trottyos gatyás, ízléstelenül felöltözött, koszos alkesz szar) ja de kinéz (mondja ezt egy csúnya zoknis cigány asszony,kinek több füle van,mint foga, és büdös,mint a kolera) "úristen ez milyen lenge-ruhás képet tett ki magárol FB-n, még Napiszaron is fent volt, meg biztos sátánista" (csak mert szeretem a fekete szinű ruhákat, és elég sok évet mozogtam rock/metal zenében, és még a mai napig szeretem is a rockot-metalt, mert rengeteget adott nekem, ill az ideológiáját még mindik kővetem) (mondja ezt egy dagadt, koravén 18 éves seggrészeg de miniszoknyás 28-nak kinéző , kínai ruhás, ízlésficamos, cigányos leányka) és még sorolhatnám,..
hát üzenem kedves Sándorfalviak hogy kurvára jól vagyok, BÜSZKÉN és , RÖHÖGVE megyek végig az utcán és amíg ti ki voltatok mindig is borulva azon,hogy én vállalom magam, és azt,ahogy kinéztem, a stílusomat, ti ugyanúgy élitek/éltétek a szar kis életeteket és még mindig rohadtul nem érdekeltek.... 2 lépéssel előrébb járok amugyis mint ti, ha már nektek sose voltam ugy jó ahogy voltam, akármilyen is voltam.
:)
Keressetek valami valós fogást inkább rajtam, minthogy azon háborogtok h hogy néztem ki pár éve, meg hogy most milyen vagyok..Nem kell a multban élni!
Mert nem öltözök idiótának, nem kéregetek koldulok az utcán, nem hugyozok az utcára, nem verekszek, nem drogozok, nem borigatok kukákat, a viselkedésembe is semmi olyan nincs amivel másnak ártok/ártottam , akkor mi a problémátok velem mégis? Mégis ki is akkr a "gáz" meg a "szánalmas"? Itt a panaszkönyv, lehet írni most.
:D
Ezt üzenem azoknak is,akik jópofizni jönnek oda hozzám, de ahogy elmegyek máris a szátokra vesztek, fintorogtok.
:)
Vagy azokra akik elitélnek úgy hogy nem ismernek, hogy még 1 mondatot se beszéltünk.
Drága "barátaim" nekem ez mind reklám, ezért ismer engem mindenki mindenhol,de ha le mertek szólítani bármilyen szívességgel, (pl. munka, cigi,bármi) eztán(mint ahogy az már többször megtörtént) biztosak lehettek benne,hogy a hajatokat nyírom le éjszaka álmotokban, és a torkotokat vágom :))) Még köszönni, hozzám szólni se kell ha normálisan nem tudtatok sose viszonyulni hozzám.. szeretettel ölel Lenor
ui.: Nem szoktam már ilyesmiket kitenni, de ezt már kellett.. Sorry.
Welcome Summer!
Csak mert igy se láttatok még:
Jó ez a ruha, szeretem, pedig pár éve még nem vettem volna fel ilyen göncöt :D
2 hete meg Szabadkán is voltunk, ott meg találtam (vettem) ezt a fasza gyűrűt:
Meg még vettem egy nyári Mayo Chix overált... Szrintem fasza, szeretem azt a márkát... Kontaktlencse ügyileg is jól állok már szépen megszokta a szemem, csak majd nemsoká rendelhetem le a következő adagot...
A munkahelyemen is 3 hónapos lettem... szinte el se hiszem, telik am az idő....Csak olyan szar, sokszor parázok azon hogy kirugnak, hogy nem tudom megcsinálni a munkát meg hogy mibe kötnek bele.... Multkor is volt kint a kisfőnök csomó minden nem tetszett neki, bár azóta kijavítottam a hibákat.... Mondjuk sokat éjszakázok, végre van egy szabad hétvégém is, a sok munkáról meg a szemem alatti karikák árulkodnak... De nem adnám fel... Szeretem..
Aztán meg olyan szar h nyáron nincs karate edzés, mert a suli ahova járunk edzeni zárva van, arról meg nemtok h lesz e kinti edzés... Hiányzik... Mehetnék edzőtáborba, keret van rá, csak időm nincs... Szar...
És itt az én sportcsapatom... Ővvizsga után (hiányoznak ők is):
Emiatt az egy dolog miatt várom a szeptembert. Bár lehet h elkezdek kondizni akkor már nemtudom...
2 hete meg Szabadkán is voltunk, ott meg találtam (vettem) ezt a fasza gyűrűt:
Meg még vettem egy nyári Mayo Chix overált... Szrintem fasza, szeretem azt a márkát... Kontaktlencse ügyileg is jól állok már szépen megszokta a szemem, csak majd nemsoká rendelhetem le a következő adagot...
A munkahelyemen is 3 hónapos lettem... szinte el se hiszem, telik am az idő....Csak olyan szar, sokszor parázok azon hogy kirugnak, hogy nem tudom megcsinálni a munkát meg hogy mibe kötnek bele.... Multkor is volt kint a kisfőnök csomó minden nem tetszett neki, bár azóta kijavítottam a hibákat.... Mondjuk sokat éjszakázok, végre van egy szabad hétvégém is, a sok munkáról meg a szemem alatti karikák árulkodnak... De nem adnám fel... Szeretem..
Aztán meg olyan szar h nyáron nincs karate edzés, mert a suli ahova járunk edzeni zárva van, arról meg nemtok h lesz e kinti edzés... Hiányzik... Mehetnék edzőtáborba, keret van rá, csak időm nincs... Szar...
És itt az én sportcsapatom... Ővvizsga után (hiányoznak ők is):
2015. június 14., vasárnap
Kontaktlencsefőzelék.
Nesztek. Itt van pár új (jó) kép avagy ilyen volnék lencsével :)
Kb ilyen... Bár vhogy sztem a képek nem adják ugy vissza... De még szoknom kell magamat igy :)
2015. június 12., péntek
Hello kontaktlencse+narancssárga őv!
Jobb cím az istenért se jut eszembe... :D de na, cimeket sose tudtam adni a postjaimnak XD
Azthiszem ez (is) egy olyan nap/dátum lesz, amit SOHA nem fogok elfelejteni.
Teljesült egy rééégi álmom, végre "eldobhattam" azt a qrva szemüveget!! (najó, most még perpill rajtam van mert pihentetni is kell a szememet még a mai után), de lényegek lényege, hogy már rajtam volt, és hordani , viselni is fogom... nemsoká ugy fogok "vakítani". :)
mikor megkaptam, felvettem, a betanitás után, azt se tudtam hova nézzek, az "új" arcomat konstatáltam a tükrökbe, hol pedig napszemüvegbe voltam... Jó, most tudom, lehet h sokan egy öntelt pi--nak néztek, de ez kb olyan volt számomra, mintha csak most látnék 10en-20onx év után tökéletesen....
a bevétel+kirakás elég macerás, de bele lehet jönni, sz.rabb volt mikor a doki rakta be, maga a tudat hogy most valaki belenyul a szemembe..... De szerintem meg fogom szokni, vannak bizonyos szabályok, amiket be kell tartani, és nem lesz gáz.
Meg előnyösebb mint a szemüveg, mehet hozzá a napszemüveg is (amugyis érzékeny a szemem a napfényre)
Ha tükörbe nézek, végre egy elégedett lányt látok, főleg hogy 4 kilót is ledobtam az elmúlt hónapokban (csak kátr hogy sokan a csini, vékony lányokat anorexiásnak tartják, de ez nálam a sok sport meg éjszakázás eredménye :D)
Kemény 7-8 éve még eszem ágába se lett volna türelmetlenségembe kinlódni a lencsével, de ma meg már azt unom h szemüveges vagyok, és hamarosan a lencse lesz az életem része.
És akkor itt van az 1. 2 képem immáron lencsésként :
Nem a legjobbak, meg igeeen zombi fejem van a 2. képen, sminkelve se vagyok (mert lencseillesztésre smink nélkül kell menni)de full leszarom, 1. képeim lencsével és ez nekem fontos. Majd lesznek még képek bőőőven és még jobbak is, mint ezek! :D
Aztán meg teljesült egy másik célom/tervem is:
Ma ővvizsgáztam, a fehér ővemet is le fogom cserélni narancssárgára. Nem akartam volna elvileg idén még ővizsgázni, de aztán rávettek h próbáljam meg. Hát sikerült. Nem volt nehéz, de eztán már nehezedni fog.
Igazából csak erőnlét volt (50 felülés, 100 fekvő, ővvel ugrókötelezni 100 db-t, ezek), nekem fehér ővvel 5x1,5 p ellenféllel, bázistechnikai gyakorlatok... de már az első 10 p után facsarni tudtam volna a vizet az edzőruhámból, annyira meleg volt a tesi terembe. De megcsináltam, ez a lényeg! Büszke vok magamra minden tekintetben! :D Életcélom lett hogy eljussak a fekete ővig, és remélem ha nem sérülök le, vagy bármi el jutok odáig....
De lényegek lényege: Amiket eddig terveztem MINDEN összejött. Munka, pénz, kontaklencse, karate. Volt ugyan mélypontom, de ezeken tovább kellett hogy lépjek. Az elmult hetek. hónapok történései bizonyitják hogy milyen pozitiv irányba változtak a dolgok. Megtanultam hogy amit el akarok érni, az sikerülni fog.
Mostmár elhiszem hogy minden HAZUGSÁG volt amit a sok hülye, irigy ember összehordott rólam, s a fejemhez vágott már amióta létezem.
Mostmár tudom hogy képes vagyok arra amikre ők, sőőőt még talán többre is. :D Mert nem fikázni kell azért, mert én elkezdtem karatézni, hanem csinálni! (mert már volt bizony aki ebbe is belekötött nálam) Bátorság!
Nem az a csicska, akinek vannak életcéljai, és tesz érte, vagy épp elkötelezte magát sport, bármi mellett...
Tudnátok ti kik az igazi csicskák... A drogosok, "gangszta" repperek, bűnözök... na ezek a csicskák! (ezt a sok Sfalvi gyökérnek üzenem, akik az életfelfogásomba kötettek bele)
Én 16 évesen lázadó, bakancsos voltam, a verseimmel, rajzaimmal és megjelenésemmel nagy port kavartam igencsak... piáltam is,2x voltam pszichiátrián tiniként, 2 suliból kirugtak, de mégis lett 2 szakmám, érettségim. Most sportolok, és igencsak terhelt éjszakás munkám van 8amit szeretek meg elég jól keresek vele), és nem kallódtam el érdekes :) De ti meg hol vagytok ehhez képest? Jaaa, hogy egy ismeretlen faszitól szültetek gyereket, ugy h alig estetek ki az iskolapadból, segélyen/közmunkán vagytok, és minden héten tajrészegre isszátok/drogozzátok magatokat, és erről dicsekedtek a facebookon, de azért Én vagyok a "gáz" a stilusommal/hobbimmal? :D Büszkék lehettek magatokra! :D
De tegyétek csak.. Mint példa rá, hogy az idő nekem dolgozik :)
De egy biztos: Én már senkinek se segitek, és senkinek se fogok bizonygatni. Elhagyott a pasid? Átvertek? Nincs munkád? Oldd meg magadnak (én max pszichiátert tudok ajánlani :D). Nekem se segitett senki, a legjobb tanács az volt mikor kinlódtam a depressziótól hogy dögöljek meg....vagyis de, segitettek, állitom egy idegen segitett nekem a jelenlegi munkám megszerzésében, mint bármelyik kedves ismerősöm... Munkaügybe meg ne az én hátamon másszatok fel, mindenre ott van a munkaügyi központ :D (max 2en ha megérdemlik hogy ebbe segitsek nekik :D)
Jah és KÖSZÖNET:
Köszönet azoknak, akik lerondáztak, és a válogatott szitkokat vágták hozzám, csak mert nem tetszett nekik a búrám. Legalább most már tudok nektek egy jó szemészt ajánlani, meg mint irtam az idő engem igazolt :D Meg legalább tudom hogy csak azért ugattok mert irigy kutyák vagytok :D
Tudom sokan beképzeltnek tartanak, de tartsanak, amiatt mert Én KÜLÖNLEGESNEK tartom magamat... Mind kinézetileg, mint intelligenciailag, gondolkodásilag, egyéniségileg.... Legalább van önbizalmam.
Köszönet azoknak, akik hazugsággal vádoltak, még abba is beleugattak hogy mire költsem a pénzemet :"D Mikor nektek kajára is alig telik, vagy a szaros közmunkabért is piára költik :D
Köszönet azoknak kik fejemhez vágták hogy soha nem lesz munkám, hogy örökre közmunkás maradok csak.. Nem igy lett!! :D De lett helyette rendes munkám :D(és nemsoká 2 munkahelyem is lesz :D)
Köszönet a sok Sfalvinak akik a hátam mögött ugatnak, "ribancoznak" miközbe a leghosszabb kapcsolatom 1 év volt! :) A kritikáitok se érdekel , irjátok le egy papirra, de ne nekem... :D Éljétek csak a szánalmas kis életeteket, én addig meg vigan röhögök majd a pofátokba. De egy tuti egy Sándorfalvi se jöjjön hozzám segget nyalni, vagy panaszkodni. Sőt, senki! :D Köszönöm a sok kamu és idegesitő üzenetet, megtanultam, mennyire nem érdemlik meg az emberek, hogy éljenek.
Megtanultam, hogy az emberekirigyek, rosszindulatúak, egyetlen értékük a pénz, örülnek ha más bajban van....én "csak" közönyös maradok, kivéve ha megint bántani mertek.Köszönöm, akik azt mondták , nincs jogom segitséget kérni és/vagy ne hazudgáljak, mert olyan rossz sors nincs, mit az enyém! Ebből megtanultam, hogy ha segitséget kérnek majd, elsétálok mellettük...akármi bajuk legyen az embereknek....és hogy az emberek szemet hunynak direkt azzal mások problémái felett, hogy kamu és önsajnálat....meg unják....bárkinek bármi gondja lesz, én is lestojom, ezt tőletek tanultam.....
Kösz a hamis igéreteket, megtanultam, hogy csak kevés ember megbizható! Tisztelet a kivételnek, aki nem ilyen!! (Ha van ilyen)
Köszönöm azoknak, akik azt mondták betegen élni sincs jogom, én sem fogok senki életéért tenni semmit! Azt kivánom, nekik se segitsenek életveszélyben....a sorstól kapják vissza...mert visza fogják
Érdekes hogy éveken keresztül kiutáltak suliba, kiközösitettek, elhihették hogy Velem van a baj... És Én el is hittem.. De nem igy van! Érdekes hogy a munkahelyemen, edzésen se pécézett ki magának senki. Vajon miért? de rájöttem hogy a hiba NEM bennem van! :D
Én most már közönyös, közömbös maradok mindenkivel szemben, kivéve amig nem bántanak...
Én büszke vagyok Magamra, a Szüleimre, és ebben SOHA senki nem fog megingatni! Csak is Én tudhatom hogy mi igaz, mi nem, hogyan juthattam el idáig, mennyi öröm, bánat, könnycseppek vannak mögöttem!
Ui.: Nyaljátok ki a seggem! :D
Azthiszem ez (is) egy olyan nap/dátum lesz, amit SOHA nem fogok elfelejteni.
Teljesült egy rééégi álmom, végre "eldobhattam" azt a qrva szemüveget!! (najó, most még perpill rajtam van mert pihentetni is kell a szememet még a mai után), de lényegek lényege, hogy már rajtam volt, és hordani , viselni is fogom... nemsoká ugy fogok "vakítani". :)
mikor megkaptam, felvettem, a betanitás után, azt se tudtam hova nézzek, az "új" arcomat konstatáltam a tükrökbe, hol pedig napszemüvegbe voltam... Jó, most tudom, lehet h sokan egy öntelt pi--nak néztek, de ez kb olyan volt számomra, mintha csak most látnék 10en-20onx év után tökéletesen....
a bevétel+kirakás elég macerás, de bele lehet jönni, sz.rabb volt mikor a doki rakta be, maga a tudat hogy most valaki belenyul a szemembe..... De szerintem meg fogom szokni, vannak bizonyos szabályok, amiket be kell tartani, és nem lesz gáz.
Meg előnyösebb mint a szemüveg, mehet hozzá a napszemüveg is (amugyis érzékeny a szemem a napfényre)
Ha tükörbe nézek, végre egy elégedett lányt látok, főleg hogy 4 kilót is ledobtam az elmúlt hónapokban (csak kátr hogy sokan a csini, vékony lányokat anorexiásnak tartják, de ez nálam a sok sport meg éjszakázás eredménye :D)
Kemény 7-8 éve még eszem ágába se lett volna türelmetlenségembe kinlódni a lencsével, de ma meg már azt unom h szemüveges vagyok, és hamarosan a lencse lesz az életem része.
És akkor itt van az 1. 2 képem immáron lencsésként :
Aztán meg teljesült egy másik célom/tervem is:
Ma ővvizsgáztam, a fehér ővemet is le fogom cserélni narancssárgára. Nem akartam volna elvileg idén még ővizsgázni, de aztán rávettek h próbáljam meg. Hát sikerült. Nem volt nehéz, de eztán már nehezedni fog.
Igazából csak erőnlét volt (50 felülés, 100 fekvő, ővvel ugrókötelezni 100 db-t, ezek), nekem fehér ővvel 5x1,5 p ellenféllel, bázistechnikai gyakorlatok... de már az első 10 p után facsarni tudtam volna a vizet az edzőruhámból, annyira meleg volt a tesi terembe. De megcsináltam, ez a lényeg! Büszke vok magamra minden tekintetben! :D Életcélom lett hogy eljussak a fekete ővig, és remélem ha nem sérülök le, vagy bármi el jutok odáig....
De lényegek lényege: Amiket eddig terveztem MINDEN összejött. Munka, pénz, kontaklencse, karate. Volt ugyan mélypontom, de ezeken tovább kellett hogy lépjek. Az elmult hetek. hónapok történései bizonyitják hogy milyen pozitiv irányba változtak a dolgok. Megtanultam hogy amit el akarok érni, az sikerülni fog.
Mostmár elhiszem hogy minden HAZUGSÁG volt amit a sok hülye, irigy ember összehordott rólam, s a fejemhez vágott már amióta létezem.
Mostmár tudom hogy képes vagyok arra amikre ők, sőőőt még talán többre is. :D Mert nem fikázni kell azért, mert én elkezdtem karatézni, hanem csinálni! (mert már volt bizony aki ebbe is belekötött nálam) Bátorság!
Nem az a csicska, akinek vannak életcéljai, és tesz érte, vagy épp elkötelezte magát sport, bármi mellett...
Tudnátok ti kik az igazi csicskák... A drogosok, "gangszta" repperek, bűnözök... na ezek a csicskák! (ezt a sok Sfalvi gyökérnek üzenem, akik az életfelfogásomba kötettek bele)
Én 16 évesen lázadó, bakancsos voltam, a verseimmel, rajzaimmal és megjelenésemmel nagy port kavartam igencsak... piáltam is,2x voltam pszichiátrián tiniként, 2 suliból kirugtak, de mégis lett 2 szakmám, érettségim. Most sportolok, és igencsak terhelt éjszakás munkám van 8amit szeretek meg elég jól keresek vele), és nem kallódtam el érdekes :) De ti meg hol vagytok ehhez képest? Jaaa, hogy egy ismeretlen faszitól szültetek gyereket, ugy h alig estetek ki az iskolapadból, segélyen/közmunkán vagytok, és minden héten tajrészegre isszátok/drogozzátok magatokat, és erről dicsekedtek a facebookon, de azért Én vagyok a "gáz" a stilusommal/hobbimmal? :D Büszkék lehettek magatokra! :D
De tegyétek csak.. Mint példa rá, hogy az idő nekem dolgozik :)
De egy biztos: Én már senkinek se segitek, és senkinek se fogok bizonygatni. Elhagyott a pasid? Átvertek? Nincs munkád? Oldd meg magadnak (én max pszichiátert tudok ajánlani :D). Nekem se segitett senki, a legjobb tanács az volt mikor kinlódtam a depressziótól hogy dögöljek meg....vagyis de, segitettek, állitom egy idegen segitett nekem a jelenlegi munkám megszerzésében, mint bármelyik kedves ismerősöm... Munkaügybe meg ne az én hátamon másszatok fel, mindenre ott van a munkaügyi központ :D (max 2en ha megérdemlik hogy ebbe segitsek nekik :D)
Jah és KÖSZÖNET:
Köszönet azoknak, akik lerondáztak, és a válogatott szitkokat vágták hozzám, csak mert nem tetszett nekik a búrám. Legalább most már tudok nektek egy jó szemészt ajánlani, meg mint irtam az idő engem igazolt :D Meg legalább tudom hogy csak azért ugattok mert irigy kutyák vagytok :D
Tudom sokan beképzeltnek tartanak, de tartsanak, amiatt mert Én KÜLÖNLEGESNEK tartom magamat... Mind kinézetileg, mint intelligenciailag, gondolkodásilag, egyéniségileg.... Legalább van önbizalmam.
Köszönet azoknak, akik hazugsággal vádoltak, még abba is beleugattak hogy mire költsem a pénzemet :"D Mikor nektek kajára is alig telik, vagy a szaros közmunkabért is piára költik :D
Köszönet azoknak kik fejemhez vágták hogy soha nem lesz munkám, hogy örökre közmunkás maradok csak.. Nem igy lett!! :D De lett helyette rendes munkám :D(és nemsoká 2 munkahelyem is lesz :D)
Köszönet a sok Sfalvinak akik a hátam mögött ugatnak, "ribancoznak" miközbe a leghosszabb kapcsolatom 1 év volt! :) A kritikáitok se érdekel , irjátok le egy papirra, de ne nekem... :D Éljétek csak a szánalmas kis életeteket, én addig meg vigan röhögök majd a pofátokba. De egy tuti egy Sándorfalvi se jöjjön hozzám segget nyalni, vagy panaszkodni. Sőt, senki! :D Köszönöm a sok kamu és idegesitő üzenetet, megtanultam, mennyire nem érdemlik meg az emberek, hogy éljenek.
Megtanultam, hogy az emberekirigyek, rosszindulatúak, egyetlen értékük a pénz, örülnek ha más bajban van....én "csak" közönyös maradok, kivéve ha megint bántani mertek.Köszönöm, akik azt mondták , nincs jogom segitséget kérni és/vagy ne hazudgáljak, mert olyan rossz sors nincs, mit az enyém! Ebből megtanultam, hogy ha segitséget kérnek majd, elsétálok mellettük...akármi bajuk legyen az embereknek....és hogy az emberek szemet hunynak direkt azzal mások problémái felett, hogy kamu és önsajnálat....meg unják....bárkinek bármi gondja lesz, én is lestojom, ezt tőletek tanultam.....
Kösz a hamis igéreteket, megtanultam, hogy csak kevés ember megbizható! Tisztelet a kivételnek, aki nem ilyen!! (Ha van ilyen)
Köszönöm azoknak, akik azt mondták betegen élni sincs jogom, én sem fogok senki életéért tenni semmit! Azt kivánom, nekik se segitsenek életveszélyben....a sorstól kapják vissza...mert visza fogják
Érdekes hogy éveken keresztül kiutáltak suliba, kiközösitettek, elhihették hogy Velem van a baj... És Én el is hittem.. De nem igy van! Érdekes hogy a munkahelyemen, edzésen se pécézett ki magának senki. Vajon miért? de rájöttem hogy a hiba NEM bennem van! :D
Én most már közönyös, közömbös maradok mindenkivel szemben, kivéve amig nem bántanak...
Én büszke vagyok Magamra, a Szüleimre, és ebben SOHA senki nem fog megingatni! Csak is Én tudhatom hogy mi igaz, mi nem, hogyan juthattam el idáig, mennyi öröm, bánat, könnycseppek vannak mögöttem!
Ui.: Nyaljátok ki a seggem! :D
2015. június 9., kedd
Új jövevényünk: Lina kutyu
Engedjétek meg hogy bemutassam a legujabb jövevényünket, egy moszkavi őrkutyust, aki nem más, mint Lina.
Messzi Szolnokról érkezett ide hozzánk, 3 hónapos.:
És nagyon aranyos! :D Pedig én sose voltam kutyás, de elvagyok vele... :) Valahol rossz is meg bánom is hogy az előző kutyunkkal, Lizával nem foglalkoztam, de nem voltam sose kutyás (igazán), de fájt a halála, meg csak én találtam meg a ...... Inkább ő apumat tekintette gazdájának, ő többet foglalkozott vele.Már 3 hete hogy elment, és meg llehet "kövezni" hogy új kutyát hoztunk ide ennyi idő után, de nem én akartam hanem anyámék, mert ide KELL egy kutya... Jó érzés hogy van aki hazavár, odajön, rám néz, stb... de ettől függetlenül ugyanúgy emlékezünk, szeretjük Lizát is, jó élete volt, szép kort megélt itt...
Remélem hogy megszokják egymást a cicákkal, nem bántották-bántják egymást, de remélem h ugyanolyan jóba lesznek mint Lizával.
Am a moszkavi őrkutya a bernáthegyi és a kaukázusi "megalkotásából" hozták létre még a tenyésztők.
de itt van a fajta leírás 8lusta és fáradt vagyok éjszakázás után leírni):
http://hu.wikipedia.org/wiki/Moszkvai_%C5%91rkutya
Messzi Szolnokról érkezett ide hozzánk, 3 hónapos.:
 |
| Ismerkedés. |
Remélem hogy megszokják egymást a cicákkal, nem bántották-bántják egymást, de remélem h ugyanolyan jóba lesznek mint Lizával.
Am a moszkavi őrkutya a bernáthegyi és a kaukázusi "megalkotásából" hozták létre még a tenyésztők.
de itt van a fajta leírás 8lusta és fáradt vagyok éjszakázás után leírni):
http://hu.wikipedia.org/wiki/Moszkvai_%C5%91rkutya
2015. május 31., vasárnap
A rémálom véget ért...
Már régóta terveztem... Véget vetettem egy rémálomnak ami már 4 éve tartott kb. kisebb-nagyobb megszakitásokkal... Véget akartam már neki vetni, de most jutottam el arra a pontra hogy véget vessek neki. Nem volt könnyű, de vele eggyütt elengedtem a fájdalmat is amit okozott még 4 éve... Ugy vagyok vele h nem leszek senki játékszere, se nős pasi, se ex szeretője... A. exem volt az akivel lezártam ezt az egészet... Beszélnünk már nincs miről, tennivalónk meg végképp nincsen eggyütt...... Neki fontosabb volt a fogadott család, a múmiafejű nője és annak az exem elötti pasijától a gyerekei... Én meg csak egy "szerepet" játszottam... Tudom sokan erkölcstelennek tartanak, tartsanak. Nem ők élték az életemet... Csak ő volt az a pasim akit igazán szerettem, de ugy nagyon, a 2,5 hónap alatt, mig eggyütt voltam, talán ugy ahogy elötte senkit se, és ahogy én már nem fogok tudni senkit sem. Meg volt rá az okom amiért kb 2 évig belementem még szakitás után ebbe az egészbe, sőt még a "bilit" is kiborítottam akkor a csajnak, de persze, én voltam a hülyeribanc, aztán kb fél évig ment az anyázás.. majd kibékültünk A.-val és belementem a "játékba". Az a szakitás volt 4 éve ami teljesen taccsra tett, majdnem kardiológia lett számomra a vége 21 évesen (bár akkor voltam egy rossz gyakszihelyen ez is kihatott rá) azóta nem bizok férfiban, (még Joci exembe is nehezen tudtam megbizni, pedig vele megszakitással voltam 1 évet, kihatott ez rá is)... Mára elegem lett az egészből, ha találkoztunk ugy havi szinten felkavart az egész, bár A. váltig állitja h nem én bennem volt a hiba, nem azért hagyott el mert én voltam a "rossz". De lesz.rom mostmár... Foglalkozzon a múmiával, Én a munkámmal meg a sportommal foglalkozok, ebbe akarom megtalálni a számitásaimat nemakarok a multban élni, és idegeskedni. Elég volt... De legalább túl vagyok rajta, megkönnyebbültem, a hidat ami vele "összekötött" már felgyújtottam... Most szorom szét a hamvakat, s előre tekintek... Már uj Facebookot is csináltam (a jelenlegit meghagyom), de ezen az uj oldalamon csak azok lesznek meg, akikkel télleg jóba vagyunk, mivel elegem lett a "mindenbebeleugatok" emberekből.... Nah mindegy.. Lényeg h korrekt voltam, és a szemébe mondtam meg h nemakarok vele beszélni, igyis a kevésbé durva verziót választottam, fenyegetni se kellett, pedig terveztem volna egy lebuktatási akciót a nője elött... De bizom benne nagyon h a sors megbünteti azért 1x amit velem tett (megcsalás, elhagyás).. Én nem utálom már őt, csak túl akarok lépni, a JELENNEK élni.Ezt meg szeretettel küldöm grátiszba A..-nak (hátha olvas):
"Nem szeretsz, nem szeretlek, ellenségnek megteszed, nem szeretsz, nem szeretlek, ha követsz a rémálmod leszek!"
"Nem szeretsz, nem szeretlek, ellenségnek megteszed, nem szeretsz, nem szeretlek, ha követsz a rémálmod leszek!"
2015. május 22., péntek
R.I.P. Liza kutyuskánk...
14 és fél év... vagyis csak 1 nap hiján... Ma reggel elhunyt a kutyuskánk, Liza, a kaukázusi medveölő kutya.... Ő nem akarmilyen kutya volt... Szerette a macskákat, az embereket, stb, mindenki félt tőlle, mert nagy darab volt, pedig embert nem bántott volna soha... igazából nem tudom mit kéne hogy írjak, mert nem voltam sose egy nagy kutyás, de na... Azért mégis... Mégis csak megér 1 posztot...Mégis csak a miénk volt, hozzánk nőtt, mint egy családtag....
És hiányzik... :(
2 hónapja kezdődött neki... Tudtuk h nincs sok hátra, de beteg is volt áttétes daganata volt, az állatdoki már csak pár hetet adott neki (3mal is beszéltünk, ebből 2 el akarta altatni kapásból), bár kapott gyógyszereket, amiktől kicsit jobban nézett már ki.... De tegnap... Tegnap éjszaka már éreztem , megéreztem hogy elment (igen, tudom sokan bolondnak tartanak hogy megérzem ha valami hozzám közel álló személy meg fog halni.... 14 évesen megéreztem mikor a dédim meghalt, megéreztem11 évesen mikor a macskánk meghalt..), mivel mielött elindultam dolgozni, elkezdett lihegni, én mondtam is anyuéknak h innen már nincs sok hátra neki :O De legalább megsimogattam utoljára mielött elindultam dolgozni... Aztán olyan hajnali 2 körül volt egy furcsa, rossz érzésem, de megindokolni se tudtam hogy miért vagy mitől... Majd reggel ahogy hazaértem az 1. utam a garázsba vezetett ahol utoljára láttuk a kutyust még tegnap este... A rossz érzésem beigazolódott... Pedig még "ébresztgettem" nevén szólitottam hátha... De semmi... Majd bejöttek a macskák, főleg Nyomi (a képen lévő cicus, akivel imádták egymást Lizával), és elkezdtem őket kizavarni (a fertőzésveszély miatt) mert ugye ez h eltemessük nem 1 emberes feladat lesz, majd 60 kilós állat :O de már megvan hogy hova kerül.. Az egyik fenyőfa alatt lesz a "sírja" ahol mindig szeretett lenni, Cirmi cicánk is ott van eltemetve, még nagyon régen Ő "nevelte meg" mikor kölyökkutyaként hozzánk került... Anyu is megsiratta meg mindenki.... :( Pedig mint irtam nem voltam sose kutyás, inkább macskás, de szeretem az állatokat... De legalább már nem szenved... Nem fáj neki már semmi...
Meg még mindig "jobb" hogy igy aludt el mintsem hogy mi hozzuk meg a döntést, hogy az állatdoki altassa el, és mi végignézzük, pedig már szóba jött az is, amilyen állapotba volt az elmult 2 hétben........
Azt nem elég hogy felmegyek a Facebookra mi fogad a kezdőlapon: gyerekverős videók, akasztott macska-megvert kutya képei, Orbán Viktor.... most őszintén ti NORMÁLISAK vagytok hogy ilyen dolgokról raktok fel/osztotok meg képeket mint pl. megvert gyerekek meg megkinzott állatok? Legalább a másikra lehetnétek tekintettel... Komolyan mondom már lassan Rivotrill kéne a Facebookhoz, azt még az én dolgaim a megbotránkoztatóak. :O
És hiányzik... :(
2 hónapja kezdődött neki... Tudtuk h nincs sok hátra, de beteg is volt áttétes daganata volt, az állatdoki már csak pár hetet adott neki (3mal is beszéltünk, ebből 2 el akarta altatni kapásból), bár kapott gyógyszereket, amiktől kicsit jobban nézett már ki.... De tegnap... Tegnap éjszaka már éreztem , megéreztem hogy elment (igen, tudom sokan bolondnak tartanak hogy megérzem ha valami hozzám közel álló személy meg fog halni.... 14 évesen megéreztem mikor a dédim meghalt, megéreztem11 évesen mikor a macskánk meghalt..), mivel mielött elindultam dolgozni, elkezdett lihegni, én mondtam is anyuéknak h innen már nincs sok hátra neki :O De legalább megsimogattam utoljára mielött elindultam dolgozni... Aztán olyan hajnali 2 körül volt egy furcsa, rossz érzésem, de megindokolni se tudtam hogy miért vagy mitől... Majd reggel ahogy hazaértem az 1. utam a garázsba vezetett ahol utoljára láttuk a kutyust még tegnap este... A rossz érzésem beigazolódott... Pedig még "ébresztgettem" nevén szólitottam hátha... De semmi... Majd bejöttek a macskák, főleg Nyomi (a képen lévő cicus, akivel imádták egymást Lizával), és elkezdtem őket kizavarni (a fertőzésveszély miatt) mert ugye ez h eltemessük nem 1 emberes feladat lesz, majd 60 kilós állat :O de már megvan hogy hova kerül.. Az egyik fenyőfa alatt lesz a "sírja" ahol mindig szeretett lenni, Cirmi cicánk is ott van eltemetve, még nagyon régen Ő "nevelte meg" mikor kölyökkutyaként hozzánk került... Anyu is megsiratta meg mindenki.... :( Pedig mint irtam nem voltam sose kutyás, inkább macskás, de szeretem az állatokat... De legalább már nem szenved... Nem fáj neki már semmi...
Meg még mindig "jobb" hogy igy aludt el mintsem hogy mi hozzuk meg a döntést, hogy az állatdoki altassa el, és mi végignézzük, pedig már szóba jött az is, amilyen állapotba volt az elmult 2 hétben........
Azt nem elég hogy felmegyek a Facebookra mi fogad a kezdőlapon: gyerekverős videók, akasztott macska-megvert kutya képei, Orbán Viktor.... most őszintén ti NORMÁLISAK vagytok hogy ilyen dolgokról raktok fel/osztotok meg képeket mint pl. megvert gyerekek meg megkinzott állatok? Legalább a másikra lehetnétek tekintettel... Komolyan mondom már lassan Rivotrill kéne a Facebookhoz, azt még az én dolgaim a megbotránkoztatóak. :O
2015. május 16., szombat
És még én vagyok "nemnormális"?
Most komolyan... Szánalom h hogy hova süllyedt Magyaro. társadama... Azt még én vagyok a "nem normális"? Tényleg? Na ezt nézzétek meg:
http://borsonline.hu/20150516_gyorsettermi_menuert_szexelnek_a_hazai_tiniprostik?fbrkMR=detect
Hányinger... De ha te meg kimondod hogy te nem vagy ilyyen, meg stb, akkor máris megkapod hogy te vagy az akit "senki nem dug, meg lregalább minket dug valaki" meg a "kutyának nem kellesz" meg stb, de nekik áll feljebb... Tapasztalat de igy van!! elég sokmindent láttam már, jártam énis középsuliba, hát ott is ami ment, elég is volt 1 év egy full lány osztályba.. Hasonló dolgok mentek ott is, ahol az volt az "erény" ha már minél több pasi megvolt 15 évesen meg stb... Olykor örülök hogy én nem voltam ilyen!!!
http://borsonline.hu/20150516_gyorsettermi_menuert_szexelnek_a_hazai_tiniprostik?fbrkMR=detect
Hányinger... De ha te meg kimondod hogy te nem vagy ilyyen, meg stb, akkor máris megkapod hogy te vagy az akit "senki nem dug, meg lregalább minket dug valaki" meg a "kutyának nem kellesz" meg stb, de nekik áll feljebb... Tapasztalat de igy van!! elég sokmindent láttam már, jártam énis középsuliba, hát ott is ami ment, elég is volt 1 év egy full lány osztályba.. Hasonló dolgok mentek ott is, ahol az volt az "erény" ha már minél több pasi megvolt 15 évesen meg stb... Olykor örülök hogy én nem voltam ilyen!!!
2015. május 10., vasárnap
Shopping.
Csak... Mert ti is folyamat megosszátok itt meg a Facebookon hogy milyen csinos cipőt meg ruhákat vettetek... Akkor most én is, mert olyan rééég osztottam már meg ilyet... Ezt vettem még szombaton.... Vagyis csináltattam.
Új polócskám, saját ötlet...(fejemet meg ne nézd, megviselte az éjszakázás. :D) Mert van aki focimezbe mászkál, s van aki meg igy. Legalább hasznos dolgokra költöm a fizum. :D
Amúgy itt csináltattam.. ajánlom mindenkinek, mert jó, nekem kb 4ed óra alatt elkészült:
https://www.facebook.com/polouzem?fref=ts
És ha a sors is megsegit ez az utolsó kép, amin szemüveg van rajtam :P
Amúgy itt csináltattam.. ajánlom mindenkinek, mert jó, nekem kb 4ed óra alatt elkészült:
https://www.facebook.com/polouzem?fref=ts
És ha a sors is megsegit ez az utolsó kép, amin szemüveg van rajtam :P
2015. május 6., szerda
cukiságom.. Csak mert régen volt róla kép
Kis cukiiim a kertben:
Csak mert olyan rég volt már róla kép :D
2015. május 4., hétfő
A szélsőségek.
Nah... Mivel ez a blog az enyém, ugy gondolom hogy nem csak a személyes dolgaimról olvashattok, mert az már ugyis unalmas, hanem a Borderline-ról, mint személység betegségről. (bár én inkább állapotnak mondanám mint betegségnek olykor), mint irtam be akarom bizonyítani hogy egy Borderes is lehet jó ember, jó dolgozó stb. A blogom visszajelzéseiről nem tudok, max aki elmondja a véleményét, de hallottam elég sok jót azert, de azt azért látom h elég sokan olvasnak. Olykor teli van a fejem mindent kiirnék magamból aztán meg elmegy az egésztől a kedvem, de nehéz jól megfogalmazni hogy érthető legyen (és a sok grammárnáci kedvéért hogy ne legyen helyesírási hibám, mert ugye a helyesírás... jááááj, én olykor el se gépelhetek vagy mi? )
Nah de amiről írnék most azok a szélsőségek, hangulatváltozások, amik igencsak megnehezitik az életemet... De nemcsak az én életemet hanem még az emberi kapcsolataimat is... Olykor nemtudom eldönteni hogy ki hogy közeledik hozzám, mit akar stb...
De lényeg.. A hangulatváltozások.
Már régen megfigyeltem magamon ha jókedvem van, vagy bármi azt túl intenziven élem meg... Az oké ha valaki jókedvű lesz csak mert egy kollégája elmesélt neki egy viccet, vagy elhülyéskednek a buszon a haverjával, vagy mert megdicsérik a ruháját/haját/sminkjét, de nállam az már nem normális azért hogy ennek órákig a hatása alatt vagyok, 30embernek elmesélem esetleg kiirom/kiteszem a Facebook-ra, hogy "képzeljétek milyen jót röhögtem/milyen vicces volt a tegbnapi napom/milyen sikerélményem volt, mindezt ilyenkor ugyérzem hogy remegek az örömtől, majd kicsattanok, kb ugy érzem magamat ilyenkor mint aki megnyerte az olimpiát, s érzem hogy rám figyelnek.
Vagy ha szar kedvem van, beszólnak valamit (mégha nem is bántó szándékból mondja az illető)... dettó, csak ilyenkor órákig lovagolok rajta... Vagy sírógörcsöt kapok,ordítozok vagy egy kanál vízbe meg tudnám fojtani... nemrég pl. megjegyzést tettek az alakomra, kinézetemre, és elkezdtem magamat órákig nézegetni a tükörbe, és nemigazán tudtam azt se eldönteni hogy akkor én most hogy nézek ki, stb...
Meg emlékszek egyszer suliba is még régen mi volt (szerintem valahogy akkor kezdett nállam kialakulni a Borderline), hogy óra kellős közepén röhögőgörcsöt kaptam mert eszembe jutott egy vicces emlék, aztán addig nevettem mig az osztálytársam be nem szólt hogy "Te nem vagy normális", majd ez átment nállam hisztérikus, sírógörcsös állapotba ugy hogy kirohantam az óráról... De volt olyan is h a semmiből jött rám a sírógörcs...
Vagy ha dühöt érzek akkor, az egész világot utálom, van hogy ez is a semmiből jön elő...
De ez csak 1-1 a sok közül.
Olykor elég egy apróság, bármi, rossz beszólás és máris félresiklik az egész napom és máris kész a baj... Van aki (mármint a "normális" ember) ezeken csak elsiklik valahogy én meg ezeket nem tudom én kezelni... Sokan nem értik miért van egyik percbe tök jó kedvem a másikba meg miért vagyok szarul... De sokszor én se
Több helyen olvastam és hallottam már hogy a Borderes vagy szeret vagy gyülöl.... Ez igaz rám is... Ha valakit szeretek ahhoz ragaszkodok foggal-körömmel, bármit meg tennék érte... De volt már olyan is hogy ugyanezt az embert a pokolba kivántam volna... Vagy ha valaki rosszat tett, beszólt akkor azt már mint ahogy írtam meg tudtam volna folytani 1 kanál vízbe...
A másik tüneteggyüttes az meg az elhagyástól való félelem. Hát igen.. Hogyne fosnék hogy mi van ha elhagynak... Bár érdekes hogy a legutóbbi párommal 1 év után én szakitottam mind 2x... De mikor vele voltam éreztem egy fajta stabilitást, amit a régi kapcsolataimban nem... Elötte nap mint nap rettegtem attól hogy az akkori pasijaim mikor fognak otthagyni egy nállam jobb (vagy rosszabb) miatt, meg mikor csalnak meg... Szinte rettegtem ettől föleg ha valamin összevesztünk... Pl. itt volt A. exem (aki szerintem nem volt velem korrekt), volt hogy egyik nap tök jól elvoltunk, aztán 2 napig nem keresett, a telefont se vette fel, én meg már ott tartottam hogy a rendőrségen jelentem be mert tuti h eltünt, aztán ugy kellett meg tudnom hogy a múmiafejű 2 gyerekes anyukával volt és azzal csalt meg... Persze akkor is sokan engem hibáztattak de hogy "lépjél tul rajta"... ja persze, mert neked olyan könnyű??? , ugyanis ő volt az akinél éreztem h megbiztam benne, meg na... 21 voltam mikor ugy éreztem h de ő az a pasi akivel tudnék hosszutávon tervezni, meg az elején elpátyolgatott, ugy ahogyan elötte más nem... Mikor elkezdte az a csaj hivogatni, h menjen hozzá, ő meg szakitani akart, én vérrel akartam neki leírni hogy szeretlek... Bár a legutóbbi kapcsolatom az más miatt ért véget, itt voltak társadalmi-szociális külömbségek amiket nem tudtunk áthidalni. Most jelenleg egyedül vagyok, de jó is igy, inkább az mint azon görcsölni egy kapcsiolatba hogy ugy jó vagyok e a másiknak ahogy vagyok, hogy szeret e vagy csak megjátssza elöttem, meg mikor hagy el... Meg én tényleg jól birom a szingliséget, évekig is... Ugyanis borzasztó válogatós vagyok, meg sztem én inkább a párkapcsolatoktól félek, de érdekes én sose tudtam egy szakitás után 1 hétre (vagy 1 hónapra rá) mással összejönni (pedig sokan jöttek ezzel h milyen jó ha szakitás után más "felszed", de én nem vagyok legó, pénztárca hogy felszedjenek).. Én most amig csak lehet egyedülálló akarok maradni, jó nekem ez igy, és boldog is vagyok igy szingliként :) Ugyanis félek ha kötődni kezdek, és ugyanaz lesz a vége,és megint, megint megint...
Én kép hiánya. Szintugy tipikus borderline tünet... Sokszor érzem azt hogy az életem egy film, vagy mintha valami filmbe szerepelnék... Vagy mintha álmodnám az egészet... Vagy mintha már régen is megéltem volna ezt az életet... Énképem hogy milyen lenne, az egy jó kérdés, de mindig másoktol "tanultam", volt h másra akartam hasonlitani, de ilyen már nincs... Sokan lovagolnak azon is hogy milyen a sítilusom, mivel egyik nap még szegecses ővbe fekete bőrnaciba megyek ki az utcára, másik nap meg már full csajosan és szinesbe.,. A válasz: Talán mondhatnám azt hogy Én vagyok, de sokszor még aztse tudom hogy ki vagyok vagy hogy minek élek.. De tudom nincs jobb dolguk mint a stílusommal foglalkozni... Bár szerintem egy normális kulturált országban mindegynek kéne lennie hogy én bakancsba vagy qrvás ruhákba nyomom... Olykor tök szépnek találom magamat ha tükörbe nézek , elégedett vagyok magammal gondolatba arról játszok hogy 1x elmegyek modellkedni, de volt hogy beszóltak hogy ronda vagyok stb, ill általánosba is csúfoltak az ekcémám miatt , meg megkaptam hogy sose lesz pasim, olykor eszembe jutnak ezek és tükörbe se tudok nézni, vagy órákig azon agyalok hogy szerintük én miért is lehetnék "ronda". Tény h gyerekként álmom volt hogy modellkedhessrk, ámde ez az ilyenek miatt nem jött össze... Sokan egoistának meg beképzeltnek tartanak csak mert 50 képet is ,kirakok a facebookra de ez nem ezért van hanem mert ez nekem igy jó.... Gyerekkorom óta irányítottak mindig mások mondták meg hogy mit kéne csinálnom, milyennek lennem, stb. Sokszor én jómagam se tudom eldönteni hogy milyennek kéne hogy legyek meg hasonlók, mivel el lettem látva "jótanácsokkal". ha sértegettek suliba hiába mondták itthon hogy ez nem igy van meg ilyesmik, de valahogy hiába volt minden... Pl. nagyon régen tanultam társastáncot, és 1x megkaptam hogy botlábú vagyok, és utánna rögtön abba is hagytam... Illetve hiába mondták pl. tanárok is hogy értelmes vagyok, de sokan meg lehülyéztek és ezek miatt.... Sokan mondták hogy látszik hogy olyan "zavart" kialakulatlan a személységem meg "furcsa" vagyok... Mondjuk én ezzel tisztába vagyok...
Tudom azt is hogy a Bordi miatt tartanak tőlem sokan, és hogy vesztettem el emiatt számomra fontos személyeket, vagy éppen egy "szörnyeteget" láttak bennem, illetve én se tudom sokszor hogy aki közeledik felém az mit akar, milyen szándékkal közeledik felém, jó vagyok e neki úgy ahogy vagyok, pl. új és nagy társaságokba egyáltalán nem tudok önmagam lenni, megszólalni is sokszor félek, (ez volt pl. tavaly mikor mentem az eladói tanfolyamra is)
Nah de amiről írnék most azok a szélsőségek, hangulatváltozások, amik igencsak megnehezitik az életemet... De nemcsak az én életemet hanem még az emberi kapcsolataimat is... Olykor nemtudom eldönteni hogy ki hogy közeledik hozzám, mit akar stb...
De lényeg.. A hangulatváltozások.
Már régen megfigyeltem magamon ha jókedvem van, vagy bármi azt túl intenziven élem meg... Az oké ha valaki jókedvű lesz csak mert egy kollégája elmesélt neki egy viccet, vagy elhülyéskednek a buszon a haverjával, vagy mert megdicsérik a ruháját/haját/sminkjét, de nállam az már nem normális azért hogy ennek órákig a hatása alatt vagyok, 30embernek elmesélem esetleg kiirom/kiteszem a Facebook-ra, hogy "képzeljétek milyen jót röhögtem/milyen vicces volt a tegbnapi napom/milyen sikerélményem volt, mindezt ilyenkor ugyérzem hogy remegek az örömtől, majd kicsattanok, kb ugy érzem magamat ilyenkor mint aki megnyerte az olimpiát, s érzem hogy rám figyelnek.
Vagy ha szar kedvem van, beszólnak valamit (mégha nem is bántó szándékból mondja az illető)... dettó, csak ilyenkor órákig lovagolok rajta... Vagy sírógörcsöt kapok,ordítozok vagy egy kanál vízbe meg tudnám fojtani... nemrég pl. megjegyzést tettek az alakomra, kinézetemre, és elkezdtem magamat órákig nézegetni a tükörbe, és nemigazán tudtam azt se eldönteni hogy akkor én most hogy nézek ki, stb...
Meg emlékszek egyszer suliba is még régen mi volt (szerintem valahogy akkor kezdett nállam kialakulni a Borderline), hogy óra kellős közepén röhögőgörcsöt kaptam mert eszembe jutott egy vicces emlék, aztán addig nevettem mig az osztálytársam be nem szólt hogy "Te nem vagy normális", majd ez átment nállam hisztérikus, sírógörcsös állapotba ugy hogy kirohantam az óráról... De volt olyan is h a semmiből jött rám a sírógörcs...
Vagy ha dühöt érzek akkor, az egész világot utálom, van hogy ez is a semmiből jön elő...
De ez csak 1-1 a sok közül.
Olykor elég egy apróság, bármi, rossz beszólás és máris félresiklik az egész napom és máris kész a baj... Van aki (mármint a "normális" ember) ezeken csak elsiklik valahogy én meg ezeket nem tudom én kezelni... Sokan nem értik miért van egyik percbe tök jó kedvem a másikba meg miért vagyok szarul... De sokszor én se
Több helyen olvastam és hallottam már hogy a Borderes vagy szeret vagy gyülöl.... Ez igaz rám is... Ha valakit szeretek ahhoz ragaszkodok foggal-körömmel, bármit meg tennék érte... De volt már olyan is hogy ugyanezt az embert a pokolba kivántam volna... Vagy ha valaki rosszat tett, beszólt akkor azt már mint ahogy írtam meg tudtam volna folytani 1 kanál vízbe...
A másik tüneteggyüttes az meg az elhagyástól való félelem. Hát igen.. Hogyne fosnék hogy mi van ha elhagynak... Bár érdekes hogy a legutóbbi párommal 1 év után én szakitottam mind 2x... De mikor vele voltam éreztem egy fajta stabilitást, amit a régi kapcsolataimban nem... Elötte nap mint nap rettegtem attól hogy az akkori pasijaim mikor fognak otthagyni egy nállam jobb (vagy rosszabb) miatt, meg mikor csalnak meg... Szinte rettegtem ettől föleg ha valamin összevesztünk... Pl. itt volt A. exem (aki szerintem nem volt velem korrekt), volt hogy egyik nap tök jól elvoltunk, aztán 2 napig nem keresett, a telefont se vette fel, én meg már ott tartottam hogy a rendőrségen jelentem be mert tuti h eltünt, aztán ugy kellett meg tudnom hogy a múmiafejű 2 gyerekes anyukával volt és azzal csalt meg... Persze akkor is sokan engem hibáztattak de hogy "lépjél tul rajta"... ja persze, mert neked olyan könnyű??? , ugyanis ő volt az akinél éreztem h megbiztam benne, meg na... 21 voltam mikor ugy éreztem h de ő az a pasi akivel tudnék hosszutávon tervezni, meg az elején elpátyolgatott, ugy ahogyan elötte más nem... Mikor elkezdte az a csaj hivogatni, h menjen hozzá, ő meg szakitani akart, én vérrel akartam neki leírni hogy szeretlek... Bár a legutóbbi kapcsolatom az más miatt ért véget, itt voltak társadalmi-szociális külömbségek amiket nem tudtunk áthidalni. Most jelenleg egyedül vagyok, de jó is igy, inkább az mint azon görcsölni egy kapcsiolatba hogy ugy jó vagyok e a másiknak ahogy vagyok, hogy szeret e vagy csak megjátssza elöttem, meg mikor hagy el... Meg én tényleg jól birom a szingliséget, évekig is... Ugyanis borzasztó válogatós vagyok, meg sztem én inkább a párkapcsolatoktól félek, de érdekes én sose tudtam egy szakitás után 1 hétre (vagy 1 hónapra rá) mással összejönni (pedig sokan jöttek ezzel h milyen jó ha szakitás után más "felszed", de én nem vagyok legó, pénztárca hogy felszedjenek).. Én most amig csak lehet egyedülálló akarok maradni, jó nekem ez igy, és boldog is vagyok igy szingliként :) Ugyanis félek ha kötődni kezdek, és ugyanaz lesz a vége,és megint, megint megint...
Én kép hiánya. Szintugy tipikus borderline tünet... Sokszor érzem azt hogy az életem egy film, vagy mintha valami filmbe szerepelnék... Vagy mintha álmodnám az egészet... Vagy mintha már régen is megéltem volna ezt az életet... Énképem hogy milyen lenne, az egy jó kérdés, de mindig másoktol "tanultam", volt h másra akartam hasonlitani, de ilyen már nincs... Sokan lovagolnak azon is hogy milyen a sítilusom, mivel egyik nap még szegecses ővbe fekete bőrnaciba megyek ki az utcára, másik nap meg már full csajosan és szinesbe.,. A válasz: Talán mondhatnám azt hogy Én vagyok, de sokszor még aztse tudom hogy ki vagyok vagy hogy minek élek.. De tudom nincs jobb dolguk mint a stílusommal foglalkozni... Bár szerintem egy normális kulturált országban mindegynek kéne lennie hogy én bakancsba vagy qrvás ruhákba nyomom... Olykor tök szépnek találom magamat ha tükörbe nézek , elégedett vagyok magammal gondolatba arról játszok hogy 1x elmegyek modellkedni, de volt hogy beszóltak hogy ronda vagyok stb, ill általánosba is csúfoltak az ekcémám miatt , meg megkaptam hogy sose lesz pasim, olykor eszembe jutnak ezek és tükörbe se tudok nézni, vagy órákig azon agyalok hogy szerintük én miért is lehetnék "ronda". Tény h gyerekként álmom volt hogy modellkedhessrk, ámde ez az ilyenek miatt nem jött össze... Sokan egoistának meg beképzeltnek tartanak csak mert 50 képet is ,kirakok a facebookra de ez nem ezért van hanem mert ez nekem igy jó.... Gyerekkorom óta irányítottak mindig mások mondták meg hogy mit kéne csinálnom, milyennek lennem, stb. Sokszor én jómagam se tudom eldönteni hogy milyennek kéne hogy legyek meg hasonlók, mivel el lettem látva "jótanácsokkal". ha sértegettek suliba hiába mondták itthon hogy ez nem igy van meg ilyesmik, de valahogy hiába volt minden... Pl. nagyon régen tanultam társastáncot, és 1x megkaptam hogy botlábú vagyok, és utánna rögtön abba is hagytam... Illetve hiába mondták pl. tanárok is hogy értelmes vagyok, de sokan meg lehülyéztek és ezek miatt.... Sokan mondták hogy látszik hogy olyan "zavart" kialakulatlan a személységem meg "furcsa" vagyok... Mondjuk én ezzel tisztába vagyok...
Tudom azt is hogy a Bordi miatt tartanak tőlem sokan, és hogy vesztettem el emiatt számomra fontos személyeket, vagy éppen egy "szörnyeteget" láttak bennem, illetve én se tudom sokszor hogy aki közeledik felém az mit akar, milyen szándékkal közeledik felém, jó vagyok e neki úgy ahogy vagyok, pl. új és nagy társaságokba egyáltalán nem tudok önmagam lenni, megszólalni is sokszor félek, (ez volt pl. tavaly mikor mentem az eladói tanfolyamra is)
2015. május 3., vasárnap
10 mondat amivel minden mentális beteg találkozott már...
Tíz mondat, amivel szinte minden mentális beteg találkozott
Mostanában sok "tíz dolog..." kezdetű cikk terjeng a neten, különféle témákban. Úgy döntöttem, ezek mintájára én is találtam egy ilyet. Íme a szerintem legidegesítőbb kérdések/kijelentések, amit az évek alatt énis megkaptam.
1. Minden fejben dől el.
Mondja ezt az, akinek rendezett feje van, tiszta, gyakorlatias gondolkodással. Na, és akinek beteg a feje? Minden fejben dől el, ez igaz, de minden fej más. Ami az egyik fejben semmi, az a másik fejben összeomlást okoz. Ami az egyiknek segít, a másiknak nem. Ez a létező legnagyobb közhely, amit csak mondhatnak egy ilyen betegnek, és aki ezzel próbál "segíteni", nagy valószínűséggel fel sem fogja, mibe nyúl bele.
2. Tessék összeszedni magad!
Igazad van... az egyik kezemet asszem az Új Hidnál láttam, visszahoznád nekem? Én addig megkeresem a kihullott hajszálaimat, kivett mandulámat és a kihúzott bölcsességfogaimat.
3. Na, tessék mosolyogni, és vidámnak lenni!
Ezek szerint az ember van olyan felszínes, hogy azt hiszi, aki mosolyog és vidámkodik, azzal minden rendben van. Majd aztán ha valaki mosolyogva végigviszi a napját, és este öngyilkos lesz, legalább előadhatják az álszentet, hogy "Én nem értem, olyan mosolygós, vidám ember volt, mi vihette erre?"
4. Ne hisztizz!
A három-négy éves gyerek hisztizik a fagyiért, vagy a lufiért. Ha egy tizen-huszonéves dührohamban és sírógörcsben fetreng órákig-napokig úgy hogy fel se tud kelni és kimenni a boltba, valószínűleg nem egy gombóc fagyi/csoki jár a fejében.
5. Ha már most ilyen kis érzékeny vagy, hogy fogsz boldogulni a felnőtt életben, az még keményebb!
Köszi, ettől máris jobb, legalább tudom, hogy kb. halálra vagyok ítélve.(megsúgom nekem jobb felnőttként most mint kölyökként)
6. Te még olyan fiatal vagy, neked nem is lehet gondod az életben!
Akkor várok negyvenéves koromig, utána esetleg kaphatok segítséget? Már ha addig nem kötöm fel magam.
És igen van gondom épp elég: Felkelni és Megfelelni a munkahelyen(vagy suliban), beteg családtag, a múltam amin keresztül mentem stb.
7. Ugyan már, a depresszió meg borderline nem betegség.
DE. Betegség. Nem csak azt hívjuk betegségnek, ha folyik az orrod és kettőt köhögsz, vagy eltörik a kezed. Az ember nem csak szervekből áll, ezáltal nem csak szervileg lehetünk betegek, hanem LELKILEG is.
8. Már megint mi bajod van?
Ugyanaz, mint eddig, és még mindig nem kaptam rá segítséget, lásd 6-os pont.
9. Most miért borít ki ennyire, hogy bunkón szóltak hozzád?
Tévedés. Az borított ki, hogy napi szinten aláz a munkahelyen a főnök, az osztálytársam beszólt, hogy beteg egy családtagom, hogy összeveszett két ismerősöm, hogy kioktatni, vagy beleugatni kell a dolgomba (ha nem kérdeztelek addig KUSS a neved.)hogy növekszik bennem a feszültség, ÉS HOGY BUNKÓN SZÓLTAK HOZZÁM. Gondolom, nem kell bemutatnom az "Utolsó csepp a pohárban" hasonlatot.
10. Ne sajnáltasd magad!
Ez meg valószínűleg egy új félreértelmezése a segélykiáltásnak...
2015. május 2., szombat
Gyógyulás útjára léptem. Avagy szembeszállni a Borderline-val.
Elhatároztam, hogy meggyógyulok. Mert nem maga a diagnózis a lényeg, nem a papír a lényeg *ahogy egy pszichiáter mondta ezt, hanem a probléma. És meg fogom oldani a problémát!! Leszámolok a Borderline-zavarral és a bipolaritással!
Bár nekem most az óráisi segitség, és így szépen eggyütt is tudok vele élni, hogy csak annyit vagyok emberek között amennyi a megélhetésemhez elég, és lekötöm magamat. A Borderline-ra nincs gyógyszer, arra Én vagyok a gyógyszer szerintem!! A párkapcsolati kérdésről már letettem, nem akarom magamat meg a másikat kinozni se, amugy is meg tudtam szokni a szingliséget, és nem nemakarok attól rettegni ha van kapcsolatom hogy mikor hagynak el, vagy hogy nem leszek jó úgy ahogy vagyok!!!
Csak szeretném elérni hogy az emberek tudják hogy a BPD nem agybetegség, nem elmebetegség, IQ-t nem befolyásol, hanem csak lelkileg látszik, fizikailag nem befolyásol, és nem mutatható ki(fizikailag), hanem lelkileg látszik.
És akkor itt egy új pikcs róllam:
Bár nekem most az óráisi segitség, és így szépen eggyütt is tudok vele élni, hogy csak annyit vagyok emberek között amennyi a megélhetésemhez elég, és lekötöm magamat. A Borderline-ra nincs gyógyszer, arra Én vagyok a gyógyszer szerintem!! A párkapcsolati kérdésről már letettem, nem akarom magamat meg a másikat kinozni se, amugy is meg tudtam szokni a szingliséget, és nem nemakarok attól rettegni ha van kapcsolatom hogy mikor hagynak el, vagy hogy nem leszek jó úgy ahogy vagyok!!!
Csak szeretném elérni hogy az emberek tudják hogy a BPD nem agybetegség, nem elmebetegség, IQ-t nem befolyásol, hanem csak lelkileg látszik, fizikailag nem befolyásol, és nem mutatható ki(fizikailag), hanem lelkileg látszik.
És akkor itt egy új pikcs róllam:
 |
| Avagy, éljen a május 1.!!! :D |
2015. május 1., péntek
Oda b.sz
Oda basz ez a videó, tegnap találtam, lessétek
meg ti is! Ezek a karatés pasik tudnak ám valamit! Kőművesnek lazán elmehetnének egy épületbontásra. XDJó lenne pár év mulva igy (vagy legalább hasonlóan) csinálni (igen mert lányok is csinálhatják ám igy, láttam, már képeket, vidiket amin lányok tolják :O)
De meg kell hagyni tudnak ám valamit :)
2015. április 29., szerda
Hogy milyen a Borderline?
"Hogy milyen érzés? Borzalmas. Nem tudom, ki vagyok valójában, hogy hova tartok. Amiért évekig küzdöttem, hirtelen röhejes lesz. A boldogság nagyon ritka érzés...és rövid. Állandó szomorúság, aminek igazából nincsen oka. Valami belülről tép szét szépen lassan.
Aztán ott a vagdosás. Nem tudom miért. Amikor dühös vagyok. Amikor szomorú. Amikor egyedül. Amikor százszor csúnyábbnak látom magam, mint a valóság.
A külvilág. Inkább ki sem mozdulsz. Mert félsz az emberektől. Hogy megvetnek. Hogy egy szörnyeteget látnak benned. Hogy kinevetnek/kibeszélnek. Hogy mit gondolnak rólad. Hogy félni fognak. Pedig te félsz attól, hogy mit művelsz magaddal.
Eltávolodsz a barátaid egy részétől. Akikre felnézel... Vagy ők távolodnak el tőled. mert ők nem érthetik meg, hogy milyen elmebetegnek lenni. Egy ártatlan megjegyzésüktől pedig borzalmasan érzed magad. Felizzik a gyűlölet benned amiért ezt mondta, és magadat bántod. Mert hát igaza van. Mert megérdemelted. Végülis ő a normális. Te vagy az őrült.
Ott a rettegés is. Amikor lehunyod a szemed és a holttestedet látod. És egy kis hangocskát, hogy már nincs sok hátra. Tudod, hogy meg fogod ölni magad. Pedig nem akarod. De küzdened kell azért is, hogy ne vagdosd magad... Hogy ne vedd be az összes gyógyszert amit otthon találsz.
Iszonyatos félelem a magánytól. Szörnyű egyedül lenni. Ha emberekkel, barátok között vagy, akkor is úgy érzed, mintha egy üvegfal túloldaláról néznéd őket. De közben rajtad az álarc, hogy jól érzed magad.
Ja és folyamatosan bűntudatod van. A gondolataid miatt, az önbántalmazás miatt, amiatt is akár, hogy a pszichológust a hülyeségeddel fárasztod, hogy az öngyilkosság szélén felhívod éjjel egy barátod. Mert biztos senkit sem érdekelsz.
Hihetetlen üresség van belül... És az űrt ezek a rossz érzések töltik ki. És ha valaki csak egy picit is enyhít ezen a poklon akkor foggal körömmel ragaszkodsz hozzá, tapadsz rá... És egy piócának érzed magad, és bűntudatod lesz, és utálod magad ezért is..
Ja, és elindulsz a lejtőn. Kicsit több cigi, mint eddig. Aztán mégtöbb. Mélyebb sebeket ejtesz magadon. Elkezdesz inni. Aztán a gyógyszerek és a drogok. Saját magad lököd lejjebb és lejjebb a lejtőn, és állsz a normális céljaid útjába. Ugyanaz teszi ezt veled, ugyanaz a hang, ami visszaszámol a halálodig. "
Aztán ott a vagdosás. Nem tudom miért. Amikor dühös vagyok. Amikor szomorú. Amikor egyedül. Amikor százszor csúnyábbnak látom magam, mint a valóság.
A külvilág. Inkább ki sem mozdulsz. Mert félsz az emberektől. Hogy megvetnek. Hogy egy szörnyeteget látnak benned. Hogy kinevetnek/kibeszélnek. Hogy mit gondolnak rólad. Hogy félni fognak. Pedig te félsz attól, hogy mit művelsz magaddal.
Eltávolodsz a barátaid egy részétől. Akikre felnézel... Vagy ők távolodnak el tőled. mert ők nem érthetik meg, hogy milyen elmebetegnek lenni. Egy ártatlan megjegyzésüktől pedig borzalmasan érzed magad. Felizzik a gyűlölet benned amiért ezt mondta, és magadat bántod. Mert hát igaza van. Mert megérdemelted. Végülis ő a normális. Te vagy az őrült.
Ott a rettegés is. Amikor lehunyod a szemed és a holttestedet látod. És egy kis hangocskát, hogy már nincs sok hátra. Tudod, hogy meg fogod ölni magad. Pedig nem akarod. De küzdened kell azért is, hogy ne vagdosd magad... Hogy ne vedd be az összes gyógyszert amit otthon találsz.
Iszonyatos félelem a magánytól. Szörnyű egyedül lenni. Ha emberekkel, barátok között vagy, akkor is úgy érzed, mintha egy üvegfal túloldaláról néznéd őket. De közben rajtad az álarc, hogy jól érzed magad.
Ja és folyamatosan bűntudatod van. A gondolataid miatt, az önbántalmazás miatt, amiatt is akár, hogy a pszichológust a hülyeségeddel fárasztod, hogy az öngyilkosság szélén felhívod éjjel egy barátod. Mert biztos senkit sem érdekelsz.
Hihetetlen üresség van belül... És az űrt ezek a rossz érzések töltik ki. És ha valaki csak egy picit is enyhít ezen a poklon akkor foggal körömmel ragaszkodsz hozzá, tapadsz rá... És egy piócának érzed magad, és bűntudatod lesz, és utálod magad ezért is..
Ja, és elindulsz a lejtőn. Kicsit több cigi, mint eddig. Aztán mégtöbb. Mélyebb sebeket ejtesz magadon. Elkezdesz inni. Aztán a gyógyszerek és a drogok. Saját magad lököd lejjebb és lejjebb a lejtőn, és állsz a normális céljaid útjába. Ugyanaz teszi ezt veled, ugyanaz a hang, ami visszaszámol a halálodig. "
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)