Ha újra kezdhetném mindent másképp tennék. De sajnos nem lehet.
Egyedül vagyok mint a kisujjam. Ja nem. A kisujjamból 2 van. Egyedül vagyok, ami jó mert senki nem árthat többé. Akik szerettek (?) elhagytak. Vagy meghaltak. Bár lehet akikről azt hinném hogy szerettek, csak utáltak, és megjátszották hogy szeretnek. De nembaj, már rájövök a hamisságra. Ahova mentem mindig ez volt hogy utáltak. Nincs aki mosolyt csaljon a depressziós fejemre. Nem is lesz olyan. Azon agyalok hogy bevegyem az összes gyógyszert ami otthon van. Dormicum, Xanax, Rivotril, Valdoxan a választék. Csak egy gond van, hogy ebbe nem halok bele, és meg akarok halni. És nem, NEM LESZ JOBB. NEM LESZNEK SZEBB NAPOK. Minden egyes nap fekete, akár a ruháim. A legfeketébb fekete. " Legyek pozitív". NEM, NEMTUDOK POZITÍV LENNI. De lehet beveszem őket, legalább károsítom a szervezetem kicsit, és elöbb halok meg. Vagy legalább alszok egy nagyot/jót. Számomra az élet annyit ér mint a használt wc papir.
Nehogy bevedd őket!!! Inkább próbáld meg lekötni magad valamivel... próbálj meg írni valamit! Találj ki egy karaktert, akár magadról is mintázhatod, vagy, mivel szereted a Mátrixot, írj Neo-ról meg Trin-ről... ha belemerül az ember, nagyon jól le tudja kötni a történetszövés. Az önsajnálat nem eredményez soha pozitív dolgot...
VálaszTörlésIgazad van, a változas/valtoztatás mar elkezdodott nálam. :)
Törlés