Kezdeném eloszor is: Voltunk mult7 szombaton BP-n, macskakiállitáson meg még mindenfelé. Most nemakarok mesedélelöttöt tartani, de a lényeget leírom mi volt Bp-n:
-cuki, édes cicceket néztünk.
-Még egy netes haverral Hoze-val is találkoztam a macska kiállításon, ime 1 közös kép:
Meg volt a sznobkodás is:
Avagy, pozólj LV bolt elött ugy hogy nincs pénzed :D De elég csak az arcomat megfigyelni, mindent elárul. xD Végülis, aki ismer, tudja h rühellem a Luisz Vuitton márkát, a sznobizmust, de ami még szánalmasabb mikor valaki full csoró és hamis Lv tatyival mászkál. :D Mondjuk a kép az 1 fajta fricska a sznob társadalom felé. Egy olyan országban, ahol van aki éhezik, más meg 200 ezres LV tatyóval flangál. :D
És végül Hoze úr videó összefoglalója is itt van a macskakiállításról, aranyos cicusok vannak benne:
Majd vmikor megyünk megint, de jó kérdés még h mikor. :D Jó is volt, bár nekem BP az marad egy kiránduló helynek szimplán.. Mert Én Pestet csak így szeretem. :)
Továbbá:
Sikerült magamnak karaté ruhát szereznem, méghozzá INGYEN. Najó, egy táblacsokiért. :) Mondjuk, költeni, amúgyse költöttem vna ilyesmikre, dehát ez ilyen, csak kapcsolatokat kell kiépíteni. Íme pár kép, "pizsibe" felöltözve:
Bár amugyis most csillagokat látok, mivel tegnap elött szétrúgták a térdemet, de engem se kell félteni.. :D
De jó hatással is van rám sztem ahogy említettem, mivel inkább az izomláztól ne lássak ki ha felkelek mintsem a depressziótól. :D Meg jókat röhögök magamon, mikor esek-kelek az edzéseken. De igaza volt egy cimbinek h a karate az fel fogja nállam oldani a depressziót, levezethetem vele a feszkót is, mert ugye a munkanélküliség miatt kb 1 hónapja súlyos depresszióba estem mivel több helyen is átvertek munkával, meg nem fizettek ki próbanapos munkán se (majd ezekről is tervezek 1 postot)... Meg mindenki csak észt oszt meg "jótanácsot" hogy mit kéne hogy csináljak, de ha az életemet élték volna, valszeg összeszarták volna már magukat.... Hát ez van most... De hatalmas taps magamnak hogy nem tettem kárt magamba, és nem szedtem rá semmiféle gyógyszert. :D Pedig volt hogy felkelni se tudtam, és volt hogy még azis nehézséget okozott h elmenjek a boltba, és volt hogy egész nap szinte csak sírógörcsöm volt...
Meg voltam csütörtökön egy ilyen munkaügyi tanácsadáson, avagy hogyan írjunk jó önéletrajzot, meg a nő akivel beszéltem kérdezte h milyen munkáim voltak, mit csináltam, ilyesmik...Már el is kezdtem frissíteni a CV-met.Elmondta azt is a csaj hogy ne hagyjam el magamat, ne essek depresszióba...
Valentin--nap margójára szingliként:
Ezt a számot küldeném minden szerelmes párnak Valentin-napra, szeretettel:
Tavaly ilyenkor, Valentin-napkor, már el voltam jegyezve, mint ahogy itt is olvasható. Durva azért hogy akkor még az esküvőt terveztük most meg így írok, szingliként. A gyűrűt amugy nem dobtam ki, meg semmit amit tőlle kaptam (mert kaptam hasznos dolgokat is). De lássuk be, elképesztő hogy mikre képes 1 év, hogy mennyit változik az ember 1 év alatt... 1 éve még nem gondoltam volna hogy lesz még 1 szakmám, hogy most ujra szinglin fogok ide írni, de azt meg végképp nem hogy karatézni fogok. Jó most szingliként amugy, legalább van időm dolgokra.. Bár sztem szinglinek lenni is inkább akkor jó ha van munkád, meg egyéb elfoglaltságod...
Ez a Valentin-nap is egy rakás szar, főleg annak aki hajlamos a magány miatt depresszióba esni. meg szerintem aki szereti a párját annak minden nap Valentin-nap.
Én most hogy szingliként töltöm újfent a Valentin-napot, most nem sírok, inkább elmennék szolizni, aztán elhúznék karatézni (mert úgy szoktam általába h elöbb szoli, aztán edzés, ez igy maga a mennyország számomra) . :D Utánna meg bekajálnék egy hatalmas adag gyrost. :D Én ezzel lepném meg magamat szingliként Valentin-napon, csak kár h hétvégén nincs edzés , egyedül meg nm szeretek edzeni sem... :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése