Ujra szinglin

 régen irtam mar ide, azota voltak fejlemények... 3 év, 3 hónap után ujra szingli lettem... :( 

Szakítottunk a párommal. Közös megegyezéssel. Elöször ő akart szakítani aztán én...  túl sok volt már bennem a fájdalom, tul sok volt már a veszekedés.... Ja meg a közös célok hiánya...  Nekem még vannak terveim az életben, mig ő meg csak ˝úgy "elvan". Annak ellenére hogy most COVID van Én még mindig külföldbe látom a jövőt, lehetőségeket... Ő meg nem... Ami nem baj, mert ha 2 embernek közös céljaik vannak akkor lehet jó Mo.n is. Én szeretek jönni-menni, tenni-venni intézkedni, kimozdulni. Ő meg nem. Akkor? Más a habitusunk, az érdeklődési körünk. Irányítani akart, ami nem ment neki, mert alapból erőszakos, domináns, törtető a személyiségem. Amig Én rohanok valahova előre, szeretek elérni dolgokat, addig ő inkább cammog, csoszog, vagy könyörögni kell neki. De ettől függetlenül néha elbizonytalanodok, kell olykor hogy "terelgessenek" hogy vezessen egy tapasztalt személy. Mert igen! Tanultunk is egymástól sokat. Én pl. Angliába megtanultam logikusan beosztani a pénzt. Önállósodtam, tanultam sokat az életről. Az emberekről. Valahol hálás vagyok a volt páromnak amiatt is hogy "általa" kiszakadtam a mamahotelből, meg tanultam is tőlle az életről, eggyüttélésről , fejlődtam sokat!!! Ő inkább higgadtabb, nyugodtabb természetű, ami Rám is jó hatással volt azért! de a többi nem rajtam mulott már. Vágytam arra hogy legyen egy szép lakásunk, macskánk, dolgozgassunk, kirándulgassunk, jővöt épitsünk, de neki az nem volt elég... Ő akar majd 1x gyereket is, Én meg akkor se szülök soha még ha megnyerem a lottó 5öst se kéne nekem gyerek (pláne a mai világba), elvagyok a magam kis lelki dilemmáival, gondjaimmal, illetve hajtani akarom magamat és bizonyítani, ha eljön az ideje...  Ne raboljuk akkor egymás idejét, 30 és  majd 40 évessen, és ne tegyük tönkre akkor 1mást azért mert mások a terveink....

Sajnálom is a dolgot, de ha megromlik egy kapcsolat az már nem rajtam mulik (csak). A mai világba nehéz olyan embert találni akivel 100%ig egyeznek a célok... De ha ez megvan akkor jó tud lenni. Na meg ha van tiszta önzetlen szeretet. Na ez a ritka kincs, amit az embereknek meg kellene becsülni! Meg nem ugy állni egy kapcsolathoz meg a másikhoz hogy "na majd én megnevelem!" Igen vannak hibáink, de emberek vagyunk! Igen, Én 30 évesen nem tudok olyan NŐ lenni amilyet elvárt volna tőllem,. Most hazudtoljam meg Magamat? Neeem... Attól mert bakancsba járok, szeretem a feketét, attől ugyanugy NŐ vagyok mint az aki pink-barbie, vagy magassarkút hord. 

Bár ami megnyugtató hogy szépen váltunk el, inkább barátivá szelidult a kapcsolatunk.  nem megcsalás vagy hasonló miatt lett vége a kapcsolatunknak, soha nem csaltam meg senkit, meg Én nem ilyen ordas ribanc vagyok azért!!! a megcsalás az amire nállam nincs pardon, akkor elég ocsmányul tudok szakitani! De itt most szó sincs ilyenről... Mi tiszteljük egymást továbbra is, és bizom benne hogy találkozunk majd még. A többit meg az idő eldönti....  Most még eggyütt élünk, mivel a páromnak van felmondási ideje a munkahelyén aztán visszaköltözik BP.re az anyjához nekem meg ott a lakásom, a cicám, és pár hónap mulva meg lehet megyek ki másik országba dolgozni... Remélem...  És remélem 1x megtalálom azt a férfit aki elfogad ÚGY AHOGY VAGYOK, és olyan büszkén hord majd mint egy gyémántkoronát... Akivel lesznek majd közös céljaink...

Most jól esett ezt ki irni... Majd még irok késöbb, csak már nem akarom hogy az emberek az Én magánéletemmel foglalkozzanak. Most egyenlőre ennyi elég.