Moments of 2016

Na sziasztok! Ez már a 2016os év uccsó posztja. Ismét eltelt 1 év, és már azt várom hogy vége legyen... Igen... 2016 menj már!!! Talán jogosan de kijelenthetem hogy ez az év a veszteségek éve volt. Sok híresség is elhunyt idén, az olyan tehetségekre gondolok mint pl. George Michael, illetve Carrie Fisher aki a 2. kedvenc Sci-fi filmemben Leila hercegnőt játszotta (gyengébbek kedvéért írom) , és igen az Ő karaktrere volt a 2. kedvenc sci-fi hősnőm (Matrix Trinity-je után :)). De hogy még ez se legyen elég... Megtudtam karácsony után 1 nappal hogy a biológiai értelemben vett anyai nagyanyám is meghalt. Úgy értem ezt hogy bilógiai hogy nem foglalkozott velünk, nem érdekelte hogy mi van a lányával, és az unokáival, de erről nem akarok többet írni. Én úgy 7 éve láttam/beszéltem vele utoljára.... Rákos volt Ő is egyébként, mint a kedvenc dokim. Neki torok és áttétes mellrákja volt, és hiába operálták meg nem lehetett megmenteni! Úgyhogy a kis szilikonos picsák is elhuzhatnak a ....ba, nemhogy MEGBECSÜLNÉK azt hogy egészségesek, ahelyett h kirakatják magukat, csak hogy megfeleljenek egy ideálnak.... Inkább dilidoki kéne nekik, mint plasztikai sebész. :D  Mint embert sajnálom, mert szenvedett, de nem állt hozzám közel, valahahogy nem tudtam átélni azt a szomorúságot mint amikor az orvosom meghalt.... Lehet szemétnek tartani, nem érdekel... Nem vagyunk 1formák, ugy ahogy az emberi kapcsolatok sem! Sokszor van hogy egy ismerős, vagy akár egy orvos közelebb áll hozzánk mint 1 rokon.
Na de lássuk... Én valahogy sokat nem vártam a 2016-tól, de ehhez képest a 2015ös évem volt a legjobb, bár majdnem tragédiával indult a részemről, de jól döntöttem akkor hogy az életet választottam... Már a végrendeletemet, utolsó kéréseimet írtam volna, végül elkezdtem leírni hogy mit szeretnék majd elérni... Sikerült! .... Akkor amit akartam MINDEN összejött, az álmaim valósultak meg, illetve az elavult Gyöngyi 1-et, lecseréltem, korszerűsitettem, és visszatért helyébe a "Gyöngyusz 2" verziója. :D Talán hülyén fogalmazok, de fel kellett hogy nőjjek, röviden...  Ez volt a 2015, tavaly ilyenkor egy igen jó évet zártam le. :D
Most már 2016 van.
Aránylag nyugisan indult az új évem, sok mindenre nem emlékszek :D Talán mert folyamat aludtam és melóztam. :D ja de. celebkedtem a helyi Délmagyarnak, arcomat, nevemet felvállalva az iskolai zaklatásokról volt szó. tabukat döntögető írásra sikerült.
Március, március... Ja igen. Az 1. éves jubulilásomat töltöttem a munkahelyemenen, ami nállam már nagy szó volt ahhoz képest hogy mindenhonnan leléptem, vagy félbehagytam. :) Elképesztő nem? Főleg ha az ember örök éjszakás. :) Hatalmas adag motiváció van bennem az biztos! Remélem jövő márciusban már a 2. évemet fogom ott ünnepelni, csak kár hogy egy ember már nem tud részt venni az ünneplésben. :(
Illetve még egy jó barátnőm is elköltözött, úgy gondolta h jobb élete lesz kint , vagy az ország másik végébe. Legyen szerencséje, csak rossz h azóta se láttam, csak azon a rohadt Fb-n dumálunk, pedig mit nem adnék azért h leülhessek vele dumálni... 
Április: Sokat melóztam, de a kimerültségtől majdnem összeestem már, valahogy már +látszott a szervezetemen a sok éjszakázás...  A sok feszültséget általában piálással vezettem le, illetve társaságra vágytam... a sok egyedüllét után. Noha igaz ők inkább haverok, rájöttem hogy nemtudom elmélyíteni már a kapcsolataimat.
Május:Végül a sok meló, kimerültség után járt nekem 1 hét szabi :) Pedig a szakorvosom már el akart zavarni táppénzre, mondván hogy pihenjek 1 kicsit, függetlenül attól h szeretem a munkámat meg éjszakázni.Anyum balesetet szenvedett a lábával, inszallagszakadása volt, ill porcleválása is. :( Szerencsére nagyobb baj nem lett, 1 hónapot táppénzen volt, de +kell operálni! :/
Június: Sikeres ővvizsgát raktam, mert továbbra is karatézok, csak hát mint mindenbe, ebbe is voltak nehézségek. De igyekszek, és 1 lépéssel közelebb kerültem a fekete ővhez, de ez nem lóverseny!!! (most narancssárga kék csíkos ővem van). 2016 június 27.-én taliztam utoljára a dokimmal (pszichiáter-neurológus), Dr. Trúarc nénivel,(Dr. Benkő Katalin), akit még tavaly a munkahelyemen ismertem meg, és a szakorvosom lett. Gratulált ő is az ővvizsgámhoz, és megbeszéltük h augusztusban talizunk, mert ő is , én is szabira/nyaralni megyünk. Igen ám... De... A Dr. nő beteg lett....
Július: Valahogy minden megváltozott nálam. Vagy ekkortól de elkezdődött nálam valami, amit nemtudok megmagyarázni. Fokozatosan de elkezdtem leépiteni az emberi kapcsolataimat, Főleg azokkal akikkel 1 faluban élünk. Úgy éreztem 1 korábbi konfliktus miatt, mintha összeesküvést terveznének ellenem az emberek. Nem tudok, és nem is akarok részt venni az emberei kapcsolatokban és azok építésében. Illetve bárki, aki rossz hatással volt rám, vagy elkezdett kritikával illetni, azonnal kitöröltem, kitiltottam a Facemról... Aki meg köztük van, érintett, gondolkozzon el magán 1 kicsit. Vagy épp magamtól akartam megóvni másokat. A mai napig építgetem le a kapcsolataimat, mert legtöbbnek értelme sincs. Gondolok Én itt a kisfiúkra, akik max pótlékot láttak bennem, amugy meg leszartak. :D A viselkedésem is megváltozott, több emberrel összevesztem. Vagy ők velem.
Csak hogy még jót is írjak: Nyaralni voltunk. Igaz szüleimmel, tudom h ciki, de nemérdekel... :D Horváto.-ban jártunk, ill. Balatonon. :) Jó volt, bár éreztem hogy másra van már szükségem mint a családi nyaralás.
Augusztus: Mennem kellett volna Dr. Trúarc nénihez, de nem tudtam mert közölték h betegeskedik, és h 2 hónapig nem lesz. Agyrém, mert a saját viselkedésemmel nem tudtam mit kezdeni már, otthon is több volt a veszekedés, és még annál is több emberrel összevesztünk, általában valami irreálisnak vélt kritikára haraptam. Elvileg Én voltam a "kezelhetetlen" közben nem. :D Nehezen, de eltelt a hónap.
Szeptember: Augusztus folytatása....
Október: Megtudtam milyen az amikor az embernek milyen ha egyszerre jó, és szomorú is a szülinapja. De inkább szomorú volt, mert meghalt Dr. Truearc néni. :( Bár attól el tudtam vonatkoztatni már hogy szülinapom napján halt meg, hanem 1 nappal elötte, csak a többiek meg én is akkor tudtam meg. :( Hasnyálmirigy daganat. Nyugodjon békében a főorvosnő, de remélem hogy tudja hogy hiányzik. Bár aztmondták h várható volt, de Én meg sokáig a betegségét se tudtam.  Az meg végképp felfoghatatlan volt h mikor utoljára voltam nála semmi baja nem volt, jól nézett ki, ahogy 1 átlag 70 évesnek kell. Talán ez az Én "szomorú" szülinapom is azt jelenti hogy felnőttem, mert aznap nem a bulizgatás volt a célom. De mióta a Dr. nő elment azóta se jártam másik pschiaternél, ő már nem csak 1 orvos volt nekem, hanem egy kolléga, egy barát, bárki, akiben már jobban megbiztam, mint akármeik "barátban". Neki ha kritikája volt, akár a munkámra, akár rám, érdekes ő meg tudta úgy fogalmazni h ne sértsen meg, hanem ugy hogy tényleg segitsen.... Ő más volt, mint a többi dilidoki, akik tiniként szart se segitettek! Nem tudom hogy lesz e valaki akiben így meg fogok bizni mint Ő benne.... Neki csak 1 hibája volt, hogy miért is nem tiniként ismertem meg! (gyerek-felnőtt pszichiáter, neurológus volt Ő)
November: Gyász, gyász de tovább kellett lépnem, de legalább meg tudtunk a Dr.omról emlékezni... És egyre szarabb h otthon a 4 fal közt vagyok folyamat, kutya nem szól hozzám (max azok akik irritálnak a semmis szarjaikkal, meg a "Hogy vagy?" féle jelentéktelen kérdéssel)Újabb embereket épitettem lefelé, többek közt A. exemet, (akit már korábban leépitettem, és üzenem hogy ha jót akar magának, meg a kapcsolatának akkor NE is próbáljon többé keresni)
December. az októberi után az ujabb halál hír, a nagyanyám halála.
Röviden, tömören ez volt a 2016os évem. Egyszerre volt jó, szar is. De inkább rossz dolgok történtek, s ezt másoktól is hallom... Bár Én örülök a jó dolgoknak is, de elég sok rossz történt. Vagy inkább rájöttem dolgokra? nemtudom. Picit "embergyülölőbb" is lettem. Talán nem az embereket utálom, hanem a tulajdonságaikat. A jópofizást, vagy amikor van képe valakinek megkérdezni hogy "hogy vagy?" közbbe tudom hogy utál engem, a hátam mögött röhög ki, vagy hord le minden szarházinak... vagy jópofizik amire símán rájövök. :) Különösen vonatkozik ez azokra akikkel kénytelenek vagyunk itt ebben a pudvás faluban 1 levegőt szívni... Bár remélem már nem sokáig! Le akartam építeni magam körül az embereket. Nemtudom már aztsem eldöntani hogy kibe bízhatok meg, ki az aki tényleg barát, vagy hogy ki szeret 1általán....  Változtam, tudatosan. Már nemis akarok részt venni az emberi kapcsolatokban, rájöttem ha érzelmileg nihilista vagyok az a jó, mert akkor nem esek pofára. Partnerkapcsolatom, azaz "pasim" idén se volt. Nemis foglalkoztam ezzel. :D Sokat melóztam, olykor eljárkáltam, de az ismerkedés már nem megy. Se neten, se élőben. persze, biztos másképp lehetett volna, ha szóba állok a legelső hülyével aki szembejön velem a sarkon, vagy rám ír a neten. de nem, Én nem vagyok ilyen. Szerencsére. Pontrt ez a baj egy néhány nővel körülöttem, hogy már a legutolsó semmirekellő pasival is összeállnak, csak mert  önállótlanok meg nyavajognak hogy "ők nem birják az egyedüllétet", hát akkor elárulom kedveskéim, hogy sokat lesztek még az életben egyedül, sőt EGYEDÜL is fogtok meghalni..... , aztán meg csodálkoznak ha veri/csalja őket a párjuk. Nekem elég volt már a rossz tapasztalat, nem kerestem, tudatosan, olykor volt h kaptam leveleket a Facebookon, meg megnéztek. De több nem. Én elég jó nőnek tartom Magamat, és ezt ne más döntse már el hogy mennyire vagyok "baszható" csak mert nem állok le mindenféle hülyével. :D Szerintem ez jövőre se lesz másképp, a mottóm: Inkább jobb egyedül mint 1 rossz kapcsolatban! Mint írtam érzelmileg nihilista vagyok, mert jobb ez így minthogy hülyitsenek pár hétig, lehazudják nekem a csillagokat, minthogy egy csalódás után továbblépjek, ami nekem nehéz. :D Ugyhogy maradok 2017-ben is szingli!
Igazából én nem partnerkapcsolatra vagyok, hanem arra hogy legyen mellettem 1-2 IGAZI barát. Hogy akikkel nemcsak a Facebookon beszéljek, hanem az életben is! akikkel meg tudom osztani az ügyes bajos dolgomat, eggyütt mehetünk el szórakozni...  csak marha bizalmatlan vagyok, meg  nem merek már megnyilni senkinek se, meg úgyérzem hogy semmi értelme, csak átbasznak,  mert csak utálni fognak, akiket meg tényleg szeretek azokat meg elveszi tőllem a sors... :'( Főleg a saját meg a nállam fiatalabb korosztály előtt lettem ilyen... Vagy csak nekem vannak nagy elvárásaim?
 Nemtudom már mi lenne a jó... Egy időben nagyon akartam barátokat, ma meg már egyszerűen ez nem megy... Lassan már a PET palackok is tartósabbak mint az emberi kapcsolatok. egy dolog a biztos az életben, mégpedig a HALÁL. ha már 2016ban megkaptam ezektől a semmirekellő falusi emberektől hogy halálmadár vagyok a fekete cuccaimmal, akkor üzenném hogy a halállal igenis kell foglalkozni, és igenis kell "halálmadárkodni". csak hogy nehogy majd ha kicsi gyermeketek lesz, majd ő nyit rá az elhunyt rokonotokra. :) majd akkor is Én leszek "halálmadár"? :) na jó ez kissé erős lett, de szeretem olykor drasztikusan rávilágítani a dolgokra, ha már azon vagytok kikadva hogy télen főleg feketébe járok, pedg már 2016-ot (lassan 2017et) írunk, nem tudom miért gond ez. De nem baj, hazudjatok csak, meg éljetek csak a rózsaszín kis álomvilágotokban. :D Bár egy két ember még egy AIDS-nál is rosszabb betegségben szenved.
ami meg jó hír hogy amellett hogy már 1 évet jubiláltam a melóhelyen, még mindig meg  van. És meg lesz a 2. évem is. Nem tervezek munkahelyváltást. Sőt már arról is letettem hogy külföldre menjek melózni. ott se jobb, ott is ugyanúgy dolgozni kell, számlákat befizetni, és boldogulnod egy idegen országban. Ott is el tudom b.ni a pénzt, mint itthon. :D Meg úgy vagyok vele h jó nekem ez az állandó éjjelezés. Max olykor előkerül 1-1 db altató is, ha már nem megy az alvás. De még inkább ez minthogy visszajöjjek ide a korlátolt emberek közé közmunkázni, meg az utcát eperni minusz 2 fokban, havi 50 rugóért. Meg valahol nekem kell is az éjjelezés, mert igényeim azok vannak azért, főleg hogy 2017ben el is akarok innét költözni. meg az már nem menne nekem hogy emberekkel, vagy emberek közt melózzak, inkább egyedül szeretek dolgozni, ezt is ki tudtam tapasztalni. az pl. a jó hogy hallgathatok éjszaka zenét, ha sírni kell kibőgöm magamat valahol, vagy a saját vicceimen röhögök, aztán közbe melózok, a saját tempómban tudok melózni, nem lihegnek a képembe, nicsennek konfliktusok a munkatársakkal, max 10 perceket beszélünk naponta, és ez elég, bár elvagyok velük, nem utálnak.. :) ez a hely már mesélni tudna, ahol vagyok. Bár érzelmileg kötődök is ehhez a helyhez. Az meg nemérdekel ha valaki szerint gáz hogy takaríító vagyok, Én szeretem csinálni ez a lényeg, meg el tudja terelni a szar gondolataimat napi 8 órára :D
sport/karate: poénnak indult 2015-ban, de 2016ban már eljutottam 9. kyuig (narancssárga kék csíkos őv). Szeretem csinálni továbbra is, bár még szerencsére nem volt olyan h életben kellett volna felhasználni. Bár vannak nehézségek olykor, de tul jutok rajta. remélem 2017ben már kék ővre mehetek vizsgázni!
Nos hát ez volt 2016. eléggé depressziós egy év volt, nem csak én írom ezt le. De a jó dolgokkal is foglalkoztam eleget, bár igaz sok posztomat még amiket terveztem nem volt idő ide leírni sokszor. bár további terveim vannak még ezzel a bloggal, foytatom 2017ben! Terveim vannak, a 2017es évre. Fogadalmaim nincsennek, nem fogadkozok,úgyse tartom be! a terv az más.
Hogy miket is tervezek 2017-re? Lássuk:
-kék őves vizsgát tenni.
-Elköltözni otthonról.
- Még több alvás.
-Megtartani a munkahelyemet, esrtleg valami másodállást szerezni melléje.
-Modellkedni hobbiszinten. Nemérdekel ha valakinek nem tetszik, de akkor is ki akarom próbálni.
-Szinglinek maradni.
Továbbá: 2017ben meg Senki nem mondhatja meg, hogy mit kellene tennem Magammal, és az életemmel! ez a sok haláleset ami volt, ráébreszett arra hogy 1 életem van, amit Én úgy akarok élni hogy az NEKEM jó legyen, tetszen, és ne másnak. Sajnálom ha valakinek nem vagyok eléggé jó, vagy nemtudok megfelelni a kibaszott elvárásainak. De őszintén? nem is akarok. Nem akartam, és akarok sose egy ideológiának, vallásnak vagy akárminek megfelelni. Csak MAGAMNAK akarok megfelelni, mind kinézetileg, mind egyéniségileg. Ehhez az elvhez a halálomig hű is maradok. Rájöttem arra is hogy sokszor akartam másoknak megfelelni, sokszor csalódtam, bólogattam úgy h nem kellett volna. Ha valakinek kellett valami ugrottam, mondván majd visszakapom a jót. Nem így van! Rájöttem hogy azt az erőt, időt amit másokra pocsékoltam, a saját önmagam menedzselésére is fordíthatnám. Nos, ez így lesz mostantól.
A szilvesztert meg a Szegedi Rock klubba töltöm, haverokkal, ismerősökkel, családias légkörben, Isten ments a diszkóktól, főleg ilyenkor! és végül: 2016! Menj most már és baszódj meg (nemtudok ennél szebben fogalmazni)

2016 Xmas

kezdeném ezzel a 'boldogkarácsonyt' szállóigévé vált közhellyel, ami ienkor megy,de nem akarok itt boldog karizni.
De inkább kívánok sikert, túlélést még erre a másfél napra, ha már túléltük a szentestét.
Miután Én megkaptam (és odaadtam ) az ajándékokat elmélketdem 1 sort... Ha már a karácsony az ajándékozás ünnepe lett, akkor Én is megajándékozom a nagyvilágot ezzel a poszttal. :D
És ezzel a képpel avagy ez a véleményem a karácsony körüli felhajtásról:

Na lássuk....
Remélem mindenki gondolt a másikra. Nemcsak arra hogy mit kapott.. Hanem azokra az emberekre akik valamilyen oknál fogva 1edül töltötték a szentestét, ill az elkövetkező napot...
Én igen. Gondoltam azokra akik épp ünnepi menü helyett a kukából esznek.
Gondoltam azokra is, akik valamilyen okból kifolyólag egyedül vannak (szülő, partner halála, stb).
Gondoltam azokra az emberekre is, akiket szerettem, szeretek, de sajnos már ők nem lehetnek velem.
Gondoltam azokra is akik épp valahol messze vannak már, remélve egy jobb életet.
Mielött brki azthinné h beálltam a karácsony ellenesek közé leírnám h
nekem nincs bajom a karácsonnyal, sőt a vallással sem, bár Én nem tartom Magamat vallásosnak. (mi is számit vallásosnak a mai világban, ahol már swag yolos kisfiukon is kereszt medalt látok, közbe max általánosban ha olvasott Bibilát utoljára?), noha tudom h divat lett a karácsonyellenesség, de nekem nem az ünneppel van gondom.
Inkább attól vok rosszul hogy ilyenkor az emberre ráeroltetik azt hogy márpedig kötelező jóléreznie magát, kötelező a családdal lenni, kötelező zabálni, stb....És akinek családja sincs? Vagy akinek idegbeteg/alkesz szülei vannak? Vagy aki  még a testvérére se számíthat? Vagy akinek nincs "tökéletes" családja? Mert nem mindenkinek csak a bejglievésről és a vidám családi együttlétről szól.
Rosszul vagyok már a megjátszott boldogságtol, attól hogy felrakják a karácsonyfával selfizgetős képeket, közbe lehet hogy ott csalja a párját/üti a párját ahol lehet.....
Nem hiába mondják hogy karácsony szenteste követik el a legtöbb öngyilok kisérletet, v. hogy akkor kerülnek be legtöbben a psychora....
Rosszul vagyok attól hogy már november közepén ha épp akarok magamnak 1 pár zoknit venni az üzletben, vagy épp ha a gyógyszitárba megyek be 1 csomag fájdalomcsiliért már a dzsinglö bellsz vaagy a merri kriszmesz vagy valameik elcsépelt karácsonyi sláger szól mindenhonnan, vagy az alkalmazottak már mikulássapiba vannak mindezt december elött...  Rosszul vagyok attól hogy a sok rokon max ilyenkor dob ránk 1 üzenetet, amugy meg egész évben le se tojnak. Rosszul vagyok attól hogy azon a rohadt Facebookon is mindenki tökélynek akar látszani, azon versengenek hogy ki mit kapott ajándékba, pózolnak a hitelre vett LCD TV-vel, és még sorolhatnám... Ne csak karácsonykor szeressük egymást! Aki meg utál, az ne most akarjon nekem jópofizni, vagy szépet tenni, Én nem fogok álarcot viselni. Ha meg párod van az a minimum hogy nem vered/nem csalod meg.
Aki meg egyedül van annak csak kitartást kívánok még erre a másfél napra. Talán úgy könnyebb egy picivel ha dolgozol az ünnep alatt, legalábbis nekem jó hogy dec. 26. este már mennem kell melózni. :) Már évek óta csak a szüleimmel karácsonyoztam, olyan karácsonyom még nem volt amit NORMÁLIS párkapcsolatban töltsek, de olyan sajnos viszont igen, amit már 1 kedves exem tönkretett, de valahogy ez nem is lényeg!!! Mint az előző posztomban írtam jobb hogy egyedül vagyok ilyenkor, minthogy még 1 olyan valakivel legyek eggyütt aki a karácsonyomat teszi tönkre, és idegesítenem kell magam miatta!!! Én igyekszek magamat el/lekötni ilyenkor is! Már amúgyis csömöröm van a Mikulásos filmektől, ugyhogy meg is nézem vmeik kedvenc filmemet, aztán leküldök egy szem altatót, majd az segít :D Legalábbis Nekem... De minimum az hogy nem zargatod a másikat aki épp egyedül van és lehet hogy a legszomorúbb most az olyan kérdésekkel mint pl. "neked mikor lesz már párod?" Meg stb..Én ily szempontból szerencsés vagyok (idézőjelbe vagy nem), mert max a nagyanyám szokott kijönni, a többi rokonhoz meg a 2 ünnep közt van max "szerencsém" De kibirom (vagy melózok) :) Anyámék meg szerencsére sose kérték rajtam számon h miért vagyok szingli. :D Max néha a 7köznapokba zargatnak h kéne valami normális pár nekem... igen a hangszó NORMÁLIS. Ezalatt értem azt hogy van esze, dolgozik, nem csal meg, és nem teszi tönkre a karácsonyomat. :D  De egy pár ismerősöm párkapcsolatát elnézve még jobb is h egyedül vagyok olykor, kevés olyan partnerkapcsolatban élő ismerősöm van, akikre tényleg irigykednék,  de egy némelyik meg mosolyt csalnak az arcomra ha látom őket. :D (pl. korombéli lány, apja korú pasival, esetleg a diplomás akiből többet néznék ki,  a 8 elemit végezett majd kiesik a kapa a szájából bunkóval) :) De a régi mottóm: Inkább legyek egyedül mint 1 rossz kapcsolatban! :)
 Csak az a baj h a karácsony is sok emberben inkább a társas magány szellemét erősíti. Hogy márpedig kötelező otthon a családoddal tölteni. Hogy kötelező a "tökéletes" partnerkapcsolat, ill az hogy hazudjunk a világnak. Ha nem vagy "tökéletes" akkor már lúzer vagy. Lúzer vagy azért mert épp elcseszett a családod, évek óta nincs senkid meg még sorolhatnám. Bár szerintem túl lehet élni, nem szabad komolyan venni az ünnepet.. Igazából már megszoktam, tudok örülni annak h van hol aludnom, van hova mennem melózni (s nem nemszakadok meg hogy ünnepkor is be kell mennem... na sicc). Sose hallgattam nyálas karácsonyi popzenéket, meg a karácsonyi filmek közül is max a Reszkessetek betörök az amit képes vagyok végignézni :D Az legalább tényleg vicces XD Én ugy vélem hogy az embereknek rendet kéne rakni. A fejekben, és egymásban. Pl. kezdeném azzal hogy aki pl. szingli nem számonkérni/hibáztatni amiatt hogy miért nincs párja már évek óta. Max békénhagyni a hülye kérdéseiddel meg a körítési hajlamaiddal. :D Igen, majd akkor a szinglinek is boldog karácsonya lesz.
Másodjára: A csaláldoddal, barátaiddal nem csak karácsonykor törődsz hanem egész évben... Vagy ameddig lehet!
Harmadjára: Tegyél valami jót: Adj vért, esetleg menj el egy ingyenkonyhára ételt osztani hajléktalanoknak, vagy valami klinikára vigyél be édességet. :)
Talán apróságokkal is jobbá tudnánk tenni a világot. Pl. azzal hogy nemcsak karácsonykor jópofizunk egymásnak, és nem azon versengünk mint az USA-ban hogy kinek van minél jobban felcsicsázva égőkkel a lakása. S nem, továbbra sem kivánok senkinek se boldog karácsonyt. Inkább csak annyit hogy ne érjen bánat, vagy másmilyen ronda állat. Vagy olyan karácsonyt, amit, és azokkal amivel/akikkel elképzeli. Ha most nem is, de jövőre legyen olyan, amilyennek szeretné. Akinek nincs munkája, annak kivánom hogy legyen pl.
És ezzel a 2 képemmel búcsúzom mára, csak mert próbáltam azért picit karácsonyi hangulatra hangolni magamat.
 Grafit cicóm furcsállotta ezt a felhajtást:

És ez meg Én volnék, mert MUSZÁJ a fával szelfizni.

A dühös Gyöngyusz :)

majd idén még jövők 1 poszttal a "moments of 2016" posztommal. :)

Merry X-mas

Karácsonyi szösszenet helye. Áhh mindegy... Kezdeném is hogy SEMMI hangulatom a karácsonyhoz... Egyszeren idegesít ez a nagy felhajtás, a giccs, a sok csicsa, a merri kriszmassz akárhova mentem az szólt csak vagy a dzsinglö bellsz már november eleje óta.. Vagy csak Én nem tudom élni már ezt az ünnepet ahogy öregszem... Olyan kis "Grincs" lettem az utóbbi időben, vagy nemtudom :D
A tavalyi karácsonyra pl nemis emlékszek, 24.-e reggel hazaértem a melóból, aztán aludtam, ajándékozás, alvás, csak alvás és 26.-án este meg mehettem vissza melóba :D Igen, mert van aki az ünnepekkor is dolgozik! :) Sokan mondják hogy talán azért rühellem a karácsonyt mert nincs pasim. Meglehet. de! Még MINDIG jobb egyedül lennem , minthogy oan pasim legyen aki tönkrevágja a karácsonyomat... Igen, mert sajnos már nálam erre is volt példa! Amit megigért NEM tartotta be, a telefont se volt képes felvenni 2napon keresztül, Én meg aggódtam, (túlaggódós vagyok), már majdnem a rendőrségre mentem be, hogy mivan ha bajba van, eltünt, stb....... Aztán utólag tudtam meg hogy megcsalt... Szép kis karácsony, nem? Akkor MÉGIS csak jobb hogy egyedül vagyok! Noha igaz ilyenkor szoktunk anyámékkal egymás agyára menni is, de ez hosszú... a rokoni zabálásoktól meg egyenesen rosszul vagyok! Főleg hogy amugy a felém se néznek, nem számithatok egynémelyik rokonra... Meg szerintem azt senki nem gondolja komolyan h karácsonyi vacsin megeszem a halhúst? :D Rühellem a halat! :D Nembsj... Nézzük a dolgok jó oldalát... Legalább alhatok, már megkértem mindenkit hogy hagyjon most békén... Meg van mit ennem, van munkám, van fedél a fejem felett :D Bár ha lehetne az elkövetkezendő 3 napot (estét) végig dolgoznám, legalább kapnám az ünnepi bért :D  Nem az a gondom hogy legyen valakim karácsonykor, mert ennél még jobb az egyedül lét is! Amúgyis kiakaszt már ez a szeretetes baromság, gyerekként még hittem benne ma már nem... Inkább azt várom már hogy elkezdődjön a 2017-es év az új lehetőségekkkel, célokkal, mert ez az idei évem katasztrófa volt,  főleg a vége.... Az a 2 barátom akiben megbiztam tényleg elköltöztek az egyik az ország másik felére a másik meg külföldre.... Hiányoznak, nemtudom még mikor talizom velük :( Rossz hogy itthagytak, de nem.. Nem lehetek irigy, se önző, távol álljon tőllem... Csak hiányoznak... Le akarok ülni velük dumálni, ők megértenek! Igen, élőszóban akarok kommunikálni velük, se nem a Facebookon... Már elegem vaan a Facebookból is... Ott is csak azok irnak rám akik leszarnak, max  pótlékot vagy "barátnőt" keresnek... Vagy ha kell nekik valami, de el lehet felejteni, főleg ha csak ennyire vagyunk "jóban" mint hogy azt kérdezed meg hogy "hogy vagy?" Az ne érdekeljen, főleg ha leszarsz/leszartál évekig :D Vagy ha a saját negativitásodat akarod rám kivetiteni... az ilyenek nem kellenek!!!
És még veszteség is ért, mert 2 hónapja meghalt a psychiaterem, Dr. Trúarc néni (Dr. Benkő Katalin) :( Már erről írtam korábban, csak na... Még mindig fáj, kisért a hiánya... Tavaly mikor megismertem még, ugy megkedveltem h már nemcsak orvosként tekintettem rá, hanem mint 1 2. családtagomra... Neki már azokat is el mertem mondani amiket itthon nem, vagy amiket még annak a 2 barátomnak se tudtam/mertem elmondani... Váhh most is bőgök miatta, pedig tudom h akárhol is van nemszeretné h szomi legyek... Csak rossz, mert nincs aki tanácsot adjon, nincs akitől kérdezzek valami orvostudományos dolgot (mert mióta ott a kórházban melózom érdekel az orvostan :D), nincs akinek a hülyeségek, rossz dolgok mellett a jót is elmondjam... Nemtudom hogy találok e valakit aki ilyen lesz... De lehet hogy inkább nem is lesz soha többet dilidokim... Az összes csak gyógyszerrel tömköd, segiteni egy se segitett rajtam soha, kivéve azt akit elvesztettem, csak kár hogy nem a legviharosab éveimben ismertem meg.... vagy ha találnék is egyet már lehet h ugy megkedvelném h nemcsak mint orvosként tekintenék rá, hanem valami legjobb barátként.... De hát... Nyugodjon békében, remélem már neki 1 szebb karácsonya van, akárhol is van.... Bár inkább már Én karácsonyozhatnék ott ahol ő van most... Legalább akkor még csinálhatná azt ami őt boldoggá tette, a betegei!!!
K.rva nagy 2ség van bennem... Olykor szeretném ha lenne egy olyan személy aki korban hozzám illik, de kicsivel érettebb a gondolkodásmódja mint a korosztályomé, átérzi a gondjaimat, aki mellettem van... Legyen az barát, társ... akivel élőszóban tudok beszélni, nem azon a pudvás Facebookon csak...röhögni, vagy kisirni magamat neki. Aki nem fikáz, hanem ha tanácsot kérek segít. Aki őszinte, s nem a hátam mögött röhög ki, de elöttem meg a szépet teszi csak... Aki elfogad a hibáimmal 1ütt... Aki ha épp fáj a fejem éjszaka belóg a melóhelyemre és hoz 1 kis fájdalomcsilit ha kell :D Akivel kiülhetek a Tisza partra ŐSZINTÉN megbeszélni mindent... Aki nem fikáz, nem kér számon a multom, viselt dolgaim miatt, hanem elfogad...De ugyanakkor félek is, ha találok is ilyen személyt hogy mivan ha elhagy/elveszitem/elköltözik... Félek... Félek kötődni legyen az partnerkapcsolat, barát, akármi... Mert amikor már a legbiztosabban ültem a nyeregben, mindig akkor lépett le mindenki... És jelenleg meg már úgy vagyok vele, hogy megszoktam az egyedüllétet, beszélgetni se szoktam nagyon senkivel sem... vagy ha mégis csak a legsemlegesebb dolgokról, amire úgy gondolom hogy jó ez, elég ez, és nem is kötődök hozzájuk. De igazándiból már Én se tudom mi volna a jó.  De tudom hogy a társas magány a legszarabb, amikor "rossz társaságban" van az ember, na annál még az egyedüllét is jobb... Bár tudom hogy karikor még nehezebben viseli az ember az egyedüllétet, de ha pl. alkoholista/idegbeteg családja/szülei vannak, vagy erőszakosak, na az mégszarabb... Nemis tudom nekem mi volna a jó... Ajándék ötletem se volt idén, ami kell úgyis megveszem,, vagy azért mert mindenem megvan :D Ráhangolódásként (legalább h 1 kicsit ráállitsam magam az ünnepre) megnézem a Reszkessetek betörők c filmet, az egy alapmű volt a gyerekkoromból... :D Emlékszek 8 évesen Kevinbe voltam szerelmes, ill olyan akartam lenni mint ő csak lányba :D Na, akkor egész jó karácsonyaim voltak, bár gyerekként inkább érdekes volt az egész... pedig nem vagyok vallásos sem, a vallás az ami 1 külön posztot érdemelne, na majd 1x, bár aki nem vallásos az is állít karácsonyfát, ajándékoz, stb... Ez  felhajtás ami zavar, meg ez a szeretet-család marhasága... Amúgy kivonnám magamat az egészből, átaludnám aaz elkövetkezendő hetet, és "átrepülnék" 2017-be, mennyivel jobb volna... Najó, a szilveszter még egész jó szokott lenni, az uccsó 2 szilveszterem házipartiban volt, és egész jól sikerült... Inkább csak az az erőltetett jókedv, meg a "kötelező" bulizás ami szokás ilyenkor az idegesítő... Bár idén már +van h hova megyek, mit csinálok Szilveszterkor, franc fog a 4 fal között rohadni!4 de egy biztos már hogy nem diszkóba megyek, Isten ments!!! A házibuli a jó választás, csak ahol a tavaly, tavalyelötti szilveszter volt az most stornózva lett, besokallt a házigazda nagyanyja... Pedig dejó is volt!!!  Idén Rock Klubbaa megyek, remélem hogy jó lesz idén is! :) Ha más nem, a szilveszterem legyen már jó, légyszi, légyszi.... Aztán meg kezdődjön a 2017es év... Bár nekem olyan ciklusokban változott az évem, elég éles határvonalakkal.... A 2014-es évem az szar volt, a 2015-ös év az minden téren az enyém volt, igaz elég szarul indult, a munkanélküliség miatt, meg fel kellett nőnnöm...  az idei meg jól indult, de az elmult 3-4 hónap belölle elég szar volt....De mindig valami szar után jött a jó, vagy fordítva... Én remélem hogy a 2017es évem is ugyanolyan jó lesz, mint a 2015ös év... :) Nade a "moments of 2016" posztommal majd jelentkezek még (remélem) a 2 ünnep között.
Addig is:
Boldog, METÁLBAN, és ALVÁSBAN gazdag karácsonyt minden örök lázadónak! (csak hogy ne a közhelyes boldog karácsonyt írjam)

 

És végül egy szám, ami könnyeket csal a szemembe (akkor még voltak jó zenék Magyarországon):

Piramis-Kívánj igazi ünnepet... Meghallgatni meg KÖTELEZŐ! Mert kívánj a szónak nyílt utat......

Boldog Mikulást!

Remélem már nálatok is járt a Mikulás!
Mert nálam is:

 

Az egyik anyumék "Télapója" volt a másik meg céges :D el vagyok látva most :)

Ez meg itt a "Halálmadár" Télanyóként:

Panic!

Kb így érzem magam:

Dr. Trúarc! Akárhol is vagy, egy másik dimenzióban, de remélem látod/olvasod ezt. És küldesz egy adag lelkierőt. Bár inkább cserélnék most veled, és gyógyíthatnád a (többi) betegedet, Én meg akarok halni!  Szét fogok esni. De remélem, ha szétesek összeszedem magamat,  újra összeállok, leporolom magamat és folytatom. Mint mindíg.
Amit tervezek nem akar összejönni. Ebből baj lesz. Nagy. Érzem. Ugyanaz lesz mint 2 éve, szerintem, amikor majnem a mentő vitt el, csak akkor közmunkás voltam.
 Nemcsak ebből, hanem hogy folyamat kisért a mult, minden, és akármit is teszek nem jó. Nincs már semmihez se erőm. Otthon is gázok vannak, nemtudom még meddig bírjuk. Én próbálok "pozitiv" lenni, de nem megy, de tudom lehetne szarabb is. Mindig így próbálok hozzá állni.
Lehetett volna szarabb 6 éve is. Kishiján mulott akkor hogy most Én ide ne írjak semmit. Most már JOBB mint akkor és jobb is lesz. Talán.... Egyszer már leépítettem, de ma újra kisértett. Most már elég volt. Végeztem. Végleg. Kitalálhatod egy "kedves" exről is van szó. Aki kihasználta akkor a magányomat, az érzéseimet. És akinek utánna fontosabb volt a liberális kurvája, és annak a 2 gyereke, aki még pluszba nem is exemtől van. Nem tudtam akkor feldolgozni hogy VÉGE. évek munkája volt h továbblépjek.Főleg hogy még sokszor hivogatott, meg taliztunk is. Talán mégse boldog azzal a nővel. Ha Én választhatnék és pasi lennék magamat választottam volna, hogy magamból induljak ki. Sokkal jobban járt volna velem CF-csajjal (CF=Children Free: tudatosan gyerektelen, majd erről tervezek posztot írni.), mint azzal a 2 gyerekes munkanélküli anyával. Meg Én különleges vagyok, más mint a többi nő, nem átlagos! Exem akkor volt 23 én meg 21. a csaj meg 25 évesen 2 gyerekkel, ami elég gáz sztem főleg h munkája se volt, meg az exem előti pasitól volt a gyerek, aki még drogozott is xD De nemgáz, nem mindenkinek lehet arra igénye, amien Én vagyok! csak na nekem nem abból áll az életem h feszt mossak, főzzek, stb, engem az elvontabb dolgok foglalkoztatnak mint a hétköznapi témák, ill. az ezeken túlmutató dolgok, mint pl hogy mi volt a buliban, a Józsibával a tanyán, meg a többi. nemgáz, nemlehetünk egyformák! Nem is az volt itt a gáz... Hanem.
Én tanultam, de még azis kudarc volt. Kishiján öngyilkos lettem, nem birtam el, nem birtam elviselni hogy ő miért jobb mint Én, ill. hogy nem sikerült akkor az évem, pedig de akartam, de akartam azt a szakmát.. na ő meg akkor is szart a fejemre, elvileg még eggyutt voltunk, még egy bíztatást sem küldött nekem, hanem nem keresett! Persze ezeket MINDENKI számon kérte rajtam......... Bár néha elgondolkodok hogy miért is csinálom most, miért is melózok, miért is lettem klencsés, miért sportolok, miért hagytam magam mögött a zűrös piálós életemet, miért is gondolkodok úgy hogy nem szülök soha, egynek se. Nembaj, a legutolsó kérdésem válaszát már megtudtam, elég régen már tiniként. A jó dolgokat meg Senki nem értékeli. Senki. Soha nem is leszek úgy jó másnak ahogy vagyok. Sőt SENKINEK SEM . Nemértem a mai korombeli palik többségének miért jobb az a nő, akinek a mástól született gyerekét kell eltartani? Ezt látom, tapasztalom.
Pedig a tavalyi évem az azzal telt el hogy lecseréltem az elavult Gyöngyi 1-et a korszerű Gyöngyi 2-re. Szószerint. Amolyan "Gyöngyusz-Újratöltve". Fel kellett nőnöm. Leépitettem azokat a kapcsolataimat amik már nem szolgáltak. Előnyösebb külsőre váltottam, kicsit felujitva de visszahoztam a régi öltözködési stílusomat. Sokkal jobban érzem magamat így, mindezmellett még jött a k.lencse is :) Dolgozó nő lettem, végre, és nem a közmunkából, meg az FHT-ból állt az életem. Tény h diplomám már nem lesz az életben, arra már képtelen vagyok, és alkalmatlan.
Nembaj most kiorditottam Magamból mindent. Mikor láttam ma h keresett, nem birtam tovább, "aminek ki kell jönnie, hadd jöjjön, mert ha nem kihányom" alapon  viszahívtam és megmondtam neki h felesleges, nem akarok vele beszélni, elvagyok. Ne keressen mert nagy baj lesz belölle, ha kell Én lementem a hiváslistáját, vele minden betűjével/számával és elküldöm a nőcskéjének, max borítom a bilit ujra, mint ahogy tettem 2011-ben, mikor taliztam a nőjével, csak ex meg nemakarta (vajon miért?) Nemérdekel hogy az ország másik felén vannak! Hah, inkább Ő legyen ott, mint az a 2 barátom aki hiányzik!  Csak azért tettem akkor azt is hogy ÉREZZE amit Én éreztem. Ha már játékszere voltam, hadd legyen belöle játékszer alapon. :D(tipical scorpio mentality) Jött a düh, a fusztráció, az agressziv gondolatok, és nem bírtam tovább. Most ugyanezt éreztem, csak egycer már élőbe elküldtem melegebb éghajlatra, még jó h gyülölöm a telefont, de más választás nem vlt mst.
Megkértem Őt hogy másszon ki az elmémből, a gondolataimból és NE mérgezze a jelenemet. Mérgezte eleget! Már nem tudta játszani a játékát. Ezért nem volt talán olyan J.-vel a kapcsolat, noha ő segitett kicsit továbblépni. Szerettem Én J.-t is, de olyan tisztán és őszintén, szépen, mint ahogy 6 éve A.-t már nem fogok senkit. Soha. Még féltem, neki is megnyilni, féltem attól is hogy.... Pedig már 21 éves voltam, csak a sok sulis szar és az ekcémám miatt csúnyának tartottam magam, tényleg attól féltem h ő is undorodni fog tőllem... Magányos voltam és szeretethiányos. Ő meg ezt kihasználta. Mondjuk AZT nem bántam meg, nincs nekem azzal bajom. Sőt... Csak nem igy képzeltem el az 1.-t, ennél egy ilyen kapcsolatnál, ahol meghülyítenek, aztán lelépnek, de még azt is semmibe veszi h a lány mit szeretne, meg kihasználja h nincs tapasztalata. pedig nem voltak nagy elvárásaim...még egy 1cakás is jobb, ahol le van tisztázva ki meddig mehet el, és nem hülyítik egymást, meg egyedül van mind2 fél amúgy... J.-vel pl. épp igy indult a kapcsolat némi ismeretség után, és még mindig jobb mintha hülyített volna 2 hónapig! Váááhh.. Szeretnék már rajta tul lépni... Csak nem tudom minek kell felkavarni bennem ezt folyamat? Túlérzékeny vagyok, teli dühhel, indulatokkal, SZAR gondolotakkal, non-stop! De tényleg... Akit egy kicsit is érdekel az "elmebetegségem" az nézzen már utána hogy mit lehet mondani, csinálni egy borderline-nak/depressziósnak, mert elég egy meggondolatlan szó, tett, és máris olyanokat kezdek el csinálni, amiket nem kéne! tettem azt akkor majnem most is! Haragszok rá évek multán nem is amiatt h elhagyott, lehet h tényleg nem passzoltunk, nemtudom! hanem amiatt, mert nem volt korrekt, nem  állt mellettem, mikor kellett volna és ráadásul még a titkaimat is elmondta a másik csajnak (tudom, mert visszamondta amikor taliztam vele, h bilit borítsak), Én meg megnyíltam neki! szánalmas az is h a külvilágnak a "tökéletes pótapuka" szerepet mutatja, közbe meg ha én leírnám hányszor keresett :D xD Szerencsétlen csajnak ink a gyerekeit sajnálom, nem elég h megszülettek (abortuszal jobban jart vna, főleg h 19 volt munkája se volt ezt ő modta), hogy így kell felnőniük, hogy azt se tudja ki az igazi apja, ha már talált egy balekot aki eltartja, csak mert ő főz/mos rá, közbe tanulni se tanul a hibájából. :D az ienek gyerekei végzik általában a psychón :D Ennél meg jobb szerintem az abi is. megvan a maga "szépsége" , mint az hogy olyan körülményekbe szüljön valaki amibe nem kéne! De az abortuszrol majd máskor.
De nem baj ezt csak ugy speciálba Neked drága A.! (nyugodtan meg lehet neki mutatni, nemfog érdekelni)

Remélem hamarosan neked is eljön, és végignézhetem röhögve popcornnal, borral a kezembe!

Na de lényeg... Óriási 2ség van bennem.. Egyszer rossznak, tehetetlennek érzem Magamat, meg csúnyának... Máskor meg különlegesnek, és váááá.... nem is tudom mit kéne írni. telórol nehéz, a laptop meg döglődik. vihetem szervízbe is. te jóég. Milyen jó lenne ha az emberi kapcsolatokat is szervízbe lehetne vinni. Ott megjavítanák, leformáznák, ujraprogramoznák őket, és újra jó lenne. Az a szar hogy oan világot élünk  Van rendes, jóérzésű,hűséges ember elvekkel (ma baleknak hívják), meg vannak az ezek...Aki azért "balek" a mai világban, mert a kötődés és a stablitás nem sok embernek hiányzik, csak ki akarják élni a mocskos vágyikat meg tárgyiasítják a másikat, kínézetre ítélnek, nincs igényük arra, ami több lenne. Aki meg szeretetet, kötődést, szellemileg is partnert akar magának, azt csak kiröhögöik, kiközösítik, mintha holmi szerencsétlen nyomorék lenne. Tapasztalat... Csak tudnám mi a f.ért kavar fel még mindig? Miért érzem a haragot/dühöt/csalódottságot ilyenkor? Miért? mintha tönkrementem volna már érzelmileg. Nemtudok, de nemis akarok már kötődni senkihez. nem megy. De bántani se akarok mást. Talán nekem jó a szingliség, vagy már nemtom, megszoktam.Ahogy egy ismerős csaj mondta: Majd megtalál a te Neod is xD Öhm. Kacc-kacc. Olyan nincs, max a filmekben :D meg úgyérzem jobb egyedül, mint egy tökéletesnek álcázott, de szar kapcsolatban!
Úgyérzem J.t is bántottam, aki nem érdemelte ezt meg! Vele is sok idő vlt mire kiépült a bizalom. Nem ment. Bár mi korrektek voltunk, mindig megbexéltünk mindent vele nem megcsalás/veszekedés miatt lett vége! De! Neki kívánok munkahelyet, meg majd egy jobb barátnőt mint Én.
Én. Én csak egy valamit akarok: VALAKI MENTSEN MEG! Mentsen meg önmagamtól. Mert ha nem itt fogom megint végezni:

Most h leírtam máris jobban érzem Magamat. Nemtehetek róla, nekem az írás a psychiaterem ;D és most még a Frontin is vígasztalgat, altatóm 1 db se  :'(

1 month

Tegnap volt 1 hónapja h itthagyott minket a dokink.... :(  Újabb szomorkás poszt jön, úgyhogy ha vígasztalódni akarsz, menj tovább az X-re) Muszáj hogy kiirjam, mert rossz, és tudom hogy akárhol is van, Ő is ezt akarná h kiirjam ami bánt... Vagy kimondjam, de nincs kinek... De ha még ő is itt lenne, nem írnék ilyen posztokat!!!
És ma volt épp 1  hónapja h szülinapomkor megtudtam, mert amikor bementem a melóhelyre MÁR ki volt rakva az a fos fekete zászló... Soha, sehol nemérdekelt ha ki rakták, max sajnálkoztam egyet de itt, olyankor nagyon is érdekelt h ki/mi miatt tették ki, mert előző este volt egy mocsok rossz érzésem, és szerettem volna megtudni h mi történt és kivel... Meg csak a munkahelyem!!! Aztán mikor a portás közölte velem h a DR. nőnk halt meg majnem össze estem... Bár tudom h várható volt, mert a halála elött 1-2 héttel tudtam meg hogy hasnyálmirigy daganatos (ami a legundibb, leggyorsabban ölő rákfajta, keress rá, min 5% az hogy túlélje az ember...,) És mikor aug-ba közölték hogy beteg azt nem mondták el hogy mi baja, mert vissza akart térni közénk! Én akkor reménykedtem hogy talán "csak" a nyaralása alatt volt valami baleset, ilyesmi, csak találgattam sokáig, meg kérdezősködtem a d.utános takarítónőtől hogy mi van vele, mert ő meg évek óta járt lakásra takarítani hozzájuk.. De ő se mondta el, mert megígérte h nem beszél róla!!! Csak azt mondták nekünk h betegség miatt átmenetileg nincs rendelése majd vissza jön... Nem jött... Rossz.. Nyáron vártam vissza, aug elejére lett volna hozzá időpontom, muszáj lett volna de már akkor mindenkit lemondott!!! És Én meg reménykedtem, főleg h piszok rossz kedvem volt de nem tudtam h mitől... Jött még vele eggyütt az agresszió, sokszor nem is ettem rendesen, jöttek az altatók, alkohol, ill épitgettem le a kapcsolataimat, vagy maguktól épültek lefelé... Olyan voltam mint 1 kamasz, ha hozzám szólt valaki, vagy nem úgy ahogy kellett volna, egyből leordítottam a fejét, naponta voltak sírógörcseim....  Anyum az egy másik orvos ismihez küldött aki szintén ismerte Dr. Truarcot, (ez volt a beceneve amit tőlem ksapott, a munkája miatt) és ő is csak annyit tudott h beteg, át akart küldeni ideiglenesen másik dokihoz, de úgy voltam vele h sírva is kibírom ezt a 2 hónapot... Nem igy történt :'( Noha vele is beszéltem azóta, próbál segiteni de nemigazán tud... Másik dokit kell hogy keressek, De nemtudom... Ő is mondta h pofára fogok esni ha Dr. Trúarcot keresem... Tudom h mást megkedvelhetek másért, de úgy mint ahogy a Trúarc nénit kedveltem, úgy egy orvost se fogok sztem soha.... Noha ebben is most eléggé ambivalensek az érzéseim, mert 1cer jó lenne valakitől tanácsot kérni, jó lenne valakivel beszélni, aztán meg ráhagyom, mert nincs értelme a dilidokiknak! Általában csak a szar tabijaikat írkálják ki, de Dr. Trúarc nem ilyen volt, őt épp azért kedveltem!!!... Tudom h ide hús-vér barátok kellenének , s nem a "facebook-barátok", hanem akikkel le tudunk ülni dumálni... Csak az a 2 személy is messzi van tőllem, és nemtudom velük is mikor talizok... :(  Csak rohadok ebben a fos faluban a 4 fal között, melóhelyen se a régi a hangulat, mint tavaly, pedig nem bánt senki!!!! max a nővérekkel dumálunk 7végén ha hosszus vagyok!!! Meg a többiekkel műszakváltáskor, tök semleges dolgokról! A portásokat meg hagyjuk a "régiek" (akiket csiptem) mind elmentek, ezek az újak valami katasztrófálisak!!! Az egyik egy dagadt be is próbálkozott nállam, de esélytelen, buta mint a tök a többiek se bírják! :D Jaaaj, épp arra van szükségem... :D Mi ez már hogy "bébinek" hív mikor én csak egy kolléga vagyok? Pff... Szerintem ez xtra gáz!!!
Vagy esetleg egy NORMÁLIS pasi kellene.... De neeem, nem merem.. Nem merek kötődni (már) senkihez, félek h elhagynak/átb-nak/megcsalnak... Meg mégis hol ismerkedjek? :D alig járok vhova, társkeri oldalakat meg hanyagolnám, elég volt mult héten fél órára felmennem erre a Badoo nevű fosoldalra és rájöttem hogy pont a neten nem kéne továbbra sem.... Akik meg edzésre járnak, vagy 40 esek, vagy nállam jóval fiatalabb, de a szomszédomon kivül még jóba se vagyok senkivel, beszélgetni ott se szoktam senkivel sem... Meg ugy anblokk mostanság se beszélgetek senkivel...
Fogalmam sincs h mivan/ mi lesz... Tavalyi énemhez képest változtam, talán negativ irányba, de szerintem "csak" tisztán látok... Egyszerűe egy hónapja elvesztettem a hitemet az "Isteni gondviselésben" is... Nincs olyan... Sokáig hittem benne hogy mindenki visszakapja az élettől amit tesz a másikkal, meg mondták is h ne álljak bosszút ha valaki bántott, majd az élet lerendezi, stb.... Mire elkezdtem ebben hinni, hittem is, de elvesztettem ezt a hitemet!!!B+! Akik dilettások, basztattak, bántottak, ahogy látom jó életük van, meg elvannak... De hogy Dr. Trúarc néni mivel érdemelte ezt ki,aki mindig jót tett másokkal, meg szerették a betegei (engem is beleértve) , meg a kollégák is, hogy  miért Ő ment el, arra nem kaptam választ, nem tudom még most sem megérteni hogy miért Ő.... Noha felfogni is csak akkor kezdtem el mikor szabim után visszamentem melózni, kitűztem a fekete szallagot a melósruhámra, meg dumáltam a fentebb leírt orvos ismivel, és akkor mikor Ő kiselőadást tartott dr. Trúarc néni daganatáról akkor értettem meg, hogy az lett volna az orvosi csoda ha megmarad.... Ott akkor fogtam fel a történteket, meg már addigra kitették a kapura is a gyászjelentését... 
Azóta megvolt a temetése is... Mi nem voltunk ott, mert ő még a halála elött kikötötte h csak a családja meg közeli barátok vehettek rajta részt, zárt volt az egész, de talán azért, hogy mi betegei mint az erős, bátor, temperamentumos dr. Trúarc néniként emlékezzünk rá.... Mert az volt! Kissé olyan "nagyszájú" volt, tőle zengett az orvosi rendelő de volt ész is mögötte!!!  Meg ettől volt olyan vicces, jó kedélyűű, mosolygos, nem ilyen fapofa mint a többi dilidoki, akiket megismertem korábban....de a búcsúztatója nyilvános volt, amire mi is mentünk 1 páran a kórházból, meg pár korábbi páciense is... Apropó... Ez egy templomi búcsúztató volt, amire mi mentünk.. Nálam ez meg már nagy szó, mert vannak ugy anblokk problémáim a vallással meg az egyházzal, de ebbe most nem mennék bele,  idejét se tudom mikor jártam utoljára templomba, mert sztem felesleges, meg attól nem lesz jobb senkinek! Hát ugyan , másért még ezt se tenném meg! De elmentem/mentünk 1 páran, főleg idősebbek voltak ott, meg pár kollégája... Anyum is elkisért, mert kissé bánja már h Ő nem ismerte meg a dokinkat... A Dr.nő öccse meg a szertartás után tök rendes volt, odajött mindenkihez és lekezelt velünk, meg megköszönte h eljöttünk... A tesója is doki, ő meg belgyógyász, a párja meg onkológus, képzelhetitek hogy ostorozzák most magukat h nem tudták megmenteni őt... De azon voltak mind... Dr . Trúarc is egy igazi HARCOS volt, küzdött ő a rák ellen, mert vissza akart térni közénk... De sajnos a rák legyőzte őt... Már  megtudtam elég sok mindent a betegségéről, körülményeiről... A rendelője is ugyanúgy áll még, majdnem mikor ő utoljára ott járt... Én meg ugyanúgy takarítok ott, mintha Ő is ott lenne... Ott van még a köpenye is , a bögréje , könyve, papirjai i is... Sőt a polcát takarítva találtam egy képet is, amin az egyik betegével selfiztek... Már bánom hogy én nem szelfiztem vele :(Pedig Én reménykedtem hogy felépül, és hogy még beszélhetek vele, ha más nem mint emberrel... Bár Ő itthagyta nekünk az örökségét,a szellemi munkásságát, és lehet 1 példakép is ez a nő! Noha Én orvos nem leszek már, nem is akarok az lenni, de olykor ha volt 1 kis időm mindig belenéztem, olvastam az orvosi könyvekbe, mert elkezdett érdekelni az orvostan, mikor ide kerültem... Még meg is engedte hogy kivigyek tőle könyveket elolvasásra, ám ez se jött össze soha.. :( Nah röviden, de tetszett amit Ő csinált, mint írtam ő gyerek-felnőtt psychiater, neurológus is volt, ilyen többdiplomás orvos, akit a 71 évével akármeik fiatal orvostanhallgatócska megirigyelhetett volna! Meg igen, inkább érdekel az orvostan, mint az hogy a fiatal picsa hol csináltat műűkörmöt!!!Volt hogy még kérdeztem is Dr. Trúarcot a dolgairól, meg olyan orvosi dolgokról, mindig válaszolt a kérdéseimre, bármi is volt az! És az a kemény h tavaly ilyenkor névnapjára még ajándékot vittem neki, csokit, meg egy kis díszt, félig karácsonyi ajándéknak szántam, félig névnapinak... (Katalinnak hivták ezt megsúgom) Most meg kb azt se tudom hogy Szegeden belül merre temették őt el... De kifogom deríteni, és már csak a sírjára tudok virágot kivinni... Majd holnap remélem összejön, főleg hogy volt még 1 Kati is a családban a dédi mamám, akit 12 éve vesztettünk el... Hiányzik ám ő is! A nagyanyáim meg... Csak az egyikkel van kapcsolattartás, vele úgy elvagyok, a másikkal meg nem tartjuk a kapcsolatot, nemhogy az unokái, de a saját gyerekei sem érdekelték!!! Dr. trúarc abban a 8 hónapban amig jártam hozzá, kicsit a 2. nagyanyám lett már... Legalábbis aként tekintettem rá... Néha úgyérzem a 8 hónap alatt többet kaptam tőle lelkileg, mint akármelyiktől... Ő megerősített abban h semmi gáz nincs velem, csak túlérzékeny vagyok kisssé sokmindenre.. amit az évek alatt gátlástalanul kihasználtak nálam az emberek, meg szépen eltüntették az önbizalmamat is az iskolás éveim felé, és elhittem hogy ÉÉn vagyok a ronda, buta, idegesítű, utálatos, stb... De a dr. nő is meg még páran megerősítettek hogy ez nem igy van, semmi gond nincs velem, csak annyi hogy Én "más" vagyok mint az átlag, szerintük is csak irigyek rám az emberek! Főleg itt ebben a faluban!
 Csak az az egy hibája volt h kár h nem hamarabb lettem a páciense, mondjuk a legnehezebb éveimben... Bár Ő is megmondta hogy kisé kamaszos vagyok még, de van amikben meg jóval érettebb mint az akkori korosztályom... No, ez igaz is... Bennem van ez a kettősség, ez az ellentmondás is... Van hogy totál éretlen vagyok, máskor meg jóval érettebben gondolkozok mint a korombeliek, vagy már érettebb voltam bizonyos dolgokba tiniként, mint a többi lány...
Mostmár egyre inkább félek kötődni bárkihez is, olyan igazi mély barátságokat sose tudtam kialakitani, a partnerkapcsolataim, mindig elhagyással végződtek, (vagy mégrosszabbal a megcsalás), mire elkezdtem volna kötődni hozzájuk, mindig akkor hagytak ott.... akit meg szerettem orvosomat,  az meg itthagyott minket... Jó lett volna, ha Én megyek el helyette, mert Én amúgyis fiatalon szeretnék meghalni, még van 13 évem ebben a mocskos emberi fertőben, aztán vége, öngyilkos szeretnék majd akkor lenni, vagy remélem lesz 1 halálos betegségem addig... Mióta az eszemet tudom, Nekem az volt mindig is az álmom h fiatalon haljak meg.... 0-24-be ilyen gondolataim vannak csak, hiába érzem olykor hogy jó életem van, van munkám, ilyesmik...  Elvileg neki kéne állnom most antidepit szednem, a másik orvos ismi azt mondta, akivel még beszélgettem Dr. trúarc néniről, mert közös ismerősünk volt a Dr. nő...Jah meg Ő is neurológus, még kicsit régebbről ismerem..Azt tanácsolta (jó fél óra beszélgetés után) h szedjem újra, mert több mint valószínű h szezonális , téli depresszióm van, bár Én alapból ilyen vagyok, de amiket elmeséltem hogy mi van, hogy sok a konfliktusom, sokszor vagyok lehangolt, kedvtelen, de már hónapok óta,  szerinte biztos is hogy depis vagyok... Még dr. Trúarc  néni írta ki a gyógyszit van benne 25 napra elég adag, Valdoxán vagy mi volt a neve.... Tavaly novembertől márciusig szedtem, csak egy idő után felpörgetett de nem volt gond... Aztán ráhagytam, egzisztenciális okokból, mert rohadt sokat költöttem már  gyógycira, főleg hogy még altatókat is szedtem, szedek..... Most hiába kezdeném el újra az antidepit, nincs aki kiirja, házidokit meg nemtudom, mert ha meg az irja ki akkor nincs rajta eü emelt, nekem azzal úgy volt valami 1200, anélkül meg a csillagos ég lenne...Meg max ideiglenesen lesz csak jobb gyógycival... Meg szombaton készülök plazmát adni, nem akarom még ezzel is "szennyezni" a vérem, jó volna ha legalább összejönne, már megvolt az alkalmassági is tegnap, a többi meg már nem rajtam múlik!!! Legalább valami jót tegyek már, meg 1 h alatt keresnék 11 ezer Ft-t, ez tök jó gyerekek! Meg plazmát még amugy se adtam soha, 1x élünk, nemde? Kipróbálom max... Én korábban véradással is segitettem, egy évbe 1-2x.... Én igy segitek!
Váhh, és most is csak bőgök, nem tudom mikor zajlik le a gyász Nálam, mert gyászolom én is őt vmien szinten!!! De könnyebb ha kiírom a dolgokat... Talán nem hiába mondják hogy a gyász meg  szakitásnak hasonlóak a fázisai... Én most még arra nem állok készen h más dilidokit keressek, de tudom h nekem NEM MINDEGY hogy ki lesz a következő aki majd az orvosom lesz, ha lesz,.. Ugyanis én annó ott basztam el h felnőttként évekig nem jártam el egyhez se, mondván "úgyis csak tömködnek minden szarral", főleg h tiniként az összesbe csalódtam, mert amit meglehetett volna oldalni, csak szőnyeg alá söpörték nállam a dolgokat h gyógycikat írtak ki! attól hogy ha gyóciztam, attól ugyanúgy basztattak a kedves iskolatársaim, az 1értelmű lett hogy NEM BENNEM volt a hiba!
Igen ez is egy gyász... Vagy mint a szakitás... Ha vége lett egy kapcsolatomnak, soha nem tudtam azonnal új kapcsolatba belefogni... nekem általában évek teltek el, mire készen álltam egy új kapcsolatra... Max ismerkedtem, de mindbe az exemet kerestem, akit szerettem... Ebből kifolyólag soha nem értettem azokat az önállótlan, kapcsolatfüggő embereket, akik csak azért jönnek össze mással "mert rossz nekik egyedül", és ezzel is csak a másik érzéseit használják ki... meg hogy lehet valaki boldog egy emberrel, majd szakit vele, rá 2 hétre meg már mással "boldog"? :D Vagy lehet hogy csak én agyalom túl az egészet.... Elvileg Én már készen állnék egy új kapcsolatra, 2 éve nincs senkim, csak alkalmim volt, állandó partnerrel, akit ismertem már :D Én örök éjjelezés mellett úgy láttam hogy elég az hetente, 2 hetente, mert nincs időm se partnerkapcsolatra, a biztosat meg nem adnám fel a bizonytalan miatt... :D Én ugy gondoltam hogy jó az, mert ilyenkor nem kötődök érzelmileg hozzá, Egyszerűen az elmult hetek, hónapok történései bizonyitják hogy jobb ha nem kötődök senkihez... :D  De megfogadtam most már: Hű leszek az igéretemhez, bármi is van! Hű leszek ahhoz, amit annó magamnak meg Dr. Trúarc néninek is megigértem, hogy MEGLESZ a 2 év munkaidőm itt, mindezt örök éjjelezéssel! Noha azt ami mögöttem áll, azt talán annak köszönhetem hogy kissé kattant vagyok (ami valahol mindenkire igaz aki örök éjjeles :D) , meg makacsa, és kitartó! Már igen, Én ki merem mondani hogy igenis átlagon felüli, és különleges vagyok, mégha kissé beképzelten is hangzik! :) Azért lássuk be, nem átlagos ez az örök éjszakázás nemde? :)
Szeretném is majd ha Dr.Trúarc onnan fentről de büszke legyen rám.... Ugyanis tudom hogy figyel bennünket, és vigyáz ránk, 1x már bebizonyította ezt.... Meg is fogadtam most hogy nem csinálok marhaságokat, pedig 1 hete 1 itthoni konfliktus miatt majdnem befalcoltam a bokámat, csuklómat is.... Anyum már fenyegetőzött h bevitet a zártra.. Hát kösz :D Nem tehetek róla hogy most ilyen "ordibálós" stádiumba vagyok, csak rossz hogy már hónapok óta, meg nemtudok semminek se örülni.... Akárhol is van a mi Dr. nőnk, remélem hogy jobb már ott neki. Remélem hogy szép névnapja volt azon a jobb helyen... Én csak azt kivánom neki hogy visszakapja azt a sok jót, amit velünk tett, és váljanak valóra a legmerészebb álmai....Ha csak a felét is visszakapja annak a sok jónak amit velünk tett, akkor már Ő a legboldogabb angyalka.... Csak ezt a betegséget akkor SE érdemelte ki.... soha nem fogom elfelejteni azt amikor megölelgetett... És ez milyen fura volt most meg hiányzik! Ő olyan egyéniség volt akit nem a fehér köpeny tett orvossá, hanem a jó emberismerete, empátiája, munka iránti szeretete... Tanulhatna tőle sok ember... És hiányzik, és most is bőgök csak... :( Nem baj, majd a Dormicum, vagy a Frontin megvigasztal, Nekem már csak ez maradt...

Vélemény: A netes társkereső oldalak.

Átlagos szombat este. Magány, kedvenc, zenéim, filmjeim társaságában, mig mások épp a szombati bulira készülődnek, addig én az uccsóelötti szabadnapomat itthon töltögetem. Nincs kedvem semmihez éppenséggel, de... Jött az 5let hogy mi lenne ha kipróbálnám a Badoo nevű társkereső oldalt (közbe eszembe jutott h volt ott egy régi regim, nagy nehezen felléptem rá). Régen is kipróbáltam már a Badoot, de ezekszerint azt is elfelejtettem h megvan még a regim, de az előzményeimet tekintve nem voltam aktív az oldalon (Jobb is talán) :D
Meg lehet kövezni, most vágja egymást a mostani ill az egyik előző posztom amibe leírtam hogy Isten mentsen ezektől az oldalaktól... :D A véleményem NEM változott/NEM is fog változni.
Egy időben még mikor épphogy beléptem a nagykorúságomba, elég sokat használtam netes társkeresőket. Akkor még dívott a love.hu, chat.hu, találka.hu, mostmeg a Badoo, és a Tinder (hogy lehet ilyen hülye neveket adni nekik?)
Akkoriban is ezeken az oldalakon, szinte nem volt semmi. Mióta ismerem magamat VOLTAK célirányos elvárásaim, kitűzéseim, mindig is tudtam hogy kivel szabad/nem szabad. Mindig is hajlottam a korosztályom felé, de főleg az apám korosztálya küldözgette nekem a szaros leveleit, a közhelyeikkel hogy "nem számit a kor".. Mindeközbe a LÁNYUK is lehettem volna, azt még ők voltak megsértve ha közöltem velük a dolgokat... úgy látszik a korhoz észt nem adnak mindig!
A másik: Aki messzi lakik. Igen. Egyszer még 18 évesen össze is hoztam egy táv kapcsolatot, de nem vált be, pár hónap volt, elég csúnya véggel, a puszin, járáson kivül se jutottunk többre a havi 2 délutánnál. :D Akkor jöttem rá hogy a távolsági kapcsolatokat, ismerkedéseket AZONNAL, CSÍRÁJÁBA kell elfojtani. Sokan mondják ezt a szaros közhelyet is hogy "nem számít a távolság", no akkor Én kivétel vagyok. :) Szerintem, értelmetlen, és felesleges a távkapcsolat, mert pont a bizalom nem tud kialakulni, ill a személyes kapcsolat a másik iránt. Én mindig adom a tanácsokat a korombelieknek, hogy van közelebbi is! Mindig! Mert szerintem a távolsági kapcsinál még az is jobb ha szingli az ember, legalább nem éri csalódás.
Főleg ezek voltak a tapasztalataim. Amúgy aki megegyezett az elvárásaimmal, annak visszaírtam, pár levél, és esetleg 1-2 tali elég volt ahhoz hogy eldöntsük hogy mi legyen... Általában a "Legyünk barátok" lett az eredmény, aztán meg jól eltüntek/lett barátnőjük. Ja de.. volt kapcsolatom is egy ilyen oldalról 3 hét, az is puszizkodós, sétálgatós szinten. De semmi harag, néha beszélünk is. :D Mindig rájövök hogy nekem nem való ez... Most is rájöttem... Szerintem ahhoz hogy valaki egy ilyen oldalon megtalálja "élete párját" vagy összehozzon legalábbegy egyéves kapcsolatot, sok türelem kell, emberismeret, nameg szerencse... jah és pénz... Igen, pénz az is kell, mert sok helyen FIZETŐSSÉ tették ezeken az oldalakon a funkciókat... Pl. van ahol nagyba csak akkor nézethetsz képeket ha van prémium tagságod... Ami szerintem egy bődületes faszság, mert nem mindenki engedheti meg magának azt hogy heti x összeget belefeccöljön ezekbe... Sőt, van ahol még a levelek számát is lekorlátozták... És ha több emberrel levelezel? Még azt a minimális esélyt is elveszik az embertől hogy találjon magának egy normális partnert... Szerintem... Főleg aki azért kényszerül rá hogy használja ezeket, mert épp nincs munkája, vagy sehova nem tud elmenni... Vagy nagyon félénk nyuszi... Én annó ezért is próbálgattam a szárnyaimat ezeken... Mondjuk már akkor baromi határozott célkitűzésekkel, elég szigorúan indultam neki... De sose jött semmi.. Talán nem véletlen de az utolsó 2 kapcsolatom személyes ismeretség után indult ki.. :) Erre mondják azt hogy NE keressem, majd jön... vagy valami tematikusabb oldalon érdemes nézelődni, ahol épp a válaszaiból ismered ki egy kicsit a másikat, mert ez számít szerintem főleg...
Most inkább a tapasztalat szerzés volt a cél, amiből elég is volt fél óra Én ugy érzem.. :D Vagyis megerősített abban a tapasztalatomban, hogy felesleges, és értelmetlen, erőltetett az egész... Megnéztem a korábbi levelezéseimet (írni direkt nem írtam senkinek) és mit ne írjak elég elkeserítő hogy milyen emberek vannak... csak pár példa:
"Hogy vagy?" Önmagába értelmetlen kérdés, de idegentől ilyet kérdezni???
"Nem jössz el hozzám aludni?" Mindezt 5 perc levelezgetés után...
"jaj már tudom hogy idős vagyok, de ne foglalkozz már a korodbeliekkel, olyan értlenek"- Aki meg nem ért a szép szóból.. Kb 40 éves volt.. :D
Szemezgetés a SPAM mappámból Facén:

Hmmm.. És Én vagyok bunkó? Ha látott is a reggeli buszon, miért nem szólit le? Szerintem eléggé jellegzetes a stílusom ahhoz hogy ne ismerjen fel.. :D  Meg nem eszek embert reggelire... Vagy lehet hogy Én spilázom túl a dolgokat? :D Megnéztem a barátnőjét is, ahogy elnézem messzi is él a csaj... Hát... Majd ha vége lesz, újra nekem fog írni? :D (mert folyamatosan ezt tapasztaltam, pótkerék effekt :D) Mindegy... Noha a Facén a Spam mappa is elég érdekes leveleket tartogat ha épp valaki írt nekem üzit, oda rakta be (Köszi Facebook, főleg ha kapok valami fontos levelet egy adásvételi csopiból), ebből is lehetne külön blogbejegyzést írni! A Facebook nem társkereső! Legalábbis Nekem NEM! Győzöm kiirni, de lusták elolvasni...
Maga a Badoo: Fos, elcseszett... Még a bemutatkozómat se hagyta leírni normálisan, mert le van korlátozva hogy mennyit írhatsz le (Anyátokat!) Majd törölte a cicás képeimet is (Köszi... Szerintem ez is elég sokat elmond az emberről, látszik szerintem hogy mit szeret) Fél óra után ki is dobott a rendszer, hogy "Erősítsem meg a regisztrációmat" cimszó alatt adjam meg a telószámot, csináljak webkamis képet, kéztartással. :D Jó isten.. Meg fizessek elő, ilyen-olyan "Szupererőre", prémiumra...  Még a k.rva anyját azt... Persze, értem Én hogy a kamuregek megfékezése a cél, de véleményem szerint ugyanúgy vannak/lesznek visszaélések az oldalon, ugyanúgy "megtalálják" az embert a hülyék... Ugyhogy utánna rá is hagytam az egészet... Sztem az a ritkább, ha valakinek bejön a társkeresősdi... 100-ból 5 ember, az ismeretségi körömben is, talán 1-2 párról tudok csak, akik ilyen oldalon ismerték meg egymást/jöttek össze, és már legalább 1 éve eggyütt vannak... Ha majd esetleg eljutnak a házasságig, akkor aztmondom oké... De az Én részemről, már a teljes esélytelenek nyugalmával és néhány év társkeresős tapasztalattal írom hogy nincs értelme ezeknek az oldalaknak... Vagy nekem nincs türelmem/kedvem/időm pötyögni a semmiről, szűrni a majmokat... Bár ha valakit el kellett küldeni a picsába, elég hatásosan megtettem mind egy ilyen oldalon, akár egy diszkóba, még élveztem is ha elküldhetek valakit a fenébe... :D Tudnék Én ilyen levelet is mutatni, sztem még a blogger is kimoderálna.. :D Még annó valami diszkóba egy tolakodó pasit le is öntöttem egy pohár borral, fúúú :D Noha szeretek direkt negativ képet mutatni sokszor, de ez is egyfajta szűrő... :D De neeem.. Már kinőttem a játékokból. :D
Véleményem az egészről: Vitathatatlan hogy valakinek bejön a netes társkeresés. De Nekem nem.. Kinőttem abból hogy arra várjak hogy mikor ér rá a másik, hogy mikor elérhető, milyen kedve van, mikor csajozik be a hátam mögött (miközben még hülyít is-mert erre is volt példa). Meg találkozóig, (idézőjeles randiig) is eljutottunk (ha eljutottunk, sokszor nem csak rajtam mult), általában nem úgy jöttek össze a dolgok... unott, vontatott volt, erőltetett...  Vagy épp alig szóltunk 1máshoz... Aztán meg "barátok maradtunk" majd még a Facebookról (régen iwiw) is törölve lettek.. A másik véglet az volt ha szépeket írt, de "jjjaj nemérek rá" vagy "jaaj nincs pénzem, jött"  ha én hoztam fel a talit...:D  Mégis mit várnak ezek?
Csalódás ez az egész netes fos úgy ahogy van.. :D 
De hogy őszinte legyek már  nem baj, mert a legjobb kapcsolataimnak volt előzménye.. (személyes ismeretségre gondolok).. Ha a legutóbbi kapcsolatomat nézzük, az volt a leghosszabb.. 1 év volt. Nem neten ismertem meg, de volt előzménye. Jó is volt, de sok volt a veszekedés, de bizok benne, hogy azért vannak az exemnek jó emlékei rólam, és arról az időröl úgy ahogy Nekem is.  De talán ez is egy példa hogy adják magukat ezek a dolgok, mégha sokat is kell rá várni. (elötte pont 2 évet voltam szingli.. És nálam pont a 2es szám volt mindig is a vízválasztó szám, de ez nem törvényszerű). Nem éreztem időpocsékolásnak ezt az 1 évet, és remélem Ő sem. Puszta véletlennek köszönhettem az egész mindent vele... Egy kérdésből, egy telefonhivásból indult ki az egész. Aztán meg jött a többi magától. :) Én inkább ebben hiszek, mint abban hogy görcsössen keressek , kajtassak utánnuk, és olvassam a sok agyfárasztást. A munkám is egy véletlennek volt köszönhető, jó helyen voltam jó időben, pedig már feladtam mindent akkor, majdnem az életemet is, nemhogy a munkakeresést... Ezt úgy hivják hogy tapasztalat amit leírtam. Nem szabad, és nem is kell szerintem keresni. Pláne nem a neten. Én inkább eltöltöm az időmet egyedül, minthogy benne legyek egy szar kapcsolatban, vagy hogy olyan párom legyen aki üt, ver...  Meg szerintem jobb ha fél órát beszéltek élőszóban, mint fél napot azon a rohadt Facebookon. Persze, az is hozzátartozik (sajnos) az élethez, mert ott gazdaságosabb megbeszélni hogy hol találkozzunk, mint mondjuk telefonon. Max arra az időre jó ez netes kommunikáció ha van valami, nem tudtok épp talizni, de az exemmel is max ezeket beszéltük csak meg ezen a szaron! Én minden lánynak, és mindenkinek csak azt tudom tanácsolni hogy NE keressen a neten partnert.. NE gorcsoljon rá, de legyenek elvárásai. Mondjuk tudom h Én meg a ló másik oldalára estem már át, mert sok dologból nem engedek, (mint fentebb írtam a kor-távolság pl). Majd el fog jönni az Én időm is.. Tudom hogy nem vagyok rossz nő, sőt sok lány még irigykedik is azért fikáz.. Muhaha.. És hogy egy közhellyel is éljek: FIATAL. Akárkit meg is kaphatnék.. Ha akarnék.. Csak szerintem nem az számit hogy hány pasi jönne össze a másikkal, hány partnere volt valakinek, hanem hogy hogy bánik azzal az eggyel akivel együtt van.. Kár is ezzel foglalkozni! Engem soha nem is érdekelt hogy kinek épp mikor/milyen fiúja van.. Vagy hány.. :D Rájöttem ha ezzel foglalkozok, ebbe bolondulok bele.. Emiatt is hülyeség szerintem a társkeresőzés. :D Meg ne azért irjon már rám egy pasi  mert felállt a képeimre a kukackája.. :D Sokan mondják hogy nekem egy pasi kéne... Jaaaa, ti aztán jobban tudjátok hogy mire/kire van szükségem? :D
De tény hogy társkerizni nem fogok, én is nem győzöm kihangsulyozni hogy ne a neten ismerkedjünk, kressünk pasit, majd jön... El lehet lenni egyedül is, meg minden másra ott vannak a haverok, család, némi pia... Esetleg pszichiáter (ha valakinek van persze :D). Bár szerintem n már tudatosan vagyok szingli.. :D De nembaj.. Megerősített ez a mai fél óra a Badoon lógva, hogy hülyeség a társkeri oldalakkal foglalkozni... Nem éri meg!