1 month

Tegnap volt 1 hónapja h itthagyott minket a dokink.... :(  Újabb szomorkás poszt jön, úgyhogy ha vígasztalódni akarsz, menj tovább az X-re) Muszáj hogy kiirjam, mert rossz, és tudom hogy akárhol is van, Ő is ezt akarná h kiirjam ami bánt... Vagy kimondjam, de nincs kinek... De ha még ő is itt lenne, nem írnék ilyen posztokat!!!
És ma volt épp 1  hónapja h szülinapomkor megtudtam, mert amikor bementem a melóhelyre MÁR ki volt rakva az a fos fekete zászló... Soha, sehol nemérdekelt ha ki rakták, max sajnálkoztam egyet de itt, olyankor nagyon is érdekelt h ki/mi miatt tették ki, mert előző este volt egy mocsok rossz érzésem, és szerettem volna megtudni h mi történt és kivel... Meg csak a munkahelyem!!! Aztán mikor a portás közölte velem h a DR. nőnk halt meg majnem össze estem... Bár tudom h várható volt, mert a halála elött 1-2 héttel tudtam meg hogy hasnyálmirigy daganatos (ami a legundibb, leggyorsabban ölő rákfajta, keress rá, min 5% az hogy túlélje az ember...,) És mikor aug-ba közölték hogy beteg azt nem mondták el hogy mi baja, mert vissza akart térni közénk! Én akkor reménykedtem hogy talán "csak" a nyaralása alatt volt valami baleset, ilyesmi, csak találgattam sokáig, meg kérdezősködtem a d.utános takarítónőtől hogy mi van vele, mert ő meg évek óta járt lakásra takarítani hozzájuk.. De ő se mondta el, mert megígérte h nem beszél róla!!! Csak azt mondták nekünk h betegség miatt átmenetileg nincs rendelése majd vissza jön... Nem jött... Rossz.. Nyáron vártam vissza, aug elejére lett volna hozzá időpontom, muszáj lett volna de már akkor mindenkit lemondott!!! És Én meg reménykedtem, főleg h piszok rossz kedvem volt de nem tudtam h mitől... Jött még vele eggyütt az agresszió, sokszor nem is ettem rendesen, jöttek az altatók, alkohol, ill épitgettem le a kapcsolataimat, vagy maguktól épültek lefelé... Olyan voltam mint 1 kamasz, ha hozzám szólt valaki, vagy nem úgy ahogy kellett volna, egyből leordítottam a fejét, naponta voltak sírógörcseim....  Anyum az egy másik orvos ismihez küldött aki szintén ismerte Dr. Truarcot, (ez volt a beceneve amit tőlem ksapott, a munkája miatt) és ő is csak annyit tudott h beteg, át akart küldeni ideiglenesen másik dokihoz, de úgy voltam vele h sírva is kibírom ezt a 2 hónapot... Nem igy történt :'( Noha vele is beszéltem azóta, próbál segiteni de nemigazán tud... Másik dokit kell hogy keressek, De nemtudom... Ő is mondta h pofára fogok esni ha Dr. Trúarcot keresem... Tudom h mást megkedvelhetek másért, de úgy mint ahogy a Trúarc nénit kedveltem, úgy egy orvost se fogok sztem soha.... Noha ebben is most eléggé ambivalensek az érzéseim, mert 1cer jó lenne valakitől tanácsot kérni, jó lenne valakivel beszélni, aztán meg ráhagyom, mert nincs értelme a dilidokiknak! Általában csak a szar tabijaikat írkálják ki, de Dr. Trúarc nem ilyen volt, őt épp azért kedveltem!!!... Tudom h ide hús-vér barátok kellenének , s nem a "facebook-barátok", hanem akikkel le tudunk ülni dumálni... Csak az a 2 személy is messzi van tőllem, és nemtudom velük is mikor talizok... :(  Csak rohadok ebben a fos faluban a 4 fal között, melóhelyen se a régi a hangulat, mint tavaly, pedig nem bánt senki!!!! max a nővérekkel dumálunk 7végén ha hosszus vagyok!!! Meg a többiekkel műszakváltáskor, tök semleges dolgokról! A portásokat meg hagyjuk a "régiek" (akiket csiptem) mind elmentek, ezek az újak valami katasztrófálisak!!! Az egyik egy dagadt be is próbálkozott nállam, de esélytelen, buta mint a tök a többiek se bírják! :D Jaaaj, épp arra van szükségem... :D Mi ez már hogy "bébinek" hív mikor én csak egy kolléga vagyok? Pff... Szerintem ez xtra gáz!!!
Vagy esetleg egy NORMÁLIS pasi kellene.... De neeem, nem merem.. Nem merek kötődni (már) senkihez, félek h elhagynak/átb-nak/megcsalnak... Meg mégis hol ismerkedjek? :D alig járok vhova, társkeri oldalakat meg hanyagolnám, elég volt mult héten fél órára felmennem erre a Badoo nevű fosoldalra és rájöttem hogy pont a neten nem kéne továbbra sem.... Akik meg edzésre járnak, vagy 40 esek, vagy nállam jóval fiatalabb, de a szomszédomon kivül még jóba se vagyok senkivel, beszélgetni ott se szoktam senkivel sem... Meg ugy anblokk mostanság se beszélgetek senkivel...
Fogalmam sincs h mivan/ mi lesz... Tavalyi énemhez képest változtam, talán negativ irányba, de szerintem "csak" tisztán látok... Egyszerűe egy hónapja elvesztettem a hitemet az "Isteni gondviselésben" is... Nincs olyan... Sokáig hittem benne hogy mindenki visszakapja az élettől amit tesz a másikkal, meg mondták is h ne álljak bosszút ha valaki bántott, majd az élet lerendezi, stb.... Mire elkezdtem ebben hinni, hittem is, de elvesztettem ezt a hitemet!!!B+! Akik dilettások, basztattak, bántottak, ahogy látom jó életük van, meg elvannak... De hogy Dr. Trúarc néni mivel érdemelte ezt ki,aki mindig jót tett másokkal, meg szerették a betegei (engem is beleértve) , meg a kollégák is, hogy  miért Ő ment el, arra nem kaptam választ, nem tudom még most sem megérteni hogy miért Ő.... Noha felfogni is csak akkor kezdtem el mikor szabim után visszamentem melózni, kitűztem a fekete szallagot a melósruhámra, meg dumáltam a fentebb leírt orvos ismivel, és akkor mikor Ő kiselőadást tartott dr. Trúarc néni daganatáról akkor értettem meg, hogy az lett volna az orvosi csoda ha megmarad.... Ott akkor fogtam fel a történteket, meg már addigra kitették a kapura is a gyászjelentését... 
Azóta megvolt a temetése is... Mi nem voltunk ott, mert ő még a halála elött kikötötte h csak a családja meg közeli barátok vehettek rajta részt, zárt volt az egész, de talán azért, hogy mi betegei mint az erős, bátor, temperamentumos dr. Trúarc néniként emlékezzünk rá.... Mert az volt! Kissé olyan "nagyszájú" volt, tőle zengett az orvosi rendelő de volt ész is mögötte!!!  Meg ettől volt olyan vicces, jó kedélyűű, mosolygos, nem ilyen fapofa mint a többi dilidoki, akiket megismertem korábban....de a búcsúztatója nyilvános volt, amire mi is mentünk 1 páran a kórházból, meg pár korábbi páciense is... Apropó... Ez egy templomi búcsúztató volt, amire mi mentünk.. Nálam ez meg már nagy szó, mert vannak ugy anblokk problémáim a vallással meg az egyházzal, de ebbe most nem mennék bele,  idejét se tudom mikor jártam utoljára templomba, mert sztem felesleges, meg attól nem lesz jobb senkinek! Hát ugyan , másért még ezt se tenném meg! De elmentem/mentünk 1 páran, főleg idősebbek voltak ott, meg pár kollégája... Anyum is elkisért, mert kissé bánja már h Ő nem ismerte meg a dokinkat... A Dr.nő öccse meg a szertartás után tök rendes volt, odajött mindenkihez és lekezelt velünk, meg megköszönte h eljöttünk... A tesója is doki, ő meg belgyógyász, a párja meg onkológus, képzelhetitek hogy ostorozzák most magukat h nem tudták megmenteni őt... De azon voltak mind... Dr . Trúarc is egy igazi HARCOS volt, küzdött ő a rák ellen, mert vissza akart térni közénk... De sajnos a rák legyőzte őt... Már  megtudtam elég sok mindent a betegségéről, körülményeiről... A rendelője is ugyanúgy áll még, majdnem mikor ő utoljára ott járt... Én meg ugyanúgy takarítok ott, mintha Ő is ott lenne... Ott van még a köpenye is , a bögréje , könyve, papirjai i is... Sőt a polcát takarítva találtam egy képet is, amin az egyik betegével selfiztek... Már bánom hogy én nem szelfiztem vele :(Pedig Én reménykedtem hogy felépül, és hogy még beszélhetek vele, ha más nem mint emberrel... Bár Ő itthagyta nekünk az örökségét,a szellemi munkásságát, és lehet 1 példakép is ez a nő! Noha Én orvos nem leszek már, nem is akarok az lenni, de olykor ha volt 1 kis időm mindig belenéztem, olvastam az orvosi könyvekbe, mert elkezdett érdekelni az orvostan, mikor ide kerültem... Még meg is engedte hogy kivigyek tőle könyveket elolvasásra, ám ez se jött össze soha.. :( Nah röviden, de tetszett amit Ő csinált, mint írtam ő gyerek-felnőtt psychiater, neurológus is volt, ilyen többdiplomás orvos, akit a 71 évével akármeik fiatal orvostanhallgatócska megirigyelhetett volna! Meg igen, inkább érdekel az orvostan, mint az hogy a fiatal picsa hol csináltat műűkörmöt!!!Volt hogy még kérdeztem is Dr. Trúarcot a dolgairól, meg olyan orvosi dolgokról, mindig válaszolt a kérdéseimre, bármi is volt az! És az a kemény h tavaly ilyenkor névnapjára még ajándékot vittem neki, csokit, meg egy kis díszt, félig karácsonyi ajándéknak szántam, félig névnapinak... (Katalinnak hivták ezt megsúgom) Most meg kb azt se tudom hogy Szegeden belül merre temették őt el... De kifogom deríteni, és már csak a sírjára tudok virágot kivinni... Majd holnap remélem összejön, főleg hogy volt még 1 Kati is a családban a dédi mamám, akit 12 éve vesztettünk el... Hiányzik ám ő is! A nagyanyáim meg... Csak az egyikkel van kapcsolattartás, vele úgy elvagyok, a másikkal meg nem tartjuk a kapcsolatot, nemhogy az unokái, de a saját gyerekei sem érdekelték!!! Dr. trúarc abban a 8 hónapban amig jártam hozzá, kicsit a 2. nagyanyám lett már... Legalábbis aként tekintettem rá... Néha úgyérzem a 8 hónap alatt többet kaptam tőle lelkileg, mint akármelyiktől... Ő megerősített abban h semmi gáz nincs velem, csak túlérzékeny vagyok kisssé sokmindenre.. amit az évek alatt gátlástalanul kihasználtak nálam az emberek, meg szépen eltüntették az önbizalmamat is az iskolás éveim felé, és elhittem hogy ÉÉn vagyok a ronda, buta, idegesítű, utálatos, stb... De a dr. nő is meg még páran megerősítettek hogy ez nem igy van, semmi gond nincs velem, csak annyi hogy Én "más" vagyok mint az átlag, szerintük is csak irigyek rám az emberek! Főleg itt ebben a faluban!
 Csak az az egy hibája volt h kár h nem hamarabb lettem a páciense, mondjuk a legnehezebb éveimben... Bár Ő is megmondta hogy kisé kamaszos vagyok még, de van amikben meg jóval érettebb mint az akkori korosztályom... No, ez igaz is... Bennem van ez a kettősség, ez az ellentmondás is... Van hogy totál éretlen vagyok, máskor meg jóval érettebben gondolkozok mint a korombeliek, vagy már érettebb voltam bizonyos dolgokba tiniként, mint a többi lány...
Mostmár egyre inkább félek kötődni bárkihez is, olyan igazi mély barátságokat sose tudtam kialakitani, a partnerkapcsolataim, mindig elhagyással végződtek, (vagy mégrosszabbal a megcsalás), mire elkezdtem volna kötődni hozzájuk, mindig akkor hagytak ott.... akit meg szerettem orvosomat,  az meg itthagyott minket... Jó lett volna, ha Én megyek el helyette, mert Én amúgyis fiatalon szeretnék meghalni, még van 13 évem ebben a mocskos emberi fertőben, aztán vége, öngyilkos szeretnék majd akkor lenni, vagy remélem lesz 1 halálos betegségem addig... Mióta az eszemet tudom, Nekem az volt mindig is az álmom h fiatalon haljak meg.... 0-24-be ilyen gondolataim vannak csak, hiába érzem olykor hogy jó életem van, van munkám, ilyesmik...  Elvileg neki kéne állnom most antidepit szednem, a másik orvos ismi azt mondta, akivel még beszélgettem Dr. trúarc néniről, mert közös ismerősünk volt a Dr. nő...Jah meg Ő is neurológus, még kicsit régebbről ismerem..Azt tanácsolta (jó fél óra beszélgetés után) h szedjem újra, mert több mint valószínű h szezonális , téli depresszióm van, bár Én alapból ilyen vagyok, de amiket elmeséltem hogy mi van, hogy sok a konfliktusom, sokszor vagyok lehangolt, kedvtelen, de már hónapok óta,  szerinte biztos is hogy depis vagyok... Még dr. Trúarc  néni írta ki a gyógyszit van benne 25 napra elég adag, Valdoxán vagy mi volt a neve.... Tavaly novembertől márciusig szedtem, csak egy idő után felpörgetett de nem volt gond... Aztán ráhagytam, egzisztenciális okokból, mert rohadt sokat költöttem már  gyógycira, főleg hogy még altatókat is szedtem, szedek..... Most hiába kezdeném el újra az antidepit, nincs aki kiirja, házidokit meg nemtudom, mert ha meg az irja ki akkor nincs rajta eü emelt, nekem azzal úgy volt valami 1200, anélkül meg a csillagos ég lenne...Meg max ideiglenesen lesz csak jobb gyógycival... Meg szombaton készülök plazmát adni, nem akarom még ezzel is "szennyezni" a vérem, jó volna ha legalább összejönne, már megvolt az alkalmassági is tegnap, a többi meg már nem rajtam múlik!!! Legalább valami jót tegyek már, meg 1 h alatt keresnék 11 ezer Ft-t, ez tök jó gyerekek! Meg plazmát még amugy se adtam soha, 1x élünk, nemde? Kipróbálom max... Én korábban véradással is segitettem, egy évbe 1-2x.... Én igy segitek!
Váhh, és most is csak bőgök, nem tudom mikor zajlik le a gyász Nálam, mert gyászolom én is őt vmien szinten!!! De könnyebb ha kiírom a dolgokat... Talán nem hiába mondják hogy a gyász meg  szakitásnak hasonlóak a fázisai... Én most még arra nem állok készen h más dilidokit keressek, de tudom h nekem NEM MINDEGY hogy ki lesz a következő aki majd az orvosom lesz, ha lesz,.. Ugyanis én annó ott basztam el h felnőttként évekig nem jártam el egyhez se, mondván "úgyis csak tömködnek minden szarral", főleg h tiniként az összesbe csalódtam, mert amit meglehetett volna oldalni, csak szőnyeg alá söpörték nállam a dolgokat h gyógycikat írtak ki! attól hogy ha gyóciztam, attól ugyanúgy basztattak a kedves iskolatársaim, az 1értelmű lett hogy NEM BENNEM volt a hiba!
Igen ez is egy gyász... Vagy mint a szakitás... Ha vége lett egy kapcsolatomnak, soha nem tudtam azonnal új kapcsolatba belefogni... nekem általában évek teltek el, mire készen álltam egy új kapcsolatra... Max ismerkedtem, de mindbe az exemet kerestem, akit szerettem... Ebből kifolyólag soha nem értettem azokat az önállótlan, kapcsolatfüggő embereket, akik csak azért jönnek össze mással "mert rossz nekik egyedül", és ezzel is csak a másik érzéseit használják ki... meg hogy lehet valaki boldog egy emberrel, majd szakit vele, rá 2 hétre meg már mással "boldog"? :D Vagy lehet hogy csak én agyalom túl az egészet.... Elvileg Én már készen állnék egy új kapcsolatra, 2 éve nincs senkim, csak alkalmim volt, állandó partnerrel, akit ismertem már :D Én örök éjjelezés mellett úgy láttam hogy elég az hetente, 2 hetente, mert nincs időm se partnerkapcsolatra, a biztosat meg nem adnám fel a bizonytalan miatt... :D Én ugy gondoltam hogy jó az, mert ilyenkor nem kötődök érzelmileg hozzá, Egyszerűen az elmult hetek, hónapok történései bizonyitják hogy jobb ha nem kötődök senkihez... :D  De megfogadtam most már: Hű leszek az igéretemhez, bármi is van! Hű leszek ahhoz, amit annó magamnak meg Dr. Trúarc néninek is megigértem, hogy MEGLESZ a 2 év munkaidőm itt, mindezt örök éjjelezéssel! Noha azt ami mögöttem áll, azt talán annak köszönhetem hogy kissé kattant vagyok (ami valahol mindenkire igaz aki örök éjjeles :D) , meg makacsa, és kitartó! Már igen, Én ki merem mondani hogy igenis átlagon felüli, és különleges vagyok, mégha kissé beképzelten is hangzik! :) Azért lássuk be, nem átlagos ez az örök éjszakázás nemde? :)
Szeretném is majd ha Dr.Trúarc onnan fentről de büszke legyen rám.... Ugyanis tudom hogy figyel bennünket, és vigyáz ránk, 1x már bebizonyította ezt.... Meg is fogadtam most hogy nem csinálok marhaságokat, pedig 1 hete 1 itthoni konfliktus miatt majdnem befalcoltam a bokámat, csuklómat is.... Anyum már fenyegetőzött h bevitet a zártra.. Hát kösz :D Nem tehetek róla hogy most ilyen "ordibálós" stádiumba vagyok, csak rossz hogy már hónapok óta, meg nemtudok semminek se örülni.... Akárhol is van a mi Dr. nőnk, remélem hogy jobb már ott neki. Remélem hogy szép névnapja volt azon a jobb helyen... Én csak azt kivánom neki hogy visszakapja azt a sok jót, amit velünk tett, és váljanak valóra a legmerészebb álmai....Ha csak a felét is visszakapja annak a sok jónak amit velünk tett, akkor már Ő a legboldogabb angyalka.... Csak ezt a betegséget akkor SE érdemelte ki.... soha nem fogom elfelejteni azt amikor megölelgetett... És ez milyen fura volt most meg hiányzik! Ő olyan egyéniség volt akit nem a fehér köpeny tett orvossá, hanem a jó emberismerete, empátiája, munka iránti szeretete... Tanulhatna tőle sok ember... És hiányzik, és most is bőgök csak... :( Nem baj, majd a Dormicum, vagy a Frontin megvigasztal, Nekem már csak ez maradt...