Fizikai fájdalmam van a magánytól. Egyedül vagyok. Egyedül is akarok maradni. És nem kell senki. Van ennél rosszabb? Élni akarok, élményeket akarok, nevetni, érezni akarok, akarom h szeressenek, én is akarok szeretni, meg bízni. "Mert beteg a lélek, a szeretet az étek…"
A bezártságról nem is beszélve.... A monotonitás a közmunkán, a kötözködő alkoholisták, meg hogy a közmunka miatt esek el az álláslehetőségektől...
Holnap mehetek is vissza már.... Alig várom, hogy leteljen ez a 9 nap....Most már ki kell bírnom, össze kell szorítanom a fogaimat... A sok stressz, idegeskedés, a közmunka, családi baromságok meg a szakítás miatt már fogytam is 3 kilót....
Anyával beszéltük, ha vége ennek az egésznek elmegyek orvoshoz... Meg gőzerővel keresem a munkát, ha meg nem találok, gondoskodok róla, hogy ne ebbe a faluban kelljen legközelebb közmunkáznom, utálom az egészet már ugy ahogy van.........
Tudom h minden egyes nappal majd jobb lesz......... Igen, ez egy depresszív poszt, depressziós is vagyok... De felállok, nem sajnáltatom magam, majd elmulik!!!
