Mert MINDIG, MINDENNAP történik valami új, amiért érdemes küzdeni:
Plusz még van egy dolog 2015-ben, a kontaklencse-projektem után amit el akarok kezdeni megvalósítani, mégpedig:
Januártól elkezdek karate edzésre járni, ha minden jól megy... Foglalkoztatott már régóta h elkezdjek valamilyen küzdősporttal foglalkozni. Sajnos olyan világot élünk, ahol ma már a nők veszélyben vannak, fontos h egy nő meg tudja magát védeni. Tapasztalatból írom, de tényleg.. Volt h utcán raboltak ki és vertek meg, volt hogy molesztáltak a közmunkán, volt hogy már majdnem megerőszakoltak (igaz akkor mégcsak 16 éves voltam), de szerencsére ott a majdnem, mert segítséget tudtam kérni, igy egy kisebb sokkal megúsztam!!! Csak hát volt még igy is következménye rám nézve, majd 4 évig utánna rá se tudtam "úgy" nézni egy pasira is, a szexet is undorítónak találtam, stb... De túl tettem már magamat ezeken, akit érdekel szívesen elmondom neki.
Meg amugy is jót tenne nekem a küzdősport, le tudnám boxolni a feszültséget, úgy h senkit nem bántok vele, bátrabb és magabiztosabb lennék, meg növelném az akaraterőmet, mivel ugye a küzdősport formálja a jellemet is. :) Van olyan ismerősöm, aki ezt üzi vaságyastól 50 kiló, és már volt h egy nálla 15 kg-val nehezebb pasit is el tudott intézni, 2 év edzés után, bár ő rajta már meglátszik, kivan combosodva. :) Ugy hogy nekem se ártana.. Végül is inkább karatézok mintsem hogy aerobikozni vagy zumbázni járjak az irigykedő kövér nők közé, vagy kézilabdázzak vagy focizzak.(nem jönnek be a csapatsportok, a kézilabdát meg már általános suliba megutáltam, mivel kötelező volt tesiórákon nekünk lányoknak, soha nem is ment, sőt még a tesi órákat is megutáltam, ilyenek miatt is h átöltözni a többi lány előtt, mert olyan érzésem volt h kinéznek az akkori súlyom, kinézetem miatt, meg stb, és emiatt is volt 15 évesen az nálam h az orvosaim anorexiára gyanakodtak, még enni (!) sem ettem az iskolában emberek között).. De már ennek vége, Hál Istennek, csak sajna akkoriban kötelező volt a tesióra, felmentést se tudtam intézni, ha nem öltöztem át akkor igazolatlan , meg megutáltam a sportokat is... De már ennek vége, mert itt ÉN döntök hogy mi tetszik és hogy mit akarok csinálni.
Meg lenne jó (új) társaságom, meg emberek között lennék legalább.... Meg legalább nem züllőtt és drogos arcokkal lógnék, úgy mint 16 évesen!!! Hanem normális emberekkel!! A szomszédom javasolta (mivel nem tudtam eldönteni 1.-re hogy milyen küzdősporttal foglalkozzak), mondta h jár karatéra a gyermekei is járnak, szereti(k), meg mondta h javított az állóképességükön, stb., igy megbeszéltük h majd januárba eggyütt megyünk el edzésre... Veszteni, nem vesztek vele, megnézem hogy milyen, mennyire jön be, mert az 1. alkalom ingyenes.
Talán most egy öntelt picsának tünök h a céljaimról írogatok, de nem érdekel. Célokra mindig szükség van, legyen az kisebb vagy nagyobb is, de nemcsak beszélni, hanem tenni is kell érte. Én most már dolgozok rajtuk.. Illetve, kell hogy legyen az embernek valami, amiért érdemes küzdeni, felkelni (jóég milyen bölcs lettem, igaz +ittam egy kis bort :D) Tisztában vagyok azzal is hogy nem szabad agyalni és kattogni mert külömben beleörülsz... Kell hogy valami olyan dolgot, tevékenységet keressek magamnak, ami "kikapcsol" egész napra... Ha napi 10-12 órás fizikai munkát kellene h végezzek azse lenne gáz, csak ne legyen időm agyalni....
Jah és már készül a "Moments of 2014" c. posztom is, avagy ugy összeségében hogy milyen volt az évem. :)
Na további szép estét mindenkinek! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése