Moments of 2016

Na sziasztok! Ez már a 2016os év uccsó posztja. Ismét eltelt 1 év, és már azt várom hogy vége legyen... Igen... 2016 menj már!!! Talán jogosan de kijelenthetem hogy ez az év a veszteségek éve volt. Sok híresség is elhunyt idén, az olyan tehetségekre gondolok mint pl. George Michael, illetve Carrie Fisher aki a 2. kedvenc Sci-fi filmemben Leila hercegnőt játszotta (gyengébbek kedvéért írom) , és igen az Ő karaktrere volt a 2. kedvenc sci-fi hősnőm (Matrix Trinity-je után :)). De hogy még ez se legyen elég... Megtudtam karácsony után 1 nappal hogy a biológiai értelemben vett anyai nagyanyám is meghalt. Úgy értem ezt hogy bilógiai hogy nem foglalkozott velünk, nem érdekelte hogy mi van a lányával, és az unokáival, de erről nem akarok többet írni. Én úgy 7 éve láttam/beszéltem vele utoljára.... Rákos volt Ő is egyébként, mint a kedvenc dokim. Neki torok és áttétes mellrákja volt, és hiába operálták meg nem lehetett megmenteni! Úgyhogy a kis szilikonos picsák is elhuzhatnak a ....ba, nemhogy MEGBECSÜLNÉK azt hogy egészségesek, ahelyett h kirakatják magukat, csak hogy megfeleljenek egy ideálnak.... Inkább dilidoki kéne nekik, mint plasztikai sebész. :D  Mint embert sajnálom, mert szenvedett, de nem állt hozzám közel, valahahogy nem tudtam átélni azt a szomorúságot mint amikor az orvosom meghalt.... Lehet szemétnek tartani, nem érdekel... Nem vagyunk 1formák, ugy ahogy az emberi kapcsolatok sem! Sokszor van hogy egy ismerős, vagy akár egy orvos közelebb áll hozzánk mint 1 rokon.
Na de lássuk... Én valahogy sokat nem vártam a 2016-tól, de ehhez képest a 2015ös évem volt a legjobb, bár majdnem tragédiával indult a részemről, de jól döntöttem akkor hogy az életet választottam... Már a végrendeletemet, utolsó kéréseimet írtam volna, végül elkezdtem leírni hogy mit szeretnék majd elérni... Sikerült! .... Akkor amit akartam MINDEN összejött, az álmaim valósultak meg, illetve az elavult Gyöngyi 1-et, lecseréltem, korszerűsitettem, és visszatért helyébe a "Gyöngyusz 2" verziója. :D Talán hülyén fogalmazok, de fel kellett hogy nőjjek, röviden...  Ez volt a 2015, tavaly ilyenkor egy igen jó évet zártam le. :D
Most már 2016 van.
Aránylag nyugisan indult az új évem, sok mindenre nem emlékszek :D Talán mert folyamat aludtam és melóztam. :D ja de. celebkedtem a helyi Délmagyarnak, arcomat, nevemet felvállalva az iskolai zaklatásokról volt szó. tabukat döntögető írásra sikerült.
Március, március... Ja igen. Az 1. éves jubulilásomat töltöttem a munkahelyemenen, ami nállam már nagy szó volt ahhoz képest hogy mindenhonnan leléptem, vagy félbehagytam. :) Elképesztő nem? Főleg ha az ember örök éjszakás. :) Hatalmas adag motiváció van bennem az biztos! Remélem jövő márciusban már a 2. évemet fogom ott ünnepelni, csak kár hogy egy ember már nem tud részt venni az ünneplésben. :(
Illetve még egy jó barátnőm is elköltözött, úgy gondolta h jobb élete lesz kint , vagy az ország másik végébe. Legyen szerencséje, csak rossz h azóta se láttam, csak azon a rohadt Fb-n dumálunk, pedig mit nem adnék azért h leülhessek vele dumálni... 
Április: Sokat melóztam, de a kimerültségtől majdnem összeestem már, valahogy már +látszott a szervezetemen a sok éjszakázás...  A sok feszültséget általában piálással vezettem le, illetve társaságra vágytam... a sok egyedüllét után. Noha igaz ők inkább haverok, rájöttem hogy nemtudom elmélyíteni már a kapcsolataimat.
Május:Végül a sok meló, kimerültség után járt nekem 1 hét szabi :) Pedig a szakorvosom már el akart zavarni táppénzre, mondván hogy pihenjek 1 kicsit, függetlenül attól h szeretem a munkámat meg éjszakázni.Anyum balesetet szenvedett a lábával, inszallagszakadása volt, ill porcleválása is. :( Szerencsére nagyobb baj nem lett, 1 hónapot táppénzen volt, de +kell operálni! :/
Június: Sikeres ővvizsgát raktam, mert továbbra is karatézok, csak hát mint mindenbe, ebbe is voltak nehézségek. De igyekszek, és 1 lépéssel közelebb kerültem a fekete ővhez, de ez nem lóverseny!!! (most narancssárga kék csíkos ővem van). 2016 június 27.-én taliztam utoljára a dokimmal (pszichiáter-neurológus), Dr. Trúarc nénivel,(Dr. Benkő Katalin), akit még tavaly a munkahelyemen ismertem meg, és a szakorvosom lett. Gratulált ő is az ővvizsgámhoz, és megbeszéltük h augusztusban talizunk, mert ő is , én is szabira/nyaralni megyünk. Igen ám... De... A Dr. nő beteg lett....
Július: Valahogy minden megváltozott nálam. Vagy ekkortól de elkezdődött nálam valami, amit nemtudok megmagyarázni. Fokozatosan de elkezdtem leépiteni az emberi kapcsolataimat, Főleg azokkal akikkel 1 faluban élünk. Úgy éreztem 1 korábbi konfliktus miatt, mintha összeesküvést terveznének ellenem az emberek. Nem tudok, és nem is akarok részt venni az emberei kapcsolatokban és azok építésében. Illetve bárki, aki rossz hatással volt rám, vagy elkezdett kritikával illetni, azonnal kitöröltem, kitiltottam a Facemról... Aki meg köztük van, érintett, gondolkozzon el magán 1 kicsit. Vagy épp magamtól akartam megóvni másokat. A mai napig építgetem le a kapcsolataimat, mert legtöbbnek értelme sincs. Gondolok Én itt a kisfiúkra, akik max pótlékot láttak bennem, amugy meg leszartak. :D A viselkedésem is megváltozott, több emberrel összevesztem. Vagy ők velem.
Csak hogy még jót is írjak: Nyaralni voltunk. Igaz szüleimmel, tudom h ciki, de nemérdekel... :D Horváto.-ban jártunk, ill. Balatonon. :) Jó volt, bár éreztem hogy másra van már szükségem mint a családi nyaralás.
Augusztus: Mennem kellett volna Dr. Trúarc nénihez, de nem tudtam mert közölték h betegeskedik, és h 2 hónapig nem lesz. Agyrém, mert a saját viselkedésemmel nem tudtam mit kezdeni már, otthon is több volt a veszekedés, és még annál is több emberrel összevesztünk, általában valami irreálisnak vélt kritikára haraptam. Elvileg Én voltam a "kezelhetetlen" közben nem. :D Nehezen, de eltelt a hónap.
Szeptember: Augusztus folytatása....
Október: Megtudtam milyen az amikor az embernek milyen ha egyszerre jó, és szomorú is a szülinapja. De inkább szomorú volt, mert meghalt Dr. Truearc néni. :( Bár attól el tudtam vonatkoztatni már hogy szülinapom napján halt meg, hanem 1 nappal elötte, csak a többiek meg én is akkor tudtam meg. :( Hasnyálmirigy daganat. Nyugodjon békében a főorvosnő, de remélem hogy tudja hogy hiányzik. Bár aztmondták h várható volt, de Én meg sokáig a betegségét se tudtam.  Az meg végképp felfoghatatlan volt h mikor utoljára voltam nála semmi baja nem volt, jól nézett ki, ahogy 1 átlag 70 évesnek kell. Talán ez az Én "szomorú" szülinapom is azt jelenti hogy felnőttem, mert aznap nem a bulizgatás volt a célom. De mióta a Dr. nő elment azóta se jártam másik pschiaternél, ő már nem csak 1 orvos volt nekem, hanem egy kolléga, egy barát, bárki, akiben már jobban megbiztam, mint akármeik "barátban". Neki ha kritikája volt, akár a munkámra, akár rám, érdekes ő meg tudta úgy fogalmazni h ne sértsen meg, hanem ugy hogy tényleg segitsen.... Ő más volt, mint a többi dilidoki, akik tiniként szart se segitettek! Nem tudom hogy lesz e valaki akiben így meg fogok bizni mint Ő benne.... Neki csak 1 hibája volt, hogy miért is nem tiniként ismertem meg! (gyerek-felnőtt pszichiáter, neurológus volt Ő)
November: Gyász, gyász de tovább kellett lépnem, de legalább meg tudtunk a Dr.omról emlékezni... És egyre szarabb h otthon a 4 fal közt vagyok folyamat, kutya nem szól hozzám (max azok akik irritálnak a semmis szarjaikkal, meg a "Hogy vagy?" féle jelentéktelen kérdéssel)Újabb embereket épitettem lefelé, többek közt A. exemet, (akit már korábban leépitettem, és üzenem hogy ha jót akar magának, meg a kapcsolatának akkor NE is próbáljon többé keresni)
December. az októberi után az ujabb halál hír, a nagyanyám halála.
Röviden, tömören ez volt a 2016os évem. Egyszerre volt jó, szar is. De inkább rossz dolgok történtek, s ezt másoktól is hallom... Bár Én örülök a jó dolgoknak is, de elég sok rossz történt. Vagy inkább rájöttem dolgokra? nemtudom. Picit "embergyülölőbb" is lettem. Talán nem az embereket utálom, hanem a tulajdonságaikat. A jópofizást, vagy amikor van képe valakinek megkérdezni hogy "hogy vagy?" közbbe tudom hogy utál engem, a hátam mögött röhög ki, vagy hord le minden szarházinak... vagy jópofizik amire símán rájövök. :) Különösen vonatkozik ez azokra akikkel kénytelenek vagyunk itt ebben a pudvás faluban 1 levegőt szívni... Bár remélem már nem sokáig! Le akartam építeni magam körül az embereket. Nemtudom már aztsem eldöntani hogy kibe bízhatok meg, ki az aki tényleg barát, vagy hogy ki szeret 1általán....  Változtam, tudatosan. Már nemis akarok részt venni az emberi kapcsolatokban, rájöttem ha érzelmileg nihilista vagyok az a jó, mert akkor nem esek pofára. Partnerkapcsolatom, azaz "pasim" idén se volt. Nemis foglalkoztam ezzel. :D Sokat melóztam, olykor eljárkáltam, de az ismerkedés már nem megy. Se neten, se élőben. persze, biztos másképp lehetett volna, ha szóba állok a legelső hülyével aki szembejön velem a sarkon, vagy rám ír a neten. de nem, Én nem vagyok ilyen. Szerencsére. Pontrt ez a baj egy néhány nővel körülöttem, hogy már a legutolsó semmirekellő pasival is összeállnak, csak mert  önállótlanok meg nyavajognak hogy "ők nem birják az egyedüllétet", hát akkor elárulom kedveskéim, hogy sokat lesztek még az életben egyedül, sőt EGYEDÜL is fogtok meghalni..... , aztán meg csodálkoznak ha veri/csalja őket a párjuk. Nekem elég volt már a rossz tapasztalat, nem kerestem, tudatosan, olykor volt h kaptam leveleket a Facebookon, meg megnéztek. De több nem. Én elég jó nőnek tartom Magamat, és ezt ne más döntse már el hogy mennyire vagyok "baszható" csak mert nem állok le mindenféle hülyével. :D Szerintem ez jövőre se lesz másképp, a mottóm: Inkább jobb egyedül mint 1 rossz kapcsolatban! Mint írtam érzelmileg nihilista vagyok, mert jobb ez így minthogy hülyitsenek pár hétig, lehazudják nekem a csillagokat, minthogy egy csalódás után továbblépjek, ami nekem nehéz. :D Ugyhogy maradok 2017-ben is szingli!
Igazából én nem partnerkapcsolatra vagyok, hanem arra hogy legyen mellettem 1-2 IGAZI barát. Hogy akikkel nemcsak a Facebookon beszéljek, hanem az életben is! akikkel meg tudom osztani az ügyes bajos dolgomat, eggyütt mehetünk el szórakozni...  csak marha bizalmatlan vagyok, meg  nem merek már megnyilni senkinek se, meg úgyérzem hogy semmi értelme, csak átbasznak,  mert csak utálni fognak, akiket meg tényleg szeretek azokat meg elveszi tőllem a sors... :'( Főleg a saját meg a nállam fiatalabb korosztály előtt lettem ilyen... Vagy csak nekem vannak nagy elvárásaim?
 Nemtudom már mi lenne a jó... Egy időben nagyon akartam barátokat, ma meg már egyszerűen ez nem megy... Lassan már a PET palackok is tartósabbak mint az emberi kapcsolatok. egy dolog a biztos az életben, mégpedig a HALÁL. ha már 2016ban megkaptam ezektől a semmirekellő falusi emberektől hogy halálmadár vagyok a fekete cuccaimmal, akkor üzenném hogy a halállal igenis kell foglalkozni, és igenis kell "halálmadárkodni". csak hogy nehogy majd ha kicsi gyermeketek lesz, majd ő nyit rá az elhunyt rokonotokra. :) majd akkor is Én leszek "halálmadár"? :) na jó ez kissé erős lett, de szeretem olykor drasztikusan rávilágítani a dolgokra, ha már azon vagytok kikadva hogy télen főleg feketébe járok, pedg már 2016-ot (lassan 2017et) írunk, nem tudom miért gond ez. De nem baj, hazudjatok csak, meg éljetek csak a rózsaszín kis álomvilágotokban. :D Bár egy két ember még egy AIDS-nál is rosszabb betegségben szenved.
ami meg jó hír hogy amellett hogy már 1 évet jubiláltam a melóhelyen, még mindig meg  van. És meg lesz a 2. évem is. Nem tervezek munkahelyváltást. Sőt már arról is letettem hogy külföldre menjek melózni. ott se jobb, ott is ugyanúgy dolgozni kell, számlákat befizetni, és boldogulnod egy idegen országban. Ott is el tudom b.ni a pénzt, mint itthon. :D Meg úgy vagyok vele h jó nekem ez az állandó éjjelezés. Max olykor előkerül 1-1 db altató is, ha már nem megy az alvás. De még inkább ez minthogy visszajöjjek ide a korlátolt emberek közé közmunkázni, meg az utcát eperni minusz 2 fokban, havi 50 rugóért. Meg valahol nekem kell is az éjjelezés, mert igényeim azok vannak azért, főleg hogy 2017ben el is akarok innét költözni. meg az már nem menne nekem hogy emberekkel, vagy emberek közt melózzak, inkább egyedül szeretek dolgozni, ezt is ki tudtam tapasztalni. az pl. a jó hogy hallgathatok éjszaka zenét, ha sírni kell kibőgöm magamat valahol, vagy a saját vicceimen röhögök, aztán közbe melózok, a saját tempómban tudok melózni, nem lihegnek a képembe, nicsennek konfliktusok a munkatársakkal, max 10 perceket beszélünk naponta, és ez elég, bár elvagyok velük, nem utálnak.. :) ez a hely már mesélni tudna, ahol vagyok. Bár érzelmileg kötődök is ehhez a helyhez. Az meg nemérdekel ha valaki szerint gáz hogy takaríító vagyok, Én szeretem csinálni ez a lényeg, meg el tudja terelni a szar gondolataimat napi 8 órára :D
sport/karate: poénnak indult 2015-ban, de 2016ban már eljutottam 9. kyuig (narancssárga kék csíkos őv). Szeretem csinálni továbbra is, bár még szerencsére nem volt olyan h életben kellett volna felhasználni. Bár vannak nehézségek olykor, de tul jutok rajta. remélem 2017ben már kék ővre mehetek vizsgázni!
Nos hát ez volt 2016. eléggé depressziós egy év volt, nem csak én írom ezt le. De a jó dolgokkal is foglalkoztam eleget, bár igaz sok posztomat még amiket terveztem nem volt idő ide leírni sokszor. bár további terveim vannak még ezzel a bloggal, foytatom 2017ben! Terveim vannak, a 2017es évre. Fogadalmaim nincsennek, nem fogadkozok,úgyse tartom be! a terv az más.
Hogy miket is tervezek 2017-re? Lássuk:
-kék őves vizsgát tenni.
-Elköltözni otthonról.
- Még több alvás.
-Megtartani a munkahelyemet, esrtleg valami másodállást szerezni melléje.
-Modellkedni hobbiszinten. Nemérdekel ha valakinek nem tetszik, de akkor is ki akarom próbálni.
-Szinglinek maradni.
Továbbá: 2017ben meg Senki nem mondhatja meg, hogy mit kellene tennem Magammal, és az életemmel! ez a sok haláleset ami volt, ráébreszett arra hogy 1 életem van, amit Én úgy akarok élni hogy az NEKEM jó legyen, tetszen, és ne másnak. Sajnálom ha valakinek nem vagyok eléggé jó, vagy nemtudok megfelelni a kibaszott elvárásainak. De őszintén? nem is akarok. Nem akartam, és akarok sose egy ideológiának, vallásnak vagy akárminek megfelelni. Csak MAGAMNAK akarok megfelelni, mind kinézetileg, mind egyéniségileg. Ehhez az elvhez a halálomig hű is maradok. Rájöttem arra is hogy sokszor akartam másoknak megfelelni, sokszor csalódtam, bólogattam úgy h nem kellett volna. Ha valakinek kellett valami ugrottam, mondván majd visszakapom a jót. Nem így van! Rájöttem hogy azt az erőt, időt amit másokra pocsékoltam, a saját önmagam menedzselésére is fordíthatnám. Nos, ez így lesz mostantól.
A szilvesztert meg a Szegedi Rock klubba töltöm, haverokkal, ismerősökkel, családias légkörben, Isten ments a diszkóktól, főleg ilyenkor! és végül: 2016! Menj most már és baszódj meg (nemtudok ennél szebben fogalmazni)

2016 Xmas

kezdeném ezzel a 'boldogkarácsonyt' szállóigévé vált közhellyel, ami ienkor megy,de nem akarok itt boldog karizni.
De inkább kívánok sikert, túlélést még erre a másfél napra, ha már túléltük a szentestét.
Miután Én megkaptam (és odaadtam ) az ajándékokat elmélketdem 1 sort... Ha már a karácsony az ajándékozás ünnepe lett, akkor Én is megajándékozom a nagyvilágot ezzel a poszttal. :D
És ezzel a képpel avagy ez a véleményem a karácsony körüli felhajtásról:

Na lássuk....
Remélem mindenki gondolt a másikra. Nemcsak arra hogy mit kapott.. Hanem azokra az emberekre akik valamilyen oknál fogva 1edül töltötték a szentestét, ill az elkövetkező napot...
Én igen. Gondoltam azokra akik épp ünnepi menü helyett a kukából esznek.
Gondoltam azokra is, akik valamilyen okból kifolyólag egyedül vannak (szülő, partner halála, stb).
Gondoltam azokra az emberekre is, akiket szerettem, szeretek, de sajnos már ők nem lehetnek velem.
Gondoltam azokra is akik épp valahol messze vannak már, remélve egy jobb életet.
Mielött brki azthinné h beálltam a karácsony ellenesek közé leírnám h
nekem nincs bajom a karácsonnyal, sőt a vallással sem, bár Én nem tartom Magamat vallásosnak. (mi is számit vallásosnak a mai világban, ahol már swag yolos kisfiukon is kereszt medalt látok, közbe max általánosban ha olvasott Bibilát utoljára?), noha tudom h divat lett a karácsonyellenesség, de nekem nem az ünneppel van gondom.
Inkább attól vok rosszul hogy ilyenkor az emberre ráeroltetik azt hogy márpedig kötelező jóléreznie magát, kötelező a családdal lenni, kötelező zabálni, stb....És akinek családja sincs? Vagy akinek idegbeteg/alkesz szülei vannak? Vagy aki  még a testvérére se számíthat? Vagy akinek nincs "tökéletes" családja? Mert nem mindenkinek csak a bejglievésről és a vidám családi együttlétről szól.
Rosszul vagyok már a megjátszott boldogságtol, attól hogy felrakják a karácsonyfával selfizgetős képeket, közbe lehet hogy ott csalja a párját/üti a párját ahol lehet.....
Nem hiába mondják hogy karácsony szenteste követik el a legtöbb öngyilok kisérletet, v. hogy akkor kerülnek be legtöbben a psychora....
Rosszul vagyok attól hogy már november közepén ha épp akarok magamnak 1 pár zoknit venni az üzletben, vagy épp ha a gyógyszitárba megyek be 1 csomag fájdalomcsiliért már a dzsinglö bellsz vaagy a merri kriszmesz vagy valameik elcsépelt karácsonyi sláger szól mindenhonnan, vagy az alkalmazottak már mikulássapiba vannak mindezt december elött...  Rosszul vagyok attól hogy a sok rokon max ilyenkor dob ránk 1 üzenetet, amugy meg egész évben le se tojnak. Rosszul vagyok attól hogy azon a rohadt Facebookon is mindenki tökélynek akar látszani, azon versengenek hogy ki mit kapott ajándékba, pózolnak a hitelre vett LCD TV-vel, és még sorolhatnám... Ne csak karácsonykor szeressük egymást! Aki meg utál, az ne most akarjon nekem jópofizni, vagy szépet tenni, Én nem fogok álarcot viselni. Ha meg párod van az a minimum hogy nem vered/nem csalod meg.
Aki meg egyedül van annak csak kitartást kívánok még erre a másfél napra. Talán úgy könnyebb egy picivel ha dolgozol az ünnep alatt, legalábbis nekem jó hogy dec. 26. este már mennem kell melózni. :) Már évek óta csak a szüleimmel karácsonyoztam, olyan karácsonyom még nem volt amit NORMÁLIS párkapcsolatban töltsek, de olyan sajnos viszont igen, amit már 1 kedves exem tönkretett, de valahogy ez nem is lényeg!!! Mint az előző posztomban írtam jobb hogy egyedül vagyok ilyenkor, minthogy még 1 olyan valakivel legyek eggyütt aki a karácsonyomat teszi tönkre, és idegesítenem kell magam miatta!!! Én igyekszek magamat el/lekötni ilyenkor is! Már amúgyis csömöröm van a Mikulásos filmektől, ugyhogy meg is nézem vmeik kedvenc filmemet, aztán leküldök egy szem altatót, majd az segít :D Legalábbis Nekem... De minimum az hogy nem zargatod a másikat aki épp egyedül van és lehet hogy a legszomorúbb most az olyan kérdésekkel mint pl. "neked mikor lesz már párod?" Meg stb..Én ily szempontból szerencsés vagyok (idézőjelbe vagy nem), mert max a nagyanyám szokott kijönni, a többi rokonhoz meg a 2 ünnep közt van max "szerencsém" De kibirom (vagy melózok) :) Anyámék meg szerencsére sose kérték rajtam számon h miért vagyok szingli. :D Max néha a 7köznapokba zargatnak h kéne valami normális pár nekem... igen a hangszó NORMÁLIS. Ezalatt értem azt hogy van esze, dolgozik, nem csal meg, és nem teszi tönkre a karácsonyomat. :D  De egy pár ismerősöm párkapcsolatát elnézve még jobb is h egyedül vagyok olykor, kevés olyan partnerkapcsolatban élő ismerősöm van, akikre tényleg irigykednék,  de egy némelyik meg mosolyt csalnak az arcomra ha látom őket. :D (pl. korombéli lány, apja korú pasival, esetleg a diplomás akiből többet néznék ki,  a 8 elemit végezett majd kiesik a kapa a szájából bunkóval) :) De a régi mottóm: Inkább legyek egyedül mint 1 rossz kapcsolatban! :)
 Csak az a baj h a karácsony is sok emberben inkább a társas magány szellemét erősíti. Hogy márpedig kötelező otthon a családoddal tölteni. Hogy kötelező a "tökéletes" partnerkapcsolat, ill az hogy hazudjunk a világnak. Ha nem vagy "tökéletes" akkor már lúzer vagy. Lúzer vagy azért mert épp elcseszett a családod, évek óta nincs senkid meg még sorolhatnám. Bár szerintem túl lehet élni, nem szabad komolyan venni az ünnepet.. Igazából már megszoktam, tudok örülni annak h van hol aludnom, van hova mennem melózni (s nem nemszakadok meg hogy ünnepkor is be kell mennem... na sicc). Sose hallgattam nyálas karácsonyi popzenéket, meg a karácsonyi filmek közül is max a Reszkessetek betörök az amit képes vagyok végignézni :D Az legalább tényleg vicces XD Én ugy vélem hogy az embereknek rendet kéne rakni. A fejekben, és egymásban. Pl. kezdeném azzal hogy aki pl. szingli nem számonkérni/hibáztatni amiatt hogy miért nincs párja már évek óta. Max békénhagyni a hülye kérdéseiddel meg a körítési hajlamaiddal. :D Igen, majd akkor a szinglinek is boldog karácsonya lesz.
Másodjára: A csaláldoddal, barátaiddal nem csak karácsonykor törődsz hanem egész évben... Vagy ameddig lehet!
Harmadjára: Tegyél valami jót: Adj vért, esetleg menj el egy ingyenkonyhára ételt osztani hajléktalanoknak, vagy valami klinikára vigyél be édességet. :)
Talán apróságokkal is jobbá tudnánk tenni a világot. Pl. azzal hogy nemcsak karácsonykor jópofizunk egymásnak, és nem azon versengünk mint az USA-ban hogy kinek van minél jobban felcsicsázva égőkkel a lakása. S nem, továbbra sem kivánok senkinek se boldog karácsonyt. Inkább csak annyit hogy ne érjen bánat, vagy másmilyen ronda állat. Vagy olyan karácsonyt, amit, és azokkal amivel/akikkel elképzeli. Ha most nem is, de jövőre legyen olyan, amilyennek szeretné. Akinek nincs munkája, annak kivánom hogy legyen pl.
És ezzel a 2 képemmel búcsúzom mára, csak mert próbáltam azért picit karácsonyi hangulatra hangolni magamat.
 Grafit cicóm furcsállotta ezt a felhajtást:

És ez meg Én volnék, mert MUSZÁJ a fával szelfizni.

A dühös Gyöngyusz :)

majd idén még jövők 1 poszttal a "moments of 2016" posztommal. :)

Merry X-mas

Karácsonyi szösszenet helye. Áhh mindegy... Kezdeném is hogy SEMMI hangulatom a karácsonyhoz... Egyszeren idegesít ez a nagy felhajtás, a giccs, a sok csicsa, a merri kriszmassz akárhova mentem az szólt csak vagy a dzsinglö bellsz már november eleje óta.. Vagy csak Én nem tudom élni már ezt az ünnepet ahogy öregszem... Olyan kis "Grincs" lettem az utóbbi időben, vagy nemtudom :D
A tavalyi karácsonyra pl nemis emlékszek, 24.-e reggel hazaértem a melóból, aztán aludtam, ajándékozás, alvás, csak alvás és 26.-án este meg mehettem vissza melóba :D Igen, mert van aki az ünnepekkor is dolgozik! :) Sokan mondják hogy talán azért rühellem a karácsonyt mert nincs pasim. Meglehet. de! Még MINDIG jobb egyedül lennem , minthogy oan pasim legyen aki tönkrevágja a karácsonyomat... Igen, mert sajnos már nálam erre is volt példa! Amit megigért NEM tartotta be, a telefont se volt képes felvenni 2napon keresztül, Én meg aggódtam, (túlaggódós vagyok), már majdnem a rendőrségre mentem be, hogy mivan ha bajba van, eltünt, stb....... Aztán utólag tudtam meg hogy megcsalt... Szép kis karácsony, nem? Akkor MÉGIS csak jobb hogy egyedül vagyok! Noha igaz ilyenkor szoktunk anyámékkal egymás agyára menni is, de ez hosszú... a rokoni zabálásoktól meg egyenesen rosszul vagyok! Főleg hogy amugy a felém se néznek, nem számithatok egynémelyik rokonra... Meg szerintem azt senki nem gondolja komolyan h karácsonyi vacsin megeszem a halhúst? :D Rühellem a halat! :D Nembsj... Nézzük a dolgok jó oldalát... Legalább alhatok, már megkértem mindenkit hogy hagyjon most békén... Meg van mit ennem, van munkám, van fedél a fejem felett :D Bár ha lehetne az elkövetkezendő 3 napot (estét) végig dolgoznám, legalább kapnám az ünnepi bért :D  Nem az a gondom hogy legyen valakim karácsonykor, mert ennél még jobb az egyedül lét is! Amúgyis kiakaszt már ez a szeretetes baromság, gyerekként még hittem benne ma már nem... Inkább azt várom már hogy elkezdődjön a 2017-es év az új lehetőségekkkel, célokkal, mert ez az idei évem katasztrófa volt,  főleg a vége.... Az a 2 barátom akiben megbiztam tényleg elköltöztek az egyik az ország másik felére a másik meg külföldre.... Hiányoznak, nemtudom még mikor talizom velük :( Rossz hogy itthagytak, de nem.. Nem lehetek irigy, se önző, távol álljon tőllem... Csak hiányoznak... Le akarok ülni velük dumálni, ők megértenek! Igen, élőszóban akarok kommunikálni velük, se nem a Facebookon... Már elegem vaan a Facebookból is... Ott is csak azok irnak rám akik leszarnak, max  pótlékot vagy "barátnőt" keresnek... Vagy ha kell nekik valami, de el lehet felejteni, főleg ha csak ennyire vagyunk "jóban" mint hogy azt kérdezed meg hogy "hogy vagy?" Az ne érdekeljen, főleg ha leszarsz/leszartál évekig :D Vagy ha a saját negativitásodat akarod rám kivetiteni... az ilyenek nem kellenek!!!
És még veszteség is ért, mert 2 hónapja meghalt a psychiaterem, Dr. Trúarc néni (Dr. Benkő Katalin) :( Már erről írtam korábban, csak na... Még mindig fáj, kisért a hiánya... Tavaly mikor megismertem még, ugy megkedveltem h már nemcsak orvosként tekintettem rá, hanem mint 1 2. családtagomra... Neki már azokat is el mertem mondani amiket itthon nem, vagy amiket még annak a 2 barátomnak se tudtam/mertem elmondani... Váhh most is bőgök miatta, pedig tudom h akárhol is van nemszeretné h szomi legyek... Csak rossz, mert nincs aki tanácsot adjon, nincs akitől kérdezzek valami orvostudományos dolgot (mert mióta ott a kórházban melózom érdekel az orvostan :D), nincs akinek a hülyeségek, rossz dolgok mellett a jót is elmondjam... Nemtudom hogy találok e valakit aki ilyen lesz... De lehet hogy inkább nem is lesz soha többet dilidokim... Az összes csak gyógyszerrel tömköd, segiteni egy se segitett rajtam soha, kivéve azt akit elvesztettem, csak kár hogy nem a legviharosab éveimben ismertem meg.... vagy ha találnék is egyet már lehet h ugy megkedvelném h nemcsak mint orvosként tekintenék rá, hanem valami legjobb barátként.... De hát... Nyugodjon békében, remélem már neki 1 szebb karácsonya van, akárhol is van.... Bár inkább már Én karácsonyozhatnék ott ahol ő van most... Legalább akkor még csinálhatná azt ami őt boldoggá tette, a betegei!!!
K.rva nagy 2ség van bennem... Olykor szeretném ha lenne egy olyan személy aki korban hozzám illik, de kicsivel érettebb a gondolkodásmódja mint a korosztályomé, átérzi a gondjaimat, aki mellettem van... Legyen az barát, társ... akivel élőszóban tudok beszélni, nem azon a pudvás Facebookon csak...röhögni, vagy kisirni magamat neki. Aki nem fikáz, hanem ha tanácsot kérek segít. Aki őszinte, s nem a hátam mögött röhög ki, de elöttem meg a szépet teszi csak... Aki elfogad a hibáimmal 1ütt... Aki ha épp fáj a fejem éjszaka belóg a melóhelyemre és hoz 1 kis fájdalomcsilit ha kell :D Akivel kiülhetek a Tisza partra ŐSZINTÉN megbeszélni mindent... Aki nem fikáz, nem kér számon a multom, viselt dolgaim miatt, hanem elfogad...De ugyanakkor félek is, ha találok is ilyen személyt hogy mivan ha elhagy/elveszitem/elköltözik... Félek... Félek kötődni legyen az partnerkapcsolat, barát, akármi... Mert amikor már a legbiztosabban ültem a nyeregben, mindig akkor lépett le mindenki... És jelenleg meg már úgy vagyok vele, hogy megszoktam az egyedüllétet, beszélgetni se szoktam nagyon senkivel sem... vagy ha mégis csak a legsemlegesebb dolgokról, amire úgy gondolom hogy jó ez, elég ez, és nem is kötődök hozzájuk. De igazándiból már Én se tudom mi volna a jó.  De tudom hogy a társas magány a legszarabb, amikor "rossz társaságban" van az ember, na annál még az egyedüllét is jobb... Bár tudom hogy karikor még nehezebben viseli az ember az egyedüllétet, de ha pl. alkoholista/idegbeteg családja/szülei vannak, vagy erőszakosak, na az mégszarabb... Nemis tudom nekem mi volna a jó... Ajándék ötletem se volt idén, ami kell úgyis megveszem,, vagy azért mert mindenem megvan :D Ráhangolódásként (legalább h 1 kicsit ráállitsam magam az ünnepre) megnézem a Reszkessetek betörők c filmet, az egy alapmű volt a gyerekkoromból... :D Emlékszek 8 évesen Kevinbe voltam szerelmes, ill olyan akartam lenni mint ő csak lányba :D Na, akkor egész jó karácsonyaim voltak, bár gyerekként inkább érdekes volt az egész... pedig nem vagyok vallásos sem, a vallás az ami 1 külön posztot érdemelne, na majd 1x, bár aki nem vallásos az is állít karácsonyfát, ajándékoz, stb... Ez  felhajtás ami zavar, meg ez a szeretet-család marhasága... Amúgy kivonnám magamat az egészből, átaludnám aaz elkövetkezendő hetet, és "átrepülnék" 2017-be, mennyivel jobb volna... Najó, a szilveszter még egész jó szokott lenni, az uccsó 2 szilveszterem házipartiban volt, és egész jól sikerült... Inkább csak az az erőltetett jókedv, meg a "kötelező" bulizás ami szokás ilyenkor az idegesítő... Bár idén már +van h hova megyek, mit csinálok Szilveszterkor, franc fog a 4 fal között rohadni!4 de egy biztos már hogy nem diszkóba megyek, Isten ments!!! A házibuli a jó választás, csak ahol a tavaly, tavalyelötti szilveszter volt az most stornózva lett, besokallt a házigazda nagyanyja... Pedig dejó is volt!!!  Idén Rock Klubbaa megyek, remélem hogy jó lesz idén is! :) Ha más nem, a szilveszterem legyen már jó, légyszi, légyszi.... Aztán meg kezdődjön a 2017es év... Bár nekem olyan ciklusokban változott az évem, elég éles határvonalakkal.... A 2014-es évem az szar volt, a 2015-ös év az minden téren az enyém volt, igaz elég szarul indult, a munkanélküliség miatt, meg fel kellett nőnnöm...  az idei meg jól indult, de az elmult 3-4 hónap belölle elég szar volt....De mindig valami szar után jött a jó, vagy fordítva... Én remélem hogy a 2017es évem is ugyanolyan jó lesz, mint a 2015ös év... :) Nade a "moments of 2016" posztommal majd jelentkezek még (remélem) a 2 ünnep között.
Addig is:
Boldog, METÁLBAN, és ALVÁSBAN gazdag karácsonyt minden örök lázadónak! (csak hogy ne a közhelyes boldog karácsonyt írjam)

 

És végül egy szám, ami könnyeket csal a szemembe (akkor még voltak jó zenék Magyarországon):

Piramis-Kívánj igazi ünnepet... Meghallgatni meg KÖTELEZŐ! Mert kívánj a szónak nyílt utat......

Boldog Mikulást!

Remélem már nálatok is járt a Mikulás!
Mert nálam is:

 

Az egyik anyumék "Télapója" volt a másik meg céges :D el vagyok látva most :)

Ez meg itt a "Halálmadár" Télanyóként:

Panic!

Kb így érzem magam:

Dr. Trúarc! Akárhol is vagy, egy másik dimenzióban, de remélem látod/olvasod ezt. És küldesz egy adag lelkierőt. Bár inkább cserélnék most veled, és gyógyíthatnád a (többi) betegedet, Én meg akarok halni!  Szét fogok esni. De remélem, ha szétesek összeszedem magamat,  újra összeállok, leporolom magamat és folytatom. Mint mindíg.
Amit tervezek nem akar összejönni. Ebből baj lesz. Nagy. Érzem. Ugyanaz lesz mint 2 éve, szerintem, amikor majnem a mentő vitt el, csak akkor közmunkás voltam.
 Nemcsak ebből, hanem hogy folyamat kisért a mult, minden, és akármit is teszek nem jó. Nincs már semmihez se erőm. Otthon is gázok vannak, nemtudom még meddig bírjuk. Én próbálok "pozitiv" lenni, de nem megy, de tudom lehetne szarabb is. Mindig így próbálok hozzá állni.
Lehetett volna szarabb 6 éve is. Kishiján mulott akkor hogy most Én ide ne írjak semmit. Most már JOBB mint akkor és jobb is lesz. Talán.... Egyszer már leépítettem, de ma újra kisértett. Most már elég volt. Végeztem. Végleg. Kitalálhatod egy "kedves" exről is van szó. Aki kihasználta akkor a magányomat, az érzéseimet. És akinek utánna fontosabb volt a liberális kurvája, és annak a 2 gyereke, aki még pluszba nem is exemtől van. Nem tudtam akkor feldolgozni hogy VÉGE. évek munkája volt h továbblépjek.Főleg hogy még sokszor hivogatott, meg taliztunk is. Talán mégse boldog azzal a nővel. Ha Én választhatnék és pasi lennék magamat választottam volna, hogy magamból induljak ki. Sokkal jobban járt volna velem CF-csajjal (CF=Children Free: tudatosan gyerektelen, majd erről tervezek posztot írni.), mint azzal a 2 gyerekes munkanélküli anyával. Meg Én különleges vagyok, más mint a többi nő, nem átlagos! Exem akkor volt 23 én meg 21. a csaj meg 25 évesen 2 gyerekkel, ami elég gáz sztem főleg h munkája se volt, meg az exem előti pasitól volt a gyerek, aki még drogozott is xD De nemgáz, nem mindenkinek lehet arra igénye, amien Én vagyok! csak na nekem nem abból áll az életem h feszt mossak, főzzek, stb, engem az elvontabb dolgok foglalkoztatnak mint a hétköznapi témák, ill. az ezeken túlmutató dolgok, mint pl hogy mi volt a buliban, a Józsibával a tanyán, meg a többi. nemgáz, nemlehetünk egyformák! Nem is az volt itt a gáz... Hanem.
Én tanultam, de még azis kudarc volt. Kishiján öngyilkos lettem, nem birtam el, nem birtam elviselni hogy ő miért jobb mint Én, ill. hogy nem sikerült akkor az évem, pedig de akartam, de akartam azt a szakmát.. na ő meg akkor is szart a fejemre, elvileg még eggyutt voltunk, még egy bíztatást sem küldött nekem, hanem nem keresett! Persze ezeket MINDENKI számon kérte rajtam......... Bár néha elgondolkodok hogy miért is csinálom most, miért is melózok, miért is lettem klencsés, miért sportolok, miért hagytam magam mögött a zűrös piálós életemet, miért is gondolkodok úgy hogy nem szülök soha, egynek se. Nembaj, a legutolsó kérdésem válaszát már megtudtam, elég régen már tiniként. A jó dolgokat meg Senki nem értékeli. Senki. Soha nem is leszek úgy jó másnak ahogy vagyok. Sőt SENKINEK SEM . Nemértem a mai korombeli palik többségének miért jobb az a nő, akinek a mástól született gyerekét kell eltartani? Ezt látom, tapasztalom.
Pedig a tavalyi évem az azzal telt el hogy lecseréltem az elavult Gyöngyi 1-et a korszerű Gyöngyi 2-re. Szószerint. Amolyan "Gyöngyusz-Újratöltve". Fel kellett nőnöm. Leépitettem azokat a kapcsolataimat amik már nem szolgáltak. Előnyösebb külsőre váltottam, kicsit felujitva de visszahoztam a régi öltözködési stílusomat. Sokkal jobban érzem magamat így, mindezmellett még jött a k.lencse is :) Dolgozó nő lettem, végre, és nem a közmunkából, meg az FHT-ból állt az életem. Tény h diplomám már nem lesz az életben, arra már képtelen vagyok, és alkalmatlan.
Nembaj most kiorditottam Magamból mindent. Mikor láttam ma h keresett, nem birtam tovább, "aminek ki kell jönnie, hadd jöjjön, mert ha nem kihányom" alapon  viszahívtam és megmondtam neki h felesleges, nem akarok vele beszélni, elvagyok. Ne keressen mert nagy baj lesz belölle, ha kell Én lementem a hiváslistáját, vele minden betűjével/számával és elküldöm a nőcskéjének, max borítom a bilit ujra, mint ahogy tettem 2011-ben, mikor taliztam a nőjével, csak ex meg nemakarta (vajon miért?) Nemérdekel hogy az ország másik felén vannak! Hah, inkább Ő legyen ott, mint az a 2 barátom aki hiányzik!  Csak azért tettem akkor azt is hogy ÉREZZE amit Én éreztem. Ha már játékszere voltam, hadd legyen belöle játékszer alapon. :D(tipical scorpio mentality) Jött a düh, a fusztráció, az agressziv gondolatok, és nem bírtam tovább. Most ugyanezt éreztem, csak egycer már élőbe elküldtem melegebb éghajlatra, még jó h gyülölöm a telefont, de más választás nem vlt mst.
Megkértem Őt hogy másszon ki az elmémből, a gondolataimból és NE mérgezze a jelenemet. Mérgezte eleget! Már nem tudta játszani a játékát. Ezért nem volt talán olyan J.-vel a kapcsolat, noha ő segitett kicsit továbblépni. Szerettem Én J.-t is, de olyan tisztán és őszintén, szépen, mint ahogy 6 éve A.-t már nem fogok senkit. Soha. Még féltem, neki is megnyilni, féltem attól is hogy.... Pedig már 21 éves voltam, csak a sok sulis szar és az ekcémám miatt csúnyának tartottam magam, tényleg attól féltem h ő is undorodni fog tőllem... Magányos voltam és szeretethiányos. Ő meg ezt kihasználta. Mondjuk AZT nem bántam meg, nincs nekem azzal bajom. Sőt... Csak nem igy képzeltem el az 1.-t, ennél egy ilyen kapcsolatnál, ahol meghülyítenek, aztán lelépnek, de még azt is semmibe veszi h a lány mit szeretne, meg kihasználja h nincs tapasztalata. pedig nem voltak nagy elvárásaim...még egy 1cakás is jobb, ahol le van tisztázva ki meddig mehet el, és nem hülyítik egymást, meg egyedül van mind2 fél amúgy... J.-vel pl. épp igy indult a kapcsolat némi ismeretség után, és még mindig jobb mintha hülyített volna 2 hónapig! Váááhh.. Szeretnék már rajta tul lépni... Csak nem tudom minek kell felkavarni bennem ezt folyamat? Túlérzékeny vagyok, teli dühhel, indulatokkal, SZAR gondolotakkal, non-stop! De tényleg... Akit egy kicsit is érdekel az "elmebetegségem" az nézzen már utána hogy mit lehet mondani, csinálni egy borderline-nak/depressziósnak, mert elég egy meggondolatlan szó, tett, és máris olyanokat kezdek el csinálni, amiket nem kéne! tettem azt akkor majnem most is! Haragszok rá évek multán nem is amiatt h elhagyott, lehet h tényleg nem passzoltunk, nemtudom! hanem amiatt, mert nem volt korrekt, nem  állt mellettem, mikor kellett volna és ráadásul még a titkaimat is elmondta a másik csajnak (tudom, mert visszamondta amikor taliztam vele, h bilit borítsak), Én meg megnyíltam neki! szánalmas az is h a külvilágnak a "tökéletes pótapuka" szerepet mutatja, közbe meg ha én leírnám hányszor keresett :D xD Szerencsétlen csajnak ink a gyerekeit sajnálom, nem elég h megszülettek (abortuszal jobban jart vna, főleg h 19 volt munkája se volt ezt ő modta), hogy így kell felnőniük, hogy azt se tudja ki az igazi apja, ha már talált egy balekot aki eltartja, csak mert ő főz/mos rá, közbe tanulni se tanul a hibájából. :D az ienek gyerekei végzik általában a psychón :D Ennél meg jobb szerintem az abi is. megvan a maga "szépsége" , mint az hogy olyan körülményekbe szüljön valaki amibe nem kéne! De az abortuszrol majd máskor.
De nem baj ezt csak ugy speciálba Neked drága A.! (nyugodtan meg lehet neki mutatni, nemfog érdekelni)

Remélem hamarosan neked is eljön, és végignézhetem röhögve popcornnal, borral a kezembe!

Na de lényeg... Óriási 2ség van bennem.. Egyszer rossznak, tehetetlennek érzem Magamat, meg csúnyának... Máskor meg különlegesnek, és váááá.... nem is tudom mit kéne írni. telórol nehéz, a laptop meg döglődik. vihetem szervízbe is. te jóég. Milyen jó lenne ha az emberi kapcsolatokat is szervízbe lehetne vinni. Ott megjavítanák, leformáznák, ujraprogramoznák őket, és újra jó lenne. Az a szar hogy oan világot élünk  Van rendes, jóérzésű,hűséges ember elvekkel (ma baleknak hívják), meg vannak az ezek...Aki azért "balek" a mai világban, mert a kötődés és a stablitás nem sok embernek hiányzik, csak ki akarják élni a mocskos vágyikat meg tárgyiasítják a másikat, kínézetre ítélnek, nincs igényük arra, ami több lenne. Aki meg szeretetet, kötődést, szellemileg is partnert akar magának, azt csak kiröhögöik, kiközösítik, mintha holmi szerencsétlen nyomorék lenne. Tapasztalat... Csak tudnám mi a f.ért kavar fel még mindig? Miért érzem a haragot/dühöt/csalódottságot ilyenkor? Miért? mintha tönkrementem volna már érzelmileg. Nemtudok, de nemis akarok már kötődni senkihez. nem megy. De bántani se akarok mást. Talán nekem jó a szingliség, vagy már nemtom, megszoktam.Ahogy egy ismerős csaj mondta: Majd megtalál a te Neod is xD Öhm. Kacc-kacc. Olyan nincs, max a filmekben :D meg úgyérzem jobb egyedül, mint egy tökéletesnek álcázott, de szar kapcsolatban!
Úgyérzem J.t is bántottam, aki nem érdemelte ezt meg! Vele is sok idő vlt mire kiépült a bizalom. Nem ment. Bár mi korrektek voltunk, mindig megbexéltünk mindent vele nem megcsalás/veszekedés miatt lett vége! De! Neki kívánok munkahelyet, meg majd egy jobb barátnőt mint Én.
Én. Én csak egy valamit akarok: VALAKI MENTSEN MEG! Mentsen meg önmagamtól. Mert ha nem itt fogom megint végezni:

Most h leírtam máris jobban érzem Magamat. Nemtehetek róla, nekem az írás a psychiaterem ;D és most még a Frontin is vígasztalgat, altatóm 1 db se  :'(