1 month

Tegnap volt 1 hónapja h itthagyott minket a dokink.... :(  Újabb szomorkás poszt jön, úgyhogy ha vígasztalódni akarsz, menj tovább az X-re) Muszáj hogy kiirjam, mert rossz, és tudom hogy akárhol is van, Ő is ezt akarná h kiirjam ami bánt... Vagy kimondjam, de nincs kinek... De ha még ő is itt lenne, nem írnék ilyen posztokat!!!
És ma volt épp 1  hónapja h szülinapomkor megtudtam, mert amikor bementem a melóhelyre MÁR ki volt rakva az a fos fekete zászló... Soha, sehol nemérdekelt ha ki rakták, max sajnálkoztam egyet de itt, olyankor nagyon is érdekelt h ki/mi miatt tették ki, mert előző este volt egy mocsok rossz érzésem, és szerettem volna megtudni h mi történt és kivel... Meg csak a munkahelyem!!! Aztán mikor a portás közölte velem h a DR. nőnk halt meg majnem össze estem... Bár tudom h várható volt, mert a halála elött 1-2 héttel tudtam meg hogy hasnyálmirigy daganatos (ami a legundibb, leggyorsabban ölő rákfajta, keress rá, min 5% az hogy túlélje az ember...,) És mikor aug-ba közölték hogy beteg azt nem mondták el hogy mi baja, mert vissza akart térni közénk! Én akkor reménykedtem hogy talán "csak" a nyaralása alatt volt valami baleset, ilyesmi, csak találgattam sokáig, meg kérdezősködtem a d.utános takarítónőtől hogy mi van vele, mert ő meg évek óta járt lakásra takarítani hozzájuk.. De ő se mondta el, mert megígérte h nem beszél róla!!! Csak azt mondták nekünk h betegség miatt átmenetileg nincs rendelése majd vissza jön... Nem jött... Rossz.. Nyáron vártam vissza, aug elejére lett volna hozzá időpontom, muszáj lett volna de már akkor mindenkit lemondott!!! És Én meg reménykedtem, főleg h piszok rossz kedvem volt de nem tudtam h mitől... Jött még vele eggyütt az agresszió, sokszor nem is ettem rendesen, jöttek az altatók, alkohol, ill épitgettem le a kapcsolataimat, vagy maguktól épültek lefelé... Olyan voltam mint 1 kamasz, ha hozzám szólt valaki, vagy nem úgy ahogy kellett volna, egyből leordítottam a fejét, naponta voltak sírógörcseim....  Anyum az egy másik orvos ismihez küldött aki szintén ismerte Dr. Truarcot, (ez volt a beceneve amit tőlem ksapott, a munkája miatt) és ő is csak annyit tudott h beteg, át akart küldeni ideiglenesen másik dokihoz, de úgy voltam vele h sírva is kibírom ezt a 2 hónapot... Nem igy történt :'( Noha vele is beszéltem azóta, próbál segiteni de nemigazán tud... Másik dokit kell hogy keressek, De nemtudom... Ő is mondta h pofára fogok esni ha Dr. Trúarcot keresem... Tudom h mást megkedvelhetek másért, de úgy mint ahogy a Trúarc nénit kedveltem, úgy egy orvost se fogok sztem soha.... Noha ebben is most eléggé ambivalensek az érzéseim, mert 1cer jó lenne valakitől tanácsot kérni, jó lenne valakivel beszélni, aztán meg ráhagyom, mert nincs értelme a dilidokiknak! Általában csak a szar tabijaikat írkálják ki, de Dr. Trúarc nem ilyen volt, őt épp azért kedveltem!!!... Tudom h ide hús-vér barátok kellenének , s nem a "facebook-barátok", hanem akikkel le tudunk ülni dumálni... Csak az a 2 személy is messzi van tőllem, és nemtudom velük is mikor talizok... :(  Csak rohadok ebben a fos faluban a 4 fal között, melóhelyen se a régi a hangulat, mint tavaly, pedig nem bánt senki!!!! max a nővérekkel dumálunk 7végén ha hosszus vagyok!!! Meg a többiekkel műszakváltáskor, tök semleges dolgokról! A portásokat meg hagyjuk a "régiek" (akiket csiptem) mind elmentek, ezek az újak valami katasztrófálisak!!! Az egyik egy dagadt be is próbálkozott nállam, de esélytelen, buta mint a tök a többiek se bírják! :D Jaaaj, épp arra van szükségem... :D Mi ez már hogy "bébinek" hív mikor én csak egy kolléga vagyok? Pff... Szerintem ez xtra gáz!!!
Vagy esetleg egy NORMÁLIS pasi kellene.... De neeem, nem merem.. Nem merek kötődni (már) senkihez, félek h elhagynak/átb-nak/megcsalnak... Meg mégis hol ismerkedjek? :D alig járok vhova, társkeri oldalakat meg hanyagolnám, elég volt mult héten fél órára felmennem erre a Badoo nevű fosoldalra és rájöttem hogy pont a neten nem kéne továbbra sem.... Akik meg edzésre járnak, vagy 40 esek, vagy nállam jóval fiatalabb, de a szomszédomon kivül még jóba se vagyok senkivel, beszélgetni ott se szoktam senkivel sem... Meg ugy anblokk mostanság se beszélgetek senkivel...
Fogalmam sincs h mivan/ mi lesz... Tavalyi énemhez képest változtam, talán negativ irányba, de szerintem "csak" tisztán látok... Egyszerűe egy hónapja elvesztettem a hitemet az "Isteni gondviselésben" is... Nincs olyan... Sokáig hittem benne hogy mindenki visszakapja az élettől amit tesz a másikkal, meg mondták is h ne álljak bosszút ha valaki bántott, majd az élet lerendezi, stb.... Mire elkezdtem ebben hinni, hittem is, de elvesztettem ezt a hitemet!!!B+! Akik dilettások, basztattak, bántottak, ahogy látom jó életük van, meg elvannak... De hogy Dr. Trúarc néni mivel érdemelte ezt ki,aki mindig jót tett másokkal, meg szerették a betegei (engem is beleértve) , meg a kollégák is, hogy  miért Ő ment el, arra nem kaptam választ, nem tudom még most sem megérteni hogy miért Ő.... Noha felfogni is csak akkor kezdtem el mikor szabim után visszamentem melózni, kitűztem a fekete szallagot a melósruhámra, meg dumáltam a fentebb leírt orvos ismivel, és akkor mikor Ő kiselőadást tartott dr. Trúarc néni daganatáról akkor értettem meg, hogy az lett volna az orvosi csoda ha megmarad.... Ott akkor fogtam fel a történteket, meg már addigra kitették a kapura is a gyászjelentését... 
Azóta megvolt a temetése is... Mi nem voltunk ott, mert ő még a halála elött kikötötte h csak a családja meg közeli barátok vehettek rajta részt, zárt volt az egész, de talán azért, hogy mi betegei mint az erős, bátor, temperamentumos dr. Trúarc néniként emlékezzünk rá.... Mert az volt! Kissé olyan "nagyszájú" volt, tőle zengett az orvosi rendelő de volt ész is mögötte!!!  Meg ettől volt olyan vicces, jó kedélyűű, mosolygos, nem ilyen fapofa mint a többi dilidoki, akiket megismertem korábban....de a búcsúztatója nyilvános volt, amire mi is mentünk 1 páran a kórházból, meg pár korábbi páciense is... Apropó... Ez egy templomi búcsúztató volt, amire mi mentünk.. Nálam ez meg már nagy szó, mert vannak ugy anblokk problémáim a vallással meg az egyházzal, de ebbe most nem mennék bele,  idejét se tudom mikor jártam utoljára templomba, mert sztem felesleges, meg attól nem lesz jobb senkinek! Hát ugyan , másért még ezt se tenném meg! De elmentem/mentünk 1 páran, főleg idősebbek voltak ott, meg pár kollégája... Anyum is elkisért, mert kissé bánja már h Ő nem ismerte meg a dokinkat... A Dr.nő öccse meg a szertartás után tök rendes volt, odajött mindenkihez és lekezelt velünk, meg megköszönte h eljöttünk... A tesója is doki, ő meg belgyógyász, a párja meg onkológus, képzelhetitek hogy ostorozzák most magukat h nem tudták megmenteni őt... De azon voltak mind... Dr . Trúarc is egy igazi HARCOS volt, küzdött ő a rák ellen, mert vissza akart térni közénk... De sajnos a rák legyőzte őt... Már  megtudtam elég sok mindent a betegségéről, körülményeiről... A rendelője is ugyanúgy áll még, majdnem mikor ő utoljára ott járt... Én meg ugyanúgy takarítok ott, mintha Ő is ott lenne... Ott van még a köpenye is , a bögréje , könyve, papirjai i is... Sőt a polcát takarítva találtam egy képet is, amin az egyik betegével selfiztek... Már bánom hogy én nem szelfiztem vele :(Pedig Én reménykedtem hogy felépül, és hogy még beszélhetek vele, ha más nem mint emberrel... Bár Ő itthagyta nekünk az örökségét,a szellemi munkásságát, és lehet 1 példakép is ez a nő! Noha Én orvos nem leszek már, nem is akarok az lenni, de olykor ha volt 1 kis időm mindig belenéztem, olvastam az orvosi könyvekbe, mert elkezdett érdekelni az orvostan, mikor ide kerültem... Még meg is engedte hogy kivigyek tőle könyveket elolvasásra, ám ez se jött össze soha.. :( Nah röviden, de tetszett amit Ő csinált, mint írtam ő gyerek-felnőtt psychiater, neurológus is volt, ilyen többdiplomás orvos, akit a 71 évével akármeik fiatal orvostanhallgatócska megirigyelhetett volna! Meg igen, inkább érdekel az orvostan, mint az hogy a fiatal picsa hol csináltat műűkörmöt!!!Volt hogy még kérdeztem is Dr. Trúarcot a dolgairól, meg olyan orvosi dolgokról, mindig válaszolt a kérdéseimre, bármi is volt az! És az a kemény h tavaly ilyenkor névnapjára még ajándékot vittem neki, csokit, meg egy kis díszt, félig karácsonyi ajándéknak szántam, félig névnapinak... (Katalinnak hivták ezt megsúgom) Most meg kb azt se tudom hogy Szegeden belül merre temették őt el... De kifogom deríteni, és már csak a sírjára tudok virágot kivinni... Majd holnap remélem összejön, főleg hogy volt még 1 Kati is a családban a dédi mamám, akit 12 éve vesztettünk el... Hiányzik ám ő is! A nagyanyáim meg... Csak az egyikkel van kapcsolattartás, vele úgy elvagyok, a másikkal meg nem tartjuk a kapcsolatot, nemhogy az unokái, de a saját gyerekei sem érdekelték!!! Dr. trúarc abban a 8 hónapban amig jártam hozzá, kicsit a 2. nagyanyám lett már... Legalábbis aként tekintettem rá... Néha úgyérzem a 8 hónap alatt többet kaptam tőle lelkileg, mint akármelyiktől... Ő megerősített abban h semmi gáz nincs velem, csak túlérzékeny vagyok kisssé sokmindenre.. amit az évek alatt gátlástalanul kihasználtak nálam az emberek, meg szépen eltüntették az önbizalmamat is az iskolás éveim felé, és elhittem hogy ÉÉn vagyok a ronda, buta, idegesítű, utálatos, stb... De a dr. nő is meg még páran megerősítettek hogy ez nem igy van, semmi gond nincs velem, csak annyi hogy Én "más" vagyok mint az átlag, szerintük is csak irigyek rám az emberek! Főleg itt ebben a faluban!
 Csak az az egy hibája volt h kár h nem hamarabb lettem a páciense, mondjuk a legnehezebb éveimben... Bár Ő is megmondta hogy kisé kamaszos vagyok még, de van amikben meg jóval érettebb mint az akkori korosztályom... No, ez igaz is... Bennem van ez a kettősség, ez az ellentmondás is... Van hogy totál éretlen vagyok, máskor meg jóval érettebben gondolkozok mint a korombeliek, vagy már érettebb voltam bizonyos dolgokba tiniként, mint a többi lány...
Mostmár egyre inkább félek kötődni bárkihez is, olyan igazi mély barátságokat sose tudtam kialakitani, a partnerkapcsolataim, mindig elhagyással végződtek, (vagy mégrosszabbal a megcsalás), mire elkezdtem volna kötődni hozzájuk, mindig akkor hagytak ott.... akit meg szerettem orvosomat,  az meg itthagyott minket... Jó lett volna, ha Én megyek el helyette, mert Én amúgyis fiatalon szeretnék meghalni, még van 13 évem ebben a mocskos emberi fertőben, aztán vége, öngyilkos szeretnék majd akkor lenni, vagy remélem lesz 1 halálos betegségem addig... Mióta az eszemet tudom, Nekem az volt mindig is az álmom h fiatalon haljak meg.... 0-24-be ilyen gondolataim vannak csak, hiába érzem olykor hogy jó életem van, van munkám, ilyesmik...  Elvileg neki kéne állnom most antidepit szednem, a másik orvos ismi azt mondta, akivel még beszélgettem Dr. trúarc néniről, mert közös ismerősünk volt a Dr. nő...Jah meg Ő is neurológus, még kicsit régebbről ismerem..Azt tanácsolta (jó fél óra beszélgetés után) h szedjem újra, mert több mint valószínű h szezonális , téli depresszióm van, bár Én alapból ilyen vagyok, de amiket elmeséltem hogy mi van, hogy sok a konfliktusom, sokszor vagyok lehangolt, kedvtelen, de már hónapok óta,  szerinte biztos is hogy depis vagyok... Még dr. Trúarc  néni írta ki a gyógyszit van benne 25 napra elég adag, Valdoxán vagy mi volt a neve.... Tavaly novembertől márciusig szedtem, csak egy idő után felpörgetett de nem volt gond... Aztán ráhagytam, egzisztenciális okokból, mert rohadt sokat költöttem már  gyógycira, főleg hogy még altatókat is szedtem, szedek..... Most hiába kezdeném el újra az antidepit, nincs aki kiirja, házidokit meg nemtudom, mert ha meg az irja ki akkor nincs rajta eü emelt, nekem azzal úgy volt valami 1200, anélkül meg a csillagos ég lenne...Meg max ideiglenesen lesz csak jobb gyógycival... Meg szombaton készülök plazmát adni, nem akarom még ezzel is "szennyezni" a vérem, jó volna ha legalább összejönne, már megvolt az alkalmassági is tegnap, a többi meg már nem rajtam múlik!!! Legalább valami jót tegyek már, meg 1 h alatt keresnék 11 ezer Ft-t, ez tök jó gyerekek! Meg plazmát még amugy se adtam soha, 1x élünk, nemde? Kipróbálom max... Én korábban véradással is segitettem, egy évbe 1-2x.... Én igy segitek!
Váhh, és most is csak bőgök, nem tudom mikor zajlik le a gyász Nálam, mert gyászolom én is őt vmien szinten!!! De könnyebb ha kiírom a dolgokat... Talán nem hiába mondják hogy a gyász meg  szakitásnak hasonlóak a fázisai... Én most még arra nem állok készen h más dilidokit keressek, de tudom h nekem NEM MINDEGY hogy ki lesz a következő aki majd az orvosom lesz, ha lesz,.. Ugyanis én annó ott basztam el h felnőttként évekig nem jártam el egyhez se, mondván "úgyis csak tömködnek minden szarral", főleg h tiniként az összesbe csalódtam, mert amit meglehetett volna oldalni, csak szőnyeg alá söpörték nállam a dolgokat h gyógycikat írtak ki! attól hogy ha gyóciztam, attól ugyanúgy basztattak a kedves iskolatársaim, az 1értelmű lett hogy NEM BENNEM volt a hiba!
Igen ez is egy gyász... Vagy mint a szakitás... Ha vége lett egy kapcsolatomnak, soha nem tudtam azonnal új kapcsolatba belefogni... nekem általában évek teltek el, mire készen álltam egy új kapcsolatra... Max ismerkedtem, de mindbe az exemet kerestem, akit szerettem... Ebből kifolyólag soha nem értettem azokat az önállótlan, kapcsolatfüggő embereket, akik csak azért jönnek össze mással "mert rossz nekik egyedül", és ezzel is csak a másik érzéseit használják ki... meg hogy lehet valaki boldog egy emberrel, majd szakit vele, rá 2 hétre meg már mással "boldog"? :D Vagy lehet hogy csak én agyalom túl az egészet.... Elvileg Én már készen állnék egy új kapcsolatra, 2 éve nincs senkim, csak alkalmim volt, állandó partnerrel, akit ismertem már :D Én örök éjjelezés mellett úgy láttam hogy elég az hetente, 2 hetente, mert nincs időm se partnerkapcsolatra, a biztosat meg nem adnám fel a bizonytalan miatt... :D Én ugy gondoltam hogy jó az, mert ilyenkor nem kötődök érzelmileg hozzá, Egyszerűen az elmult hetek, hónapok történései bizonyitják hogy jobb ha nem kötődök senkihez... :D  De megfogadtam most már: Hű leszek az igéretemhez, bármi is van! Hű leszek ahhoz, amit annó magamnak meg Dr. Trúarc néninek is megigértem, hogy MEGLESZ a 2 év munkaidőm itt, mindezt örök éjjelezéssel! Noha azt ami mögöttem áll, azt talán annak köszönhetem hogy kissé kattant vagyok (ami valahol mindenkire igaz aki örök éjjeles :D) , meg makacsa, és kitartó! Már igen, Én ki merem mondani hogy igenis átlagon felüli, és különleges vagyok, mégha kissé beképzelten is hangzik! :) Azért lássuk be, nem átlagos ez az örök éjszakázás nemde? :)
Szeretném is majd ha Dr.Trúarc onnan fentről de büszke legyen rám.... Ugyanis tudom hogy figyel bennünket, és vigyáz ránk, 1x már bebizonyította ezt.... Meg is fogadtam most hogy nem csinálok marhaságokat, pedig 1 hete 1 itthoni konfliktus miatt majdnem befalcoltam a bokámat, csuklómat is.... Anyum már fenyegetőzött h bevitet a zártra.. Hát kösz :D Nem tehetek róla hogy most ilyen "ordibálós" stádiumba vagyok, csak rossz hogy már hónapok óta, meg nemtudok semminek se örülni.... Akárhol is van a mi Dr. nőnk, remélem hogy jobb már ott neki. Remélem hogy szép névnapja volt azon a jobb helyen... Én csak azt kivánom neki hogy visszakapja azt a sok jót, amit velünk tett, és váljanak valóra a legmerészebb álmai....Ha csak a felét is visszakapja annak a sok jónak amit velünk tett, akkor már Ő a legboldogabb angyalka.... Csak ezt a betegséget akkor SE érdemelte ki.... soha nem fogom elfelejteni azt amikor megölelgetett... És ez milyen fura volt most meg hiányzik! Ő olyan egyéniség volt akit nem a fehér köpeny tett orvossá, hanem a jó emberismerete, empátiája, munka iránti szeretete... Tanulhatna tőle sok ember... És hiányzik, és most is bőgök csak... :( Nem baj, majd a Dormicum, vagy a Frontin megvigasztal, Nekem már csak ez maradt...

Vélemény: A netes társkereső oldalak.

Átlagos szombat este. Magány, kedvenc, zenéim, filmjeim társaságában, mig mások épp a szombati bulira készülődnek, addig én az uccsóelötti szabadnapomat itthon töltögetem. Nincs kedvem semmihez éppenséggel, de... Jött az 5let hogy mi lenne ha kipróbálnám a Badoo nevű társkereső oldalt (közbe eszembe jutott h volt ott egy régi regim, nagy nehezen felléptem rá). Régen is kipróbáltam már a Badoot, de ezekszerint azt is elfelejtettem h megvan még a regim, de az előzményeimet tekintve nem voltam aktív az oldalon (Jobb is talán) :D
Meg lehet kövezni, most vágja egymást a mostani ill az egyik előző posztom amibe leírtam hogy Isten mentsen ezektől az oldalaktól... :D A véleményem NEM változott/NEM is fog változni.
Egy időben még mikor épphogy beléptem a nagykorúságomba, elég sokat használtam netes társkeresőket. Akkor még dívott a love.hu, chat.hu, találka.hu, mostmeg a Badoo, és a Tinder (hogy lehet ilyen hülye neveket adni nekik?)
Akkoriban is ezeken az oldalakon, szinte nem volt semmi. Mióta ismerem magamat VOLTAK célirányos elvárásaim, kitűzéseim, mindig is tudtam hogy kivel szabad/nem szabad. Mindig is hajlottam a korosztályom felé, de főleg az apám korosztálya küldözgette nekem a szaros leveleit, a közhelyeikkel hogy "nem számit a kor".. Mindeközbe a LÁNYUK is lehettem volna, azt még ők voltak megsértve ha közöltem velük a dolgokat... úgy látszik a korhoz észt nem adnak mindig!
A másik: Aki messzi lakik. Igen. Egyszer még 18 évesen össze is hoztam egy táv kapcsolatot, de nem vált be, pár hónap volt, elég csúnya véggel, a puszin, járáson kivül se jutottunk többre a havi 2 délutánnál. :D Akkor jöttem rá hogy a távolsági kapcsolatokat, ismerkedéseket AZONNAL, CSÍRÁJÁBA kell elfojtani. Sokan mondják ezt a szaros közhelyet is hogy "nem számít a távolság", no akkor Én kivétel vagyok. :) Szerintem, értelmetlen, és felesleges a távkapcsolat, mert pont a bizalom nem tud kialakulni, ill a személyes kapcsolat a másik iránt. Én mindig adom a tanácsokat a korombelieknek, hogy van közelebbi is! Mindig! Mert szerintem a távolsági kapcsinál még az is jobb ha szingli az ember, legalább nem éri csalódás.
Főleg ezek voltak a tapasztalataim. Amúgy aki megegyezett az elvárásaimmal, annak visszaírtam, pár levél, és esetleg 1-2 tali elég volt ahhoz hogy eldöntsük hogy mi legyen... Általában a "Legyünk barátok" lett az eredmény, aztán meg jól eltüntek/lett barátnőjük. Ja de.. volt kapcsolatom is egy ilyen oldalról 3 hét, az is puszizkodós, sétálgatós szinten. De semmi harag, néha beszélünk is. :D Mindig rájövök hogy nekem nem való ez... Most is rájöttem... Szerintem ahhoz hogy valaki egy ilyen oldalon megtalálja "élete párját" vagy összehozzon legalábbegy egyéves kapcsolatot, sok türelem kell, emberismeret, nameg szerencse... jah és pénz... Igen, pénz az is kell, mert sok helyen FIZETŐSSÉ tették ezeken az oldalakon a funkciókat... Pl. van ahol nagyba csak akkor nézethetsz képeket ha van prémium tagságod... Ami szerintem egy bődületes faszság, mert nem mindenki engedheti meg magának azt hogy heti x összeget belefeccöljön ezekbe... Sőt, van ahol még a levelek számát is lekorlátozták... És ha több emberrel levelezel? Még azt a minimális esélyt is elveszik az embertől hogy találjon magának egy normális partnert... Szerintem... Főleg aki azért kényszerül rá hogy használja ezeket, mert épp nincs munkája, vagy sehova nem tud elmenni... Vagy nagyon félénk nyuszi... Én annó ezért is próbálgattam a szárnyaimat ezeken... Mondjuk már akkor baromi határozott célkitűzésekkel, elég szigorúan indultam neki... De sose jött semmi.. Talán nem véletlen de az utolsó 2 kapcsolatom személyes ismeretség után indult ki.. :) Erre mondják azt hogy NE keressem, majd jön... vagy valami tematikusabb oldalon érdemes nézelődni, ahol épp a válaszaiból ismered ki egy kicsit a másikat, mert ez számít szerintem főleg...
Most inkább a tapasztalat szerzés volt a cél, amiből elég is volt fél óra Én ugy érzem.. :D Vagyis megerősített abban a tapasztalatomban, hogy felesleges, és értelmetlen, erőltetett az egész... Megnéztem a korábbi levelezéseimet (írni direkt nem írtam senkinek) és mit ne írjak elég elkeserítő hogy milyen emberek vannak... csak pár példa:
"Hogy vagy?" Önmagába értelmetlen kérdés, de idegentől ilyet kérdezni???
"Nem jössz el hozzám aludni?" Mindezt 5 perc levelezgetés után...
"jaj már tudom hogy idős vagyok, de ne foglalkozz már a korodbeliekkel, olyan értlenek"- Aki meg nem ért a szép szóból.. Kb 40 éves volt.. :D
Szemezgetés a SPAM mappámból Facén:

Hmmm.. És Én vagyok bunkó? Ha látott is a reggeli buszon, miért nem szólit le? Szerintem eléggé jellegzetes a stílusom ahhoz hogy ne ismerjen fel.. :D  Meg nem eszek embert reggelire... Vagy lehet hogy Én spilázom túl a dolgokat? :D Megnéztem a barátnőjét is, ahogy elnézem messzi is él a csaj... Hát... Majd ha vége lesz, újra nekem fog írni? :D (mert folyamatosan ezt tapasztaltam, pótkerék effekt :D) Mindegy... Noha a Facén a Spam mappa is elég érdekes leveleket tartogat ha épp valaki írt nekem üzit, oda rakta be (Köszi Facebook, főleg ha kapok valami fontos levelet egy adásvételi csopiból), ebből is lehetne külön blogbejegyzést írni! A Facebook nem társkereső! Legalábbis Nekem NEM! Győzöm kiirni, de lusták elolvasni...
Maga a Badoo: Fos, elcseszett... Még a bemutatkozómat se hagyta leírni normálisan, mert le van korlátozva hogy mennyit írhatsz le (Anyátokat!) Majd törölte a cicás képeimet is (Köszi... Szerintem ez is elég sokat elmond az emberről, látszik szerintem hogy mit szeret) Fél óra után ki is dobott a rendszer, hogy "Erősítsem meg a regisztrációmat" cimszó alatt adjam meg a telószámot, csináljak webkamis képet, kéztartással. :D Jó isten.. Meg fizessek elő, ilyen-olyan "Szupererőre", prémiumra...  Még a k.rva anyját azt... Persze, értem Én hogy a kamuregek megfékezése a cél, de véleményem szerint ugyanúgy vannak/lesznek visszaélések az oldalon, ugyanúgy "megtalálják" az embert a hülyék... Ugyhogy utánna rá is hagytam az egészet... Sztem az a ritkább, ha valakinek bejön a társkeresősdi... 100-ból 5 ember, az ismeretségi körömben is, talán 1-2 párról tudok csak, akik ilyen oldalon ismerték meg egymást/jöttek össze, és már legalább 1 éve eggyütt vannak... Ha majd esetleg eljutnak a házasságig, akkor aztmondom oké... De az Én részemről, már a teljes esélytelenek nyugalmával és néhány év társkeresős tapasztalattal írom hogy nincs értelme ezeknek az oldalaknak... Vagy nekem nincs türelmem/kedvem/időm pötyögni a semmiről, szűrni a majmokat... Bár ha valakit el kellett küldeni a picsába, elég hatásosan megtettem mind egy ilyen oldalon, akár egy diszkóba, még élveztem is ha elküldhetek valakit a fenébe... :D Tudnék Én ilyen levelet is mutatni, sztem még a blogger is kimoderálna.. :D Még annó valami diszkóba egy tolakodó pasit le is öntöttem egy pohár borral, fúúú :D Noha szeretek direkt negativ képet mutatni sokszor, de ez is egyfajta szűrő... :D De neeem.. Már kinőttem a játékokból. :D
Véleményem az egészről: Vitathatatlan hogy valakinek bejön a netes társkeresés. De Nekem nem.. Kinőttem abból hogy arra várjak hogy mikor ér rá a másik, hogy mikor elérhető, milyen kedve van, mikor csajozik be a hátam mögött (miközben még hülyít is-mert erre is volt példa). Meg találkozóig, (idézőjeles randiig) is eljutottunk (ha eljutottunk, sokszor nem csak rajtam mult), általában nem úgy jöttek össze a dolgok... unott, vontatott volt, erőltetett...  Vagy épp alig szóltunk 1máshoz... Aztán meg "barátok maradtunk" majd még a Facebookról (régen iwiw) is törölve lettek.. A másik véglet az volt ha szépeket írt, de "jjjaj nemérek rá" vagy "jaaj nincs pénzem, jött"  ha én hoztam fel a talit...:D  Mégis mit várnak ezek?
Csalódás ez az egész netes fos úgy ahogy van.. :D 
De hogy őszinte legyek már  nem baj, mert a legjobb kapcsolataimnak volt előzménye.. (személyes ismeretségre gondolok).. Ha a legutóbbi kapcsolatomat nézzük, az volt a leghosszabb.. 1 év volt. Nem neten ismertem meg, de volt előzménye. Jó is volt, de sok volt a veszekedés, de bizok benne, hogy azért vannak az exemnek jó emlékei rólam, és arról az időröl úgy ahogy Nekem is.  De talán ez is egy példa hogy adják magukat ezek a dolgok, mégha sokat is kell rá várni. (elötte pont 2 évet voltam szingli.. És nálam pont a 2es szám volt mindig is a vízválasztó szám, de ez nem törvényszerű). Nem éreztem időpocsékolásnak ezt az 1 évet, és remélem Ő sem. Puszta véletlennek köszönhettem az egész mindent vele... Egy kérdésből, egy telefonhivásból indult ki az egész. Aztán meg jött a többi magától. :) Én inkább ebben hiszek, mint abban hogy görcsössen keressek , kajtassak utánnuk, és olvassam a sok agyfárasztást. A munkám is egy véletlennek volt köszönhető, jó helyen voltam jó időben, pedig már feladtam mindent akkor, majdnem az életemet is, nemhogy a munkakeresést... Ezt úgy hivják hogy tapasztalat amit leírtam. Nem szabad, és nem is kell szerintem keresni. Pláne nem a neten. Én inkább eltöltöm az időmet egyedül, minthogy benne legyek egy szar kapcsolatban, vagy hogy olyan párom legyen aki üt, ver...  Meg szerintem jobb ha fél órát beszéltek élőszóban, mint fél napot azon a rohadt Facebookon. Persze, az is hozzátartozik (sajnos) az élethez, mert ott gazdaságosabb megbeszélni hogy hol találkozzunk, mint mondjuk telefonon. Max arra az időre jó ez netes kommunikáció ha van valami, nem tudtok épp talizni, de az exemmel is max ezeket beszéltük csak meg ezen a szaron! Én minden lánynak, és mindenkinek csak azt tudom tanácsolni hogy NE keressen a neten partnert.. NE gorcsoljon rá, de legyenek elvárásai. Mondjuk tudom h Én meg a ló másik oldalára estem már át, mert sok dologból nem engedek, (mint fentebb írtam a kor-távolság pl). Majd el fog jönni az Én időm is.. Tudom hogy nem vagyok rossz nő, sőt sok lány még irigykedik is azért fikáz.. Muhaha.. És hogy egy közhellyel is éljek: FIATAL. Akárkit meg is kaphatnék.. Ha akarnék.. Csak szerintem nem az számit hogy hány pasi jönne össze a másikkal, hány partnere volt valakinek, hanem hogy hogy bánik azzal az eggyel akivel együtt van.. Kár is ezzel foglalkozni! Engem soha nem is érdekelt hogy kinek épp mikor/milyen fiúja van.. Vagy hány.. :D Rájöttem ha ezzel foglalkozok, ebbe bolondulok bele.. Emiatt is hülyeség szerintem a társkeresőzés. :D Meg ne azért irjon már rám egy pasi  mert felállt a képeimre a kukackája.. :D Sokan mondják hogy nekem egy pasi kéne... Jaaaa, ti aztán jobban tudjátok hogy mire/kire van szükségem? :D
De tény hogy társkerizni nem fogok, én is nem győzöm kihangsulyozni hogy ne a neten ismerkedjünk, kressünk pasit, majd jön... El lehet lenni egyedül is, meg minden másra ott vannak a haverok, család, némi pia... Esetleg pszichiáter (ha valakinek van persze :D). Bár szerintem n már tudatosan vagyok szingli.. :D De nembaj.. Megerősített ez a mai fél óra a Badoon lógva, hogy hülyeség a társkeri oldalakkal foglalkozni... Nem éri meg!

Részeges poszt-Újratöltve.

Na sziasztok! hajnalok. hajnalán de megint írok. Kissé ittassan, pedig már +fogadtam h nem írok ide bebaszva, de a szükség törvényt bont. Nézzétek el légyszi, lassan 2 hónapja nem ittam! :D szülinapomkor meg nem birtam inni sem, de írtam már h miért :(
Most már itt VOLT az ideje. No nem egy átbulizott éjszaka van mögöttem, mert NEM hiányzik a buli. Ami mist mögöttem van az egy átbeszlgetett éjszaka 1 liter v.borral a szervezetemben. Jah és van most már egy őrangyalom is (majd erre is kitérek:))
Aki ismer az tudja hogy szeretek inni. Hogy miért? Mert részegen tök másképp látom a dolgokat, talán jobb olykor mintha józan lennék! :D Ma 1 KURVA JÓ estém volt 1 haverral, aki 1ben munkatársam is volt... Az egyik portással, ha ő volt az éjjeles MINDIG sokat beszéltünk, és sajna ő is elmegy... Terveztünk volna 1 közös dumapartyt VÉGRE összejött!!! Ő is ismerte az Én dilidokimat, kedvelte ő is!!! Sajnálja is.... :( Jó érzés volt végre valakivel dumálni,röhögni, lelkizni 1et végre mind2en ráértünk. Meló után kb egész nap itthon rohadok, max anyámékkal beszélek 10 percet naponta,Facebookon is azok írnak max akikkel kedvem sincs dumálni, főleg h az a kevés barátom is itt hagyott, ebben a lepratelep faluban meg 1 haverom sincs, de ez már nemérdekeeel:( Meg amúgy is, egyre zárkózottabbá váltam, 1re nehezebben nyílok meg mások előtt, sokat csalódtam már az emberekben! Azt meg végképp nem gondoltam volna, hogy a melóhelyemen, h a megboldogult dilidokim után még 1 személyt ennyire meg fogok kedvelni! De sajnos Ő is elmegy.... Elköltözik... Megértem... Mindig a jók mennek el, a dilettásokkal meg képtelen vagyok 1 levegőt szívni! :( Megint egy olyan ember megy el, aki ÖNMAGAM miatt kedvelt....Noha voltak előítéleteink 1mással szemben, de mi voltunk/vagyunk rá az élő pldák hogy NE kinézetre ítéljenek el... És milyen jóba lettünk! Pedig Ő egy pasi, idősebb is mint Én, sose jöttem volna vele össze,(munkahelybelivel meg végképp nem) hanem egy jó kolléga és haver is egyben! De Én 1 ideje tudtam már ha van 1-2 jó fiúbarátom, az többet ér, mint 10 álszent, 2színű barátnő!!! Tök sokat dumáltunk, már amennyire az időnk engedte.. Mindenről... Noha most vannak itt gázok a melóhelyemen, de megfog oldódni!!! És nem velem! :)
De meg fog oldódni, mint eddig Minden! :) Csak sajna, rajtam is ezt a rohadt pánikot vették észre... Nem jó kedvemből jártam el, ahhoz a dilidokihoz, pedig bárcsak azért jártam volna....Sokat szorongok, sokszor már lebénít... Köszönhettem az ittenni közmunkának is ezt még 2 éve, ami aktiválta nálam a tinikori pszichés szarokat ha hajlamom volt rá ha nem... Okkal szedtem akkor Frontint, Rivotrillt, szó szerit azon éltem akkor fél évig... Egyszerűen félek már... Hogy mitől, miért nemtudom... Mostmár attól félek hogy ki lesz a következő aki MEGINT elhagy...  Vagy hogy mikor, miért kötnek belém, mikor basznak ki.. Ilyenek.... Mindenki azt mondja hogy "legyek pozitiv".. Ha nem megy? Jó persze, megismertem 2 jó embert a melóhelyemen... És ez jó... Mert itt, tőlük többet kaptam az életben,az 1 év alatt, mióta ismertem őket, mint eddig bárki mástól... Csak kár, hogy az egyik meghalt, a másik meg elmegy... Szerintetek? Na mindegy... Valahol megértem a portásunkat is h lépni akar! De örölük h őt is megismerhettem, legalább ismét rájöttem h egy átdumált éjszaka/este 1 bor mellett többet ér, mint 1 buli, a mittoménmilyen szórakozóhelyen.... Azt is tudom most már hogy van egy őrangyalom... Ugyanis, mint minden jó este után de lekéstem az uccsó buszt, és rákényszerültem h Szegedről stoppal mennyek haza Falvára.. (haha, tudom gáz, de leszarom sose volt gondom) Stoppolnék, erre megállt elöttem a helyi Jobbikos képviselő... Az ütő megállt benne bennem is, kissé piásan fel se ismertem, noha jóba vagyunk, ismerjük 1mást, de tudtam h nem véletlen...  Haza is hozott, vele is kidumáltam elég sok mindent... Én bizok benne (pártállástól függetlenül) h 3 év mulva ő nyeri meg a polgármesteri választást, mert aki perpill polg. mester, nem alkalmas a posztjára!!! Ha addig még maradok... De ebbe most nem mennék bele... Csak Én más vagyok mint a többi korombeli lány, szeretek nálam idősebb, tapasztaltabb, többet megélt emberekkel, akiknek nem a bulizás, meg a műköröm a témájuk... Mert ez engem NEM érdekel! :D Szeretek dumálni a gyerekkorrol, az életről, a munkáról, tapasztalatokról, zenékről, filmekről, orvostanról, az életről-halálról, párkapcsolatokról... Ez van. :D Talán ez a 2 ember volt számomra az élő példa hogy vannak még jó emberek! És hogy vannak emberek, akik visszaadták a hitemet is az emberekbe...Ők azok akikért NEM kár hogy megismertem... Csak annyira rossz hogy az egyiktől még elköszönni se tudtam, vagy meghálálni azt a sok jót amit tett... Még egy selfie-t se tudtam vele csinálni, de hogy terveztem... :( bár már tudom ezt.. hogy "Minden dolog aminek kezdete van véget is ér"- közhely, de ez a kedvenc idézetem, kedvenc filmemből... Ami majd hamarosan a csuklómon lesz, eltüntetve a kamaszkorom rossz mementóját... Tudom h közhely, de motivációs, és figyelmeztető jellege van... Hogy ami rossz nem tart örökké, de a jóba se éljem magamat bele, mert annak is vége van 1x.Jó is volt kimozdulni itthonról! Remélem ma este folyt. köv. :D Bár már nemcsak rajtam mulik a ma esti dumaparti :D

Misanthropy

Juhász Gyula:

 A mizantróp

Én szeretem a hű teheneket,
Szemükben annyi mélabú eped.

És szeretem a fáradt lovakat,
Mikor a jászolnál boronganak.

És szeretem a víg kakast, ha szól,
Mikor gyöngy szürkül lila ég alól.

És szeretem a tücsköt, monoton
Gyászával nyárutói lombokon.

Csupán az ember, a mohó, a vad,
A gonosz ember ne bántana csak!

Nem tudom mi van velem az utóbbi pár hónapban, bár az előző posztomban próbáltam kissé összeszedni a dolgokat, de legalább megvan a probléma, még ha kissé indulatos lett a posztom.. Egyszerűen undorodom az emberektől. Ha emberek közé megyek, elfog a szorongás, olykor be kell vennem 1 Frontint is (ami heti 1x fordul elő csak) mintha attól félnék, hogy valaki megtámad, belém köt, ilyesmik. Nem érzem jól magam emberek között. Kivétel mondjuk az igaz barátok (akikkel meg talizni se tudok mert messzi vannak) és néha a szüleim. Mondhatni, hogy az ismeretlen emberektől félek, meg ahol lakok a  helybeli emberektől. Egyszerűen nem birok a közelükben lenni. Ha mégis emberek közé tévednék, akkor is csak lesem őket, kerülök mindenféle szemkontaktust. Az is nehézséget okoz hogy lemenjek pl. boltba, fizetni, stb... A naaagy rokoni, családi összeröffenésektől meg rosszul vagyok, fölösleges jópofázás szerintem, főleg hogy sok rokonom le se szar (Az egyik unokatesóm még ki is utasított Facén ismeretlennek, mikor bejelöltem, pedig sose vesztünk össze, meg ilyesmik, szerintetek? ) Aztán meg a bulizás. A bulizás is abból áll, hogy inkább nézek ki a fejemből figyelem az embereket 1-2 pohár bor mellett, aztán az uccsó busszal meg gó haza. Minden tekintet mintha ellenszenvesnek tűnne. Ezt nevezik mizantrópiának? Vagy szoc fóbiának?  Valószínű. Nem érzem magam biztonságban emberek között. Néha egyedül sem, főleg ha sétálok, max ha berakom a zenét.. Képes vagyok a hoszabbik úton végigmenni, csak azért, hogy ne találkozzak egyetlen emberrel sem. Ez nem mindig volt így. Volt mikor minden hétvégén be volt sózva a picsám, hogy "jujj, buli, pia, haverok, sok ember". Sőt szerettem is volna ismerkedni, de folyamat tapasztaltam az elutasítást, kihasználást, megalázást, és azt h a hibákat keresik bennem....Meg amúgy is sok volt a konfliktusom. Ma már nem nagyon tud izgatni. Inkább egy jó beszélgetés egy üveg bor mellett, azzal az 1-2 emberrel akiket szeretek, csak ők meg messzi vannak. :( vagy ilyesmi, csak ne menyünk emberek közé. Undorodom a rám szegeződő tekintetektől, a "te meg má' hogy néző' ki" dumáktól, meg a jópofizástól, főleg ha hátam mögött röhög ki, meg hord le mindennek.. Bazz... Ha nem tetszik, nem kell rám nézni/velem beszélni. Ennyi... Probléma megoldva. Emlékszem, régen akár provokálásból is képes voltam kiöltözni, de mára már nem igazán van kedvem. Nem szeretnék feltűnő lenni vagy hogy mindenki engem nézzen. Nem tudok beilleszkedni a társadalomba. Egyszerűen mindig kilógok a sorból. Nem vagyok rá képes, hogy olyan legyek mint az a másik. De őszintén, ennek örülök. Nem akarok olyanná válni, mint amit utálok. Próbálok nem feltűnő lenni, de ilyen külsővel nagyon nehéz. Főleg, hogy már a hosszú fekete hajért, sima fekete ruháért is megnéznek, meg a bakancs miatt.

Egyszerűen nem érzem magam jól mutáns majmok között (mutáns majom - eszik, baszik, verekszik). Undorodom tőlük, szorongok köztük. Utálom, hogy mindenért kérdőre vonnak.... Nem tudom mi van velem.

100. Bejegyzésem.

2014. 4. 21.én volt az elsö poszt, noha az a régebbi blogomból lett kimentve, amugy 2016 jún. 16.án indítottam el ezt a blogot, de így is megvan a 100. bejegyzésem, csak hogy vidámabb dologról írjak! :)

sokszor lusta voltam írkálni! a 100. posztom alkalmából szeretnék minden kedves (és nem kedves) olvasómnak köszönetet írni! köszi hogy olvastok, néztek, és igyekszek nem csalódást okozni nektek! és igyekszek posztolni, remélem jobb posztjaim is:)

Hajnali rossz gondolatok.

Mosatanság nem írtam egy ideje, ami talán jobb is, mert annyi minden van a fejembe,, amit k.rva nehéz lenne leírni... pedig kapom ám a JÓ kritikákat a blogomra, a látogatottságom is nő folyamat... noha nem ugy alakult ez a blog ahogy én szerettem volna, de most már mind1. most végre itthon vagyok, aludnék de nem megy... Épp baszakodok is telótokot tervezek egyedi mintával, már egy ideje akarok valami kellően "Gyöngyuszos" egyedi telótokot... Remélem végre összejön. Aludnom is kéne, mert holnap ki kéne takarítanom, meg este meló, de nem baj majd leküldök 1 altatót, csak hogy nézzük a dolgok jó oldalát is. Komolyan, ez az altató egy CSODASZER!!! Imádom! Még nyáron írta ki azt is a megboldogult dilidokim.. :'( Tudom h nem jó annyira, de muszáj addig amig örök éjjeles vagyok, mert épp ilyenkor nem tudok aludni mikor kéne.... Bár remélem elálmosodok 1 picit most hogy gépezek vagy nemtom..
Már 2 hete h itt hagyott minket a dilidokim is, tök szar.. :'( Mást kell h keressek, de egyenlőre várok, időt adok magamnak... Rossz gondolataim is vannak, és áhh... Szar... Mondjuk már nem merek SENKIHEZ se kötődni de nem is akarok. ... Minek? úgyis csak elveszítem az illetőt... Az az exem is, A. akit 5 éve igazán szerettem átvert meg megcsalt, és a 2 gyerekes nő miatt hagyott el TÖBB ÉV volt mire kihevertem, talán ott az segitett picit, h a szakításra rá 2 évre J-vel összejöttünk, de az is csak 1 évig tartott, mert nem illettünk össze, pedig kedves fiu volt, meg nem csalt meg...Csak épp a világnézetünk volt más, meg az ő munkanélkülisége vetett véget az egésznek... azota nincs senkim...... De még ugy érzem h most is kísért még A. emléke.. A mai napig bánom, hogy nem sikerült tönkretennem azt a kapcsolatot, azzal a nővel aki miatt megcsalt pedig a lehetőségem adott volt rá... Csak hogy érezze hogy min mentem keresztül, hogyan tett tönkre...noha a részemről majdnem pszichiátria lett a vége, mert amellett a szakitás mellett, nem sikerült a fodrász suliban a félévem, kibaszott velem egyszerűen az akkori oktatóm, még anyumékat is manipulálta ellenem, már már az öngyilkosságon gondolkoztam, 21 éves voltam, bár annyira berúgtam, gyógyszerekre ittam, akkor h a sürgin kötöttem ki, még a szivem is leállt majdnem...... Ennek már 5 éve, de még mindig kísért ez az egész.... arról meg letettem hogy találjak partnert magamnak. Arról is letettem már hogy a szakmámba melózzak, remegő kézzel elég nehéz hajat vágni, ez valami szomatikus stresszes tünet lehet.....Ismerkedni se tudok, mert nincs hol, és kivel, vagy mikor... Alig járok valahova el, max RC, de oda is ritkán...A Badoo-t, Tindert meg a társait tudodkihasználja csak.. Én biztos h nem, mert felesleges időrablás, meg szexéhes aberrált majmok gyülekezete :D 100 emberből max 5 ha megtalálja ott a normális párját, hát nekem nincs ekkora mázlim.. Azt mondják hogy majd jön, ne keressem. hát legyen így, Én már nem keresem.... Beszélgetni sincs kivel, max az a rohadt Facebook, de már azzal is tele van a bakancsom... Felesleges időrablás... az a kevés barátom, barátnőm is itt hagyott akikben télleg megbíztam, Ugy gondolták hogy az ország másik felében jobb lehet, de valahogy nem ezt veszem észre rajtuk... De mindegy... Nem akarok önző lenni, azt kel néznem hogy boldoguljanak, és h jó életük legyen... Bár Én pont nem tudnék egy távolsági kapcsolatban boldog lenni, akkor inkább választom az egyedüllétet....az a biztos! Engem csak az ideg enne ha lenne párom akivel max havi 1x látom csak egymást... Főleg h brutálisan féltékeny tipus vagyok, az lenne non stop az agyamban hogy úgyis megcsal, 200 km-ről......  Rossz h nincs társaságom most, noha voltak kapcsolataim amiket tudatosan építettem le, mert épp nem láttam értelmét (Pl. Facebookon 1000 ismiből lett nállam hirtelen 600, de még igyis sok). Ebben a lepratelep faluban sincs egy barátom se, kutya nem szól hozzám, max jópofizik, de arra meg hamar rájövök, jó esetben lelépek, vagy  a fejét ordítom le hogy ne merjen hozzám szólni, rosszabb esetben meg posztolhatnám a Kalocsai női börtönből a kövi szelfimet, bár hál Istennek van önuralmam.... de már nem is hiányzik egy ember társasága se ha barátkozni akartam volna helybeliekkel, csak elutasítottak... De már nem bánom..... Csak a jópofizás megy itt, meg az hogy hogyan tiporjuk sárba a másikat, vagy még mindig azt hiszik hogy belém tudnak rugni, vagy mindenben csak a külsőségeket, és a felszínt látják csak...... Ha már szerintük "Halálmadár" lettem a stílusom miatt... Jah, csak éppen fingjuk sincs arról hogy valaki azért jár feketébe mert szereti, vagy mert meghalt valakije és gyászol... Most perpill nálam mind2 játszik. :/ Bár kismillió oka van annak hogy valaki feketébe jár. De nem baj, nem mintha a picsás rózsaszín cuccokkal, agyonhidrogénezett hajjal, meg műkörmökkel szebbek lennének. :D meg a halállal igenis kell foglalkozni, vagy majd akkor jöttök rá a dolgokra ha elveszítitek azt akit szerettek, vagy majd 90 évesen a halálos ágyatokon jöttök rá, hogy abbol állt az életetek hogy mennyire megakartatok felelni másoknak? Mondjuk engem tinikorom óta vonz a halál misztériuma, foglalkoztat ez a téma, meg ugy anblokk minden ami nem az emberi butaságokhoz köthető...Igen, az emberek... Már nem tudok és nem is akarok részt venni az emberi kapcsolatok építésében, mert szerintem nincs értelme. Korábban érzelmes voltam, de beláttam hogy az se jó, és ki akarok magamból irtani minden érzelmet. Valakinek úgy elmondanék mindent de nem megy... :( Tavaly, 1 éve ilyenkor MINDENEM megvolt... Amit csak akartam... Munka, barátok, pénz, hobby, szerető, és egy jó dilidoki... Most meg a munkán, meg a pénzen kivűl már semmim sincs. A sportomat is csinálom, de már nem olyan elánnal mint tavaly, mintha nehezebben menne a fáradtság miatt vagy nemtudom...Non-stop rossz gondolataim vannak, de folyamat már 1 ideje. Utoljára már az idejét se tudom hogy minek örültem valaminek.... Igen, depressziós vagyok, de még mindig jobb mint a kamu boldogság! De az a legdurvább hogy a munkahelyemen JÓL érzem magamat, meg biztonságban, talán az a tudat hogy ott nyugodt vagyok, egyedül vagyok, meg senki se bánt, senkinek se kell megfelelnem, csak a munkám legyen megfelelő...... Meg talán az is h olyankor mikor melózok, a hülyék alszanak. Feszült se vagyok ott éjszaka, csak itthon, nappal vagyok az...Ha jó a hangulatom beleélem magamat a dolgokba, pl. beleélem magamat egy filmbe mintha én lennék a női főszereplő, de aztán nagyon rossz ráébredni a valóságra. Talán vicces, de nem az... Vagy ha piálok és jól érzem magamat, olyan mintha elszakadnék a valóságtól... Sőt bizonyos kérdéseimre mintha akkor kapnék választ, mert másképp látom a dolgokat mint józanul... Máskor meg úgy érzem hogy az igazán nagy dolgokra vagyok hivatott, meg ilyesmik.. vagy bevillanó szar emlékképeim vannak... Vagy teli vagyok, dühhel, indulattal, ha valaki nem úgy szól hozzám ahogy kéne már azt is megtudnám folytani 1 kanál vízben... Vagy sírásrohamaim vannak... Ha itthon a faluba kéne mennem valahova szorongok, csak akkor nyugszok le ha elhagyom a Sándorfalva táblát... Fogalmam sincs mi van velem.. Vagy hogy mi ez az egész ami történik velem....Most a tavalyi vidámbb Énemet felváltotta, a depresszív unalmas, kesergős Énem... Lehet hogy valakinek panaszosnak tűnnek az írásaim, de nem, nem akarok az lenni, csak a blogom elég kemény témákról szól, meg amúgy sem ilyen életvidám blognak terveztem... Szóval, aki vigasztalódna, az ne jöjjön erre!
Ui.: Igen ez egy depresszív írás. Azzal a szaros közhellyel hogy "legyek pozitiv" meg ne gyertek, mert NEM MEGY! Meg miért egy depis embernek mondanátok ezt? :D
Jól összehoztam egy újabb zavaros posztot, kb akkora káosz az egész mint ami a fejemben van.

Halloween 2016

Mint írtam, az elmult pár nap sajnos nem alakult számomra a legjobban. De azért próbáltam kicsit kimozdulni, jó dolgokkal foglalkozni, lekötni Magamat. Csak még nehéz, az emlékek, a gyász miatt vagy nemtom. Lehet h nem volt családtagom, de az orvosom volt, aki közel állt hozzám, ill a 2. otthonom, a munkahelyem...
Na de lássunk 1 kicsit vidámabb posztot, a Halloweent. Szegeden szerveztek Halloweeni bulit, ilyen beöltözős felvonulással, tavaly, és az előző években is mentem rá. Maga a felvonulás jó vlt, de a tavalyi sztem jobban meg volt szervezve, de látszik hogy ezt más szervezte! Nem volt semmi xtra a jelmezemen, annyi max h hosszabb bőrkabimat vettem fel, meg művér lett az arcomra mázolva xD elvileg vámpír voltam, de lehettem volna Én. :D amúgy voltak viccesebbnél vicessebb, meg ijesztő jelmezek is, ill. amik kreatívak voltak tényleg. :D A bulin meg utánna nem maradtam sokáig, mostanság eléggé fáradékony is vagyok. :/ Meg most valahogy nem éreztem kedvet a lerészegedéshez, a jópofizgatáshoz, pedig váááhh.. :D Hogy terveztem volna... Bár jó volt látni pár haveromat, legalább Nekik jó volt a parti ahogy láttam. :)
És itt van pár pikcsörz a tegnapról:

És a mi töklámpásunk:

Mint MINDIG idén is csináltunk, faragtunk egyet :) jövőre se lesz másképp remélem... És remélem h jövőre már jobb lesz...
Köszi azoknak akik igyekeztek kicsit jobbá tenni a tegnapomat. :)
Ma pedig... Gyujtok egy gyertyát a dédimnek, az orvosomnak, és egy volt évfolyamtársamnak... Hiányoztok! :(