Új haj, új képek, új csecsebecsék.

Már úgyis rég posztoltam fel képeket, akkor lássunk párat:

Le lett vágva a hajam, azért itt volt már az ideje. :) Jó lett szerintem ez a haj.
És még lett egy ilyen frankó szegecses hajpántom, egyenesen Ebay-ról:

És ez a pentagrammos füli is onnét való:

Ez a Latex-felső meg Szabadkáról. :) Még decemberbe vettem, nemsoká olyan jóóó idő lesz hogy hordhassam. Igen, simán felvenném ezeket a cuccokat utcára. Mondjuk inkább így minthogy trehányul, meg koszosan!!! Sokszor az emberek ha meglátnak igy az utcán (mivel kisvárosban lakok) rögtön vérszemet kapnak szinte... Pedig nem öltözök annyira idiótának, nincsennek tetkóim, nem drogozok, nem borogatok kukákat, a viselkedésembe sincs semmi ami indokolttá tenné ezt...
Mostanra érzem azt úgy hogy végre kialakult a stilóm, és ha olyanom van bakancsot veszek fel meg bőrnacit, ha meg olyanom, akkor miniszoknyát, meg magassarkút!!! Ezt csupán azok kedvéért irom le, akik nem tudják eldönteni hogy milyen stílusom van... Nos, a válaszom az h semmilyen, végre eljutottam oda hogy ezt Magamnak kialakitsam!!!
Amugy is már megkaptam még pár hete a lakóhelyemen  egy idióta műkörmös, szilikoncicis pitsától hogy Halálmadár vagyok!!! Akkor Én rá is kontrázok, mert Úgyis mostanság sűrűn járok feketében XD Meghát Inkább legyen 1000 Irigyem mint 1 sajnálóm is! Én legalább nem másoknak meg a trendeknek akarok (már) megfelelni, lassan 27 évesen!!! Mondjuk Én sokáig pártoltam is ezt az illetőt mikor elsírta h a párja veri, meg ott a gyermekük is, de már leszarom!!! Inkább csak a gyerekét sajnálom h ilyen "édesanyja" van, akinek a műköröm, új pasi, műcici , szintetikus buli az első, lassan már minden csak nem a gyereke, másokat fikáz (főleg a többi fiatal anyukát itt a "faluban", akik tényleg otthon vannak a gyerekükkel) és ezt többen is mondták! Dehát csak irigyek fikáznak, mindig is igy volt ez nállam! :) Mondjuk egyre szarabb hely ez a falu, nemcsodálom h sokan mennek el i8nnét, főleg fiatalok, remélem majd nemsoká Én is!!!
Meghát Én inkább vagyok "Halálmadár" minthogy egy testrészem is szilikonból álljon, és ezért tartsanak szépnek vagy ezért becsüljenek a pasik!!!!!!
Ésss még a Halálmadaraknak ilyen fasza kis bakancsuk is van:

Kellett már az uj baki, mert az előző az massziv 10 év viselésétől meg tönkrement!!! Mondjuk annak eszmei értéke is van, mert azt 15 évesen első fizetésemből vettem, amikor még napszámoztam!!! Ughogy ezért nemis dobom ki, pl. boltba elmenni még jó lesz!!! Amit meg a képen láthatsz egy 15 soros Steel! Mondjuk bárki bármit, és legyen bármilyen is a stílusom a bakancs a legjobb, főleg télen!!! Különösen üzenem ezt annak a volt fodrász oktatómnak, akinél fél évet voltam, és volt hogy a vendégek elött alázott meg azért mert Én bakancsba mertem bemenni 1x az Ő "elitnek" nevezett szalonjába!!! De ezt hagyjuk....
Jahm és áruló lettem:

Mátrix-fanból Star wars fan :D Most rávettem magamat ha van 1 kis időm, h a régi részeket megnézzem. :) Egyenlőre tetszik!!! Különösen a régiek, az akkori film technikával!!!
Ésss a trúarc Halálmadarak meg így nyomják csak:

És volt már aki dicsért is igy, mikor odajött az utcán egy néni azthittem hogy le akar fikázni, de nem hanem megdicsért!!! majd vagy egy percig szótlanul bámult. Már fel voltam készülve, hogy biztos mindjárt lefikáz...ehelyett megkérdezte csodálkozva, hogy jól látja-e, hogy bőr naci van rajtam meg bakancs. Igen. Nos, erre elkezdett arról áradozni, hogy milyen jó, ahogy kinézek, ez a haj, meg a hajpánt , stb. , mert nem jó átlagosnak lenni, és hogy ő önmagával kapcsolatban is úgy véli, inkább legyen csúnya, inkább legyen visszataszító, csak átlagos ne legyen. Basszus, az a hév, amivel mindezeket mondta tökre feldobta a napoméjszakázás elött. :) Vannak ám jó arc idősek, és őket jobban tisztelem mint a fiataléokat, ők nem olyan előitéletesek!!!
Nah ennyi volt mára, belöllem!!!

Egy éve..

Ma egy eve, hogy megvaltozott az eletem. Köszönöm azoknak, akik mellettem alltak es allnak, es azoknak is akik lemondtak rolam.
Egy éve kellett felnőnöm teljesen.
Egy éve szembesultem eloszor a sajat demonjaimmal.
Egy éve ilyenkor szenvedtem talan egesz eletemben a legjobban.
Egy éve lemondtam sajat magamrol, az eletemrol.
De itt vagyok, kuzdok, boldog vagyok . Koszonom, hogy segitetek nekem.

 Egy éve ilyenkor éltem át az egyik legnehezebb napot az életemben...Fáradt, dühös, és elkeseredett voltam...Lelkileg, fizikailag is megviselt az elmult időszak amit magam mögött hagytam.. Az ismerősök, a családtagok reakciói, a munkanélküliség, a folyamatos elutasítás....A szégyenérzet... Miután megtörtént a kisérletem, és volt egy nagyon durva álmom, utánna ezek az érzések maguktól elkezdtek csökkenni.. Most itt vagyok! :)

Celeb löttem

Nos, hát igen.. szegedi celeb lettem.. :D Nah jó a viccet félretéve, korátsem ez volt a cél, főleg h egy igen kemény témához adtam hozzá a nevemet, arcomat, tapasztalataimat.. Az iskolai gúnyolódásról, terrorizálásról volt szó a Délmagyar napilap 2016 01 21.-i számában. facebookon kerestek hozzá résztvevőket, tapasztalatokat h ki hogy "oldotta meg" a problémáját, nos, Én voltam olyan merész hogy arccal, névvel vállaltam a sztorimat, mivel ez nem az Én szégyenem. :) Bár akkor még szégyenként éltem meg, ma már nem...
Itt van a cikk:
(a minőségért bocsi, fényképezővel csináltam szkennerem sajna ninccs):

esetleg gépen keresztül kinagyítva nézzétek meg, hátha...
Persze, pont egy réégi képet kellett kitenni, mintha már nem is Én lennék rajta, plane h már nem vagyok szemüveges sem. De igazából ez a Facebook miatt van, mert engem a cikk megjelenése elött 2 nappal keresett a cikk iró hölgy h melyik képre adok engedélyt, de azt meg későn vettem Én észre, mert az a vacak az egyéb üzenetek mappába rakta, azt meg telóról nemtudom megnézni, géphez meg mostanság ritkán kerülök =/... Meg hát na azért főleg h hivatalosan a nevem végén lévő Y-t csak Facen használom igy, igazából i-vel irom a Maráczy-t :D
Na mindegy, de a lényeg a tartalom, és maga a figyelemfelhivás, megelőzés, tanulság. Ha már csak egy ember elolvasta, tudtam segiteni az már jó azért... Én jómagam is éveken keresztül szenvedtem a csúfolódásoktól minden miatt, mind általánnosban mind középsuli 10. osztályáig. Sokszor nemcsak a diákok hanem a tanárok és a szülők is hibásak, mert elbagatelizálják a dolgokat, vagy az áldozatot hibáztatják!!! Átéltem Én is, sokszor csak a szokásos "ne foglalkozz vele!" szöveget fújták, azzal meg szintúgy nem értem el semmit se,( főleg hogy alapjáraton érzékeny, sértődékeny tipus vagyok), ugy ahogy azzal se ha kértem tanári segitséget vagy ha visszadumáltam... Volt hogy azért nem mertem semmit se csinálni, mert féltem hogy visszaütnek, Én meg ugye baromira féltettem magamat is... Mint ahogy leirtam hogy nekem a "megoldás" a pszichiátria volt ill az h ahogy lejárt a tankötelezettségem 16 évesen kirugattam Magamat a suliból és levelezőin folytattam , normális, elfogadó környezetben a sulit, elkezdtem megbékélni magammal, de még a mai napig iszom ezeknek a levét: Félek az új társaságoktól, emberektől h kigunyolnak, kiröhögnek, vagy nem fogadnak el úgy ahogy vagyok, ill szorongós vagyok (és voltam alapjáraton gyerekkorom óta), hajlamos a depresszióra, konfliktuskezelésekkel van problémám, és ugy ánblokk vannak rossz gondolataim, előtörő emlékképeim,  pánikbetegségem is van kb 2 éve... Bár járok ugyan pszichiáterhez, már szembenéztem a multammal, tudom hogy nem bánthat  már az ami elmult, de gyógyszert is kell szednem (antidepi)
Ill. nemrég irtam róla szerintem hogy az egyik bántalmazó volt osztálytársamat is láttam egy este az utcán, Én meg megijedtem, tartottam tőlle hogy mi lesz ha belémköt megint, és akkor is éreztem hogy a szivem kb kiugrott a helyéről, leizzadtam, ill jött a "fuss és menekülj!" féle reakcióm is...

A cikk is világosan leírja ezeket a dolgokat hogy felnőttként vannak ezeknek következményei.
Mindenesetre nemtudom hányan olvassák az ujságot, de a neten nem találtam meg a cikket, igy maradt ez a versön h a képet berakjam. Én tényleg csak azt tudom tanácsolni a szülőknek is h figyeljenek oda a gyerekeikre, a gyerekeknek meg csak annyit h ne szekirozzák egymást, mert tényleg lehetnek következményei a másikra nézve!!! én is lehet hogy sokszor megbántottam másokat , csak én nem éppen szándékossan teszem, vagy ha megteszem-tettem annak általában volt valami előzménye.. De.. Igyekszek rá odafigyelni már h ne igy legyen, sőt igazából nekem az a jó ha minimálisak az interakcióim az emberekkel, nemigénylem annyira a társaságot... próbáltam ugyan, de sose tudtam sehova beilleszkedni, igy inkább elvagyok egyedül, max 2-3 emberrel, de az akkor legyen tényleg jó viszony!!! akikkel meg egy sulikba jártam a kapcsolatot egyáltalán nemis tartjuk, páran az ismerőseim Facén, de nem keressük egymást. akikkel meg tényleg rossz volt a viszonyom nem is ismerőseim, és hál Istennek nemkell őket nézegetnem se, se a FB-n, se nem szoktam őket látni sem. :) Néha volt hogy "rájuk néztem" facén, de igazából a szintjük mit se változott, de jó látni hogy a sorstól szépen kapják vissza azokat amiket ők adtak nekem. (Igen Én hiszek benne, és már nem állok "bosszút" senkin sem, mert tudom hogy el fogja őket intézni a sors)... De egy már biztos.. ha esetleg (talán) gyereket akarnék, és lesz az a csoda hogy legyen , akkor ha azt egyszer is bántani fogja bárki suliban, bármivel ott már vér fog folyni.. Vagy szépen összecsomagolom az osztálytársait és úgy küldöm el a szülőknek. :D Mert sajna az én esetem is mutatja hogy hiába beszélt velük a tanár , vagy esetleg én beszéltem velük 4szem közt szép szóval nagyon normálisan , nem értem el vele semmit... Ha meg a szüleiket behivta,a tanár  akkor be se mentek, mert ugye ezek olyan szülők voltak hogy leszarták a kölkeiket (igen, maguk dicsekedtek el vele h az anyjuk nem szólt érte ha 15 évesen részegen mentek haza, stb) Sőt volt hogy a szüleimet is belevontam, ők meg azért elég intelligensek ahhoz hogy erőszakkal redezzék le a dolgokat, de sajna manapság már az emberek nem ilyenek hogy "akkor gyere, beszéljük már meg normálisan" és ezt Én jómagam is tapasztaltam már... Talán ez is lett az oka h elkezdtem önvédelmi küzdősportot tanulni, mert ki tudja mi történhet. Remélem azért h minél több emberhez eljut ez a cikk, a tapasztalataim sajnos eléggé lesujtóak!

aki...

„Aki magasra jutott, annak több az ellensége is. Míg megbújsz a tömegben, csak a melletted állók tudnak létezésedről. Ha valamivel kitűnsz és kiemelkedsz közülük, sokkal többen szereznek rólad tudomást. Irigyelnek, úgy képzelik, az útjukban állsz, no és lesznek persze olyanok is, akiknek tényleg az útjában vagy... Így megy ez már sok ezer éve, mindenütt, ahol csak emberek élnek”

Azt szeretem az életben, hogy egyes emberek utálnak, Én mégis nevetek rajtuk, mert tudom, hogy milyen értékektől fosztják meg magukat azzal, hogy nem ismernek Engem.

Mert...

 2016 első posztjára egy kis bölcsesség:
Ne szégyeld azt ki vagy.
Lefogyni lelehet, a szemüveget el lehet dobni, és a csúnyából lesz a szép.
De aki hülyének született nem fog megváltozni, hülye marad.
Ne hagyd hogy mások lenézzenek kinézetedért. Cselekedeteid formálnak téged nem kinézeted.

Én VÁLLALOM azt ahogyan kinézek, a stílusomat is és BÜSZKE is vagyok rá. Csak az irigy ember fikázódik a kinézetre! Nekem nincs szükségem műkörömre, műcsöcsre, nem akarom h azért becsüljenek, vagy tartsanak "jónőnek". Számomra a szépség, igényesség nem itt kezdődik. Hanem az önbecsülésnél és a tetteknél. Állítólag változtam sokat jó irányba, próbálok ember maradni. (bár nem tartom magam jónak különösebben, de rossznak sem)

Avagy 2014-ben, és 2015-ben:

2014

2015.

  

Moments of 2015

Itt az ideje hogy firkantsak, ha már egész évbe alig tettem.... De nem volt rá se idő meg kedv sem... :) De jobb is talán. De azért összedobnék itt egy összegző posztocskát, ha már év vége van csak stílusossan.


Eléggé szarul indult 2015 januárjában az Új Évem, miután tavaly decemberben megszereztem a 2. szakmámat, mivel munkanélküli voltam, és teljesen magam alá estem, depressziós is lettem ezmiatt, utcára se szivesen mentem ki, nemakartam hogy lássák rajtam h napokat, órákat fetrengtem sírógörcsökbe, szarul aludtam, kilátástalannak tartottam az életemet stb....Anyáék már kb ott tartottak h bevisznek a pszichiátriára emiatt..BÁRMIT megtettem nem volt munkám, rengeteg helyen átvertek melóval, vagy vissza se hivtak , de közbe hallgattam a "csak annak nincs munkája aki nem akar dolgozni" féle szöveget, persze pont olyanoktól akiknek a helyében inkább csendbe maradnék!!! (pl. a szőröstalpú tanulatlan román, akinek llövése sincs a magyar munkaügyről és hogy milyen helyzetbe van az ország ily téren vagy egy friss pályakezdő, de még a saját hazájába se kell senkinek dolgozni, de itt meg elveszi a magyarok munkáját, 3adannyi pénzért!)
Vagy épp az ingyenes próbanapnál akadtam el... De a legdurvább storym ami megesett velem az álláskeresésem alatt az egy krapek volt akivel pultos munkát beszéltünk meg, találkoztunk és ott derült ki hogy "olyan munka" lett volna az... menekülőre fogtam, és ugy voltam vele hogy inkább kukázok... Egy volt osztálytársnőmtől is megkaptam hogy menjek bele abba hogy "az" legyek ő is próbálta már meg hogy milyen gáz h 25 évesen anyámékkal élek se pasi semmi... Neki is beintettem és megkaptam hogy gyáva vagyok... akkor az vagyok, inkább BÁTOR hogy a kétségbeesésembe mégse mentem bele ilyesmikbe.
Aztán egyre szarabbul voltam a pénztelenség meg a sok igérgetés miatt, eszembe jutott hogy öngyilkos leszek. Próbálkoztam is vele gyógyszerezés formájában, bevettem egy marék frontint az álmaim voltak ijesztőek, a saját halálomat álmodtam meg, 2 napig irtó szarul voltam, szédültem,elájultam azthittem megőrülök!!! De valahogy Én ennek köszönhetem az új életemet, hogy felrázott ez az egész rémálom... Pedig már lassan mindenki lemondott rólam, meg kiborítottam mindenkit a környezetemben, Aztán kezdtem lassan helyrejönni, elegem lett abból is h én játszak lelki szemetesládát másoknak, akiknek az volt a legnagyobb gondjuk h anyuci pénzén hova menjenek bulizni, milyen műkörmöt csináltassanak, stb... nekem más bajom is volt minth. az övékével foglalkozzak!!!
 még egy új elfoglatságot is találtam magamnak amit tavaly elterveztem. Elkezdtem önvédelemmel foglalkozni, karatézni kezdtem el tanulni, mivel rengeteg rossz tapasztalatot éltem át, folyamat belém kötöttek, tavaly mikor közmunkás voltam, megtaláltak az idióták akkor is, mint mindig , és ugy voltam vele h meg kell hogy tanuljam magamat megvédeni, mert ezt sose tudtam!!! A karate-ra esett a választásom, szegény ember vizzel főz alapon, szomszédom ajánlotta, ő is jár, meg ez volt csak a piciny kis "városunkban".  elösször rossz érzés volt bemenni a volt általános iskolámba, mióta elhuztam innen 8.-ból azóta nem voltam ott, utáltam azt a helyet, mivel teljesen tönkrevágott már az is!!! de pozitivak voltak a tapasztalataim már az első edzésen a kezdeti nehézségemen is túl léptem, pedig elöször féltem... Normálisak az edzőtársak, nem szólt le soha senki ha bénáztam, nem ugy mint eddig akárhol ahol jártam!!! Pl, gyerekként a társastáncot is kipróbáltam megkaptam h botlábú vagyok és abbahagytam.... Utáltam a sportot, suliba a tesiórákat, de érdekes mód ezt megszerettem, azóta se akartam abbahagyni, elkezdtem már Szegedre is átjárni, ott mégjobb mert több a felnőtt!!! azóta sikerült narancssárga ővet is szereznem, ha a sors is megsegit, akkor remélem eljutok 6-7 év mulva a fekete ővig!!! Ezt már kitűztem célnak!
a munkakeresésen, pasiügyeken se görcsöltem, rájöttem hogy felesleges mert csak beleőrül az ember ebbe!!! Inkább azon voltam hogy NE kelljen ebbe a faluba visszajönnöm közmunkázni, nemakartam még egyszer kicsináltatni az idegrenndszeremet, mivel már ott tartottam egy ideje h a nyugtató Frontin , Ricsi meg a többi se kellett már, le tudtam rólluk szokni! nem érdekelt már az egész, paszivan álltam hozzá, bár segitséget mindig nem kaptam. aztán kaptam egy két helyről ajánlatokat, sőt egy helyen, egy étterembe is melóztam majdnem egy teljes napot  ésss még ki is fizettek! (igen már emiatt is boldog voltam csak) Bár nem hivtak vissza, de hogy hogy birtam végigállni 20 órát folyamat na az egy jó kérdés. De tetszett, jó hely volt, az alkalmi kollégáim is normálisak voltak, bár már nem melóznék vendéglátásban.
majd rá pár hétre jött a telefon hogy Szegeden az egyik klinikára éjszakás takarítót keresnek és próbáljam meg...  Beadtam párszor már ehhez a céghez is a CV-met de semmi reakció nem volt. Bementem a nagyfőnökükhöz és jeleztem hogy hallottam h van munka, megpróbálnám... Majd irták a papirokat és mondták h menjek el munkaalkalmasságira, fel se fogtam mi történik, pedig ugy indultam neki hogy ez is egy újabb kamu munka...  Átmentem az orvosin mehettem is dolgozni másnap.. a betanulás volt 3 nap, akkor voltam csak nappalos, utánna, azóta csak éjszakás vagyok!!! Eleinte féltem tőlle kissé, bár mindegy volt mert itthon amugy is szarul alszok. De boldog voltam hogy végre van munkám, az éjszakázásba is belejöttem!!! a kollégákkal sincs gondom, rendesek voltak, ahhoz képest hogy suliba folyamat kiközösítettek mindig! Rájöttem hogy nem bennem volt/van a hiba. :) Bár nekem ez már álommunkának számitott, mivel egyedül melózok, ambulanciákat takarítok, ahol nappal rendelnek. Érdekes fintora a sorsnak hogy pont a pszichiátria ambulanciát takarítom ahol tiniként sűrűn jártam, még feküdtem is bent jópárszor suli helyett :D neem, nemidézett bennem rossz emlékeket, sőőt... Elkezdett érdekelni a pszichológia,, a lelkibetegségek okai,, magamtól jöttem rá a bajaimra. Szeretem is a munkámat, valahogy ez az ami bejön eddig leginkább, meg jól is keresek vele viszonylag örök éjszakásként. Bár rengeteg előnye, de hátránya is van az éjszakázásnak, de már megszoktam, csak néha kell egy kis altató. :D
de jó is ez! Boldog voltam és vagyok is vele, immáron 9. hónapja! és remélem még egy jó darabig! egynéhány dologra is sikerült ráébrednem, elkezdtem kitörölni a negativ, okoskodó embereket is az életemből. Rájöttem hogy ez egy olyan ország ahol ha te ki mered mondani/mutatni az érzéseidet akkor hülye vagy stb.. Ha problémád van és ezt te kimondod akkor megkapod h kamu, önsajnálat, ha jól érzed magadat, akkor meg az emberek irigyek, és azt akarják h szar legye neked! Én pl. ahogy elkezdtem boldog lenni, jól érezni magam mind Facén, mind élőbe megkaptam h mekkora arcom lett, egy kedvencem amit egy gyereket fiatalon kiszaró csaj mondott aki egész nap napi 20 képel spammeli teli a FB-t a gyerekéről hogy én sztárnak érzem magamat csak mert van munkám :D lol, ezen jót röhögtem bár ignoráltam is, mivel kurvaokosnak hiszi magát a másik életében! és ha annak érzem magam akkor mivan? :D én csak JÓL AKAROM magam érezni, és igen ki fogom mutatni MINDIG amit érzek, ha vkinek nem tetszik sajnálom! Én se szólok bele abba hogy ő miből vagy hogy tartja el a gyerekét 20 évesen! vagy lehet akkor éjszakás műszakot vállalni :D (inkább ez minthogy a sok alkeszt szolgáljam ki egy lepukkadt falusi kocsmában)Én csak rájöttem hogy van életcélom, nekem nem a havi segély, családipótlék, közmunka az életcélom!Dehát ilyen ez az irigység... Drágáim el kell keseritselek, de soha nem fogok ennyivel megelegedni, SOHA NEM ÁLLOK MEG, ES SOHA NEM ADOM FEL!! Többet is fogok elérni még az életben mint az ilyen emberek az biztos... kitöröltem az ilyen emberek akik távolról akarják beszabályozni az életemet, hadd éljem már végre ugy ahogy én akarom! 
végre az egyik régi álmom is teljesült h "eldobtam" a szemüveget, és kontaktlencsém lett! :) hosszú út vezetett idáig, de megérte! És nem is drága, nekem 4000 Ft/hó/pár.. És a folyadék meg attól függ mekkora kiszerelésbe veszel hozzá! Szerintem megéri, meg praktikusabb mint a szemüveg, meg jobb is! szebbnek érzem magam vele, mások is mondják! :) meg jó sporthoz, télen nem párásodik be.. Eleinte csak a ki-be rakás volt problémás de már megszoktam :) 
Meg amelett h volt sok jó dolog a rossz dolgok idén is megtaláltak. A 15 éves kutyánk meghalt idén tavasszal, beteg és öreg volt szegény. :( Nem vagyok kutyás, de megviselt, mivel én találtam meg. 
Rendőrségre kellett bemennem más baromsága miatt tanuskodni egy ellopott SIM kártya miatt ami az enyém volt csak eladtam valakinek akitől meg ellopták!!!! Ne tudjátok meg milyen ijesztő volt mikor a semmiből átvettem a levelet a postán amibe ott állt a beidézés, hát ott kaptam pánikrohamot, majdnem úgy kapartak össze... Mert az meg a levélből nem derült ki hogy milyen ügybe kellett h bemenjek.. Utánna alig mertem kimenni utcára is, a Sfalvi postát meg ugy kerülöm mint a tüzet... emiatt el kellett kezdenem dilidokihoz járni, a munkahelyemen járok ott az egyikhez, és a legjobb arc!!! Kár is h nem tiniként ismertem meg...Segitett rajtam pár jótanáccsal nem bogyóval akart "meggyógyitani" mint a többi dilidoki akikkel dolgom volt eddig!!! Már nem az van h nem merek kimenni, hanem sokszor csak félek ha sok az ember, vagy h lenéznek, kiröhögnek, meg félek nyilvánosan megszólalni... Igen kiderült ez is hogy miért, szoc fóbiám van, ezt eddig is tudtam, voltak korábban is hasonló gondjaim... Talán ezért is jó ez a munka nekem, erre vagyok lelkileg képes, mégha többre is vihetném... 
Nyáron meg megjártuk a Balatont is (csak kár h szar időt fogtunk ki), meg Horvátországot is. :) Az meg viszont jó volt, jó volt 4 év után ujra látni a tengert... :3 az emberek is teljesen mások voltak mint itthon.
Jó kis év volt ez a 2015!!!
szeretném megköszönni mindenkinek aki az elmúlt egy évben egyengette az utamat, akik arra biztattak, hogy ne adjam fel soha. Kollégáimnak köszönöm hogy megmutattátok, miért jó ott lenni ahol vagyok, és hogy esélyt adtatok nekem. Edzőtársaimnak és az edzőimnak köszönhetem hogy elkezdhettem a legjobb sportot. :)  köszönöm, hogy most itt lehetek és a céljaim nem vesztek el.
És köszönöm Istennek, hogy megmutatta, hogy ennyire erős és kitartó is tudok lenni!
És köszönet a rosszakaróimnak a sok fikázást, kamuzást, átkot, mert Én csak erősebb lettem! Majd én fogok rajtatok röhögni, haha. :D
És végül, csak mert bejött:
Eddig minden évben ettem a lencsét, nem ettem semmit a disznóhúson kívűl, mert "nem szabad, nehogy ne legyen szerencsém"óvtam a legyet "mert nem szabad lecsapni, szerencsét hoz", elég ratyi is volt az elmúlt 10 év, minden évben megfogadtam, hogy a "jövő év jobb lesz mint az idei", NA tavaly se lencse se légy, se disznóhús és a jövőév se lesz különb mint az idei... és mégis ez volt életem legjobb éve! Túléltem egyedül, pasi nélkül is!:)
 Összejött az "álom" munkahely, megtaláltam azt a sportot amit szeretek csinálni, és egy régi tervem is összejött hogy már nem vagyok szemüveges! :D és az álmok sorra megvalósulni látszanak, úgyhogy idén sincs se lencse, se disznóhús ,se légy és minden évem így fog folytatódni mint az idei!
XD

Ja! És ahogy évek óta mondom minden év végén " Sajnálom akikkel idén bunkó voltam, jövőre még bunkóbb leszek, valószínű meg volt rá az okom", úgyhogy minden marad a régi jövőre is!! Boldog Új Évet Mindenkinek!!!!!

Közérdekű: Fekete szalag napja - November 30

Sziasztok!

Mivel még van pár rendszeres olvasóm (egy pár ember lépett le közületek biztos, mivel ritkán van időm blogolni), ezért gondoltam megosztom veletek mi is ez. Jómagam pár hónapja láttam ezt először, és már akkor megfogott, most pedig hogy a magyarok is hirdetik, hát nekem is ki kellett tennem.

A lényeg ebben, hogy ha valaha is bántalmaztad magad, esetleg most is ezt teszed, akkor november 30.-án szombaton köss egy fekete szalagot a kezedre. Ha gondolkoztál már az öngyilkosságon. Eltervezted hogy legyen, esetleg megpróbáltad, de nem sikerült. Köss egy fekete szalagot a kezedre. Ha nincs szalagod, fekete filc is segíthet.

Ha meglátsz valakit, akinek szintén ott díszeleg a fekete szalaggal a karján, akkor menj oda hozzá, öleld meg jó szorosan és kérd, hogy maradj erős!

Nekik, nektek ez sokat számít. 

Tini éveimben  én is sokszor bántottam magam, főleg ha suliba bántottak akkor fordultam magam ellen (pl. hánytatás, gyógyszer+pia, vagdosás, stb) sőt lehet most is megtenném, de január végén majdnem öngyilkos lettem de voltak ijesztő álmaim , talán megtettem volna ha azok az álmok nem jönnek.... Olykor még még előfordulnak nállam a suicid gondolatok, de már 1re ritkábban....Kevés ember van akiben megbizok, talán 3 fő....Lehet, sőt biztos, hogy nem sok ez a három fő, de nekem rengeteget jelent, hogy van olyan, aki segíteni is tud, amikor a padlón vagyok, hisz van, aki röhögve rúg belém még párszor.  

Figyeljetek barátaitokra, rokonaitokra és ismerőseitekre azon  a napon. Ha bárkin észreveszitek, mondjátok el neki, hogy rátok számíthatok. Tudassátok vele, hogy meghallgatjátok, ha szüksége van a segítségre.

És ami a legfontosabb:

 NE FORDÍTSATOK HÁTAT ANNAK, AKI SZINTE ORDÍT A SEGÍTSÉGÉRT!

Rajtam is (mármint a kezemen) ott "virít" pár hete a fekete szallag: