Amiről nehéz írni.Bus accident in Italy

Hihetetlen. 2017 második posztja nálam megint a rossz dolgokról fog szólni. Bár tény, aki ismer az tudja , és olvas is hogy a blogom nem épp a műkörömről, jó pasikról meg a stb-ről szól. Bár szeretnék "optimistább" posztokat, de az önérezetem most nem engedi. Most a Veronai magyar diákok buszbalesetéről lesz szó. A hír itt van: hhttp://www.hirado.hu/2017/01/21/gyerekeket-szallito-magyar-busz-szenvedett-balesetet-olaszorszagban-tobben-meghaltak/  
Tegnap munkába indulva hallottam, olvastam a hírt, gyakorta ezzel volt tele a Facebookom (nem nézek TV-t).
16-an haltak meg, többen súlyosabb-könnyebb sérüléseket szereztek. Sítáborból jöttek haza franciao.-ból a diákok. Köztük sokan már soha nem térhettek haza. Nehéz erről írni. Nehéz... És milyen nehéz lehet a túlélőknek, szülőknek. amikor megláttam a videót a lángoló buszról kicsit a Végső állomás c. film jelenete ugrott be mikor megégtek. ezek a diákok is akik meghaltak, gyakorlatilag elevenen égtek meg. :( És csak egy kicsit belegondolok milyen kemény lehetett... Egyszer égettem meg a számat egy forró kv-val 2 napig nem birtam semmi meleg kaját enni, hát hol van ez ahhoz képest amit ők elszenvedtek. Ilyenkor gondolok bele, hogy a saját kis lelki dilemmáimat leszámitva elég jó életem van. De! Mint ez a baleset is mutatja hogy elég egy nem odafigyelés és máris kész a baj.  Nem hibáztatni akarok senkit, mert nem értek se a gépekhez,se a buszok, autók mechanikájához,  Én nem voltam ott, és nem is ismertem senkit, aki érintett a bajban. De! El se tudom/tudjuk képzelni milyen nehéz most a szülőknek, akik ebéddel várták a hazatérő gyermeküket,akik csak jól akarták magukat érezni a sítáborban, és élményeket akartak gyűjteni, világot látni akiknek a társuk, barátjuk halt meg... Ártatlanul, értelmetlenül.
S akik sulyos sérüléseket szenvedtek hogy fognak így élni tovább, szétégve? Hiába a plasztikai műtét, van amit nem lehet helyreállitani. :(  Nehéz ezekre mit írni. És így engedje el egy szülő bármerre a gyerekét? Ha ciki, ha nem ciki, tőllem mindiig megkérdezték anyumék ha elmentem bulizni, hogy hol vagyok, mikor érek haza, még annak ellenére is hogy felnőtt vagyok. Van aki szerint ez gáz, szerintem meg nem, amien világot élünk.... Egy gyermek elvesztése a legnagyobb törés egy szülő életében. Nehéz most úgy írni bármit is, hogy ne sértsek meg senkit a gyászban. Viszont elképesztő volt látni az összetartást az olaszok és a magyarok között, sokan szállást ajánlottak fel a sérülteknek, illetve az Olaszo-i magyarok ajánlottak fel szállást, segítséget a helyszinre érkező szülőknek. Jó látni hogy vannak még összetartó, önzetlen magyarok! Köszönjük Olaszország! És köszönet MINDENKINEK aki segített nekik a bajban.

 A gyászoló családoknak, iskolatársaknak pedig őszinte részvétem, és a sérülteknek mielöbbi gyógyulást!