Otthon

Hogy mit tekintsek most otthonnak vagy otthonnak az mar jó kérdés.... 27 evet a szüleimmel éltem, aztan jott Anglia, mostmeg a nagyim Szegedi lakása.... Nem gondoltam volna hogy ez lesz bar jó lehetőség a számunkra.
Mikor hazajöttünk a repteren volt egy kisebb panik es anyázás a koronavírusos hülyeség miat... Na , mondom megerkeztem a 8 millio idegbeteg országába... DE!!!
Mondjon barki barmit Magyarországot lehet szeretni... Igaz nem a polititkat, nem a FIDESZT, nem azOrbant, hanem mert itt van a családom, a sajat nyelvemet beszelhetem, a szep tajak, jo kajak... Jah es sokaig nem tudtam elképzelni sem hogy itt lakjak, de jo azer ez a lakas.
Anglia, Londom. kesobb jovok egy reszletes beszamoloval, de most roviden irok rolla.
Nos En Londonban eltem... igy hozta az elet h oda mentem meg megiscsak ott volt sok munka lehetoseg, meg mikor kimentem nem beszeltem az angolt, igy sok valasztasom nem volt, nomeg az ismeretseg is ott volt a legtöbb... Lehet Londont szeretni, utalni is, de volt amiert szeretheto volt... Nekem segítséget adott, volt amikor intelmet, egyedüllétet, párkapcsolatot, penzt... Tudtam pörögni alkohol es drogok nélkül, tudtam aludni altató nélkül is... Dolgoztam sokat, tanultam uj dolgokat, megismertem sok mindent... Bar tudatosan terveztük a hazakoltozest, de a COVID-19 terjedese a nagyvilágban mindent megvaltoztatott, a munkahelyem megszunt, rajtam kivul milliok valtak munkanelkulive emiatt...  A paromnak talan megmaradt volna a munkahelye, az albink is megszunt, mivel a foberlonk is tervezte a hazamenetelt. Az egesz Koronavirus is mindent tonkretesz. A munkahelyeket, a gazdasagot, az emberi kapcsolatokat, de foleg az egeszeget.... Rengetegen mar meghaltak emiatt a szar miat. Megtobben fertőzöttek, es annal is tobben vannak karantenban, es megtobben el is vesztettek a munkajukat.  Hogy ki lesz a kovetkezo beteg a kornyezetunkben azt senki se tudja... Lehet En mar kint labon kihordtam, ugy hogy eszre se vettem, bar utoljara 3 eve latott haziorvos, de beteg se voltam sose, max neha megfaztam kint.... jo szervezetem van, mindezt ugy hogy alig vagyok 50 kg. Apropo. Az Angliai let 48 kgrol felhizlalt 58 kg-ra, de az elmult hetekben annyit idegeskedtem hogy ujra 50 kg lettem.... Amiota meg itthon vagyok enni se igazan eszek, semmihez sincs kedvem.... :(
A legjobb barátnőmmel se tudtam talalkozni, O Spanyolo.bol jott haza, hatósági hazi karantent kapott, mi meg a parommal önként mentünk hazi karantenba.... O jobban birja, En mar nehezebben... Mar mehetnekem van a Szegedi Rock klubba, dehat minden kocsma, klub be van zarva. Mar elkezdtem munkat keresni, de eddig meg semmi. Ez a rohadt virus mindenhol valsagot csinalt, talan meg sulyosabb valsagot mint a 2008as penzugyi valsag. Hogy mi lesz most vagy utanna azt senki se tudja. Ahogy azt sem hogy mikor lesz vege. Azt meg vegkepp nem hogy mi lesx a gazdasaggal, az emberekkel. En most elgondolkoztam vmin... Lehet tanítani akar minket ez a franya virus. Talan arra hogy ne csak a mának éljünk, hogy értékeljük át az eletet az emberi kapcsolatainkat, vigyázzunk a termeszetre. Hogy ertekeljuk azt amink van. Elhihetitek hogy Londonba se a kibaszott luxus miatt mentem ki dolgozni... Sot! En meg MINDIG megbecsülöm az 5 eve vásárolt bakancsomat, el lehet erte itelni, majd rajottok hogy nem az a legnagyobb gond hogy ki hogy öltözködik, hanem majd ertekeled azt amit van... Bar azért jo hogy az egyik fogamat mer meg tudtam angol fizuból csináltatni. De elhihetitek hogy szartam En elotte is a luxusra...Plane hogy lassan el ertektelenedik a penz is, ugy ahogy a Louis Vuttyon taska is. :)
Talan ha elmulik ez az egesz nem azon fogsz fintorogni hogy miért is hordom azt amim van...
Talan ha elmulik ez az egesz ujra mehetunk nyugodtan melozni, es rohoghetunk a buszon
Talan ha elmulik ez az egesz ujra magamhoz olelhetem a csaladomat, a baratokat.
Talan ha elmulik ujra mehetek Rock klubbozni (vagy discoba vagy ahova akarsz..)
Talan ha bebasznek konnyebban viselnem.
Semmi mást nem akarok ha vege lesz mint szerényen élni, es dolgozni... Jah és azt hogy ne kelljen rettegni...
Valamilyen celja van ennek az egesznek, ami meg tetszik is a kis nihilista lelkemnek... Emberek koze amugyse szeretek jarni, introvertalt vagyok, sokszor a kotelezo dolgokon es a munkan kivul semmittevessel es elmelkedessel  toltom az idomet... Talan emmbol a szempontbol nem rosz az egesz. Legtobb dolog amugyis felesleges az eletben, teljesen mindegy mi tortenik...
Es vegul egy kis cikk es olvasnivalo:
https://roadster.hu/koronavirus-jarvany-trendelorejelzo/?fbclid=IwAR0riXyX4gGuDl4bkeICAHTDp23Zn_YA1rrRrI26IuAtFmfG4f6X4X-EhRI



"A Világ most lelassul, elnémul. Mindenki lehetőséget kap ebben a csendben Önmagába nézni úgy igazán és mélyen. Családok lesznek, vagy már vannak összezárva, ébresztőképpen, hogy épp ideje csak egymásra figyelni. Játszani a gyerekeinkkel, meghallgatni őket, mesélni nekik. És persze a felnőtteknek ugyanúgy.
Munka nincs, pénz nincs, a pazarló életmód most megszűnik létezni. Most derül ki igazán, ki kire számíthat, az emberek magukra maradva vajon segítik-e egymást, összetartanak, vagy még a bajban is tapossák tovább a másikat.
Lelassulva könnyebben észre fogod venni, mi a Valódi érték az életedben. Mi a Valóság és mi az illúzió. Hogyan éltél eddig, s mi az, amire szíved legmélyén vágysz. Sokan fognak otthonról tanulni, dolgozni. Most talán erre is ráébrednek az emberek, hogy így is lehet, hiábavaló az állandó rohanás.
A lélek próbája ez a nehéznek tűnő időszak, amikor eldől, hogy ki merre folytatja Útját. Elsüllyedve a félelem homályától vagy felülemelkedve a szeretet által.
Nézzetek a szívetekbe, és tartsatok ki, hisz semmi sem történik véletlenül!  Ez most az első igazi nagy próbája a Világ Ébredésének. "

(Takács Kriszta) 

 

"Egy olyan világban élünk, ahol a rohanás - erény. Mindenki siet valahová. Mindenki szörnyen elfoglalt. Szinte sportot űzünk abból, hogy semmire nincs időnk. Anélkül senki sem számít fontos embernek, hogy ne panaszkodna arról, hogy ne lenne tele a határidőnaplója. Ha nem volt szuperzsúfolt a napunk, akkor szinte szorongva, lelkiismeretfurdalással fekszünk le este: "ma se csináltam semmit." Gazdaságunk a korlátlan fejlődés mámoros lázában ég. Akkor vagyunk boldogok, ha szárnyalnak a tőzsdeindexek és a GDP. Lépést kell tartanod, különben lemaradsz. Mindig van egy újabb horizont: le kell adni, be kell fejezni, le kell vizsgázni, meg kell írni, oda kell érni, meg kell tartani. Majd utána, majd utána lesz időm. Persze. Soha nem lesz. Mert felbukkan egy újabb horizont. Gyorsan eszünk, gyorsan alszunk, gyorsan ölelünk, gyorsan rúgunk be. Még akkor se tudunk kikapcsolni, amikor állítólag nyaralunk. Rohanással és zsivallyal töltjük meg a fehér homokos tengerpartot vagy a havas hegyoldalt is.

Ez a járvány most hoz egy kis lelassulást a nyüzsgésben. Kényszerű és tragikus ez - de egyben el is kell, hogy gondolkodtasson minket. Merre tartunk? Hová sietünk? Mi, mint egyének. És mi, mint emberiség. Tényleg jó az, ahogyan élünk? Jó irányba haladunk? "
(Droginfó)

Hello Word! I come back

Visszatértem.
Nehez most irni... De visszatértem (talán ideje volt)
De amig kint éltem hanyagoltam a blog irast... Sokat dolgoztam, volt hogy havi 200  órát is, a laptopom is valseg bedöglött (most a parom laptopjáról irkálok... Helyesírási hibakert meg bocs. Nem tudok UK billentyűről irni rendesen.), es volt hogy azt is elfelejtettem hogy létezik meg a blog...
Na de most elszívok egy cigit es irkálok.... Van is miről... Sok minden történt,sokat dolgoztam es gyűjtögettem,  sokszor voltam lent és fent is... De  hazaköltöztünk a szülővarosomba Szegedre, kb ugyanazt a luxust megkaphatnám mint Londonban, de válság van, meg koronavírus :(

2017

Sziasztok! Először is... Jó régen irtam, de talán jól is van ez így ha ritkábban posztolok..Mire megirnám ezt a posztot már igencsak lezártuk a 2017es évet.... Időm sincs rá, meg mindig történik valami, meg elég nehéz összeszedni a gondolataimat... Sok minden történt már, jó is rossz is, de mindig megoldottam mindent.Összeségében jó évet zártam... Minden téren.. Amilyen szar volt a 2016os évem, úgy olyan jó lett a 2017! Jó döntés volt számomra az hogy kijöttem ide Angliába. Nemcsak a pénz vagy a munka miatt... Magam mögött hagytam azt a helyet ahol felnőttem, ahova már semmi nem kötött csak a rossz emlékek. Onnan csak anyumék, a volt mnkahelyem az ami olykor hiányzik... Ha már a munkánál tartok... Már a 3. angliai munkahelyemet "fogyasztom" 3. hónapja egy halfeldolgozóba csomagolok. Nem a legjobb hely, de 100x inkább ezt csinálom mint a hoteltakarítást. Az angol minimárbért is megkeresem, van már majdnem 800 fontom, (nem találom a laptopon a font jelet) majd lesz félrerakva több is. Párommal is jól müködik a kapcsolatunk. :)A mostani párkapcsolatom viszont nem egy pár éves időszaknak tűnik. Legalábbis próbálom nem annak érezni. Már rengeteg helyen jártunk itt, buliztunk 1200 fős beöltözős rockbuliban is, ahol kb 10 pasi is csorgatta rám a nyálát, hát AZTHITTEM HOGY A POFÁM LESZAKAD! Otthon meg kb a kutyának se kellettem, na ez a külömbség a 2 ország közt, hogy itt MEGBECSÜLIK A JÓT nem mint otthon... Meg itt senkit nemérdekel hogy milyen stilusod van, hogy nézel ki. Itt dicsértek már nem egy helyen, otthon meg kb a szart verték bele abba ahogy kinézek... De neembaj, nem az Én bajom már ez! Nah szval... Jártunk már ezen a rockbulin kivül magyarbuliba, magyar étterembe kajáltunk mikor szülinapom volt, voltunk a Winter Wonderlandon is, ami itt Angliában, Londonban, ilyen téli-karácsonyi látványosság, olyan mint otthon a karácsonyi vásár, csak sokkal nagyobb, és szebb,  és már voltunk is otthon, Magyaro.n 1 hetet, bemutattam anyuméknak a páromat, szerencsére jól sikerült a bemutatás, jól érezte magát nállunk, Szegedet is megmutattam neki, tetszett is, ő még nem járt Szegeden, Ő Bp-n lakott mielött ide kijött volna..... Jó is volt... A jelenlegi párommal többre mentem itt kint, mint otthon akármelyik volt pasimmal összesen.. Eddig nem ilyen "párhónapos" időszaknak tünik, mint az otthoni pasijaimmal...  A kint lét is elkezdett megváltoztatni... Előnyömre? Meglehet. Sokan mondták hogy látszik az arcomon hogy kisimultabb lettem, a piálást is abbahagytam stb... Aztmondták páran régen nekem hogy soha nem jutok el sehova... Erre még messzibb jutottam el az életben, mint azok akik ezt mondták! :) És ha van határ, Nekem meg akkor van útlevelem is! :)
Jah és BOLDOG UJÉVET MINDEN KEDVES (ÉS NEM KEDVES) OLVASÓMNAK! :3

Elhunyt... R.I.P Chester!

Sajnos... Tegnap este sokkolt a hír, hogy a kedvenc tinikori bandám , a Linkin Park énekese, Chester Bennington öngyilkos lett... :(
Imádtam a LP-t 13 éves korom óta, az ő zenéjük volt a "belépőm" a rock/metal stílusba...
A mai napig emélkszek rá , mikor először láttam 13 évesen az "In The End" c. számuk videóklippjét... Teljesen lesokkolódtam rajta, és tetszett is az a tűz ami az énekesükbe volt, meg úgy az egészbe... Aztán mindig vártam hogy mikor adja le valameik számukat az MTV, mert ugye akkor még internetem se volt , és tökre örültem mikor össze sporoltam a pénzt a Hibryd Theory c. albumukra... A mai napig nem volt olyan hét hogy ne hallgattam volna vmeik régi számukat... És lehet hogy már tötyi-lötyisebb lett a zenéjük az utóbbi pár évben, de már bánom hogy nem mentem el a VOLT-ra megnézni őket... :(
Ettől függetlenül a LP volt tiniként az életem zenekara... Mindig megnyugtatott a zenéjük tiniként, a nehéz időszakokban támasz volt a zenéjük a számomra...
És Chester lett öngyilkos, mert már évek óta depis volt... De mennyi embernek adott támaszt a régi zenéivel!!!

Chester... Nyugodj békében! Az angyalkák őrizzék az álmaidat! :(
Én ezzel a kedvenc számmal búcsúzok tőled!

Változás szelei.

Nos, erről még nem írtam, de mostmár irhatok erről is.
Szóval mint korában írtam hogy változtatni készülök. akik közeli ismerőseim már tudják hogy mi lesz. Megyek ki Angliába dolgozni! Régen is terveztem, csak aztán meg letettem róla az itthoni dolgaim miatt... De pár hónapja már érlelődött bennem a gondolat hogy Nekem "ezt meg kell próbálni". Bár van segitségem kint, a barátnőmék, meg jó pár ismerősöm kint van. Ugyérzem egy takarítói állást gyorsan fogok találni. Bár kezdő az angolom, itthon még jártam angol tanárhoz még április végétől jártam, csak aztán a tanárom lelépett Angliába, de megértem, hisz ő csak ideiglenesen jött haza. 800-900 szót tudok is angolul, az egyszerűbb szövegeket megértem, meg el is kezdtem angol feliratos filmeket nézni. Tény hogy nagy kihivás ez, mert még sose éltem egyedül, soha nem jártam más országban a szomszédos országokat leszámitva, sőt még repcsin se utaztam soha.... Bár tény hogy nehéz lesz az eleje, de ebből a f.s faluból menekülni akarok, nem éreztem magamat itt jól sose, az emberek hozzá állása miatt, volt hogy a szorongásaim miatt itt a faluban a boltig alig mertem kimenni... Tény hogy emiatt dobtam el a munkahelyemet, de miért ne próbálhatnám meg? Hezitáltam rajta eleget.... De annyira félek hogy elbaszom... Pedig tudom hogy a külföldi munka megváltoztat... Tanulok vele, belölle, megismerek egy új országot, új kulturát, nyelvet is tanulhatok, félre is rakhatok...

Bár sokáig hülyeségnek tartottam a külföldi munkát, de még gyávának is tartottam azokat a magyarokat akik innen leléptek (ezt még akkor mikor Én "nagy" Jobbikos voltam úgy 7-8 éve), és ugy gondoltam hogy nekünk kéne tennünk azért h Mo. jobb hely legyen... De itt már nem lehet semmit se tenni,de most Én nem akarok már politizálni, hosszú volna ezt leírni.... ezt még kb 4 éve kezdtem belátni, mikor sokáig nem volt munkám.... aztán lett munkám, le is tettem róla h kimenjek, de miért ne? Bár kezdőtőkém van már rá, meg Én nemakartam úgy kimenni, hogy itthon ne dolgozzak előtte pár évet...
Már 2 hete kb h felmondtam a munkahelyemen, pihenek most, és nemsoká csomagolhatok és mehetek ki Angliába. Úgyérzem nehéz lesz, bár nem leszek mindig teljesen egyedül, hisz ott a barátnőm, aki már vár kint meg még pár jó ismerősöm is....

Valaminek a vége, vagy csak most kezdődik valami?

Tegnap este valami véget ért. De nemtudom hogy ez a vég valami újnak a kezdete, és ha igen, akkor mi lesz. De akarom hogy jobb legyen, bár tartok a pofára eséstől. Amit Én a 2 év alatt felépítettem azt leromboltam. Minden, amibe már jó ideje álltam instabilan a stabilitásban, annak vége lett. De terveztem. Hamarosan egy új korszak indul. Bár a biztos pontot dobtam egy bizonytalanért. Felmondtam a munkahelyemen. Igen. Sok emberrel ellentétben szerettem a munkámat, éjszakázni, 2 éven át ez volt az életem. De amit akartam azt elértem. Határozottan tudtam hogy szükségem volt rá, más 2 hónapot se melózna éjszakásként nemhogy 2 évet. Én meg bírtam, mert amúgyis későn alvó, későn kelő tipus vagyok. A m.helyemre egy rossz szavam nem volt soha, bár nehézségek voltak, főleg az elején még. De mindig megoldottam/megoldottuk.
Szerettem ezt a helyet, egy csomó nagyszerű embert, kollégát, orvost ismerhettem meg. Többek között Dr. Trúarc nénit is, aki az úgynrevezett "pszichiáterem" volt 9 hónapig... Csak róla írtam hogy meghalt. :'(ő is egy hibátlan egyéniség volt, na jó max az az 1 hibája volt h miért nem tini éveimbe ismertem +.  Jó volt hogy vele mindent meg tudtam beszélni! Talán nem véletlen hogy ott melóztam, ahol melóztam?! Nem tudom. De az is tény hogy nem lehet örökké csak éjszakázni. Az állandó éjszakázás rombolja az emberi kapcsolatokat és az agyat is. Hát van benne valami. Az előbbi nem volt gond, sőt volt hogy SZÁNDÉKOSAN épitettem le a kapcsolataimat, mert elegem lett a kritizálókból, az okoskodókból, a hamis barátokból, És még a dokim halála ráébresztett hogy nem éri meg senkihez se kötődni, mert megüthetem vele a bokámat. Megtanított derekasan ez a 2 év arra hogy hogy kezeljem a magányt.... Sőt.. Sok emberrel ellentétben én még jó dolgokat is ki tudtam belölle hozni. De tény hogy túl sokat voltam egyedül.... anyámékkal is max napi 3 percet ha beszéltem, úgy h eggyütt éltem velük... Közbe meg tavaly annyira futott a szekerem a munkában hogy már azt fontolgattam hogy hitelt veszek fel és részletre veszek valahol Szeged mellett egy tanyát, és még másba is belekezdjek a munkám mellett... Elhittem hogy lehet úgy dolgozni hogy csak éjszakázik az ember... Nem is tévedhettem volna nagyobbat! Igen lehet, ha egyedül lakik, vagy ha olyan a háttere, és se kutyája, se pasija, semmije nincs.... Bár le épitett az éjszakázás is, pl. a sport már nem ment annyira, mint az elején... De megváltoztatott ez a 2 év... Tapasztalatot adott, és tök jó dolgokat is átéltem a munkahelyemen... a legjobb ötletek mindig munka közben jöttek, meg egyedül dolgoztam, igy közbe zenét hallgattam, elmélkedtem, és hobbiból foglalkoztam az orvostannal, azon belül pszichológiával is, ha volt egy kis időm. :) Boldoggá tett a munka, a pénz, és a sikerek is. ahogy egy itteni 2 gyereket fiatalon kipottyantó csaj fejemhez vágta hogy "sztárnak érzem Magam csak mert van munkám." :D Hadd ne érezzem már magam "sztárnak" mikor elötte nem találtam semmit évekig, depressziós is lettem a munkanélküliségtől,  ha meg ezt nem vállalom el, már csak lefelé csúsztam volna, vagy már 5 m mélyen feküdnék, mivel öngyilkosságot is terveztem 2 hónappal a munka kezdésem elött, és Én gyerekgyártás meg a GYES, CSP, GYED, akármi helyett legalább előre haladtam, és nem pasival tartattam el magamat! Amit meg Én megigértem Magamnak, azt elértem és betartottam, és VÉGIGVITTEM ezt a 2 évet...  Megengedhettem hogy eldobtam a szemüveget, pár márkás cuccot, új bakancsot... Sőt ha ugy döntöttem volna, talán még lakás is összejött volna, ha még tovább húzom...De mást fogok kihozni belölle. hamarosan azt is leírom hogy mit, korábban azt is terveztem, csak tavaly annyira jól mentek a dolgaim itt  hogy lemondtam róla....
De legalább ÉLEK! vannak céljaim, tudtam tervezni. Az első évem jó volt, a második már húzósabb... de nem bántam meg ezt a 2 évet Én úgyérzem... Még ha sokszor altatókon éltem, mert ugye nem olyan ha nappal alszol, vagy ha van heti 2 pihenő éjszakája az embernek... De mindig megoldottam mindent... Bár voltak mélypontok is. Talán a végefelé is keresztül mentem rajta. De tény hogy úgy mondtam fel, és úgy váltam el mindenkitől hogy bármikor vissza mehessek a céghez... Az utolsó reggelemen bőgve jöttem haza, de tudtam, és tudom hogy itt nemsoká egy új élet kezdődik.

Élni vagy létezni?

Élek még. Vagy inkább létezek. Hogy mi a jó, már nem tudom. De az igaz, hogy nagy változás előtt állok, csak nemtudom hogy jó vagy rossz lesz e. De tény hogy bizonytalan, amit meg nem bírok az a bizonytalanság. Jelenleg instabilan állok a stabilitásban, minden napom tök egyforma. Teli vagyok félelmekkel, negativitással, nemtudom mennyivel lesz jobb. Mivan ha csak rosszabb lesz minden? Sok csalódásom volt, és már nem merek bízni, remélni, hinni. Senkinek, semmit. Talán a legdepresziósabb írásaim kerülnek ki ide, Én "csak" kimondom itt a bajomat. Fárasztanak az emberek, a butaságaik, és még írhatnám. Sokan le akarják a torkomon nyomni azt hogy "menjek ki külföldre dolgozni". Mégis mivel jobb egy olyan országba dolgozni, ahol csak egy migránsnak számítok, ahol a nyelvemet se beszélem, stb. Lehet hogy jobban keresnék, de felélem és sorolhatnám. Persze az jó h meg ismerek egy új országot. De nem biztos hogy jobb kint, csak meg vannak ezzel vakítva az emberek. Gondolkozok hogy kimenjek, de mitől lenne nekem jobb kint? Nemtudom. Talán azért mert gáz a magyar mentalitás, meg élhetetlennek tartom azt a fos falut, ahol lakok, talán max azért.  Egy időbe nagy Jobbikos meg hazaszerető voltam, de rájöttem, nem lesz jobb ez a z ország, söt ujabban már agyamra ment a politizálás, meg hogy mindenki a politikához akar érteni. De tény hogy sokáig EGYÁLTALÁN nem vágytam külföldre. Nem beszélek nyelvet, meg sok átb.szásról is hallottam már, és ez viszatart. Megértem ha valakinek bejön, megértem ha valaki jól eléldegél belőle. Megértem azt is ha vkinek nem jön be, és hazajön. Sokáig f.szságnak tartotam h kimenjen az ember külföldre. Talán ez a véleményem már változott. De mér kéne eldobni a biztosat a bizonytalanért? (Magyar munkahely, család, haverok, lakás, stb.) Meg mennyi rá az esély, hogy találok kint egy takarító nénis munkát? Ez az amit senki nem tud. Ugyanúgy ahogy senki nem tudja, hogy milyen életem lenne Nyugat-Európaban. Tudom csak rajtam áll az egész. De annyira félek h elb.szok mindent :( amíg meg itt agyalok, jó lenne inkább őrőkre elaludni, és SOHA fel nem ébredni.