Moments of 2016

Na sziasztok! Ez már a 2016os év uccsó posztja. Ismét eltelt 1 év, és már azt várom hogy vége legyen... Igen... 2016 menj már!!! Talán jogosan de kijelenthetem hogy ez az év a veszteségek éve volt. Sok híresség is elhunyt idén, az olyan tehetségekre gondolok mint pl. George Michael, illetve Carrie Fisher aki a 2. kedvenc Sci-fi filmemben Leila hercegnőt játszotta (gyengébbek kedvéért írom) , és igen az Ő karaktrere volt a 2. kedvenc sci-fi hősnőm (Matrix Trinity-je után :)). De hogy még ez se legyen elég... Megtudtam karácsony után 1 nappal hogy a biológiai értelemben vett anyai nagyanyám is meghalt. Úgy értem ezt hogy bilógiai hogy nem foglalkozott velünk, nem érdekelte hogy mi van a lányával, és az unokáival, de erről nem akarok többet írni. Én úgy 7 éve láttam/beszéltem vele utoljára.... Rákos volt Ő is egyébként, mint a kedvenc dokim. Neki torok és áttétes mellrákja volt, és hiába operálták meg nem lehetett megmenteni! Úgyhogy a kis szilikonos picsák is elhuzhatnak a ....ba, nemhogy MEGBECSÜLNÉK azt hogy egészségesek, ahelyett h kirakatják magukat, csak hogy megfeleljenek egy ideálnak.... Inkább dilidoki kéne nekik, mint plasztikai sebész. :D  Mint embert sajnálom, mert szenvedett, de nem állt hozzám közel, valahahogy nem tudtam átélni azt a szomorúságot mint amikor az orvosom meghalt.... Lehet szemétnek tartani, nem érdekel... Nem vagyunk 1formák, ugy ahogy az emberi kapcsolatok sem! Sokszor van hogy egy ismerős, vagy akár egy orvos közelebb áll hozzánk mint 1 rokon.
Na de lássuk... Én valahogy sokat nem vártam a 2016-tól, de ehhez képest a 2015ös évem volt a legjobb, bár majdnem tragédiával indult a részemről, de jól döntöttem akkor hogy az életet választottam... Már a végrendeletemet, utolsó kéréseimet írtam volna, végül elkezdtem leírni hogy mit szeretnék majd elérni... Sikerült! .... Akkor amit akartam MINDEN összejött, az álmaim valósultak meg, illetve az elavult Gyöngyi 1-et, lecseréltem, korszerűsitettem, és visszatért helyébe a "Gyöngyusz 2" verziója. :D Talán hülyén fogalmazok, de fel kellett hogy nőjjek, röviden...  Ez volt a 2015, tavaly ilyenkor egy igen jó évet zártam le. :D
Most már 2016 van.
Aránylag nyugisan indult az új évem, sok mindenre nem emlékszek :D Talán mert folyamat aludtam és melóztam. :D ja de. celebkedtem a helyi Délmagyarnak, arcomat, nevemet felvállalva az iskolai zaklatásokról volt szó. tabukat döntögető írásra sikerült.
Március, március... Ja igen. Az 1. éves jubulilásomat töltöttem a munkahelyemenen, ami nállam már nagy szó volt ahhoz képest hogy mindenhonnan leléptem, vagy félbehagytam. :) Elképesztő nem? Főleg ha az ember örök éjszakás. :) Hatalmas adag motiváció van bennem az biztos! Remélem jövő márciusban már a 2. évemet fogom ott ünnepelni, csak kár hogy egy ember már nem tud részt venni az ünneplésben. :(
Illetve még egy jó barátnőm is elköltözött, úgy gondolta h jobb élete lesz kint , vagy az ország másik végébe. Legyen szerencséje, csak rossz h azóta se láttam, csak azon a rohadt Fb-n dumálunk, pedig mit nem adnék azért h leülhessek vele dumálni... 
Április: Sokat melóztam, de a kimerültségtől majdnem összeestem már, valahogy már +látszott a szervezetemen a sok éjszakázás...  A sok feszültséget általában piálással vezettem le, illetve társaságra vágytam... a sok egyedüllét után. Noha igaz ők inkább haverok, rájöttem hogy nemtudom elmélyíteni már a kapcsolataimat.
Május:Végül a sok meló, kimerültség után járt nekem 1 hét szabi :) Pedig a szakorvosom már el akart zavarni táppénzre, mondván hogy pihenjek 1 kicsit, függetlenül attól h szeretem a munkámat meg éjszakázni.Anyum balesetet szenvedett a lábával, inszallagszakadása volt, ill porcleválása is. :( Szerencsére nagyobb baj nem lett, 1 hónapot táppénzen volt, de +kell operálni! :/
Június: Sikeres ővvizsgát raktam, mert továbbra is karatézok, csak hát mint mindenbe, ebbe is voltak nehézségek. De igyekszek, és 1 lépéssel közelebb kerültem a fekete ővhez, de ez nem lóverseny!!! (most narancssárga kék csíkos ővem van). 2016 június 27.-én taliztam utoljára a dokimmal (pszichiáter-neurológus), Dr. Trúarc nénivel,(Dr. Benkő Katalin), akit még tavaly a munkahelyemen ismertem meg, és a szakorvosom lett. Gratulált ő is az ővvizsgámhoz, és megbeszéltük h augusztusban talizunk, mert ő is , én is szabira/nyaralni megyünk. Igen ám... De... A Dr. nő beteg lett....
Július: Valahogy minden megváltozott nálam. Vagy ekkortól de elkezdődött nálam valami, amit nemtudok megmagyarázni. Fokozatosan de elkezdtem leépiteni az emberi kapcsolataimat, Főleg azokkal akikkel 1 faluban élünk. Úgy éreztem 1 korábbi konfliktus miatt, mintha összeesküvést terveznének ellenem az emberek. Nem tudok, és nem is akarok részt venni az emberei kapcsolatokban és azok építésében. Illetve bárki, aki rossz hatással volt rám, vagy elkezdett kritikával illetni, azonnal kitöröltem, kitiltottam a Facemról... Aki meg köztük van, érintett, gondolkozzon el magán 1 kicsit. Vagy épp magamtól akartam megóvni másokat. A mai napig építgetem le a kapcsolataimat, mert legtöbbnek értelme sincs. Gondolok Én itt a kisfiúkra, akik max pótlékot láttak bennem, amugy meg leszartak. :D A viselkedésem is megváltozott, több emberrel összevesztem. Vagy ők velem.
Csak hogy még jót is írjak: Nyaralni voltunk. Igaz szüleimmel, tudom h ciki, de nemérdekel... :D Horváto.-ban jártunk, ill. Balatonon. :) Jó volt, bár éreztem hogy másra van már szükségem mint a családi nyaralás.
Augusztus: Mennem kellett volna Dr. Trúarc nénihez, de nem tudtam mert közölték h betegeskedik, és h 2 hónapig nem lesz. Agyrém, mert a saját viselkedésemmel nem tudtam mit kezdeni már, otthon is több volt a veszekedés, és még annál is több emberrel összevesztünk, általában valami irreálisnak vélt kritikára haraptam. Elvileg Én voltam a "kezelhetetlen" közben nem. :D Nehezen, de eltelt a hónap.
Szeptember: Augusztus folytatása....
Október: Megtudtam milyen az amikor az embernek milyen ha egyszerre jó, és szomorú is a szülinapja. De inkább szomorú volt, mert meghalt Dr. Truearc néni. :( Bár attól el tudtam vonatkoztatni már hogy szülinapom napján halt meg, hanem 1 nappal elötte, csak a többiek meg én is akkor tudtam meg. :( Hasnyálmirigy daganat. Nyugodjon békében a főorvosnő, de remélem hogy tudja hogy hiányzik. Bár aztmondták h várható volt, de Én meg sokáig a betegségét se tudtam.  Az meg végképp felfoghatatlan volt h mikor utoljára voltam nála semmi baja nem volt, jól nézett ki, ahogy 1 átlag 70 évesnek kell. Talán ez az Én "szomorú" szülinapom is azt jelenti hogy felnőttem, mert aznap nem a bulizgatás volt a célom. De mióta a Dr. nő elment azóta se jártam másik pschiaternél, ő már nem csak 1 orvos volt nekem, hanem egy kolléga, egy barát, bárki, akiben már jobban megbiztam, mint akármeik "barátban". Neki ha kritikája volt, akár a munkámra, akár rám, érdekes ő meg tudta úgy fogalmazni h ne sértsen meg, hanem ugy hogy tényleg segitsen.... Ő más volt, mint a többi dilidoki, akik tiniként szart se segitettek! Nem tudom hogy lesz e valaki akiben így meg fogok bizni mint Ő benne.... Neki csak 1 hibája volt, hogy miért is nem tiniként ismertem meg! (gyerek-felnőtt pszichiáter, neurológus volt Ő)
November: Gyász, gyász de tovább kellett lépnem, de legalább meg tudtunk a Dr.omról emlékezni... És egyre szarabb h otthon a 4 fal közt vagyok folyamat, kutya nem szól hozzám (max azok akik irritálnak a semmis szarjaikkal, meg a "Hogy vagy?" féle jelentéktelen kérdéssel)Újabb embereket épitettem lefelé, többek közt A. exemet, (akit már korábban leépitettem, és üzenem hogy ha jót akar magának, meg a kapcsolatának akkor NE is próbáljon többé keresni)
December. az októberi után az ujabb halál hír, a nagyanyám halála.
Röviden, tömören ez volt a 2016os évem. Egyszerre volt jó, szar is. De inkább rossz dolgok történtek, s ezt másoktól is hallom... Bár Én örülök a jó dolgoknak is, de elég sok rossz történt. Vagy inkább rájöttem dolgokra? nemtudom. Picit "embergyülölőbb" is lettem. Talán nem az embereket utálom, hanem a tulajdonságaikat. A jópofizást, vagy amikor van képe valakinek megkérdezni hogy "hogy vagy?" közbbe tudom hogy utál engem, a hátam mögött röhög ki, vagy hord le minden szarházinak... vagy jópofizik amire símán rájövök. :) Különösen vonatkozik ez azokra akikkel kénytelenek vagyunk itt ebben a pudvás faluban 1 levegőt szívni... Bár remélem már nem sokáig! Le akartam építeni magam körül az embereket. Nemtudom már aztsem eldöntani hogy kibe bízhatok meg, ki az aki tényleg barát, vagy hogy ki szeret 1általán....  Változtam, tudatosan. Már nemis akarok részt venni az emberi kapcsolatokban, rájöttem ha érzelmileg nihilista vagyok az a jó, mert akkor nem esek pofára. Partnerkapcsolatom, azaz "pasim" idén se volt. Nemis foglalkoztam ezzel. :D Sokat melóztam, olykor eljárkáltam, de az ismerkedés már nem megy. Se neten, se élőben. persze, biztos másképp lehetett volna, ha szóba állok a legelső hülyével aki szembejön velem a sarkon, vagy rám ír a neten. de nem, Én nem vagyok ilyen. Szerencsére. Pontrt ez a baj egy néhány nővel körülöttem, hogy már a legutolsó semmirekellő pasival is összeállnak, csak mert  önállótlanok meg nyavajognak hogy "ők nem birják az egyedüllétet", hát akkor elárulom kedveskéim, hogy sokat lesztek még az életben egyedül, sőt EGYEDÜL is fogtok meghalni..... , aztán meg csodálkoznak ha veri/csalja őket a párjuk. Nekem elég volt már a rossz tapasztalat, nem kerestem, tudatosan, olykor volt h kaptam leveleket a Facebookon, meg megnéztek. De több nem. Én elég jó nőnek tartom Magamat, és ezt ne más döntse már el hogy mennyire vagyok "baszható" csak mert nem állok le mindenféle hülyével. :D Szerintem ez jövőre se lesz másképp, a mottóm: Inkább jobb egyedül mint 1 rossz kapcsolatban! Mint írtam érzelmileg nihilista vagyok, mert jobb ez így minthogy hülyitsenek pár hétig, lehazudják nekem a csillagokat, minthogy egy csalódás után továbblépjek, ami nekem nehéz. :D Ugyhogy maradok 2017-ben is szingli!
Igazából én nem partnerkapcsolatra vagyok, hanem arra hogy legyen mellettem 1-2 IGAZI barát. Hogy akikkel nemcsak a Facebookon beszéljek, hanem az életben is! akikkel meg tudom osztani az ügyes bajos dolgomat, eggyütt mehetünk el szórakozni...  csak marha bizalmatlan vagyok, meg  nem merek már megnyilni senkinek se, meg úgyérzem hogy semmi értelme, csak átbasznak,  mert csak utálni fognak, akiket meg tényleg szeretek azokat meg elveszi tőllem a sors... :'( Főleg a saját meg a nállam fiatalabb korosztály előtt lettem ilyen... Vagy csak nekem vannak nagy elvárásaim?
 Nemtudom már mi lenne a jó... Egy időben nagyon akartam barátokat, ma meg már egyszerűen ez nem megy... Lassan már a PET palackok is tartósabbak mint az emberi kapcsolatok. egy dolog a biztos az életben, mégpedig a HALÁL. ha már 2016ban megkaptam ezektől a semmirekellő falusi emberektől hogy halálmadár vagyok a fekete cuccaimmal, akkor üzenném hogy a halállal igenis kell foglalkozni, és igenis kell "halálmadárkodni". csak hogy nehogy majd ha kicsi gyermeketek lesz, majd ő nyit rá az elhunyt rokonotokra. :) majd akkor is Én leszek "halálmadár"? :) na jó ez kissé erős lett, de szeretem olykor drasztikusan rávilágítani a dolgokra, ha már azon vagytok kikadva hogy télen főleg feketébe járok, pedg már 2016-ot (lassan 2017et) írunk, nem tudom miért gond ez. De nem baj, hazudjatok csak, meg éljetek csak a rózsaszín kis álomvilágotokban. :D Bár egy két ember még egy AIDS-nál is rosszabb betegségben szenved.
ami meg jó hír hogy amellett hogy már 1 évet jubiláltam a melóhelyen, még mindig meg  van. És meg lesz a 2. évem is. Nem tervezek munkahelyváltást. Sőt már arról is letettem hogy külföldre menjek melózni. ott se jobb, ott is ugyanúgy dolgozni kell, számlákat befizetni, és boldogulnod egy idegen országban. Ott is el tudom b.ni a pénzt, mint itthon. :D Meg úgy vagyok vele h jó nekem ez az állandó éjjelezés. Max olykor előkerül 1-1 db altató is, ha már nem megy az alvás. De még inkább ez minthogy visszajöjjek ide a korlátolt emberek közé közmunkázni, meg az utcát eperni minusz 2 fokban, havi 50 rugóért. Meg valahol nekem kell is az éjjelezés, mert igényeim azok vannak azért, főleg hogy 2017ben el is akarok innét költözni. meg az már nem menne nekem hogy emberekkel, vagy emberek közt melózzak, inkább egyedül szeretek dolgozni, ezt is ki tudtam tapasztalni. az pl. a jó hogy hallgathatok éjszaka zenét, ha sírni kell kibőgöm magamat valahol, vagy a saját vicceimen röhögök, aztán közbe melózok, a saját tempómban tudok melózni, nem lihegnek a képembe, nicsennek konfliktusok a munkatársakkal, max 10 perceket beszélünk naponta, és ez elég, bár elvagyok velük, nem utálnak.. :) ez a hely már mesélni tudna, ahol vagyok. Bár érzelmileg kötődök is ehhez a helyhez. Az meg nemérdekel ha valaki szerint gáz hogy takaríító vagyok, Én szeretem csinálni ez a lényeg, meg el tudja terelni a szar gondolataimat napi 8 órára :D
sport/karate: poénnak indult 2015-ban, de 2016ban már eljutottam 9. kyuig (narancssárga kék csíkos őv). Szeretem csinálni továbbra is, bár még szerencsére nem volt olyan h életben kellett volna felhasználni. Bár vannak nehézségek olykor, de tul jutok rajta. remélem 2017ben már kék ővre mehetek vizsgázni!
Nos hát ez volt 2016. eléggé depressziós egy év volt, nem csak én írom ezt le. De a jó dolgokkal is foglalkoztam eleget, bár igaz sok posztomat még amiket terveztem nem volt idő ide leírni sokszor. bár további terveim vannak még ezzel a bloggal, foytatom 2017ben! Terveim vannak, a 2017es évre. Fogadalmaim nincsennek, nem fogadkozok,úgyse tartom be! a terv az más.
Hogy miket is tervezek 2017-re? Lássuk:
-kék őves vizsgát tenni.
-Elköltözni otthonról.
- Még több alvás.
-Megtartani a munkahelyemet, esrtleg valami másodállást szerezni melléje.
-Modellkedni hobbiszinten. Nemérdekel ha valakinek nem tetszik, de akkor is ki akarom próbálni.
-Szinglinek maradni.
Továbbá: 2017ben meg Senki nem mondhatja meg, hogy mit kellene tennem Magammal, és az életemmel! ez a sok haláleset ami volt, ráébreszett arra hogy 1 életem van, amit Én úgy akarok élni hogy az NEKEM jó legyen, tetszen, és ne másnak. Sajnálom ha valakinek nem vagyok eléggé jó, vagy nemtudok megfelelni a kibaszott elvárásainak. De őszintén? nem is akarok. Nem akartam, és akarok sose egy ideológiának, vallásnak vagy akárminek megfelelni. Csak MAGAMNAK akarok megfelelni, mind kinézetileg, mind egyéniségileg. Ehhez az elvhez a halálomig hű is maradok. Rájöttem arra is hogy sokszor akartam másoknak megfelelni, sokszor csalódtam, bólogattam úgy h nem kellett volna. Ha valakinek kellett valami ugrottam, mondván majd visszakapom a jót. Nem így van! Rájöttem hogy azt az erőt, időt amit másokra pocsékoltam, a saját önmagam menedzselésére is fordíthatnám. Nos, ez így lesz mostantól.
A szilvesztert meg a Szegedi Rock klubba töltöm, haverokkal, ismerősökkel, családias légkörben, Isten ments a diszkóktól, főleg ilyenkor! és végül: 2016! Menj most már és baszódj meg (nemtudok ennél szebben fogalmazni)