Mosatanság nem írtam egy ideje, ami talán jobb is, mert annyi minden van a fejembe,, amit k.rva nehéz lenne leírni... pedig kapom ám a JÓ kritikákat a blogomra, a látogatottságom is nő folyamat... noha nem ugy alakult ez a blog ahogy én szerettem volna, de most már mind1. most végre itthon vagyok, aludnék de nem megy... Épp baszakodok is telótokot tervezek egyedi mintával, már egy ideje akarok valami kellően "Gyöngyuszos" egyedi telótokot... Remélem végre összejön. Aludnom is kéne, mert holnap ki kéne takarítanom, meg este meló, de nem baj majd leküldök 1 altatót, csak hogy nézzük a dolgok jó oldalát is. Komolyan, ez az altató egy CSODASZER!!! Imádom! Még nyáron írta ki azt is a megboldogult dilidokim.. :'( Tudom h nem jó annyira, de muszáj addig amig örök éjjeles vagyok, mert épp ilyenkor nem tudok aludni mikor kéne.... Bár remélem elálmosodok 1 picit most hogy gépezek vagy nemtom..
Már 2 hete h itt hagyott minket a dilidokim is, tök szar.. :'( Mást kell h keressek, de egyenlőre várok, időt adok magamnak... Rossz gondolataim is vannak, és áhh... Szar... Mondjuk már nem merek SENKIHEZ se kötődni de nem is akarok. ... Minek? úgyis csak elveszítem az illetőt... Az az exem is, A. akit 5 éve igazán szerettem átvert meg megcsalt, és a 2 gyerekes nő miatt hagyott el TÖBB ÉV volt mire kihevertem, talán ott az segitett picit, h a szakításra rá 2 évre J-vel összejöttünk, de az is csak 1 évig tartott, mert nem illettünk össze, pedig kedves fiu volt, meg nem csalt meg...Csak épp a világnézetünk volt más, meg az ő munkanélkülisége vetett véget az egésznek... azota nincs senkim...... De még ugy érzem h most is kísért még A. emléke.. A mai napig bánom, hogy nem sikerült tönkretennem azt a kapcsolatot, azzal a nővel aki miatt megcsalt pedig a lehetőségem adott volt rá... Csak hogy érezze hogy min mentem keresztül, hogyan tett tönkre...noha a részemről majdnem pszichiátria lett a vége, mert amellett a szakitás mellett, nem sikerült a fodrász suliban a félévem, kibaszott velem egyszerűen az akkori oktatóm, még anyumékat is manipulálta ellenem, már már az öngyilkosságon gondolkoztam, 21 éves voltam, bár annyira berúgtam, gyógyszerekre ittam, akkor h a sürgin kötöttem ki, még a szivem is leállt majdnem...... Ennek már 5 éve, de még mindig kísért ez az egész.... arról meg letettem hogy találjak partnert magamnak. Arról is letettem már hogy a szakmámba melózzak, remegő kézzel elég nehéz hajat vágni, ez valami szomatikus stresszes tünet lehet.....Ismerkedni se tudok, mert nincs hol, és kivel, vagy mikor... Alig járok valahova el, max RC, de oda is ritkán...A Badoo-t, Tindert meg a társait tudodkihasználja csak.. Én biztos h nem, mert felesleges időrablás, meg szexéhes aberrált majmok gyülekezete :D 100 emberből max 5 ha megtalálja ott a normális párját, hát nekem nincs ekkora mázlim.. Azt mondják hogy majd jön, ne keressem. hát legyen így, Én már nem keresem.... Beszélgetni sincs kivel, max az a rohadt Facebook, de már azzal is tele van a bakancsom... Felesleges időrablás... az a kevés barátom, barátnőm is itt hagyott akikben télleg megbíztam, Ugy gondolták hogy az ország másik felében jobb lehet, de valahogy nem ezt veszem észre rajtuk... De mindegy... Nem akarok önző lenni, azt kel néznem hogy boldoguljanak, és h jó életük legyen... Bár Én pont nem tudnék egy távolsági kapcsolatban boldog lenni, akkor inkább választom az egyedüllétet....az a biztos! Engem csak az ideg enne ha lenne párom akivel max havi 1x látom csak egymást... Főleg h brutálisan féltékeny tipus vagyok, az lenne non stop az agyamban hogy úgyis megcsal, 200 km-ről...... Rossz h nincs társaságom most, noha voltak kapcsolataim amiket tudatosan építettem le, mert épp nem láttam értelmét (Pl. Facebookon 1000 ismiből lett nállam hirtelen 600, de még igyis sok). Ebben a lepratelep faluban sincs egy barátom se, kutya nem szól hozzám, max jópofizik, de arra meg hamar rájövök, jó esetben lelépek, vagy a fejét ordítom le hogy ne merjen hozzám szólni, rosszabb esetben meg posztolhatnám a Kalocsai női börtönből a kövi szelfimet, bár hál Istennek van önuralmam.... de már nem is hiányzik egy ember társasága se ha barátkozni akartam volna helybeliekkel, csak elutasítottak... De már nem bánom..... Csak a jópofizás megy itt, meg az hogy hogyan tiporjuk sárba a másikat, vagy még mindig azt hiszik hogy belém tudnak rugni, vagy mindenben csak a külsőségeket, és a felszínt látják csak...... Ha már szerintük "Halálmadár" lettem a stílusom miatt... Jah, csak éppen fingjuk sincs arról hogy valaki azért jár feketébe mert szereti, vagy mert meghalt valakije és gyászol... Most perpill nálam mind2 játszik. :/ Bár kismillió oka van annak hogy valaki feketébe jár. De nem baj, nem mintha a picsás rózsaszín cuccokkal, agyonhidrogénezett hajjal, meg műkörmökkel szebbek lennének. :D meg a halállal igenis kell foglalkozni, vagy majd akkor jöttök rá a dolgokra ha elveszítitek azt akit szerettek, vagy majd 90 évesen a halálos ágyatokon jöttök rá, hogy abbol állt az életetek hogy mennyire megakartatok felelni másoknak? Mondjuk engem tinikorom óta vonz a halál misztériuma, foglalkoztat ez a téma, meg ugy anblokk minden ami nem az emberi butaságokhoz köthető...Igen, az emberek... Már nem tudok és nem is akarok részt venni az emberi kapcsolatok építésében, mert szerintem nincs értelme. Korábban érzelmes voltam, de beláttam hogy az se jó, és ki akarok magamból irtani minden érzelmet. Valakinek úgy elmondanék mindent de nem megy... :( Tavaly, 1 éve ilyenkor MINDENEM megvolt... Amit csak akartam... Munka, barátok, pénz, hobby, szerető, és egy jó dilidoki... Most meg a munkán, meg a pénzen kivűl már semmim sincs. A sportomat is csinálom, de már nem olyan elánnal mint tavaly, mintha nehezebben menne a fáradtság miatt vagy nemtudom...Non-stop rossz gondolataim vannak, de folyamat már 1 ideje. Utoljára már az idejét se tudom hogy minek örültem valaminek.... Igen, depressziós vagyok, de még mindig jobb mint a kamu boldogság! De az a legdurvább hogy a munkahelyemen JÓL érzem magamat, meg biztonságban, talán az a tudat hogy ott nyugodt vagyok, egyedül vagyok, meg senki se bánt, senkinek se kell megfelelnem, csak a munkám legyen megfelelő...... Meg talán az is h olyankor mikor melózok, a hülyék alszanak. Feszült se vagyok ott éjszaka, csak itthon, nappal vagyok az...Ha jó a hangulatom beleélem magamat a dolgokba, pl. beleélem magamat egy filmbe mintha én lennék a női főszereplő, de aztán nagyon rossz ráébredni a valóságra. Talán vicces, de nem az... Vagy ha piálok és jól érzem magamat, olyan mintha elszakadnék a valóságtól... Sőt bizonyos kérdéseimre mintha akkor kapnék választ, mert másképp látom a dolgokat mint józanul... Máskor meg úgy érzem hogy az igazán nagy dolgokra vagyok hivatott, meg ilyesmik.. vagy bevillanó szar emlékképeim vannak... Vagy teli vagyok, dühhel, indulattal, ha valaki nem úgy szól hozzám ahogy kéne már azt is megtudnám folytani 1 kanál vízben... Vagy sírásrohamaim vannak... Ha itthon a faluba kéne mennem valahova szorongok, csak akkor nyugszok le ha elhagyom a Sándorfalva táblát... Fogalmam sincs mi van velem.. Vagy hogy mi ez az egész ami történik velem....Most a tavalyi vidámbb Énemet felváltotta, a depresszív unalmas, kesergős Énem... Lehet hogy valakinek panaszosnak tűnnek az írásaim, de nem, nem akarok az lenni, csak a blogom elég kemény témákról szól, meg amúgy sem ilyen életvidám blognak terveztem... Szóval, aki vigasztalódna, az ne jöjjön erre!
Ui.: Igen ez egy depresszív írás. Azzal a szaros közhellyel hogy "legyek pozitiv" meg ne gyertek, mert NEM MEGY! Meg miért egy depis embernek mondanátok ezt? :D
Jól összehoztam egy újabb zavaros posztot, kb akkora káosz az egész mint ami a fejemben van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése