Moments of 2015

Itt az ideje hogy firkantsak, ha már egész évbe alig tettem.... De nem volt rá se idő meg kedv sem... :) De jobb is talán. De azért összedobnék itt egy összegző posztocskát, ha már év vége van csak stílusossan.


Eléggé szarul indult 2015 januárjában az Új Évem, miután tavaly decemberben megszereztem a 2. szakmámat, mivel munkanélküli voltam, és teljesen magam alá estem, depressziós is lettem ezmiatt, utcára se szivesen mentem ki, nemakartam hogy lássák rajtam h napokat, órákat fetrengtem sírógörcsökbe, szarul aludtam, kilátástalannak tartottam az életemet stb....Anyáék már kb ott tartottak h bevisznek a pszichiátriára emiatt..BÁRMIT megtettem nem volt munkám, rengeteg helyen átvertek melóval, vagy vissza se hivtak , de közbe hallgattam a "csak annak nincs munkája aki nem akar dolgozni" féle szöveget, persze pont olyanoktól akiknek a helyében inkább csendbe maradnék!!! (pl. a szőröstalpú tanulatlan román, akinek llövése sincs a magyar munkaügyről és hogy milyen helyzetbe van az ország ily téren vagy egy friss pályakezdő, de még a saját hazájába se kell senkinek dolgozni, de itt meg elveszi a magyarok munkáját, 3adannyi pénzért!)
Vagy épp az ingyenes próbanapnál akadtam el... De a legdurvább storym ami megesett velem az álláskeresésem alatt az egy krapek volt akivel pultos munkát beszéltünk meg, találkoztunk és ott derült ki hogy "olyan munka" lett volna az... menekülőre fogtam, és ugy voltam vele hogy inkább kukázok... Egy volt osztálytársnőmtől is megkaptam hogy menjek bele abba hogy "az" legyek ő is próbálta már meg hogy milyen gáz h 25 évesen anyámékkal élek se pasi semmi... Neki is beintettem és megkaptam hogy gyáva vagyok... akkor az vagyok, inkább BÁTOR hogy a kétségbeesésembe mégse mentem bele ilyesmikbe.
Aztán egyre szarabbul voltam a pénztelenség meg a sok igérgetés miatt, eszembe jutott hogy öngyilkos leszek. Próbálkoztam is vele gyógyszerezés formájában, bevettem egy marék frontint az álmaim voltak ijesztőek, a saját halálomat álmodtam meg, 2 napig irtó szarul voltam, szédültem,elájultam azthittem megőrülök!!! De valahogy Én ennek köszönhetem az új életemet, hogy felrázott ez az egész rémálom... Pedig már lassan mindenki lemondott rólam, meg kiborítottam mindenkit a környezetemben, Aztán kezdtem lassan helyrejönni, elegem lett abból is h én játszak lelki szemetesládát másoknak, akiknek az volt a legnagyobb gondjuk h anyuci pénzén hova menjenek bulizni, milyen műkörmöt csináltassanak, stb... nekem más bajom is volt minth. az övékével foglalkozzak!!!
 még egy új elfoglatságot is találtam magamnak amit tavaly elterveztem. Elkezdtem önvédelemmel foglalkozni, karatézni kezdtem el tanulni, mivel rengeteg rossz tapasztalatot éltem át, folyamat belém kötöttek, tavaly mikor közmunkás voltam, megtaláltak az idióták akkor is, mint mindig , és ugy voltam vele h meg kell hogy tanuljam magamat megvédeni, mert ezt sose tudtam!!! A karate-ra esett a választásom, szegény ember vizzel főz alapon, szomszédom ajánlotta, ő is jár, meg ez volt csak a piciny kis "városunkban".  elösször rossz érzés volt bemenni a volt általános iskolámba, mióta elhuztam innen 8.-ból azóta nem voltam ott, utáltam azt a helyet, mivel teljesen tönkrevágott már az is!!! de pozitivak voltak a tapasztalataim már az első edzésen a kezdeti nehézségemen is túl léptem, pedig elöször féltem... Normálisak az edzőtársak, nem szólt le soha senki ha bénáztam, nem ugy mint eddig akárhol ahol jártam!!! Pl, gyerekként a társastáncot is kipróbáltam megkaptam h botlábú vagyok és abbahagytam.... Utáltam a sportot, suliba a tesiórákat, de érdekes mód ezt megszerettem, azóta se akartam abbahagyni, elkezdtem már Szegedre is átjárni, ott mégjobb mert több a felnőtt!!! azóta sikerült narancssárga ővet is szereznem, ha a sors is megsegit, akkor remélem eljutok 6-7 év mulva a fekete ővig!!! Ezt már kitűztem célnak!
a munkakeresésen, pasiügyeken se görcsöltem, rájöttem hogy felesleges mert csak beleőrül az ember ebbe!!! Inkább azon voltam hogy NE kelljen ebbe a faluba visszajönnöm közmunkázni, nemakartam még egyszer kicsináltatni az idegrenndszeremet, mivel már ott tartottam egy ideje h a nyugtató Frontin , Ricsi meg a többi se kellett már, le tudtam rólluk szokni! nem érdekelt már az egész, paszivan álltam hozzá, bár segitséget mindig nem kaptam. aztán kaptam egy két helyről ajánlatokat, sőt egy helyen, egy étterembe is melóztam majdnem egy teljes napot  ésss még ki is fizettek! (igen már emiatt is boldog voltam csak) Bár nem hivtak vissza, de hogy hogy birtam végigállni 20 órát folyamat na az egy jó kérdés. De tetszett, jó hely volt, az alkalmi kollégáim is normálisak voltak, bár már nem melóznék vendéglátásban.
majd rá pár hétre jött a telefon hogy Szegeden az egyik klinikára éjszakás takarítót keresnek és próbáljam meg...  Beadtam párszor már ehhez a céghez is a CV-met de semmi reakció nem volt. Bementem a nagyfőnökükhöz és jeleztem hogy hallottam h van munka, megpróbálnám... Majd irták a papirokat és mondták h menjek el munkaalkalmasságira, fel se fogtam mi történik, pedig ugy indultam neki hogy ez is egy újabb kamu munka...  Átmentem az orvosin mehettem is dolgozni másnap.. a betanulás volt 3 nap, akkor voltam csak nappalos, utánna, azóta csak éjszakás vagyok!!! Eleinte féltem tőlle kissé, bár mindegy volt mert itthon amugy is szarul alszok. De boldog voltam hogy végre van munkám, az éjszakázásba is belejöttem!!! a kollégákkal sincs gondom, rendesek voltak, ahhoz képest hogy suliba folyamat kiközösítettek mindig! Rájöttem hogy nem bennem volt/van a hiba. :) Bár nekem ez már álommunkának számitott, mivel egyedül melózok, ambulanciákat takarítok, ahol nappal rendelnek. Érdekes fintora a sorsnak hogy pont a pszichiátria ambulanciát takarítom ahol tiniként sűrűn jártam, még feküdtem is bent jópárszor suli helyett :D neem, nemidézett bennem rossz emlékeket, sőőt... Elkezdett érdekelni a pszichológia,, a lelkibetegségek okai,, magamtól jöttem rá a bajaimra. Szeretem is a munkámat, valahogy ez az ami bejön eddig leginkább, meg jól is keresek vele viszonylag örök éjszakásként. Bár rengeteg előnye, de hátránya is van az éjszakázásnak, de már megszoktam, csak néha kell egy kis altató. :D
de jó is ez! Boldog voltam és vagyok is vele, immáron 9. hónapja! és remélem még egy jó darabig! egynéhány dologra is sikerült ráébrednem, elkezdtem kitörölni a negativ, okoskodó embereket is az életemből. Rájöttem hogy ez egy olyan ország ahol ha te ki mered mondani/mutatni az érzéseidet akkor hülye vagy stb.. Ha problémád van és ezt te kimondod akkor megkapod h kamu, önsajnálat, ha jól érzed magadat, akkor meg az emberek irigyek, és azt akarják h szar legye neked! Én pl. ahogy elkezdtem boldog lenni, jól érezni magam mind Facén, mind élőbe megkaptam h mekkora arcom lett, egy kedvencem amit egy gyereket fiatalon kiszaró csaj mondott aki egész nap napi 20 képel spammeli teli a FB-t a gyerekéről hogy én sztárnak érzem magamat csak mert van munkám :D lol, ezen jót röhögtem bár ignoráltam is, mivel kurvaokosnak hiszi magát a másik életében! és ha annak érzem magam akkor mivan? :D én csak JÓL AKAROM magam érezni, és igen ki fogom mutatni MINDIG amit érzek, ha vkinek nem tetszik sajnálom! Én se szólok bele abba hogy ő miből vagy hogy tartja el a gyerekét 20 évesen! vagy lehet akkor éjszakás műszakot vállalni :D (inkább ez minthogy a sok alkeszt szolgáljam ki egy lepukkadt falusi kocsmában)Én csak rájöttem hogy van életcélom, nekem nem a havi segély, családipótlék, közmunka az életcélom!Dehát ilyen ez az irigység... Drágáim el kell keseritselek, de soha nem fogok ennyivel megelegedni, SOHA NEM ÁLLOK MEG, ES SOHA NEM ADOM FEL!! Többet is fogok elérni még az életben mint az ilyen emberek az biztos... kitöröltem az ilyen emberek akik távolról akarják beszabályozni az életemet, hadd éljem már végre ugy ahogy én akarom! 
végre az egyik régi álmom is teljesült h "eldobtam" a szemüveget, és kontaktlencsém lett! :) hosszú út vezetett idáig, de megérte! És nem is drága, nekem 4000 Ft/hó/pár.. És a folyadék meg attól függ mekkora kiszerelésbe veszel hozzá! Szerintem megéri, meg praktikusabb mint a szemüveg, meg jobb is! szebbnek érzem magam vele, mások is mondják! :) meg jó sporthoz, télen nem párásodik be.. Eleinte csak a ki-be rakás volt problémás de már megszoktam :) 
Meg amelett h volt sok jó dolog a rossz dolgok idén is megtaláltak. A 15 éves kutyánk meghalt idén tavasszal, beteg és öreg volt szegény. :( Nem vagyok kutyás, de megviselt, mivel én találtam meg. 
Rendőrségre kellett bemennem más baromsága miatt tanuskodni egy ellopott SIM kártya miatt ami az enyém volt csak eladtam valakinek akitől meg ellopták!!!! Ne tudjátok meg milyen ijesztő volt mikor a semmiből átvettem a levelet a postán amibe ott állt a beidézés, hát ott kaptam pánikrohamot, majdnem úgy kapartak össze... Mert az meg a levélből nem derült ki hogy milyen ügybe kellett h bemenjek.. Utánna alig mertem kimenni utcára is, a Sfalvi postát meg ugy kerülöm mint a tüzet... emiatt el kellett kezdenem dilidokihoz járni, a munkahelyemen járok ott az egyikhez, és a legjobb arc!!! Kár is h nem tiniként ismertem meg...Segitett rajtam pár jótanáccsal nem bogyóval akart "meggyógyitani" mint a többi dilidoki akikkel dolgom volt eddig!!! Már nem az van h nem merek kimenni, hanem sokszor csak félek ha sok az ember, vagy h lenéznek, kiröhögnek, meg félek nyilvánosan megszólalni... Igen kiderült ez is hogy miért, szoc fóbiám van, ezt eddig is tudtam, voltak korábban is hasonló gondjaim... Talán ezért is jó ez a munka nekem, erre vagyok lelkileg képes, mégha többre is vihetném... 
Nyáron meg megjártuk a Balatont is (csak kár h szar időt fogtunk ki), meg Horvátországot is. :) Az meg viszont jó volt, jó volt 4 év után ujra látni a tengert... :3 az emberek is teljesen mások voltak mint itthon.
Jó kis év volt ez a 2015!!!
szeretném megköszönni mindenkinek aki az elmúlt egy évben egyengette az utamat, akik arra biztattak, hogy ne adjam fel soha. Kollégáimnak köszönöm hogy megmutattátok, miért jó ott lenni ahol vagyok, és hogy esélyt adtatok nekem. Edzőtársaimnak és az edzőimnak köszönhetem hogy elkezdhettem a legjobb sportot. :)  köszönöm, hogy most itt lehetek és a céljaim nem vesztek el.
És köszönöm Istennek, hogy megmutatta, hogy ennyire erős és kitartó is tudok lenni!
És köszönet a rosszakaróimnak a sok fikázást, kamuzást, átkot, mert Én csak erősebb lettem! Majd én fogok rajtatok röhögni, haha. :D
És végül, csak mert bejött:
Eddig minden évben ettem a lencsét, nem ettem semmit a disznóhúson kívűl, mert "nem szabad, nehogy ne legyen szerencsém"óvtam a legyet "mert nem szabad lecsapni, szerencsét hoz", elég ratyi is volt az elmúlt 10 év, minden évben megfogadtam, hogy a "jövő év jobb lesz mint az idei", NA tavaly se lencse se légy, se disznóhús és a jövőév se lesz különb mint az idei... és mégis ez volt életem legjobb éve! Túléltem egyedül, pasi nélkül is!:)
 Összejött az "álom" munkahely, megtaláltam azt a sportot amit szeretek csinálni, és egy régi tervem is összejött hogy már nem vagyok szemüveges! :D és az álmok sorra megvalósulni látszanak, úgyhogy idén sincs se lencse, se disznóhús ,se légy és minden évem így fog folytatódni mint az idei!
XD

Ja! És ahogy évek óta mondom minden év végén " Sajnálom akikkel idén bunkó voltam, jövőre még bunkóbb leszek, valószínű meg volt rá az okom", úgyhogy minden marad a régi jövőre is!! Boldog Új Évet Mindenkinek!!!!!