2020-összegzés

 Na hy all!!! Ha már ennyi időm van gondolom írok egy összegzőt. 

Talán le írhatom azt hogy nem a legjobb év volt ez a 2020as év. Sőt... Mindenki szopik most keményen.. 

Kezdeném az elején. 1 éve ilyenkor a párommal (akimár az exem) még boldogan terveztük a 2020as évet hogy milyen jó életünk lesz majd nekem 2,5 év London neki meg 8 év kintlét után itthon. 1 éve ilyenkor még szinte "álommelóm" volt egy jol menő Londoni forgalmas belvárosi étteremben, ahol kb annyit kerestem hogy már azt se tudtam mire rakjak félre...Haza is akartam jönni meg nem is sokszor, de folyamat volt egy megnem magyarázhatatlan rossz érzésem ezzel kapcsolatba. Ám nem féltem se a brexittől amig volt munkám, a koronavirusnak meg még nyoma se volt, igy ugy gondoltam ha szar lesz nagyon Mo-n mit veszthetek max 2 hónap és visszamegyek.. Igen, mert az én volt párom már "elfáradt" 38 évesen a külföldi életben, mindennel volt valami baja, hol a munkahely, hol a muszlimok, hol az ő vélt társasági élet hiánya (ami sose volt neki a szűk lakóközösségen kívül)...Én meg inkább arra vágytam hogy legyen 1 kis kertes házunk, vagy tanyánk sok kis állatkával, Rock clubbozgatni itt Szegeden, stb. A melóban is jól teljesítettem aránylag, bár nehezen találtam meg kint a helyemet, az uccsó munkahelyemen majdnem 1 évet dolgoztam, heti 60 órákkal majdnem, de még többet akartam dolgozni már, nehogy valaki is azzal jöjjön hogy én "nemakarok dolgozni", azthiszem róllam már sok nő példát vehetett volna!!!!...Aztán meg egyszercsak berobbant a járvány, és a megtervezett hazamenetelünket előrébb raktuk 2 héttel, mert már mindenhol zárták a határokat, a munkahelyek is kezdtek bezárni, Én meg röhögtem kb hogy egy "kis" virus miatt bevannak tojva az emberek, nameg a legpofátlanabb huzás hogy egy jól müködő világgazdaságot leállitani, s az emberek életét munkáját tönkretenni, csak mert Kína (ahonnét indult a COVID) rosszul kezelte a járványt..... de időközben az angol állam segitséget ígért...Mi itt karanténoztunk a párommal nagyanyám lakásán, ami meg volt már beszélve hogy használhatjuk, de majd idővel tovább lépünk. 

Minden olyan más volt már itthon, annak ellenére hogy mindenhol leállt az élet és a gazdaság... Munkát itt is másfél hónap itthonülés után kaptunk, azt is hátszéllel. Ha megszokja az ember hogy mindig van munkája, nehéz még a 2 hét otthonülés is, nemhogy 1-2 hónap... Hát nem egy álommeló, de elvagyok vele. Magát a lakást imádom, a kis hűvös hangulatával, retró stílusával együtt, és  a belvárostól kb 10, a Tisza-partól meg 15 perc sétára lakok, bolt, kajálda, meg szoli, fodrász is van a közelben, és még szerváltam egy tündéri kiscicát is :) <3 És vele együtt elég sok boldog percet is :)

Egy olyan személlyel is elkezdtünk dumálni órákat Facebookon  akivel még 10 éve iskolatársakként kiontottuk volna egy késontással a torkunkat...Mostmeg már egy padon ülnétek egy kv mellett, és beszélitek meg az élet dolgait... Erre kiderül h a problémáitok is hasonlóak voltak már akkor is, csak ugye egy tininek magyarázd meg aki haragszik a világra+ megvannak az otthoni gondjai is!!! De le tudtuk tisztázni ezeket is, azóta meg segítettünk is egymásnak, és azóta is ritkán de dumálunk!!! Na ez az igazi felnőttélet, és ehhez kell a bátorság!!!Meglepő, de pozitiv!!! Pedig 1 éwel ezelött még a macskmámmal is hamarabb beszélek meg bármit mint vele!

 Teltek a hónapok is a jó nyár után jött az ősz, s vele eggyütt véget ért a 3 éves kapcsolatom is.... Mostmár ez a vízválasztó nálam. Nehéz volt, mert az 1. év jó volt még kint, de már egy ideje éreztem hogy nem úgy mennek a dolgok ahogy Én szerettem volna... Nem tudtam és nem is akartam (tovább) olyan nő lenni, amilyet ő elvárt tőlem!!!! Elegem lett az állandó irányítási kényszeréből, és abból hogy nem hozok (tovább) "áldozatokat" a kapcsolatunkért, amikor munkája is lett itthon egy lakás is ahol a rezsi felét (!) kellett csak fizetnie, anyumék is ugy szerették mintha a sajátjuk lenne....de nem...Neki olyan nő kell aki mindenre kapható, és "benne van az életben" , társasági lény, meg képbe van a divattal, és akivel a "mának élhet"  stb....rólam meg ez pont nem mondható el, én elvagyok amolyan "szobanővényként" meg eléggé elvont, földhez ragadt is vagyok, és még a divatot se követem, meg nemérdekel a luxus sem :D a saját kis dolgaimmal elvagyok amiket szeretek, s ez kiütközött meg még sokminden más is amitől megromlott ez a kapcsolat!!!.... Talán ha hamarabb olvasok cikket a "nárcisztikus kapcsolatokról" hamarabb vetek neki véget, de közbe rettegtem attól hogy mivan ha nem lesz kint melóm, meg féltem már 27-28 évesen hogy nem leszek sose elég jó senkinek meg stb....  Pedig már jóccskán bekapcsolt a kis "radarom" kint hogy ez nemjó, meg egyre többet vár el tőlem, amiket képtelen voltam teljesíteni, vagy amit szimplán már tehernek éreztem csak és közbe fosztott meg fokozatosan azoktól a dolgoktól amit szeretek... legyen az valami, ami érdekelt kint ("nnemm az csak egy muzeum, oda minek menjünk tárgyakat nézegetni") vagy öltözködésem ami már számomra megszokott meg szeretem ("muszáj megint ezt az ocsmány ruhát felvenned? Hát de miért nem hordod azokat a ruhákat amiket Én vettem? A kínai az gagyi vagy a New Yorker, nehogy már azt megvedd/felvedd!!!") vagy zene amit szeretek. Pl. a metalt, Nem. Az csak egy "zaj".  Pedig ilyennek ismert meg!!!!Vagy ha én akartam pl egy koncertre menni a szegedi haverokkal a 2 hetes halidayem alatt itthon (1hét nálla volt, 1 hét nállam, szval ebbe kompromisszumképes, igazságos voltam) az én hétvégemen direkt rászervezett valamit, ráadásul pont akkor műtötték a fogamat is de ez se érdekelte!!!  vagy amikor azon cirkuszolt velem, mert karácsonyra nem márkás, hanem "noname" pénztárcát kapott tőlem, de még azt is a képem alá dörgölte hogy ő vett nekem egy zsák márkás ruhát, holott én nem vártam el ezt tőlle, ha 1x (max 2x kapok ilyet az nem baj), de ez megalázó volt számomra, pláne hogy Én mindig magamnak vettem a ruháimat is, allergiás voltam már kiskorom óta mindig ha más(ok) akartak felöltöztetni a saját stílusom meg már régen ki alakult!!!  Aztán meg jöttek az érzelmi zsarolgatások, manipulációk is....Túl későn jöttem rá hogy mibe kerültem bele! Pedig már a család, haverok észrevették hogy gond van, ők még pedzegették is egymás közt hogy megváltoztam, vagy nem sokáig fogom elviselni ezt csak nem mertek szólni....a szakitás után az exem még nálam lakott 1 hónapot, szval jó arc voltam, és a költözése körül voltak zűrök, de már nem tudott rám érzelmileg hatni.. bár elkezdtem ujra piálni, meg rengeteg még a mai napig a düh és sírásrohamom is,  de már ebből is jövök kifelé... Az a szerencsém hogy megelőztem hogy átmenjen fizikai bántalmazásba az egész, vagy hogy egy szanaszét baszott kurvaként kerüljek ki!!!!! Nemhiszem hogy az az életforma, amit ő jónak tart bármilyen személyiségű nőnek jót tesz hosszútávon! Már nem érzem veszteségnek h véget ért a 3 éves kapcsolatom sem, mert már írtam hogy az nem egy jó kapcsolat ahol nem tudsz önmagad lenni, vagy ha a partnered "uralkodni" akar rajtad! Valamiért kifogom az ilyeneket, volt már pszichopata főnököm is még régen!!!  De nem baj már...amiatt is áldottam az eszem h külön kasszán voltunk. az önbizalmam lenullázta a végefelé, de már épitem magam visszafelé!!!! Illetve sokat tanulmányozom még a pszichopata, nárcisztikus viselkedést is! Amugy is túlérzékeny vagyok, meg már még jobban ki vagyok hegyezve minden rossz szóra!  Ő most már visszament BP-re anyucihoz 38,5 évesen, munkanélküli, és csak a "mának él" meg elvan a maga kis virtuális barátaival... Hálás vagyok azért az exemnek, mert általa fejlődtem, jobb emberismerő lettem, meghúztam a határaimat is keményebben! Hálás vagyok h nem lett közös hitelünk/közös gyerek, esküvő, aztán válóper se ebből a kapcsolatból! :D Nekem szerencsére nem épültek le ugy a kapcsolataim, megmaradtak a  spanjaim is, és ez jó!!!! Elkezdtem kondizni járni, mire meg belelendültem volna, megint szigoritottak a vírus miatt és bezártak a konditermek is. :(  Na de majd ha kinyitnak akkor ujra megyek, muszaj is lesz, mert felszaladt rám kb 5 kg plusz a sok zabálásnak meg ülőmunkának köszönhetően.. :( November vége óta már egyedül élek itt Szegeden a cicámmal a nagyim lakásában, és imádok itt élni! :)  sokat járok ki a szüleimhez, pár hete pedig belefogtam a jogsiba, munka mellett van időm tanulni, bár van mikor elvesztem a motivációmat, lassan de biztosan haladok vele. Remélem tavaszra meglesz az is!!!Aztán terveim szerint jövőre ha véget ér a járvány (márpedig 1x vége lesz) visszamegyek Angliába, vagy még a nyelv miatt Írország jöhet szóba.... Hál Istennek van korlátozott maradásom UK-be még 5 évre, áldom az eszem h megcsináltam anno!!! Pláne hogy van meg Angliával és Mo-val is lezáratlan ügyem. 

Hááát gyerekek... Nem volt könnyű ez a 2020as év!

Ugyhogy volt pozitiv oldala ennek a 2020nak azért... Élvezem ez életet az én cuki cicámmal, elvagyok a saját kis dolgommal már, és remélem minden jól alakul az életemben most már. Jah és a COVIDot se kaptam el!!!! Kivánok mindenkinek aránylag sikeres, pozitivabb 2021et, aztán meg meglátjuk mi lesz belölle! :) Magamnak meg sikeres jogsit, meg olyan munkahelyet, munkát amit tényleg szeretek, és jól is fizet ugy mint kint az utolsó munkahelyemet! meg persze majd erőt az újrakezdéshez külföldön!!!  A családomnak, cicámnak meg egészséget, erőt! :) <3

Leállás vagy Restart?

Mindenki jól ütemesen végzi a munkáját. Jól termel. Majd jött a koronának nevezett valami, és aztán....Halál, félelem, csőd, zavar, leállás, válság. Válság lett mindenhol. Érezhetően vége lett mindennek. A jólétnek, a párkapcsolatnak. A 2020as év meg lett nekem is "koronázva". A veszekedéseket, felváltotta a csend, majd a teljes magány... a napi szintű alkoholfogyasztás visszatért az életembe. nemvagyok buszke rá de ez van.... valahogy tul kellett élni.

Hogy ez valaminek a vége.... De inkább most kezdődik el a jövőm. Most már igy állok neki! És tettem, teszek is érte.... Csak az 1. lépést mindig nehezen teszi meg az ember...  elkezdem a jogsit, autóra... Itt az ideje! Kell hogy legyen hozzá motiváció. Ha meg ez megvan, akkor munkahelyet akarok váltani.

Nekem annó rengeteg motivációt adott az mikor kontaklencsém lett 5,5 éve... Aztán meg jött ez az Angliás téma is, a sok melóval. Motiváltam másokat is!!! Ez belülről jött/jön!

Jah és hálás vagyok! Magamnak amiket elértem, a szüleimnek, a sorsnak, az exemnek, hogy megtanultam hogy SOHA ne hagyjam hogy más(ok) uraljanak le, irányítsanak! hálás vagyok annak amim van8és azért is amim nincs), hogy nem lett ebből a kapcsolatból se közös hitel, se közös gyerek, se közös abortusz, stb.  Megtanultam hogy kerüljem a Nárcisztikus hajlmau embereket, hogy miről ismerhetem fel az érzelmi bántalmazást, manipulációt, stb. Csak amiatt haragszok magamra hogy miért nem hamarabb "szálltam ki" ebből, és kezdtem el ÉLNI amikor még lehetőségem volt rá a COVID elötti időkben.... Meg kell tanulnom ujra bízni... de nem másokban, hanem jó magamban... És elérni amit szeretnék...

Hivatalosan is szingliként

 Most már vége... Végleg és hivatalosan is szingli lettem. Tegnap elment és itthagyott az exem, viszonylag normális búcsú volt. Mostmár maradt egy lakás, egy macska és 2 összetört szív, valamint 2 tönkrement élet. Csak ami utánna akkor/elötte volt az nem volt jó, már ott tartottam h egy haveromhoz "menekültem" mivel nem birtam elviselni ezt a frusztrált légkört. . De jó hogy az embernek vannak cimborái, haverjai.Most érzek 1 fajta megkönnyebbülést, hogy azt csinálhatok amit akarok,  senki nem szól bele abba hogy mit mivel hordok, mit főzök stb. A személyiségem is remélem újra a régi lesz, bár kb mindenkivel ordibálok most mert leszarom a sok kéretlen jó 'tanácsot', nemérdekel senki véleménye az életemről, pláne amig nem ők fizetik a számláimat!!!! Megfogadtam h sokkal keményebben fogok az igazamért kiállni mint eddig, mkivel szemben,ha kell verekedni is fogok most már ezért!!!!! A szabályok sem érdekelnek!!!! Ez volt a baj a kapcsolatban is h le voltam uralva, nemérdekel az sem ha mások akarnak nekem "jót".  Arra sem vagyok hajlandó h a szüleimhez visszaköltözzek. Nem működik, nekem az már ciki lenne 31 évesen!!!!

Remélem gyors lesz a kilábalásom. Terveim, céljaim már vannak csak csessze meg a COVID nevű kamuvirus!!!!

Jah és hogy egy közhellyel zárjam a posztomat, fiatal vagyok, csinos, okos, szép, sexy, KÜLÖNLEGES akire sok nő irigykedik, és sok pali akarja megkapni!!!!(ezt kihangsúlyoznám)  és előttem azélet!!!!

Ill a mottóm: Nekem senki nem mondja meg hogy mit kellene kezdenem az életemmel!!!!

Elmúlik

 Most már itt állnak az ex barátom cuccai.. Holnap elviszi, és még ledolgozza azt a pár napját itt a munkahelyén. Szomorú volt szembesülnöm a ténnyel hogy vége lett végleg.. De tudjuk mind2en h jobb lesz igy. Most teli vagyok félelemmel, bizonytalansággal ami a jövőt illeti, mondanunk sincs mit már egymásnak...Vagy ha van is valami akkor konfliktusok vannak. A részemről meg főleg....Nem akarom se őt bántani, magamat se,, de folyamat van valami ami nem tetszik..... Elfáradtam, fizikailag is, lelkileg és szellemileg is... Egyfolytában "védekező pozicióban" vagyok, mintha kb mindenki támadna... Vagy csak Én érzem ezt így....Nem megy az sem hogy bármit is elintézzek most, beszélgetni meg csak pár emberrel van kedvem....Most már azt várom h ez a pár nap lemenjen és békesség legyen neki Bp.n Nekem meg itt... Az a lakás ami kiskoromba az én 2. otthonom volt, most mr az 1. számú otthonom lett, de már egyfajta frusztrációval jöttem haza ha pl. a szüleimnél voltam hétvégén... De tudom hogy jobb lesz!!!! Nem ma nem holnap, nem holnapután....És tudom hogy ELMÚLIK. El fog mulni a rossz érzés, és ezt majd felváltja valami teljesen más, és új....... És tudom hogy ennek a "köztes állapotnak" is vége lesz... Nem jó dolog szakitás után eggyüttélni, ezt megtanultam,de jófej voltam azért úgy érzem meg magammal sem akartam kibaszni.... Nem tudom de az írás sokat segít az embernek.... Bár tudom hogy olvassak sokan ezt a blogot, olyanok is akiknek nem kéne.... És tudom hogy most senkinek sem jó, ettől megnyugszom. Lett volna egy új hobbym a kondizás, de b..hatom azt is, rohadt COVID miatt megint bezártak az edzőtermek mindenhol. :(

Közöny és csend

 Nem minden szar, de nem is rossz. 

Most épp egyedül vagyok, talán majd megszokom. a megszokás már elkezdődött.... És talán egy új, de félelmetes időszak is. De majd megszokom, meggyászolom ezt a 3 évet... Bár konfliktusok vannak még, és lesznek is az elkövetkezendő hetekben. 

Egyszer tombol bennem minden érzelem egyszerre. Harag, düh, aztán meg várom az új időszakot, majd a totális közöny, elfogadás. Van hogy annyira közönyös vagyok a világggal szemben h az se váltana már ki belőllem semmit ha elöttem ütnének le valakit... Nem az Én gondom!!

Majd meg agyalok a jövőn... Jövő? az micsoda? Igen, most itt állok 31 évesen úgy hogy már LEMONDTAM arról h legyen egy boldog kapcsolatom, közös tervekkel, amik épitenek. Hogy legyen 1x egy kis saját kertes házam, állataim, férjem, vagy bármi, hogy a szüleim is boldogok legyenek, boldognak lássanak, akár külföldön, akár itthon... Karrier? az micsoda? plane Magyarországon... Egy éve ilyenkor még közdöttem, dolgoztam egy belvárosi, jol menő  Londoni étteremben, ahol irodistákat etettem, mindezt havi 1400 fontért, jó környezetben, és elég sokat tanultam, szépen fejlödött az angolom is... Meg biztam h jó lesz a párkapcsolatom is...  Most ugyérzem lehuzhatom a WC-n a multamat, jelenemet, jövőmet... Egyszerűen sikertelenségnek élem már meg ezt az egészet, de tudom másnak is szar most....

Amiota az eszemet tudom, mindig is pesszimista voltam. Nagyon. Pedig tudom h mindenkivel történik rossz, Ha vmi pozitiv ér, olyankor meg örülök mint vmi olimpiai bajnok :D De ugyanakkor vágyok is a jobbra... Amikor Londonba munkát találtam kb el se hittem h velem történik, boldog voltam, bár nem volt jó melo de első lehetőségnek jó volt, igaz tönkrement a hotelben a csuklóm ahol takarítottam :/ :D De csináltam, ha munkahelyet kellett vmiért váltani, mindig azt gondoltam h csak "rosszabb" lesz, aztán jobb lett... Pedig baromi nehezen váltottam mindig, elég volt látnom (és szívni) mi volt a 2008as válság idején a sok munkanélkülit, akarmerre jelentkeztem, nem volt válasz se..., vagy mikor 24 évesen bekerültem a közmunkára :( Talán emiatt is van ilyen negativ attidűdöm. Pedig tudom h most edződök. De már hányni tudnék az olyanoktól is mikor a képembe vágják h "legyek pozitiv" meg 'engedd el" vagy "csak az nem dolgozik aki nem akar"meg a társai.... Pl. kaptam adóvisszatérités csekket is Angliából, nem is igényeltem vissza, de még örülni se tudtam neki, mert eddig a beváltásával is falakba ütköztem Mo-n, csak a telefonszámlát meg az ősz hajszálaim számát gyarapítottam csak.... Az hogy hogyan vagy mikor látok belőle pénzt nem tudom, de elég nagy összegről van szó, kb 3 havi itthoni keresetem.... Ahhoz ki kéne menjek, de esélytelen mindenhol karantén van....

Pedig tudom h másnak rosszabb most... Nekem is 31 évesen még "élnem kellene" , vagy "élvezni az életet"de ott tartok megint mint kb 20 évesen h keresem még magamat.... Döntést is nehezen hozok folyamat, mivel állandóan félek hogy nem lesz jó a döntésem végcélja... Vagy valami "rossz" fog történni... Pedig kockázat mindig van, mindenbe...Ha véletlenül találtam is egy életcélt, akkor akkor azt vagy nem sikerült elérnem, vagy ha el is értem, esetleg jó úton haladtam a céljaim felé vezető úton, akkor hamarosan visszazuhantam oda, ahonnan elindultam. Rosszabb esetben még azt is elvesztettem, amit addig már elértem, és kezdhettem mindent a nulláról, esetleg a mínuszról. Szomorú és elgondolkodtató tény, hogy amíg másoknak 31 éves korára már van, szerető férje, szép otthona és boldog élete, addig nekem se férjem,  se boldog életem nincs, hanem még mindig mindennek az újrakezdésénél tartok, ami után mindig több évbe telik, mire eljutok valahová. Persze, küzdeni kell. Haladni előre, mászni felfelé. De a törött lábú, rozoga, magas létrára nem sok kedve van az embernek felmászni, ha tudja, hogy valószínűleg úgyis leesik róla...

Rossz látni azt is ahogy tönkreteszik az embereket a rohadt COVID miatt, anyagilag, testileg-lelkileg.... Hogy maskot kell már mindenhol hordani, be akarják fogni a szánkat....

Legyen egy kis vidámság is

 És most egy vidámabb téma következik. :)

Lett egy cicusom, még nyáron, Lucifer a neve (vagy Ducifer :D)

Még ugy intéztem őt egy cicás FB csoportból. Ezért megérte hazajönni, és itt lakni. :D Őt nem bntam meg, sőt ő a mindenem már. <3 Nembaj, max megöregszek ilyen macskásöregasszonyként :D

Ő egy Brit rövidszőrű cicus. :) Velem alszik, kb velem kel. Ha hazajövök, nyitom ki az ajtót már "üdvözöl" nagyon kis életrevaló, kiváncsi, társas lény. :) Imádom. Most ő segít át a nehezebb időszakomon.

Iron lady visszatért

 Pár hét és elköltözik tőlem az exbarátom. annyi mindent ki írhatnék magamból de van amiket nem tudok, és nem is akarok ide ki írni. 

Nem, nem csak az Én hibám. Arról nem tehetek hogy nem viselem el a kontrollt, és nem tudok olyan lenni amit bárki is elvárna tőllem. Nem mindennapi NŐ vagyok, tudatába vagyok, hogy domináns, makacs a személyiségem, aki tudatában van a felsőbbrendűségével. Adrenalint termel a szervezetem, sokkal agresszívabb vagyok mint a nagy átlag, talán annak köszönhető, hogy a sok gyerekkori sérelem miatt elindult egy extrém úton a személyiségem, és ez látszik. De viszont motivált, törtető  a személyiségem, de az nagyon. Sok nő például példát vehetne rólam ugy érzem. Ha vmit eltervezek szeretem is véghez vinni, megharcolni. Volt hogy éjszakáztam 3 éven át,  volt hogy heti 60 órákat dolgoztam, az se érdekelt hogy már a kezemet szétszedte a mosogatószer, Én kitartó voltam. szerettem feszengetni a tűrőképességem határait. most pl kondizni járok el, már ott tartok hogy 20 kg-s sulyokat raktam rá a lábaimra és ugy edzettem. Vagy mindent csinálok egyszerre, vagy semmit ha azt nem tudom szivvel-lélekkel. Mindezt kiégésig, vagy még azon is túl. Mielőtt kimentem Angliába, majdnem bezárattak a felnőttpszichire, mivel voltak gondjaim a gyógyszer-alkoholllal. mondhatni 2 végéről égettem a gyertyát, mivel a magyar munkahelyemen meg átlag felett  teljesítettem, a 3 év alatt beteget se hivtam 1x sem, egy igazi állat voltam, elengedni se akartak, aztán meg szinte egyik hétről a máikra hagytam rá mindent magamtól :D Van aki a ribanckodásban, gyerekcsinálásban éli ki magát, én meg másban. :D Mosst őszinten? Minek strapáljam magamat 1 óra kufircért, amikor éppen pénzt is kereshetek, aztán meg elkölthetem Magamra? :D  Én motivált vagyok, másokat is motiválni akarok.  Aztán meg 1x majd lenyugszok a sírban.

Uk-ban jöttem rá, hogy a Borderlineből ki lehet jó dolgokat is hozni. én pl kint jöttem rá, hogy munka függő lettem,lehet azért, mert miután letettem az altató-alkohol kombót, kellett valami más függőséget keresnem. Kialakut nállam a társfüggőség is, mindez ugy hogy elötte meg szingli voltam évekig, de ami pozitiv hogy munka függő is lettem. csak az érdekelt 1 idő után hogy ne csináljak a munkában selejtet, nem bírtam elviselni, ha valamiért leb.ssztak, illetve már csak azt néztem kint, hogy mennyit tudok kitermelni, félretenni, szar matekosként, állandóan a font-forint árfolyamával foglalkoztam, vagy azzal hogy mindig azt vegyem ami olcsóbb. Ha beszéltem is csak a munkáról tudtam, más egyáltalán nem érdekelt a végén. Ha 2 hétnél tovább voltam munkanélküli, az már a világvége volt nálam:D  Igen, én a munkára egyfajta hobbiként is tudtam tekinteni, talán azért, mert nincs más hobbim. Mikor már hétfő-pétekig dolgoztam 55-60 órákat, 7végére is akartam munkát keresni, amiről az ex lebeszélt, ill vártam hogy a kövi hétre hány órát kapok, és kétségbe estem hogy miért csak 48 órát kaptam, és miért nem 50et...Vagy veszekednie kellett velem hogy kérjek ki szabadnapot mondván h ne készitsem ki magamat, vannak határaim (nekem meg útlevelem). Illetve mindig Én voltam, aki bement túlórázni, ha valaki beteg lett. Sajna a mostani, itthoni munkahelyemről ez nem mondható már el... Havi 147 ezer, és az egy helyben ülés, nem tud motiválni, nem érdekelne az sem ha holnap kirúgnának..... :( De az a veszély nem fenyeget hogy olyan nő legyek aki a semmire potyogtatja ki a gyerekeket, és az életcélja a közmunka. a közmunkából elég volt 1x. na... Én még mindig külföldben látom a jövőt, a cél hogy rendbe rakassam a fogaimat, (2t már sikerült), a kontaktlencse után megműttessem a szememet is, (nem nem elégszem meg azzal sem hogy lecseréltem a szemüveget kontaktlencsére 20 év után), legyen egy hitelmentes lakásom, amit úgy rendezhetek majd be ahogy akarok, maximalista vagyok!!!! Már nem viselem el a lustaságot, ha valakinek csak a szája jár, de teljesítmény nincs mögötte!!! Ha eljön az ideje és ujra lesz párom, annyi célt várok el tőlle amit magamtól is!!! Nem viselem el azt se már ha valaki órákon át csak a tv-t bámulja pl. Ill semmilyen függőséget sem (pl. alkohol, szex, játék), kivéve a munkafüggőséget, ami az én "betegségem" is volt. Bár a munkafüggőség az hasznos, mert munka nélkül nem lehet élni, mivel valamit zabálni is kell meg a számlákat, igényeket kielégíteni. Én pl nőként már sértve érezném Magamat ha egy pasi most az 1. randin fizetne vagy ha drága ajándékokat venne Nekem... Egyszerűen nem érdekelnek az ilyenek... (najó ha lenne rock konci nem utasítanék vissza egy Iron Maiden koncertjegyet, vagy egy Dr. Martens bakancsot  ajándékba :D)

Amióta az eszemet tudom sose a szőke hercegnők, Paris Hiltonok, stbk voltak a példaképeim, hanem a rock énekesnők, ill azok a női főszereplők, akik a rosszfiúk tökeit rúgják szét a filmekben. Ugy ahogy nem vonzanak a szőke hercegek a fehér lovon se :D

Sajnálom, hogy Nekem ilyen az Énem, de senkitől se fogok ezért bocsánatot kérni. Sajnálom, hogy nem tudok olyan nő lenni amilyet az emberek meg a társadalom elvárna tőlem.

Tudom h egy szar döntés volt UK-ból hazajönni. Tudom, hogy a COVID senkinek se kedvez most.. De érzem, hogy az a "nagy állat" már nem sokáig lesz bezárva a ketrecbe. Még vannak életcéljaim, azt akarom csak hogy Nekem meg a családnak jobb legyen a többi meg nem érdekel.. Jah meg ahol lakok most a Mama lakását 1x felújitassam!!! De! legalább részben az Én érdemem volt h a szüleim fennmaradó lakáshitele is ki lett fizetve, mivel gyüjtögettem 4 éven át 1 x összeget amit oda adtam nekik. :D

Jahm és végére: Gondtalan az élete? Magánélete harmonikus? Pénzügyei rendbe vannak? Soha nem iszik alkoholt?  Nem körözi a rendőrség? Szeretne ezen változtatni? Akkor ne hezitáljon, ismerjen meg minél előbb szemelyesen!:D

Magyarorszag 2020:

Hogyakurv@anyádbanézelkimármegint?

En vagyok az a fura szerzet, akit társaságban szokás letagadni. Én vagyok az, akit az átlagember dilisnek nevez.

Az óvodában és az iskolában is én voltam a legrondább kislány, nos, ez most sincs másképp. Na, de, ha már így állunk legalább legyek karakteresen stilusosan csúnya! Nekem igy tetszem, remélem anyádnak is😝 A többi meg... Simán le van szarva...

Mégis... NEKEM VAN A LEGMENŐBB LAKKRUHAM A KÖRNYÉKEN AMIT MEG LONDONBAN VETTEM! 

😁😁😁 Egyszerűen imádom 🖤