Hivatalosan is szingliként

 Most már vége... Végleg és hivatalosan is szingli lettem. Tegnap elment és itthagyott az exem, viszonylag normális búcsú volt. Mostmár maradt egy lakás, egy macska és 2 összetört szív, valamint 2 tönkrement élet. Csak ami utánna akkor/elötte volt az nem volt jó, már ott tartottam h egy haveromhoz "menekültem" mivel nem birtam elviselni ezt a frusztrált légkört. . De jó hogy az embernek vannak cimborái, haverjai.Most érzek 1 fajta megkönnyebbülést, hogy azt csinálhatok amit akarok,  senki nem szól bele abba hogy mit mivel hordok, mit főzök stb. A személyiségem is remélem újra a régi lesz, bár kb mindenkivel ordibálok most mert leszarom a sok kéretlen jó 'tanácsot', nemérdekel senki véleménye az életemről, pláne amig nem ők fizetik a számláimat!!!! Megfogadtam h sokkal keményebben fogok az igazamért kiállni mint eddig, mkivel szemben,ha kell verekedni is fogok most már ezért!!!!! A szabályok sem érdekelnek!!!! Ez volt a baj a kapcsolatban is h le voltam uralva, nemérdekel az sem ha mások akarnak nekem "jót".  Arra sem vagyok hajlandó h a szüleimhez visszaköltözzek. Nem működik, nekem az már ciki lenne 31 évesen!!!!

Remélem gyors lesz a kilábalásom. Terveim, céljaim már vannak csak csessze meg a COVID nevű kamuvirus!!!!

Jah és hogy egy közhellyel zárjam a posztomat, fiatal vagyok, csinos, okos, szép, sexy, KÜLÖNLEGES akire sok nő irigykedik, és sok pali akarja megkapni!!!!(ezt kihangsúlyoznám)  és előttem azélet!!!!

Ill a mottóm: Nekem senki nem mondja meg hogy mit kellene kezdenem az életemmel!!!!

Elmúlik

 Most már itt állnak az ex barátom cuccai.. Holnap elviszi, és még ledolgozza azt a pár napját itt a munkahelyén. Szomorú volt szembesülnöm a ténnyel hogy vége lett végleg.. De tudjuk mind2en h jobb lesz igy. Most teli vagyok félelemmel, bizonytalansággal ami a jövőt illeti, mondanunk sincs mit már egymásnak...Vagy ha van is valami akkor konfliktusok vannak. A részemről meg főleg....Nem akarom se őt bántani, magamat se,, de folyamat van valami ami nem tetszik..... Elfáradtam, fizikailag is, lelkileg és szellemileg is... Egyfolytában "védekező pozicióban" vagyok, mintha kb mindenki támadna... Vagy csak Én érzem ezt így....Nem megy az sem hogy bármit is elintézzek most, beszélgetni meg csak pár emberrel van kedvem....Most már azt várom h ez a pár nap lemenjen és békesség legyen neki Bp.n Nekem meg itt... Az a lakás ami kiskoromba az én 2. otthonom volt, most mr az 1. számú otthonom lett, de már egyfajta frusztrációval jöttem haza ha pl. a szüleimnél voltam hétvégén... De tudom hogy jobb lesz!!!! Nem ma nem holnap, nem holnapután....És tudom hogy ELMÚLIK. El fog mulni a rossz érzés, és ezt majd felváltja valami teljesen más, és új....... És tudom hogy ennek a "köztes állapotnak" is vége lesz... Nem jó dolog szakitás után eggyüttélni, ezt megtanultam,de jófej voltam azért úgy érzem meg magammal sem akartam kibaszni.... Nem tudom de az írás sokat segít az embernek.... Bár tudom hogy olvassak sokan ezt a blogot, olyanok is akiknek nem kéne.... És tudom hogy most senkinek sem jó, ettől megnyugszom. Lett volna egy új hobbym a kondizás, de b..hatom azt is, rohadt COVID miatt megint bezártak az edzőtermek mindenhol. :(