Hogy milyen a Borderline?

"Hogy milyen érzés? Borzalmas. Nem tudom, ki vagyok valójában, hogy hova tartok. Amiért évekig küzdöttem, hirtelen röhejes lesz. A boldogság nagyon ritka érzés...és rövid. Állandó szomorúság, aminek igazából nincsen oka. Valami belülről tép szét szépen lassan.
Aztán ott a vagdosás. Nem tudom miért. Amikor dühös vagyok. Amikor szomorú. Amikor egyedül. Amikor százszor csúnyábbnak látom magam, mint a valóság.
A külvilág. Inkább ki sem mozdulsz. Mert félsz az emberektől. Hogy megvetnek. Hogy egy szörnyeteget látnak benned. Hogy kinevetnek/kibeszélnek. Hogy mit gondolnak rólad. Hogy félni fognak. Pedig te félsz attól, hogy mit művelsz magaddal.
Eltávolodsz a barátaid egy részétől. Akikre felnézel... Vagy ők távolodnak el tőled. mert ők nem érthetik meg, hogy milyen elmebetegnek lenni. Egy ártatlan megjegyzésüktől pedig borzalmasan érzed magad. Felizzik a gyűlölet benned amiért ezt mondta, és magadat bántod. Mert hát igaza van. Mert megérdemelted. Végülis ő a normális. Te vagy az őrült.
Ott a rettegés is. Amikor lehunyod a szemed és a holttestedet látod. És egy kis hangocskát, hogy már nincs sok hátra. Tudod, hogy meg fogod ölni magad. Pedig nem akarod. De küzdened kell azért is, hogy ne vagdosd magad... Hogy ne vedd be az összes gyógyszert amit otthon találsz.
Iszonyatos félelem a magánytól. Szörnyű egyedül lenni. Ha emberekkel, barátok között vagy, akkor is úgy érzed, mintha egy üvegfal túloldaláról néznéd őket. De közben rajtad az álarc, hogy jól érzed magad.
Ja és folyamatosan bűntudatod van. A gondolataid miatt, az önbántalmazás miatt, amiatt is akár, hogy a pszichológust a hülyeségeddel fárasztod, hogy az öngyilkosság szélén felhívod éjjel egy barátod. Mert biztos senkit sem érdekelsz.
Hihetetlen üresség van belül... És az űrt ezek a rossz érzések töltik ki. És ha valaki csak egy picit is enyhít ezen a poklon akkor foggal körömmel ragaszkodsz hozzá, tapadsz rá... És egy piócának érzed magad, és bűntudatod lesz, és utálod magad ezért is..
Ja, és elindulsz a lejtőn. Kicsit több cigi, mint eddig. Aztán mégtöbb. Mélyebb sebeket ejtesz magadon. Elkezdesz inni. Aztán a gyógyszerek és a drogok. Saját magad lököd lejjebb és lejjebb a lejtőn, és állsz a normális céljaid útjába. Ugyanaz teszi ezt veled, ugyanaz a hang, ami visszaszámol a halálodig. "